kulcsszavak alapján is kereshetsz

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. január 23., csütörtök

Szünet

Kedves Olvasóim!

Először is köszönettel tartozom, amiért türelmesen vártok! Tudom,hogy már nagyon rég óta csak ígérgetem az új részt, és nem hozom. De döntöttem. Magyarázkodásba nem akarok nagyon bocsátkozni, aki már felnőtt, az úgyis érteni fogja, aki még nem, hát annak magyarázhatnám egy pár évig, amíg maga is meg nem tapasztalja. Egyszerűen alig van időm írni.
Mivel már saját életem van, egyetemre járok és a párommal élek (plusz két macskával, akiket szintén el kell látni), a család számomra már többet jelent mindennél, ami bizony az időbeosztásomon is nagyon látszik. A másik ok pedig az, hogy kinőttem az Alkonyat-korszakomból. Nem kérdéses, a legszebb időszak, amiben eddig voltam, nagyon sok mindent köszönhetek Stephanie Meyer könyveinek. De ennek már vagy 5 éve, hogy elkezdődött, és éppen ideje volt, hogy befejeződjön.
Szóval ezek ismeretében jól átgondoltam a dolgot, és döntöttem. A szünet valószínűleg nem újdonság nálam, főleg az utóbbi év termésére visszagondolva. Csak talán valósághűebbé teszi a dolgokat kimondva.
Nem fogom bezárni a blogokat. Szeretném a történeteket még valamikor befejezni, mert maga az ötlet és főleg ti, kedves olvasóim, megérdemeltek ennyit. De hogy minderre mikor fog sor kerülni, ha egyáltalán eljutok addig, azt még nem tudom.
Annyi biztos, hogy jelenleg a Moonlighttal fogok foglalkozni. Számomra a legkedvesebb történet, és a minap rengeteg ihlet jött hozzá (és szerencsére még másfél hetet itthon tudok maradni ezzel foglalkozni). Biztosra mondhatom, hogy kiszámíthatatlanul fogom hozni a részeket. De amikor tudom, ígérem, hozom! Elsőként ezt szeretném befejezni, mert még vagy 25 fejezetnyi anyag van róla a fejemben. Amíg a Moonlightot még írom, nem fogok a többi Twilight-fanfictionnel foglalkozni. A könyveimnek akarom a maradék írásra fordítható időmet szentelni, hogy minél előbb a kezetekbe vehessétek akár a Játszmákat, vagy akár a Saint Mary Chronicles mindhárom kötetét.

Szóval a lényeg, hogy már nem vagyok oda az Alkonyatért, és időm sincs túl sok, ezért a Moonlight és a kiadásra szánt könyveim kivételével minden más történetem írását határozatlan időre felfüggesztem!

Ezen a bejegyzésen túl nem szeretném tovább bárhol, bármikor taglalni a szünet okait, vagy annak elhagyásáért tett megjegyzéseket, bármennyire is sajnálom a dolgot. Megértéseteket köszönöm!

Puszi: Niki

2013. november 13., szerda

Pakold te a puttonyt!

Szegény Mikulás kidőlt. Gyerünk emberek, pakoljátok meg a puttonyotokat! Legyen egy jól induló telünk! ;)

2013. január 13., vasárnap

Helyzetjelentés

Sziasztok Drágáim!
Egy picit elhavazódtam, de igyekszem hozni az új fejezeteket. Jövő héten lesz várható a Moonlight 15. fejezete, és ma igyekszem összehozni a Testvér - szeretet 5. fejezetét. Még ebben a hónapban a Vérmágiát is szeretném folytatni, illetve kilátásban vannak a Fight! és a Modern Mese - Rachel Winstead és Cedrick Rawlins története következő fejezetei is. Pontos időpontot nem tudok mondani, sok a tanulnivaló, ráadásul jövő héten van a szalagavatónk is.
Köszi a kitartást!
pusszancs <3>

2012. december 24., hétfő

Karácsonyi szösszenet

Ezzel a kis, apró tanulsággal megáldott akármivel kívánok nektek gyönyörű ünnepeket! Szeretlek Titeket! Sok - sok puszi : Nikki :)

