kulcsszavak alapján is kereshetsz

Friss (151) egyéb (70) prológus (19) történelem tételek (12) irodalom tételek (6) nyelvtan tételek (6) körlevél (4)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem tételek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem tételek. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 10., vasárnap

Tételek - Történelem



Történelem – 7. tétel
 
Mutassa be a Kádár – korszak Magyarországának életmódját és mindennapjait! A források és saját ismeretei alapján magyarázza meg az életmódbeli változások társadalmi hátterét is!

Szempontok:
I.                   ´56 – os forradalom leverése röviden
II.                Kádár – korszak kezdete
III.             „Frizsiderszocializmus”
IV.             A jólét ára
V.                Oktatás
VI.             A családok életének átalakulása
VII.          Szabadidő és sport
VIII.       „Fogyasztói kultúra”
IX.             Értékrend és gondolkodás


I.
1956. október 23 – án kitört a forradalom. 1956. október 31 – én Moszkvában döntés született a forradalom leveréséről. 1956. november 4 – én a szovjet csapatok hajnalban megtámadták az alvó Budapestet. Szolnokon megalakult Kádár János vezetésével a szovjeteket kiszolgáló ellenkormány, a Forradalmi Munkás – Paraszt Kormány. 1956. november 4. – 11. – e között utcai harcok folytak, a legerősebb fegyveres csoport a Korvin – köz volt, azonban a forradalmat leverték.

II.
A Kádár – korszak az 1956 – os forradalom leverésétől a rendszerváltásig tartó korszak. Helyreállították a szocialista rendszerek alapvető jellemzőit, ugyanakkor lényeges változások is történtek az állam és a lakosság viszonyában, amik a lakosságot arra ösztönözték, hogy a jólétért cserébe tartsa magát távol a politikától.


III.
A mezőgazdasággal foglalkozók aránya jelentősen csökkent. Az ipari munkások aránya is csökkenni kezdett. Ezzel szemben a harmadik szektorban (szolgáltatás, kereskedelem, egészségügy, kultúra, oktatás, közigazgatás) folyamatosan nőtt a foglalkoztatottak száma.
A korszak nagy vívmánya volt, hogy jelentősen csökkent a szegénység. A Kádár – rendszerben emelkedett szinte valamennyi civilizációs mutató: javultak a lakásviszonyok, 100 % - os lett a társadalombiztosításban részesülők aránya, javult az iskolázottsági szint, stb.

IV.
A viszonylagos jólétnek azonban ára volt. Elhanyagoltak egy sor, kevésbé fontosnak ítélt területet, mint például a távközlés vagy az úthálózat fejlesztését. Ugyanakkor a nagyvonalú szociális intézkedések bevezetésekor nem számoltak a hosszú távú következményekkel. Az életszínvonal emelkedésének árát nemcsak az állam fizette meg, hanem az emberek is.
1960 és 1980 között a várható élettartam ismét csökkent, különösen a középkorú férfiak halálozási arányai romlottak. Nőtt a deviáns jelenségek száma: az öngyilkosságok aránya a duplájára nőtt és az alkoholisták száma is emelkedett.



V.
A ’70 – es években az alapfokú oktatásban áttörés következett be: a felnőtt népesség többsége elvégezte legalább az általános iskola nyolc osztályát. Az egyetemi, illetve főiskolai képzésben részesülők aránya alapján viszont az európai sereghajtók közé kerültünk.

VI.
A korszakban a családok élete is jelentősen megváltozott: nőtt a válások száma. A gyerekszám folyamatosan csökkent, az egy – két gyerekes családok váltak jellemzővé. Az állam gyermekvállalást ösztönző intézkedései csak kis mértékben lassították a születések csökkenését.

VII.
Jelentősen megváltozott a szabadidő eltöltésének módja is. A társadalom változásai új szórakozási formák kialakulását eredményezték. A sport elvesztette azt a kiemelt támogatottságát, amelyet az 1950 – es években élvezett. A tömegsport fejlődése is elmaradt a kívánttól.

VIII.
A magyar társadalomra a hatvanas évektől nagy hatást gyakorolt a nyugati fogyasztói kultúra. Az áhított fogyasztói javak egy részét megpróbálta a hazai ipar helyettesíteni. A szocialista tömbön belül sokáig egyedinek számított, hogy Magyarországon gyártottak farmernadrágot.
A nehezen beszerezhető nyugati termékek (orkánkabát, nejlonharisnya, rágógumi, lemezek, kvarcórák, zsebszámológépek, stb.) csempészet révén kerültek „forgalomba”.

IX.
A „marxista-leninista” ideológia szerint a vallásnak fokozatosan el kellett volna halnia, azonban a ’70 – es évek végén a népesség mintegy fele, a ’80 – as években pedig már több mint a fele vallotta magát vallásosnak. Ugyanakkor az egyházak befolyása a mindennapi életre csökkent.

2013. február 2., szombat

Tételek - Történelem



Történelem – 13. tétel
 
Ismertesse az egypártrendszer megszületésének fontosabb állomásait 1945 – 1949 között!