Egyre sűrűbben havazott. A szél süvített a kihalt utakon. A házakból karácsonyi énekek akkordjai szűrődtek ki. A takaratlan ablakokon akaratlanul is meglátta megannyi család boldog pillanatait. A szép, fényárban úszó karácsonyfákat, a csillogó papírokba burkolt ajándékhalmokat, a gőzölgően meleg pitéket. A felhőtlenül kacagó gyermekeket és a meghitten összebújó szülőket.
A szemei előtt feltárult egy kép. Nem hitte volna, hogy még ennyire tisztán emlékszik rá. Hiszen annyi esztendeje már. Ráadásul próbálta az év minden percében elfojtani. De most nem sikerült. Már megint. Az ünnepek mindig ezt hozták ki belőle. Csupán egy női szempár volt. Ragyogó smaragdzöld, hosszú fekete pillákkal körülölelve. A szeme sarkában nevető ráncok futottak össze, ahogy beszélt hozzá.
- Kicsi Lena Maria. Az én gyönyörű kislányom. Csodaszép vagy. Bizony. Apa is nagyon büszke az ő kicsi lányára. Egy apró kis karácsonyi angyalka vagy, tudod - e? Köszönöm ezt a csodás ajándékot, kicsi Lena!
Az egyetlen emléke az édesanyjáról. Letörölte a fagytól csípett arcáról a kósza könnycseppet. Hogy sirathat valakit, akit soha nem is ismert?
Fázósan dörzsölte meg a karját, mielőtt kinyitotta a rozsdás kaput. Az oszlopon ücsörgő angyalka egy pillanatra megcsillant a hó alatt egy autó fényszórójától. A telek sötét volt mögötte, csupán egy - egy régi úti lámpa szolgáltatott némi fényt. Elindult az ösvényen. A vaskos hótakaró nyikorgott a csizmája alatt minden egyes lépésénél, a sírkövek közt elzúgó szél olyan hangot hallatott, mintha a holtak sírnának. Megborzongott. Már jó ideje elmúlt hat éves, de még mindig ugyanolyan rémisztőnek tűnt az éjszakai temető.  A harmincötödik sornál lefordult jobbra, s alig pár méter múlva megállt. A táskájában matatott, majd szerzeményével a kezében leguggolt.
- Sziasztok!
Egy apró kattanás, majd a láng felcsapott az öngyújtóból. Hamarosan két fehér gyertyát szúrt a szélvédett oldalára a sírkőnek. Tenyerével tisztogatta meg a hótól a feliratot.
- Boldog karácsonyt!
Boldog születésnapot! - mondta magának.
Nem maradt sokáig. Az út visszafelé ugyanolyan csendben telt, mint odafele. Alig telt negyven percnyi sétába, hogy ismét a hatalmas épület előtt álljon. Mély levegőt vett. A hidegtől már alig érezte a láb - és kézujjait, de még nem ment be. Az elmúlt tizennégy karácsony után még mindig ódzkodott az álcától, amit viselt ez a család ünnepekkor.
Nehezen szánta rá magát, hogy belépjen a házba, de már nem bírta tovább a téli esti fagyos levegőt. Leporolta magáról a havat, majd kinyitotta az ajtót. Az előtér fényárban úszott. A lépcsőkorlát műfenyőágakkal, piros masnikkal és arany színű műanyaggömbökkel volt díszítve. Felsietett a szobájába. Forró zuhanyt vett, hogy kiolvadjon minden, az útja alatt érzéketlenné vált testrésze. Törölközőbe csavarva ment vissza a saját fürdőjéből a saját hálójába. Mindene megvolt, amit csak megkívánt. Minden tárgy, minden növény és minden étel, ital, amikre a legkisebb szüksége is volt. Nem panaszkodhatna, sok mindent kérhetett, amit mások nem, és megkapta szinte azonnal.
De vannak igények, amit a pénz nem elégíthet ki.
Zöld fűzőszalagos piros szaténruhában és fekete körömcipőben érkezett meg a nappaliba. Haját szoros kontyba csavarta, ahogy az illett egy fiatal hölgy számára. Gyöngyfülbevalót viselt, az egyetlen örökül maradtat, amihez hozzájutott a huszonegyedik éve előtt.
A családja - a Preston család, Diane, az anya, Michael, az apa, Kathrine, a lányuk és Gabriel, a fogadott fiú -, ahova immáron tizenötödik éve tartozott. A karácsonyfa köré gyűltek. Nézte őket és nem látott mást, mint álcát. Színészi precizitással eljátszott öröm, de sehol egy valós érzés.
Michael agya már rég a munkája körül járhatott. Nem volt egy perc, mikor nem ezt tette volna. A legkevésbé sem érdekelték az ajándékok, amiket neki köszöntek meg. Mindet a hű titkárnője vette, csomagolta és tette a fa alá.
Diane gondolatban már a holnapi fogadásra készült : tökéletes lesz a választott smink, frizura, estélyi ruha, cipő, ékszer... Szintén hű asszisztense elintézte az étkeket és italokat, a zenekart, a meghívókat, mindent. Diane dolga az volt, hogy kifogásolhatatlanul jelenjen meg a háziasszony szerepében. Gyerekek? Csak tönkretennének mindent. A legjobb a házvezetőnőre bízni őket, hogy még véletlenül se kerüljenek a vendégek színe elé.
Kathrine tíz éves fejjel még elég felszínes volt. Megkapta a legújabb Barbie baba kollekciót. A szülei kivételesen eltöltenek egy estét a társaságukban. Kit érdekel? Menjenek már a dolgukra, hiszen így nem tud borsot törni fogadott nővére és öccse orra alá.
Gabriel alig négy éve került a Preston család köreibe. Még élénken élt benne az emlék a saját családjával eltöltött karácsonyestékről. Csak egy szavába került, hogy minden szépet és jót megkapjon ajándékba. Nem teheti meg az új anyával és apával, hogy nem örül nekik. Sírni ráér éjszaka is, a párnája alatt.
Lena tizenhét éve gyászolja a szüleit karácsony napján. Hogyan is lehetne valós a boldogsága? Valóban megkaphat mindent, amit csak kér. De a szüleit nem. Az édesanyját azokkal a derűs smaragdzöld szemekkel...
Nem az a lényeg, hogy mennyit kapsz ajándékba, hanem hogy mennyire jön szívből. Nem az számít, hogy hol, hanem hogy kikkel töltöd a napot, ami fontos számodra. Hiszen mindenhol jó, de legjobb a szeretteink körében.

2012. december 2., vasárnap

Segítség!

Kedves Bloggerek!

Egy kis segítségre lenne szükségem. Az összes blogon a fejléc alatti modulokat át kellett helyeznem, mert ott nem megjeleníthetőek. Ez mitől van? Lehet valahogyan orvosolni, vagy majd megjavul, mint egykor a kihelyezhetetlen rendszeres olvasók modulja? Mindenkinél jelentkezik/jelentkezett ez a probléma vagy csupán néhányunk fiókjában? Esetleg az én böngészőm szarakodik és máshol láthatók lennének? Vagy kaptunk egy újabb blogspot hibát?

Válaszaitokat akár itt kommentben, chatben, vagy akár e - mailben is örömmel fogadom.
Előre is köszönöm!

pusy :)

2012. szeptember 25., kedd

Véleményeket várok

Sziasztok!

Azon gondolkozom, hogy feltenném azokat az érettségi tételeimet, amiket gépen csinálok, mondjuk egyenlőre csak történelemből vannak. Tudom, milyen szar megcsinálni őket, és nekem sokat segít, hogy a bátyám régi tételei mintát szolgáltatnak, hogy mit is kezdjek egy - egy kidolgozással.

Véleményeket várnék, ha csak egy ember is jelzi, hogy ő örülne neki, ha elérhetővé válna egy normális - mert sajnos nagyon sokan töltenek fel az internetre szívatásként hülyeségeket - érettségi tételminta, akkor ahogy elkészülnek, közzétenném őket.

Na puszi, de még mindig csak virtuálisan, mert benyaltam valami idióta vírust, és hagyján, hogy taknyom - nyálam egybefolyik, de a hangom is elmenekült messze földre :)

Nikki

Az idő meg a sebek

Annyira gyakran hallani, hogy az idő minden sebet begyógyít, idővel jobb lesz, idővel nem fog fájni és a többi.... De most úgy őszintén! Ki hiszi el ezt a maszlagot?
Még a fizikai sebek is csak akkor gyógyulnak be, ha megfelelően ellátjuk. Hát akkor a lelki károk mégis hogy tűnnének el csak úgy? Csak mert telik az idő?
Utálom az ilyen sablon szövegeket. Igazándiból be kell, hogy valljam, mostanáig nem nagyon értettem meg, hogy miért is fújnak annyira az emberek mikor te csak segíteni akarsz? Mikor azt mondod valakinek, hogy ' Hidd el, idővel jobb lesz ', meg a többi hasonlóság. Voltak gondjaim az életben, persze, ki a bánatnak nincsenek? De ezek nem olyan gondok voltak, hogy azt mondjam, hogy mi a bánatos francnak pofáznak olyanról, amiről tudom, hogy sosem fog bekövetkezni. Hittem, hogy az idő gyógyír mindenre és előbb vagy utóbb minden helyre jön. Jelenleg fejbe bírnám vágni magam, hogy ennyire naiv voltam mindig is. Főleg úgy, hogy azt hittem tényleg segít, ha valakinek ezekkel jövök, aki épp a pokol bugyrait járja.
És most rá kellett jönnöm, hogy a másik oldalon állva mennyire frusztráló tud lenni, ha valaki képes azt mondani, hogy majd az idő begyógyítja a sebeket. A bánatos szart gyógyítja be! Szerintem egyszerűen csak megy tovább az Élet, mert az leszarja, hogy szíved szerint bebújnál a takaró alá, magadhoz ölelnéd a kedvenc macidat és csak sírnál és ordítanál naphosszat, vagy éppen csak feküdnél, mintha azzal, hogy ilyen kegyetlenül utol ért a Való Világ, ami nem csak fehér meg szürke, hanem koromfekete és vérvörös!, megállt volna az idő. Nem teheted meg, hogy csak vagy és nem csinálsz semmit. Ha mást nem, enni meg ilyenek fel kell kelned és ezzel máris megy tovább a napok monotonitása. Csinálsz valamit. Aztán egyszer csak akarva - akaratlanul visszarázódsz az életbe.
Nem, az idő nem begyógyítja a sebeket. Pusztán makacsul halad tovább és történnek az újabb dolgok veled, hogy rákerül a károdra egy sebtapasz és nem lesz időd foglalkozni vele.
Persze ezt a tapaszt az életed során párszor te vagy valaki más fel fogja tépni, de hamar visszakerül a helyére, hogy visszazárd a többi gyógyulatlan sebedhez, rájuk szórd a hegeket, azokra meg az élményeidet.
És hogy ezt miért is írtam le nektek?
Többségetek tudja, aki pedig nem, annak most elárulom, hogy nem rég átestem egy vetélésen. Az egyik pillanatban még minden tökéletes : készültem az utolsó évemre, és felhőtlenül boldog voltam, mert a vőlegényemmel babát vártunk április közepére. A következőben már csak arra eszméltem, hogy vizsgálat és ultrahangok sorozata nyomán közölte velem a doki, hogy sajnálja, de meghalt a pici és másnap műtenek, aztán a délután folyamán hirtelen elöntött a vér és tíz perc múlva már toltak a műtőbe.
Nagy megrázkódtatás egy nőnek elveszteni a gyerekét, még akkor is, ha még nem tarthatta a kezében. Volt egy megérzésem, hogy kisfiút várok, elneveztük és terveztük az életünket hármasban. De Beni baba meghalt, és elvárják, hogy hirtelen jól legyek és visszatérjek az addigi életemhez, mintha mi sem történt volna.
Gondolom most sokan nem értitek, hogy egy ennyire személyes dolgot miért teszek közé és miért nem a naplómba írom.
Nekem mindig is problémát okozott, hogy el tudjam mondani mi burjánzik bennem, habár igaz, az évek alatt sokat fejlődtem. De így, írásban sokkal könnyebb kiadnom magamból ami a szívemet nyomja. Ettől nem várom, hogy jobban leszek, csak tudni fogom, hogy tovább adtam mindazt, amit megtapasztaltam.
Szóval egy tanács : sose mondjátok azt, hogy idővel jobb lesz. Küldjetek egy biztató mosolyt, és ha szeretnétek, biztosítsátok róla az illetőt, hogy ha úgy érzi szüksége van rá, meghallgatjátok (tanácsot ne adjatok, ha nem kéri!) és mellette álltok. Helyre hozni úgysem tudjátok őt, maximum segíteni, hogy könnyebben visszarázódjon az életbe.

sok puszi : Nikki
( persze csak virtuálisan, mert nem szeretnék senkit sem megfertőzni )

2012. szeptember 20., csütörtök

Breaking Dawn Part 2

Nem tudom, hogy vagytok vele, de én már nagyon - nagyon türelmetlenül várom a filmet :D



Íme néhány kép érdekesség gyanánt :













2012. szeptember 11., kedd

Friss

Fent a 8.fejezet a Moonlight - ból.
Picit hosszabb lett a megszokottnál,de úgy olvassátok,hogy szívem szerint most kinyírnám az összes szereplőt. Nem tett túl jót az idegeimnek,hogy elvesztettem a babámat. De már megyek is,mert nem tudok túl sokáig ülni.
Legyetek jók,puszi!