Szempont:
I.                   A 2. világháború után
II.                Az ideiglenes kormány intézkedései
III.             Az 1945 – ös választás
IV.              „Szalámi – taktika”
V.                Egypárti diktatúra kiépítése

I.
A 2. világháborúban kb. 800 ezer ember meghalt, mintegy 800 – 900 ezren hadifogságba estek. A nemzeti vagyon 40 % - a elpusztult, a gyárak 90 % - a megrongálódott. Az összes híd használhatatlanná vált, a vasúthálózat 40 % - a megsemmisült.
1944 őszén Magyarország „kettészakadt”. Nyugaton Szálai – rendszer, míg keleten új hatalmi szervek alakultak. 1944. december 2 – án Szegeden öt ellenzéki párt megalapította a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot. Nyilatkozata összefoglalta a legfontosabb teendőket: szakítás Németországgal, részvétel az ország felszabadításában, demokratikus szabadságjogok. 1944. december 21 – én ideiglenes nemzeti kormány, az Ideiglenes Nemzetgyűlés alakult Dálnoki Miklós Béla vezetésével.

II.
1944. december 28 – án az ideiglenes kormány hadat üzent Németországnak. 1945. január 20 – án, Moszkvában aláírásra került a fegyverszüneti egyezmény. Visszaállították az 1937 – es határokat, jóvátétel fizetése, háborús bűnösök megbüntetése, szövetséges csapatok szabad mozgása. Formailag a SZEB az egyezmény betartását ellenőrizte, valójában az ország gazdasági és politikai életét felügyelte szovjet vezetés alatt működve.
1945. március 17 – én a kormány kihirdette a földreformrendeletet. Az ezer hold alatti birtokokból az úri birtokosok 100, a paraszti birtokosok 200 holdat tarthattak meg. A háborús bűnösök, nyilasok birtokait elkobozták. Az egyházi, 100 holdnál nagyobb birtokokat felosztották. Ezáltal megszűnt a nagy- és középbirtok és eltűnt a nagybirtokos arisztokrácia. Azonban a földnélküliek száma 48 % - ról 17 % - ra csökkent.

III.
1945 novemberében az általános, titkos szavazójog alapján nemzetgyűlési választásokat tartottak. A szavazatok 57 % - át a Független Kisgazdapárt szerezte meg. A SZEB nyomására koalíciós kormány alakult Tildy Zoltán vezetésével. A belügyminisztérium kommunista irányítás alá került.
1946. február 1 – én kikiáltották a 2. Magyar Köztársaságot. A köztársasági elnök Tildy Zoltán, a miniszterelnök Nagy Ferenc lett.
A kormány legsürgetőbb feladata az újjáépítés meggyorsítása, a közellátás javítása volt, mivel áruhiány volt. Jegyrendszer működött, virágzott a feketekereskedelem. A pengő teljesen elértéktelenedett, 1946. augusztus 1 – én bevezették a forintot (1Ft = 400e kvadrillió pengő).

IV.
A választásokat követően a kommunista párt harcot kezdett a hatalom teljes megszerzéséért. Meghirdették a „szalámi – taktikát”, melynek célja a Kisgazdapárt feldarabolása és a hatalomból való kiszorítása volt. Az MKP, az SZDP és az NPP együttműködése révén létrehozták a Baloldali Blokkot.
Nyílt támadást intéztek a Kisgazdapárt vezetői ellen egy állítólagos köztársaság - ellenes összeesküvés ürügyén: beismerő vallomások kicsikarása. ’947. február 25 – én a Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát is letartóztatták, Nagy Ferenc pedig lemondott tisztségéről. Ezzel megkezdődött a párt bomlása.

V.
Nagy Ferenc lemondása után az új miniszterelnök Dinnyés Lajos lett. Elfogadtatta az 1947. augusztus elsejével induló 3 éves tervet.  1947. augusztus 31 – re új választásokat írt ki. A Baloldali Blokk pártjai 45,5 % - ot értek el, a polgári pártok továbbra is abszolút többségben voltak attól függetlenül is, hogy a kék cédulákat (névjegyzékkivonat) a kommunisták többször is felhasználták. A Magyar Függetlenségi Párt mandátumait állítólagos visszaélésekre hivatkozva megsemmisítették. Újra Dinnyés Lajos alakíthatott így kormányt, de ez már csak látszatkoalíció, létrejött az MKP.
1948 tavaszán a kommunisták elérkezettnek látták az időt a proletárdiktatúra megteremtésére. Államosítások kezdődtek. 1948. június 12 – én létrehozták az egységes munkáspártot, a Magyar Dolgozók Pártját. Főtitkára Rákosi Mátyás lett.
Megkezdődött az egypártrendszer kialakítása. Az NPP és a Kisgazdapárt beletörődve feloszlottak. Megindult a harc az egyházak megtörésére is, Mindszenty bíborost koholt vádak alapján elítélték. 1949 februárjában a megmaradt pártokat beolvasztották az ekkor létrehozott Magyar Függetlenségi Népfrontba. 1949. május 15 – én, a választásokon már csak a Népfront jelöltjeire lehetett szavazni.
1949 augusztusában új alkotmány született, létrejött a Magyar Népköztársaság, a „munkások és parasztok állama”.

2013. január 27., vasárnap

Tételek - Történelem



Történelem – 20. tétel
 
Mutassa be, hogyan vezettek a nagyhatalmak ellentétei az I. világháború kitöréséhez! Jellemezze az új típusú hadviselést!

Szempontok:
I.                   Előzmények
II.                A háború kezdete
III.             Állóháború jellemzése

I.
1870 után egyenlőtlen fejlődés jellemezte Európa országait. Anglia nagy gyarmatbirodalomként a pénzügyi és kereskedelmi világ vezetőjévé vált. A világ legnagyobb hadiflottájával rendelkezett. Külpolitikai célja a kontinentális egyensúly fenntartása és a gyarmatbirodalmának növelése volt. Franciaország szintén jelentős gyarmatokkal rendelkezett, gazdasága dinamikusan fejlődött, azonban a francia – porosz háborúban elvesztette vezető szerepét. Vissza akart vágni Németországnak, hogy visszaszerezhesse Elzász – Lotaringiát. Oroszország gazdasági, társadalmi viszonyai elmaradottak, feudális jellegűek voltak. A krími háborúban elvesztette nagyhatalmi pozícióját, a 19. század második felében viszont terjeszkedni kezdett, bekebelezte Közép – Ázsiát, Szibériát, Kaukázuson túli területeket. A fekete – tengeri szorosokra fájt a foga, be akarta tölteni a válságban lévő Törökország hatalmi helyét a Balkánon és Kis – Ázsiában. Németország 1871 – ben egységes állam lett, a gazdasága a legdinamikusabban fejlődött Európa országaiéhoz képest. Ipara újabb nyersanyagbázist, munkaerőt és piacokat igényelt, azonban gyarmatbirodalma ehhez kevés volt, így gyarmatai növelése érdekében fegyverkezésbe kezdett. Külpolitikai céljává vált az európai hegemónia, ehhez növelnie kellett befolyását Közép – Európában, valamint terjeszkednie a Közel – Keleten. Az Osztrák – Magyar Monarchia a többi országhoz képest súlyos belpolitikai gondokkal küzdött, a gazdasága hanyatlott és sok nemzetiség további problémákat okozott. Politikai befolyást akart szerezni a Balkánon. Németországhoz igazodott annak közel – keleti terjeszkedésében.
A 19. század végén kibontakozó 2. ipari forradalom valamennyi nagyhatalmat fokozott külső aktivitásra ösztönzött. A 20. század elejére a nemzetközi kapcsolatokban felhalmozódtak a feszültségek a német – francia ellentét, a balkáni „keleti kérdés” és a gyarmatokért folyó versengés következtében. Európa nagyhatalmai a megszerzett pozícióik megvédéséért és hatalmi igényeik érvényesítéséért katonai szövetségekbe tömörültek.
A központi hatalmak, Németország, az Osztrák – Magyar Monarchia és Oroszország 1873 – ban megkötötte a három császár szövetségét Franciaország ellen, azonban a balkáni kérdések miatti komoly érdekellentét az Osztrák – Magyar Monarchia és az oroszok közt ingataggá tette a szövetséget. 1879 – ben Németország és az Osztrák – Magyar Monarchia szövetséget is kötött Oroszországgal szemben. Később a franciaellenességükhöz csatlakozott Olaszország, majd Románia is.
A központi hatalmak szövetségeinek hatására 1893 – ban francia – orosz, 1904 – ben angol – francia, majd 1907 – ben angol – orosz szövetség alakult ki, így megszületett az antant.
A feszültségek növekedését fokozta a világ újrafelosztásáért való harc is, amely komoly diplomáciai és katonai összetűzésekhez vezetett. Németország és Anglia közt flottaépítési verseny alakult ki. Az európai nagyhatalmak a 20. század elején hozzáláttak földi hadseregük fejlesztéséhez is. Számos olyan konfliktus is lezajlott, ami világháborúhoz vezethetett volna, ilyen volt például az 1905 – ös első marokkói válság, 1908 – ban Bosznia – Hercegovina annektálása, vagy az 1912 – es első balkáni háború.
A központi hatalmak előnye volt, hogy összefüggő területként könnyebb volt a csapatmozgatás, élelem – és fegyverszállítás, azonban fenn állt a kétfrontos háború veszélye. Az antantnak a gyarmatok kimeríthetetlen nyersanyagbázist biztosítottak, viszont gyenge volt a szárazföldi hadseregük.
Az összes, háborúra készülő ország támadásra építette haditerveit. Németország Oroszország lassú mozgósítását feltételezve hozta létre a Schliffen – tervet. Célja a kétfrontos háború elkerülése volt. Azonban kétségek merültek fel, ugyanis Oroszország felgyorsította stratégiai vasútépítkezéseit, és erőteljesebbé vált a francia és angol készülődés.