2012. augusztus 13., hétfő

Vérmágia

Elkészült a Vérmágia című Harry Potter fanficem új oldala, amely bemutatja nektek az eredeti könyv szereplői és az általam megálmodott világ szereplői közti családi kapcsolatokat.

2012. július 23., hétfő

Na milyen a nyár?

Sziasztok, kedves Olvasóim!

Hogy telik a nyaratok?

Szerintem is - is.

Legalábbis számomra.

Először is megkeseríti az ember mindennapjait ez a pocsék idő... Hát mit ne mondjak, nem sajnálom, hogy nem az Alkonyat könyvek fő helyszínén élek. Túl sok az eső. ( A nagy viharokban meg majd össze csinálom a gatyám, de sss, el ne áruljátok senkinek! )

Másodszor még azért szar, mert NYÁRI SZÜNETBEN TANULOK!!! Hogy én mennyire utálom a németet! Meg azt a parasztot is fent az okosok közt, aki kitalálta, hogy a német legyen a kötelező idegen nyelv... Na ne értsetek félre, nem pótvizsgázom, hanem középszintű C típusú német nyelvvizsgára készülünk barátnőmmel. Tényleg, van köztetek, aki bukott év végén?

Egyébként van remek oldala is a nyárnak. Például hetente háromszor annyi időt tudok párommal tölteni, mint év közben *.* Meg azért a megmaradt kis időmben írok is, amúgy bocsi, hogy nem frisselek túl gyakran, de ez az első nyaram, amit nem a gép előtt ülve töltök.

Egyébként ha már ide keveredtünk, a múltkor nagyon siettem és elfelejtettem szólni, hogy feltettem a Testvér - szeretetből a 2. fejezetet is. Jó olvasást hozzá!

Egyébként kedves Minie95, mindegyik blogodat kitettem ide és a Testvér - szeretet oldalára is. :) Eszembe voltál, csak nem kerültem gépközelbe.

Hű, most nézem, hogy már dél van o.O Asszem ideje mennem és nem járatni tovább a pofám :D Ma még nem ettem semmit, meg megyek is el itthonról páromékhoz, úgyhogy sziasztok!

puszika mindenkinek :D

2012. július 13., péntek

Fejlemények a Testvér-szeretetről

A történet eddigi bejegyzései törlésre kerülnek. Megfogalmazódott bennem végre, hogy mit is szeretnék kezdeni a folytatással és ehhez átírom az eddigieket is. Előre is köszönöm megértéseteket! Remélem tetszeni fog az új Testvér - szeretet.

Bella McCarthy hosszú távollét után tér vissza a családjához. Évekig nem látta sem a testvéreit, sem az őket felnevelő nagynénjét és nagybátyját. Furcsa érzés vesz úrrá rajta, ahogy meglátja az apró városka üdvözlő tábláját. És előtörnek belőle az emlékek : mindaz, ami elüldözte őt Forks - ból. De visszatértével újra megannyi döntés vár rá. Vajon ezúttal sikerül megbirkóznia a lelkében dúló csatákkal vagy újra elmenekül Ő előle?




pusy : Nikki

2012. május 25., péntek

Híradás - Remekül alakulnak a dolgaim

Sziasztok!
Már meg van,hogy mikor mit pótolok be az egy hónap alatt elmaradt dolgozatokból és már csak 14 tanítási nap van hátra. Szóóóval itt az ideje,hogy elég időt kerítsek folytatni a történeteket. Kezdésként a hétvégén hozom nektek minimum 2 fejezetet,hogy miből,az egyenlőre titok :P
Vigyázz,kész,rajt... már rohanok is írni! Remélem várjátok. :D
puszika :)

2012. május 11., péntek

Hírek + érdekesség

Sziasztok!

Először is blogokról. Nyitottam két új oldalt,ezek már új profil alatt futnak. Mert úgy éreztem,hogy nem illenek bele az új történeteim az eddig tőlem megszokott világba. Ezeknek a történeteimnek semmi köze sincs más könyvekhez. De azért remélem elnyeri majd a tetszéseteket : Menekülés a jövő elől , Fight!
Ezektől függetlenül természetesen folytatom a fanfictionöket is. Mostanában a Moonlighttal találkozhattok majd,de idővel próbálom befejezni az összes többit is. Új rajongói történetbe már biztosan nem fogok belekezdeni,ezt a szakaszát "írói pályafutásomnak" szeretném lezárni. Hiszen hogy úgy mondjam,ezekkel nőttem fel. Középiskola előtti nyáron kezdtem írni,s mire mindent befejezek,biztosan kihúzódik jövő nyárra,mikor is már férjhez megyek.

Másodszor,hoztam nektek egy kis érdekességet. Jó olvasást hozzá!
Bloodvillageben egy régi legenda járt az emberek száján. Mindenki csak félve mert róla beszélni és borzongva gondoltak a történetre. Igaz legenda volt, de mégsem merték megközelíteni a közeli
Westwoodi erdőt. Sokak szerint átkozott lesz az aki beteszi oda a lábát. A történet, így szól: Még Arthur király idején telepedtek le az erdőbe az uralkodó ellenségei. Egy titkos szervezet, egy tolvajbanda, mely megtámadta és kifosztotta az arra járókat. Nem engedték el őket, hanem napokig éheztették és kínozták áldozatukat. A tizenharmadik napi fogság után kivonszolták a foglyokat az erdőbe és elengedték őket. Ez nem azt jelentette, hogy megkegyelmeztek nekik, hanem hogy vadászhassanak rájuk az éj leple alatt. Ezekkel a barbári módszereikkel váltak igazán félelmetessé. Úgy nevezték őket, hogy a ?Telihold farkasai?. Senki nem tudta őket elfogni, mivel nappal a táborukban rejtőzködtek, és csak éjszaka lepték meg az ott élőket. Mikor már kiharcolták maguknak a teljes a hatalmat, már nem féltek semmitől és bárkit megtámadtak kedvük szerint. Egyszer egy idős hölgy, Mary Witch otthonába törtek be. Kifosztották és meggyilkolták a lányát. Ezért bosszút esküdött Mary. Õ nem egy szokásos nagymama volt, boszorkányvér folyt az ereiben. Képes volt macskává változni, varázsolni, főzeteket kevert titokban és átkot szórt a banditákra. Minden teliholdkor kínzó fájdalom érte őket, mintha meghalnának, de mégse. A poklok kínját kellett megjárniuk, de nem maradt a lelkük a fekete tűzben. Az ördög szolgájává tette őket, hogy szenvedjenek egész életükben. Teliholdkor az ördög állatának hasonmásává, farkassá változtak és kiskutyaként szolgálniuk kellett őt. A helyiek farkasembernek nevezték őket, mert vérszomjasak voltak. Aljasul rátámadtak az emberekre, darabokra szaggatták őket, szívüket kitépték és azt adták az ördögnek táplálékként. Ezt az átkot nem tudták lemosni magukról örökre, így kellett szenvedniük, torzként, szolgaként, fenevadként. A boszorkány továbbá is az erdőben élt és üldözte a lánya gyilkosát, hogy elégtételt tegyen. Nem volt elég neki az átok, azt akarta, hogy többet szenvedjen az aljanép. Mágikus tárgyakat készített a vérfarkasok megölésére. Még Arthur király ellen is vétkezett a bosszú érdekében. Elvarázsolta a király legjobb lovagját, Lancelotot, hogy üldözze a farkasokat miután õ meghal. Különleges képességekkel ruházta föl a vitézt. Hasonló erejük volt a vérfarkasokéhoz. Őt is vérszomjas, gonosz lénnyé varázsolta. Hosszú szemfogai voltak, amivel sebet ejtett áldozatain, hogy vérükből táplálkozzon. Repülni is tudott, hogy a magasból csapjon le a fenevad farkasokra. Mary vámpírnak nevezte el, hogy az emberek az újabb teremtményétől is rettegjenek. Lancelot azonban kudarcot vallott, mert Mary lányának gyilkosa erősebb volt nála. Mikor szembekerültek egymással a vámpírnak semmi esélye nem volt egy 2 méter magas szörnyeteggel szemben. A vérfarkas leterítette Lancelotot, letépte a fejét és elvitte a boszorkánynak, hogy mennyit is ér az ő varázsereje. Ezután a vérfarkasok falkába csoportosultak és együtt megölték a banyát. Ezzel a lépéssel ismét hatalmukat biztosították az erdőben. Csupán Lancelot holttestéről nem gondoskodtak. Nem sejtették, hogy a vámpírok is halhatatlanok. Az eredeti vámpírnak már nem volt esélye a felépülésre. Szerencséjére halála pillanatában egy favágó megtalálta őt. Nem tétlenkedett, sebet ejtett a férfin és utolsó mondata ez volt: ?Te vagy Drakula, az utódom! Bosszuld meg halálom!?. Ekkor Lancelot fekete tűzben elégett és alászállt a pokloknak. Drakula sikeresen átváltozott vámpírrá, de még erősebb lett, mint Lancelot. Erejét nem bírta kordában tartani és csaknem a vérfarkasok falkáját a felére csökkentette. További vámpírokat hozott létre és háború kezdődött a két féllel szemben. Kimeríthetetlen vérszomjukat a közeli város, Bloodvillage bánta. Összehívták a bíróságot és a nemeseket. Döntést hoztak, hogy vadászni fognak egyaránt a vámpírokra és a farkasokra, amíg nem lesz végre minden a régi. Céljuk az ördögi lények kiirtása egytől-egyig. Hadsereget toboroztak Arthur király segítségével. Sok embert vesztettek, de még több éjszakai lényt öltek meg. A 49 éves üldözés során, már csak a két faj legerősebb tagja maradt fenn. Drakula, és Mary lányának gyilkosa, a vérfarkas, akit Wolfornak hívtak. Ezzel véget ért a háború. A két lény, már nem mert egymásra vadászni, mert mindenhol veszély fenyegetett rájuk. Ugyanígy az emberek is kimerültek készleteikből és befejezték a vadászatot, tudván, hogy a két vezért nem képes senki sem megölni. Ezért, a Westwoodi erdőt érinthetetlennek mondták ki, hogy senki ne merje betenni oda a lábát. Ez a legenda terjeng a Bloodvillagei emberek száján, mert még ma is hisznek benne, hogy a két ördögi fajzat még ma is vadászik egymásra félelmet nem ismerve, hogy megőrizzék saját becsületüket. Az erdőbe még senki sem lépett be, mert hitték, hogy ha elindul valaki az egyik ösvényen már sohasem tér vissza. Aljasul széttépik testét, alulról fölfele lassan, hogy éljen az utolsó harapásig és érezze a fájdalmat, amit ők éltek át évtizedeken keresztül. Ma már senki nem vadászik vámpírra vagy vérfarkasra, mert félnek tőlük és senki nem tudja igazán, hogy léteznek-e, de Bloodvillage lakóinak ma is eszébe jut a bestiák harca, ha eltűnik valaki nyomtalanul. Minden este imádkoznak a holnapért, mert a legenda még mindig él!
puszi :D

2012. április 18., szerda

Hmm,mit találtam...