II.
1914. június 28 – án lelőtték Ferenc Ferdinándot Szarajevóban. Szerbia elutasította az ultimátumot, így az Osztrák – Magyar Monarchia 1914. július 28 – án hadat üzent. A szövetségi kötelezettségeikkel megfelelően a nagyhatalmak sorra hadba léptek. Míg az USA, Olaszország, Románia, Bulgária semlegességi nyilatkozatot tett, addig Japán az antant, Törökország pedig a központi hatalmak oldalán csatlakozott a háborúhoz.

III.
Miután a villámháborús tervek kudarcot vallottak, a frontvonalak megmerevedtek, állóháború alakult ki. Lövészárkok, bunkerek és szögesdrótakadályok bonyolult rendszerét építették ki. Az előny a gépfegyverekkel, gyorstüzelő ágyúkkal felszerelt védőknél volt. Új fegyvereket (harci gáz, repülő) vettek be, de ezek sem hoztak áttörést.
Felértékelődött a hátország szerepe, átálltak haditermelésre, a nők munkába álltak. Áruhiány alakult ki, bevezették a jegyrendszert, virágzott a feketepiac. „Anyagcsata” kezdődött: az a fél lesz a győztes, amelyik jobb anyagi, gazdasági háttérrel rendelkezik.




Történelem – 21. tétel
 
Az 1956 – os forradalom

Szempontok:
I.                   Előzmények
II.                A forradalom kitörés és eseményei
III.             Megtorlás, veszteségek
IV.              Az 1956 – os óvári események

I.
Sztálin halála (1953) után Moszkva utasítására Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki reformokat ígért. A reformok az emberek életminőségének javítását, a terror enyhítését célozták meg. 1995 – ben azonban megkezdődött a visszarendeződés, Nagy Imrét leváltották, az új miniszterelnök Hegedüs András lett. Megtorpant a politikai élet rehabilitációja, újabb erőszakos téeszesítés kezdődött. Nagy Imre körül azonban kikristályosodott a párt reformellenzéke, az írok, művészek körében (Petőfi - kör) egyre élesebb kritikák fogalmazódtak meg.
1956 júniusában, Poznanban (Lengyelország) munkásfelkelés tört ki, mely után a szovjet vezetés Rákosi menesztése mellett döntött. Az új főtitkár Gerő Ernő lett, de ez nem jelentett igazi változást. Az erjedés folyamatát azonban már nem lehetett megállítani, elkerülhetetlenné vált Nagy Imre pártba való visszavétele. 1956. október 6 – án Rajk Lászlót újratemették.
Mialatt a legfelső állami- és pártvezetés Jugoszláviában tartózkodott, döntő fordulat állt be az itthoni eseményekben.

II.
1956. október 13 – án a szegedi egyetemisták létrehozták saját ifjúsági egyesületüket, a MEFESZ – t. 1956. október 22 – én a budapesti Műegyetem diákjai 16 pontos követelést fogalmaztak meg: a szovjet csapatok vonuljanak ki, Nagy Imre legyen a kormányfő, vélemény-, sajtó-, szólásszabadság, szabad, többpárti választások, gazdasági élet átszervezése, stb., és elhatározták, hogy másnap rokonszenvtüntetést tartanak a lengyelek mellett, amelyet Gerő Ernő kezdetben betiltott, majd engedélyezett.
1956. október 23 – án kitört a forradalom. Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti Dalt a Petőfi – szobornál. Tüntetés a Bem – szobornál (Bessenyei Ferenc elszavalta a Szózatot). A tömeg a Parlament elé vonult, ahol Nagy Imre tartott beszédet, megígérte az 1953 – as kormányprogramhoz való visszatérést. A Rádió ostroma, a Sztálin – szobor ledöntése, feldarabolása. A pártvezetés ellenforradalomnak nyilvánította az eseményeket, szovjet csapatok beavatkozását kérte. Éjjel Nagy Imrét kinevezték miniszterelnöknek.
1956. október 24 – én a hajnalban beavatkozó szovjet csapatok miatt a felkelés nemzeti harccá vált. Kijárási tilalmat és statáriumot (rögtönítélő bíróságot) hirdettek meg. Délben Nagy Imre amnesztiát hirdetett a fegyvert letevőknek.
1965. október 24 – 25- 26 – án a forradalom elterjed vidéken is, több helyen belelőttek a tömegbe (október 26.: a határőrlaktanyánál sortűz Mosonmagyaróváron!). Országszerte Nemzeti Tanácsok alakultak.
 1956. október 25 - én a Parlament előtt gyülekező tömegbe belelőnek az ÁVH – sok (ÁHV = Államvédelmi Hatóság), ettől kezdve a népharag az ÁVH ellen fordult hajtóvadászat formájában. Gerőt leváltották, helyébe Kádár János került.
1956. október 28 – án Nagy Imre rádióbeszédben közölte az ÁVH megszűntetését, az események „nemzeti forradalommá” nyilvánítását, a tűzszünet elrendelését, a szovjet csapatok kivonulásáról való tárgyalásokat és az amnesztiát.
1956. október 30 – án Nagy Imre bejelentette, hogy megszüntetik az egypártrendszert és megkezdték a tárgyalásokat a szovjet csapatok teljes kivonulásáról, ezt megerősítette a szovjet kormánynyilatkozat is. A felkelők megostromolták a Köztársaság téri pártházat, meglincselték a védőket.
1956. október 31 – én Moszkvában döntés született a forradalom leveréséről (USA szabad kezet adott Moszkvának, nem tekintette szövetségesének Magyarországot, a nyugati országok figyelmét a Szuezi – válság kötötte le). Feloszlott az MDP (Magyar Dolgozók Pártja), megalakult az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt – főtitkára Kádár János).
1956. november elsején Magyarország kilépett a Varsói Szerződésből. 1956. november 3 – án új kormány alakult, Mindszenty bíboros este rádiószózatot intézett a nemzethez, szabadságharcnak értékelte az eseményeket, Tökölön pedig tárgyalásokra készültek a szovjet katonai vezetéssel a csapatok kivonásáról, azonban Maléter Pált (honvédelmi miniszter) és társait tőrbe csalták és elfogták.
1956. november 4 – én a szovjet csapatok hajnalban megtámadták az alvó Budapestet. Szolnokon megalakult Kádár János vezetésével a szovjeteket kiszolgáló ellenkormány, a Forradalmi Minkás – Paraszt Kormány. Nagy Imre tiltakozásul az ENSZ – hez fordult, majd a képviselőkkel együtt elhagyta a Parlamentet. Az utolsó ott maradt képviselő Bibó István. (Nagy Imrét és társait tőrbe csalták, majd Romániába szállították.)
1956. november 4. – 11. – e között utcai harcok folytak, a legerősebb fegyveres csoport a Korvin – köz volt, azonban a forradalmat leverték.

III.
Kb. 300 személy kivégzése (1958.június 16. Nagy Imre), 22 ezer ember elítélése, 13 ezer ember internálása (kitelepítése), kb. 200 ezer ember hagyta el az országot. A forradalom alatt kb. 2500 ember halt meg a harcokban, kb. 20 ezer ember sebesült meg. Óriási az anyagi veszteség a szovjet tankok pusztítása érdekében.

IV.
Mosonmagyaróvár a 20. századi történetének legvéresebb, leggyászosabb napja 1956. október 26 – a, ekkor dördült el az Ipartelepen az a sortűz, amelynek 106 halálos áldozata és 250 sebesültje volt a békés tüntetők közül. 1956. október 23 – án kirobbant forradalom hatására vidéken is megkezdődött a hitelét vesztett hatalom leváltása. Október 25 – én, csütörtökön este Óvárra is eljutott a Parlament előtti vérengzés híre. Tiltakozásul az akadémisták néma tüntetést szerveztek a Lenin (ma Fő) úton és a Magyar utcán. Másnap reggel az előadásokra induló diákság a közeli pártbizottság és a tanácsház (mai önkormányzat) elé vonult, ahol már gyülekezett a város lakossága is. A Tanácsházról leverték a vörös csillagot. Közben óvodások és általános iskolások vonultak a Fő úton, s a tömeg a járásbíróság és a posta elé vonult. Ezután kiszabadították a járásbíróság épületében őrzött foglyokat. Innen a tömeg egyik része – közöttük a középiskolások – Moson irányába ment, a másik része a Gyári úton haladt az Ipartelep irányába. Az itt lévő rendőrőrs előtt megálltak, és leszedték a rendőrök és katonatisztek jelvényeit. A timföldgyári munkások csatlakozása után a tüntetők a határőr laktanya elé vonultak, és az épületen lévő vörös csillag eltávolítását követelték. Ennek teljesítését meg is ígérte Dudás István parancsnok, néhány perc múlva azonban Dudás százados jelére az előre beásott géppuskákból sortűz zúdult a békésen éneklő, beszélgető tömegre. Leírhatatlan volt a pánik, a kézigránátok és a géppuskatűz után a tüntetők menekülni kezdtek, amikor még egy sortűz kaszabolta le őket. Órákig tartott, amíg a halottakat és a jajgató, segítséget kérő sebesülteket elszállították. Sokan szállítás közben vagy a kórházban haltak bele sérüléseikbe. Dudás István megszökött a városból, a népharag megölt három ÁVH – s tisztet. A forradalmat követő megtorlásban, az eseményekben való részvétele miatt többeket kivégeztek, súlyos börtönbüntetésre ítéltek. Több akadémistát végleg vagy egy időre kizártak a felsőoktatási intézményekből. Október utolsó napjaitól menekültek tízezrei mentek át a városon a nyugati határ felé.

2013. január 21., hétfő

Tételek - Történelem



Történelem – 18. tétel
 

Mutassa be IV. Béla tatárjárás előtti és utáni politikájának jellemzőit! Magyarázza meg, hogy a tatárjárás miért volt súlyos csapás a középkori magyar királyságra!