Ezt olvassátok mit találtam nektek :P

A vámpírokkal foglalkozó blogok, oldalak többségének állításai szerint a vámpírok léteznek. Vagy legalábbis léteztek. Az egész vámpírosdi a 17. század környékén kezdődött. Ez nem azt jelenti,
hogy akkor voltak először vámpírok, hanem, hogy akkor terjedt el a hit, vagy éppen ellen hit, hogy léteznek. A tények nem bizonyítják teljes mértékben a létezésüket, de az irodalmi és tudományos alapja megvan annak, hogy a lények valójában itt élnek közöttünk. Az emberek többsége szerint a vámpírok gyönyörű, hófehér bőrű, hegyes szemfogakkal rendelkező, halhatatlan, mesebeli lények.

De a vámpírok létezésének orvosi alapja is van. Mégpedig egy betegség, amely nagyon ritkán fordul elő, több millió ember közül egy szenved ilyen kórban. A neve: porfíria, vagy latinosan: porphyria. A kór annak köszönhető, ha a test túl sok porfirinnek nevezett kémiai anyagot tartalmaz. Ez a betegség nem a lelket, a pszichét támadja meg, hanem a testet. Nem fertőző, genetikusan öröklődő. Az első kettő, vagy három nemzedék életében nem jelent változást, de végül valamelyik későbbi nemzedék mutathatja a tüneteket. Ennek a betegségnek számos tünete van. A tünetek vámpírszerűek, mármint a vámpírokról felállított irodalmi tulajdonságok tünetei ennek a kórnak. A vérszívás kivétel, de ennek is lehetnek valóság alapjai, ugyanis a kórban szenvedő ember testében a vas tartalom csökkent, így könnyen lehet, hogy a beteg idegen vérben találja meg a szervezetéből hiányzó anyagokat.
A "vámpírkór" tünetei:

-fényre való érzékenység
-fizikai elváltozások az arcon, a bőr összehúzódik: különösen a szem körül
-az íny elsorvad, felhúzódik, így úgy tűnik mintha vámpír fogsora lenne a betegnek
-a sötétebb helyek kedvelése
-a bőr és a szem a fénytől el is színeződhet
-hasfájdalom
Az orvosi állítás szerint a vámpír létezése valós, de kóros állapota az ember nevű lénynek.
Na már most az irodalmi vámpírok tulajdonságai hasonlóak, de a vérszomj és az elkárhozott lélek is ide tartozik. E vámpíroknak a lelkük és a pszichéjük is nagy mértékben megváltozik. Ezeknek a lényeknek a létezése kevésbé bizonyított, de nem kizárt, hogy vannak. Az "irodalmi vámpírok" jellemzői:

-démoni tekintet
-gyönyörű hófehér bőr
-hideg bőr
-irreális gyorsaság
-halhatatlanság
-hatalmas erő
-vérszomj
-ellenállhatatlan sárm
-igéző, mégis démoni tekintet
-különleges képességek

Az "irodalmi vámpírok" többsége elmúlt már 100 éves és a testük nem változott, nem öregedtek. Rengeteg könyv, film és mítosz szól a vámpírok létezése mellett, de ugyanúgy vannak ellenérvek is, melyek kétségbe vonják a vámpírok létezését. Ezt a fajta, úgymond irodalmi létezést jóval nehezebb bizonyítani, mint a tudományos meghatározásokat. Ezek a lények, egy másik vámpír harapása és annak véréből ivása után válnak vérszívókká. Van, hogy azt állítják, elég egy harapás és az áldozat lelke elkárhozik és átváltozik vámpírrá. Néhányan közülük megtagadják, hogy szörnyetegekké váljanak, vagy legalábbis ne legyen okuk azt gondolni magukról, ezért csak állati vérrel táplálkoznak. Nem tartja őket olyan jó erőben, de megteszi. Az emberi vér a vámpírok számára egyfajta "drog". Ha a testük túl sok, vagy túl kevés mennyiségű vért tartalmaz, az agyukat elönti a düh és a mámor, az ölni akarás uralkodik felettük.
 