Szempontok:
I.                   Harci események, muhi csata
II.                A tatárjárás nézetei
III.             Magyarország újjászervezése

 
I.
II. András halála után fia, IV. Béla (1235 - 1270) került Magyarország trónjára. IV. Béla már hercegként sem értett egyet apja politikájával, ezért hatalomra jutása után megkísérelte visszaállítani az ország korábbi állapotát. Hogy saját hatalmát, illetve tekintélyét megerősítse, leszámolt apja híveivel, II. András birtokadományainak jelentős részét visszavette, és korábbi szokásokat is felrúgott. A királyi tanácsban például elégettette a bárók székeit, hogy ne tudjanak leülni a király jelenlétében; megszüntette a közvetlen bejárást a királyhoz – ezután csak írásban lehetett vele érintkezni. Ezekkel az intézkedésekkel Béla csak a vezetőréteg elégedetlenkedését, illetve saját népszerűségének csökkenését érte el.
1237 - ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtok - visszavételi politikáját. 1239 - ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. 1240 - ben a tatárok elfoglalták Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordult segítségért, de egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241 - ben a tatárok három irányból törtek Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei - hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei - hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, meggyilkolták Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonultak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre.
Muhi közelében 1241. április 11. - én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla először az osztrák területekre menekül, majd Dalmáciába egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni (Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni (Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma).

II.
A tatárjárás legfájóbb velejárója a hatalmas, 20 - 50 % - ra becsült emberveszteség volt. Mivel a pusztítás nem egyformán érintette az ország egyes területeit, a tatárjárás kihatott az etnikai viszonyokra is.
A magyarság elsősorban az alföldeket és a völgyeket lakta, ezért a veszteségek főként őket érintették. Az emberveszteséget részben a bevándorlás pótolta. IV. Béla visszahívta a kunokat, akik az Alföld elpusztult vagy ritkán lakott vidékein telepedtek le (Nagykunság, Kiskunság, Temesvidék). Ekkor települtek le a jászok (alánok) is a Jászságban. Egy - két évszázad alatt mindkét nomád nép beolvadt a magyarságba. Nőtt a 13. század eleje óta Erdélybe betelepülő vlachok száma. Az állattartó románok elsősorban a királyi erdőuradalmakban települtek le. A cseh és lengyel bevándorlás révén délebbre húzódott a szláv etnikai határ, de az ország lakosságának 70 - 80% - át továbbra is a magyarság alkotta.

III.
Ahhoz, hogy az országot romjaiból újjáépítse, IV. Béla változtatni kényszerült korábbi politikáján. Lemondott a királyi birtokállomány helyreállításáról, sőt a bárók megnyerése érdekében maga is jelentős adományokat juttatott híveinek. Az adományokat azonban katonaállításhoz és a korábban tiltott várépítéshez kötötte. Gazdasági és védelmi okok miatt számos települést emelt városi rangra, s a városok kiváltságait a korábbiakhoz képest bővítette (vámmentes kereskedelem, szabad bíró- és tanácsválasztás, kőfal építése).
Igyekezett szélesíteni, illetve erősíteni támogatói bázisát, ezért az 1267 - es törvényekben megerősítette a köznemesek Aranybullában szereplő szabadságjogait (adómentesség, bírói ítélet nélkül nem foghatók le, csak az ország védelmére kötelezhetők, birtokaikat örökíthetik).
Az elpusztult területek benépesítését betelepítésekkel, illetve hospesek behívásával segítette.
Külpolitikájában békés szövetségesi viszonyra törekedett Haliccsal és Lengyelországgal, melyet dinasztikus házasságokkal is megerősített (pl. egyik lányát a halicsi fejedelemhez adta feleségül). Babenberg Frigyestől harcok árán visszaszerezte a kizsarolt területeket.
Az ország újjáépítése sikeresnek bizonyult. IV. Béla méltán nyerte el az utókortól a „második honalapító” címet.

 Történelem – 19. tétel
 


Mutassa be a mohácsi csata és a kettős királyválasztás következményeit, az ország három részre szakadásának folyamatát!

Szempontok:
I.                   A mohácsi csata következményei
II.                Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd küzdelme
III.             Buda elfoglalása
IV.             Az ország három részre szakadása

I.
A magyar vezetők időben hírt szereztek a közelgő török támadásról, azonban semmi komolyabb előkészületre nem került sor. 1526 júliusára meg is érkezett a kb. 80 ezer fős szultáni had, Nándorfehérvárnál átkelt a Dunán, majd az egyetlen még jelentős erősséget, Péterváradot elfoglalta. A magyar sereg fővezére, Tomori Pál kalocsai érsek 1526. augusztus 29 – én a mohácsi síkon vállalt csatát. A csata két óra alatt elveszett, Tomori Pál, 7 főpap, 28 főúr, 15 ezer katona és II. Lajos magyar király is meghalt.
A csata után a török sereg Budáig hatolt előre, majd kifosztva, s a Dunántúl egy részét és a Duna – Tisza közét végigpusztítva kivonult az országból.

II.
A mohácsi vereség legsúlyosabb következménye az azt követő anarchikus viszonyokban rejlett. A megürült trónra két jelölt is volt. Habsburg Ferdinándot a Jagellókkal kötött családi szerződésre hivatkozva 1526 decemberében a főrendek egy része királlyá választotta. Szapolyai Jánost pedig az 1505 – ös rákosi végzésre hivatkozva 1526 novemberében megkoronázták.
Ferdinánd támadást intézett Szapolyai ellen, akit ez felkészületlenül ért. Erdélybe, majd Lengyelországba menekült. Szapolyai a török portától kért segítséget. 1528 – ban megkötötték az isztambuli szerződést. A török csapatok segítségével Szapolyai visszafoglalta az ország nagyobbik részét. 1529 – ben a szultán vezette sereg, miután a szultán Mohácson fogadta Szapolyai hódolatát, visszafoglalta Szapolyai számára Budát, majd Bécs ellen vonult, azonban hadjárata sikertelen volt. 1532 – ben újabb hadjárat indult Bécs ellen, Kőszeg azonban hosszú ideig feltartóztatta, Bécs körül nemzetközi haderő gyűlt össze, így a szultán nem vállalta az ostromot.
1538 – ban Szapolyai és Ferdinánd Váradon békét kötött. Ez alapján megtartották addig birtokolt területeiket, elismerték egymás királyságát. Szapolyai halála után Ferdinánd az örökös.

III.
1540 – ben Szapolyai János meghalt, végakarata szerint a szultán fiát, János Zsigmondot fogadta el királynak. Ferdinánd viszont a váradi béke alapján el akarta foglalni Szapolyai országrészét. Szulejmán nem engedhette meg a Habsburg befolyás növekedését Magyarországon, ezért 1541. augusztus 29 – én a törökök megszállták Budát.

IV.
Buda megszállásával az ország három részre szakadt.
Az ország déli – középső része a töröké lett, ez volt a Hódoltság. Erdély és Tiszántúl az Erdélyi Fejedelemség részét képezte Izabella és János Zsigmond kezében. Az ország nyugati – északi része pedig Ferdinándé, ez a Királyi Magyarország.


2012. december 28., péntek

Tételek - Történelem



Történelem – 16. tétel
 
Mutassa be az Osztrák – Magyar Monarchia kialakulásának folyamatát és az állam berendezését!

Szempontok:
I.                   1849 – es fegyverletétel
II.                Februári pátens
III.             Haynau rémuralma
IV.              Deák „húsvéti cikke”
V.                 Kiegyezés tartalma
VI.              Horvát kiegyezés
VII.           Nemzetiségi törvény


I.
Görgey elkerülő hadművelettel 1849. augusztus 9 – én érkezett meg Aradra, hogy egyesüljön a többi hadtesttel. Az összpontosított erők vezetésére kinevezett Dembinsky viszont Arad helyett Temesvár irányába vezette a főerőket, ahol augusztus 9- én a fővezérséget átvevő Bem csatát vesztett. Kossuth elmenekült az országból, Görgey teljhatalmat kapott.
Görgey 1849. augusztus 13 – án Világosnál letette a fegyvert az oroszok előtt, abban bízva, hogy a cári diplomácia megakadályozza a bécsi udvar megtorlását.

II.
A Habsburg Birodalom belső reformja 1860 – 61 - ben zajlott le. Ezt fogalmazta meg az októberi diploma és a februári pátens.
Az 1860. október 20 - án kelt diplomában az uralkodó birodalma népeinek olyan állami alaptörvényt „ajándékozott”, amelyben ugyan megtartotta a végrehajtó és a törvényhozó hatalom irányítását, de ígéretet tett arra, hogy uralkodói hatalmát alkotmányos intézmények által gyakorolja. A végrehajtó hatalom központi szerve a birodalmi kormány maradt. Magyarországon a diploma visszaállította az ország igazgatásában a részleges önállóságot.
Az 1861. február 26 - i pátens kétkamarás birodalmi gyűlést hozott létre, amelyet törvényhozói jogokkal ruházott fel. A birodalmi gyűlés a tartományi gyűlések fölé – az így kezelt magyar országgyűlés fölé is – rendeltetett. Az államhatalom legfőbb eszközei továbbra is az uralkodó kezében maradtak. Az uralkodó korlátlan joga maradt a külügy és a hadügy irányítása, a fegyveres erőkkel való rendelkezés, és a költségvetés ügyében sem dönthetett a tanács. A birodalmi gyűlés alsóházába az egyes országgyűlések delegáltak képviselőket: a 343 helyből Magyarországot 85 illette meg, Erdélyt 26, Horvát - Szlavónországot 9.
A pátens az osztrák tartományokban az alkotmányosság igen szűk, de mégiscsak létező formáját valósította meg. Az olaszok és a magyarok szembefordultak vele, mert nemzeti önrendelkezésüket sértette az összbirodalmi kormányzás elve.