A vámpírok létezésében hívő embereket sokat foglalkoztatta az a gondolat, hogy miként tudják maguktól a vámpírokat távol tartani, vagy amennyiben ez valamilyen okból mégsem lehetséges, akkor hogyan lesznek képesek a rájuk támadó vámpíroktól megszabadulni, illetve őket elpusztítani. A vámpírlegendák egyik alapfeltételezése közé tartozik a nézet, hogy a vámpírok halhatatlanok ugyan, de mégsem sebezhetetlenek. Megsebzésük és elpusztításuk feltételezi a vámpírlények tulajdonságainak ismeretét, ebből fakadóan pedig felismerésüknek a lehetőségét.
A Balkánon elterjedt népi folklór szerint a vámpír fél a fokhagymától. Ebből fakadóan a vámpír elleni egyik leghatékonyabb védekezésnek a fokhagyma fogyasztását, valamint a házak különböző pontjain fokhagymafüzérek elhelyezését tekintették. A román falvak egy részében a vámpírság gyanújába esett az, aki visszautasította, hogy fokhagymát egyen. A vámpírveszély elhárítására ilyenkor fokhagymával dörzsöltek be minden ablakot és ajtót. A többnyire csak két lakóhelyiségből, konyhából és szobából álló házacskák ilyenkor a fokhagyma, a döngölt földpadló penészes és dohos, valamint a főzéshez használt zsír szagának a tüzeléshez használt fa füstjével keveredő sajátos elegyét árasztották magukból, amely mélyen beívódott a bútorokba, használati eszközökbe és az emberek ruhájába.
A fokhagymát más kultúrkörökben is az életerő és az egészség egyik forrásának tartották, így már az ókorban is nagy becsben állt. Az ókori népek közül leginkább a babiloniak, a görögök és a rómaiak használták a fokhagymát gyógyításra. A középkorban született füveskönyvek szinte kivétel nélkül azon legcsodálatosabb növények közé sorolták, amelyek tele vannak energiával és életerővel. Mivel a fokhagymának univerzális gyógyerőt tulajdonítottak, ezért használták a legkülönbözőbb betegségek gyógyítására, de betegségmegelőzésre és mindenféle mágikus rontás elhárítására is. Az egyébként ázsiai eredetű hagyma a kelet-európai népek, a szlávok, magyarok és románok legfontosabb konyhakerti növénye, illetve leve és illóolajai révén a legkedveltebb fűszernövénye is. A fokhagyma allicin nevű anyagából áradó átható szag és íz az, amely a népi hiedelmek szerint oly riasztó a vámpírok számára, mert nem képesek megküzdeni ezzel az energiával és életerővel. Egyes mondák szerint ugyanis a fokhagyma ereje megakadályozza azt, hogy a vámpír ki tudja szívni áldozatának vérét, vagy ha ez mégis sikerülne neki, akkor a fokhagymával felerősített emberi vért nem képes táplálékul, azaz életadó forrásként felhasználni.
A keresztény hitben a démonikus lényeket a Sátán, vagyis a Gonosz gyermekeinek képzelték. A vámpírok e hiedelmek szerint az ördögök egyik megjelenési formájaként léptek föl, és ebből fakadóan pedig tartaniuk kellett minden keresztény szentségtől. A vámpírlegendák szerint a vámpírok főként a kereszt jelétől, a feszülettől, illetve az amulettektől rettegnek, de elmenekültek Jézus vagy Mária nevének az említésétől is. Stoker Drakula című regényében többször is utal erre a hiedelemre. Így például akkor, amikor a történet főhőse, Harker, Drakula grófhoz utaztában elfárad és megpihen. A kastélyhoz vezető eme utolsó állomásán a fiatal angolt körülveszik a helybéli parasztok, akik miután megtudták jövetelének célját, az ördög és pokol szavak ismételgetése közben sűrűn kezdték vetni magukra a keresztet. Egy későbbi jelenetben Harker, Drakula vendégeként borotválkozás közben véletlenül megvágja magát, ettől kiserken a vére. Drakula a látványnak természetesen nem tud ellenállni, ezért Harker torkához kap, ám véletlenül megérinti a döbbenettől megdermedt Harker nyakában függő keresztet. Riadtan visszahúzza a kezét.
A keresztény töltetű vámpírhitben a vámpírság vagy az elkárhozás, vagy a vezeklés egyik sajátos formájaként jelent meg. Az életükben fertelmes bűnökben fetrengő emberek a haláluk után elkárhoztak, ezért nem nyughatnak békésen a sírjukban. Elkárhozott lelküket ugyanis az Ördög szerezte meg. Sírjukból kikelve az lett a feladatuk, hogy uruknak, az Ördögnek szerezzenek mindig újabb áldozatokat. A vámpír ördögi természetével éppen ezért leginkább az ártatlanság és tisztaság, egy gyönge nő önfeláldozása szállhat szembe, de csak akkor, ha a vámpírt éppen nála lepi meg a hajnalhasadás, vagy az azt jelző kakaskukorékolás. Ebben a hiedelemben nemcsak arról van szó, hogy az ártatlanság, a jóság képes megfékezni a gonoszt, hanem arról is, hogy – mivel a vámpírlét a sötétség világához kapcsolódik – a vámpírok rettegnek a fénytől. Az állandó sötétségre kárhoztatott vámpíroknak egyik fő ismertetőjegye sápadtságuk, viaszos megjelenésük. Stoker ezt úgy építette be regényébe, hogy Harker egyszer csak bezárva találja magát Drakula romos kastélyában, amelynek magas, gótikus ablakain a fény egyetlen szikrája sem tudott áthatolni. A vár ura, Drakula gróf, aki egyedül lakja az egész komor és misztikusan sötét épületet, csak éjszaka mutatkozik vendége előtt.
A fény, a világosság pusztító erejét a vámpírok úgy kerülik el, hogy hajnalhasadáskor visszatérnek a nappali pihenőhelyükként szolgáló kriptákba, illetve koporsókba. Nappal tehát a vámpírok elrejtőznek, és nyugalmi állapotban vannak. Az embereknek éppen ezért napvilágnál nem kell tartaniuk a vámpíroktól. Napnyugta után a vámpírok aktivizálódnak, feltöltik sötét energiáikat, és az éj leple alatt vadászatra indulnak. A román falvak lakói olyanokat is gyakran vámpírság gyanújába kevertek, akik álmatlanságban szenvedtek. A vámpírság gyanújába keveredett emberek felől néha oly módon próbáltak meg bizonyságot szerezni, hogy egy nagy máglyarakás mellé állították őket, megvilágítva ezzel egész alakjukat, vagy lámpást, illetve gyertyát tartottak oda az arcukhoz. A gyertyával kapcsolatban az idők folyamán kialakult az az elképzelés is, hogy olyan kicsi és hideg a fénye, hogy nem képes a vámpírokban semmilyen kárt okozni. A XIX. századi vámpírtörténetekben éppen ezért a vámpírok már rendszerint gyertyafényben jelentek meg a leendő áldozataik előtt, és emberi vonásaik erősítésével tették magukat felismerhetetlenné.
A romantikus vámpírtörténetek egyik legjellegzetesebb alakjaivá, hőseivé a vámpírvadászok váltak. Ezek a vámpírvadászok általában olyan, a titkos szertartásokban és mágiákban jártas tudósok voltak, akik ismerték a vámpírok tulajdonságait és rejtőzködési szokásait, ezért az átlagemberektől eltérően nagy bizonyossággal voltak képesek felismerni a vámpírokat, illetve ismerték a vámpírok elpusztításának minden lehetséges módját. A vámpírok elpusztításának ismerete már korábban, a népi folklórban is megjelent. A ház körül, vagy a házak padlásán megbúvó denevéreket például a vámpíroktól rettegő parasztok kihegyezett karókkal döfködték át, mert úgy hitték: a vámpírokat oly módon lehet elpusztítani, ha szívükbe egy jól kihegyezett karót döfnek.
Az egyik középkori beszámoló szerint, amikor kihantoltak egy több hónapja eltemetett halottat, akiről azt gyanították, hogy vámpír, akkor annak a testét teljesen épnek találták. A bizonyság kedvéért egy kihegyezett karót vertek bele a halott szívébe, amelyből azon nyomban friss vér buzgott fel, bebizonyítván a halott vámpír voltát. A szívbe ütött karóval sikerült a vámpírt megölniük, a biztonság kedvéért azonban a holttestet mégis elégették. A vámpír testének elégetése azért tűnt célravezetőnek, mert így már fizikai valójában bizonyosan nem volt képes többé életre kelni. Nem valószínű ugyan, hogy a középkori kivégzési módok közül a Kelet-Európában olyan gyakran alkalmazott karóba húzást a vámpírok elleni védekezésül találták volna ki, ám a párhuzam mégis elég feltűnő. Egy másik kihantolásról beszámoló jegyzőkönyv azt emeli ki, hogy a vámpírnak bizonyult holttestről levágták a fejet. Ez abból a megfontolásból történt, hogy a fej a test többi része nélkül nem volt többé képes mozogni, a fej nélküli test pedig nem volt képes vért szívni. Többször előfordult éppen ezért az, hogy az életében vámpírság gyanújába keveredett ember holttestéről már eleve leválasztották a fejet, és azt külön, egy távol eső helyen temették el.

2012. március 4., vasárnap

Díj! :)


Köszönöm Frida,nagyon-nagyon-nagyon! *.*
A Testvér-szeretet és a Kolesz kapta!

2011. szeptember 6., kedd

Díj!

Díjat kapott a Kolesz :)

2011. augusztus 15., hétfő

:( Alkotói-válságba kerültem :(

Sziasztok!

Van egy "kis" gond velem....Már megint,bár ezúttal nem a fizikai bajaim akadályoznak.
Egyszerűen nem tudok írni :( A nap 24 órájában -komolyan sokszor még álmomban is- a történeteken jár az agyam,ott motoszkál minden kis és nagy részlet a fejemben,pontosan tudom,hogy melyik történetben mit szeretnék...És mégsem vagyok képes leírni!
Rettentő frusztráló,hogy kora du leülök,toll,füzet,jegyzetek,minden körülöttem,és este úgy állok fel,hogy egy mondatot nem bírtam leírni!Képtelenségnek tűnik,hogy van olyan történetem -pl.Kolesz- ,aminek a fejemben már az utolsó mozzanatai is a helyükön vannak...s mégis,pár fejezet van csak kész...
Utálom magam azért,hogy megint cserben hagylak titeket...De nem tudok mást tenni.Szüneteltetek minden blogot bizonytalan ideig!Amint lehetőségem lesz a visszatérésre,jövök!

2011. július 15., péntek

Nem leszek!

Sziasztok,Drágáim!
Mint a címből is kiderül,nem leszek egy ideig.Pontosabban egy teljes hétig.Hétfőn hajnalban elutazom Pestre pszichopedagógiai táborba és csak szombaton fogok visszajönni.A hétvége maradékát pedig alvassál szeretném tölteni,mert elég agyfárasztó programnak leszünk kitéve.
Lesz nethozzáférési lehetőség a kollégiumban,ahol elszállásolnak,de mivel nincs laptopom,sem okos-telefonom,ezért nem tudok semmit sem írni,olvasni,stb.Ráadásul időm sem nagyon lenne rá,hiszen reggel 8tól este fél 10ig szoros időbeosztással fogunk működni.Többek közt naponta 3 hosszú,fárasztó,elég komoly témájú előadásra fogunk bejárni,ami után ha lesz még erőm gondolkodni,megtapsolhattok :P
De utána majd jövök és jelentkezem!Addig is nektek is jó nyarat!
pux:Đ

2011. június 21., kedd

Új blog

Sziasztok,Drágáim!
Teljesen rákattantam a legújabb storyra,ami a fejemben kavarog tegnap óta,úgyhogy csináltam neki oldalt. Azt nem tudom,a történet egyáltalán fel e kerül a közeljövőben,de egyszerűen nem bírtam magammal.
Smaragd Tűz
pux:Đ