III.
A világosi fegyverletételt követően a bécsi kormány kiszolgáltatta Magyarországot Haynau bosszúvágyának. 1849. október 6 – án Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnököt, Aradon a honvédsereg 13 tábornokát. Még október folyamán a terror áldozata lett Csányi László közlekedésügyi miniszter, Kazinczy Lajos tábornok. Közel 120 halálos ítélet, 1200 fő bebörtönzése. Ezen felül mintegy 50 ezer főt besoroztak a császári seregbe.
Az európai közvélemény nyomására 1850 nyarán a bécsi udvar menesztette Haynaut.


IV.
Ferenc József megengedte az 1861 - es választások kiírását, melynek eredményeként februárban 1849 után először újra összegyűlt a magyar törvényhozás. A képviselőválasztást a Deák Ferenc vezette Felirati Párt nyerte meg, a 410 - ből 250 mandátum (58%) lett az övék. Épphogy összeültek, 1861. február 26 - án az uralkodó kiadta az ún. februári pátenst, amely a tartományi gyűlések fölé egy birodalmi gyűlést rendelt és egyben nyilvánvalóvá is tette, hogy az egész dolgot csak azért hagyta, hogy pátensét Magyarországon törvényesen is bevezethesse. Ezt értelemszerűen a parlament elutasította, mire Ferenc József feloszlatta a gyűlést és ideiglenes, átmeneti állapotot, más néven provizóriumot hirdetett és újra az aktuális osztrák belügyminiszter, azaz Anton von Schmerling lett ennek az adminisztrációnak a magyarországi feje. Ausztria külpolitikai helyzetének további romlása azonban arra sarkallta a bécsi udvart, hogy közeledjék a magyarokhoz. Deák is felismerte, hogy a passzív ellenállás nem tartható fenn, s hajlott a bécsi udvarral való alkura.
A bécsi udvar felvette a kapcsolatot Deákkal. A titkos tárgyalások eredményeképpen 1865. április 16 – án a Pesti Naplóban megjelentette Deák a „húsvéti cikkét”. Hajlandóságot mutatott arra, hogy Magyarország érdekeit összhangba hozza a birodalom biztonságával.

V.
1866 - ban kitört a porosz – osztrák – olasz háború, amelyben az Osztrák Császárság a königsgrätzi csatában súlyos vereséget szenvedett Poroszországtól. A bukás látványos és egyértelmű jelzés volt Ausztria számára, hogy a birodalom fennmaradó részének egyben tartásához ki kell, hogy egyezzen a magyarokkal.
1867 – ben hosszas tárgyalások után megszületett a kiegyezés (1867. évi XII. törvénycikkely). Az uralkodó elismerte az 1848 – as törvényeket és felelős kormány megalakításával bízta meg gróf Andrássy Gyulát. Ezt követően Ferenc Józsefet királlyá koronázták, s kezdetét vette a dualizmus kora (1867 – 1918).
A kiegyezéssel létrejött a kétközpontú, dualista államszervezet, az Osztrák – Magyar Monarchia.
A birodalom két részre oszlik, az örökös tartományokra és Magyarországra. Viszonyuk a paritás elvén nyugszik. Kapcsolatukat a Pragmatica Sanctio alapján szabályozták, tehát közös az uralkodó, elválaszthatatlanul egybe vannak kapcsolva és egymásnak közös védelemmel tartoznak. Mindkét birodalomfél külön kormánnyal és országgyűléssel rendelkezik, azonban a had-, kül-, és ezek pénzügye közös. A közös ügyek vitelére közös minisztériumokat hoztak létre, ezek miniszterei a két országgyűlésből választott 60 – 60 tagú delegációnak voltak felelősek. A hadsereg irányítása az uralkodó felügyelete alatt maradt, ezért létrehozták a közös hadsereget, illetve felállították a 100 ezer fős Magyar Honvédséget.
A politikai kiegyezés mellett létrejött a gazdasági kiegyezés is. Magyarország és Ausztria kereskedelmi- és vámszövetséget kötött. Ennek értelmében a pénzrendszer és a jegybank közös, egységes a mértékrendszer. Kialakult a vámegység. A tőke és a munkaerő szabadon áramolhatott. A gazdasági megállapodásokat 10 évre kötötték, újratárgyalással lehetett meghosszabbítani vagy módosítani.

VI.
1868 – ban megszületett a horvát – magyar kiegyezés is. Magyarország elismerte a horvátokat politikai nemzetnek. Horvátország beligazgatási autonómiát kapott, élén a bán állt, de közös uralkodóval bírt Magyarországgal. A közös ügyek a magyar országgyűlés hatáskörébe tartoztak, ahova Horvátország is küldött képviselőket, és a magyar kormányban helyet kapott egy horvát miniszter is.


VII.
A nemzetiségi viszonyok rendezése érdekében az országgyűlés 1868 - ban megalkotta a nemzetiségi törvényt. Ez a magyar liberalizmus kiemelkedő alkotása. A törvény lehetővé tette a magyar államnyelvet, de használata csak a legfelsőbb szinten volt kötelező. A megyékben, ha a közgyűlés egyötöde is úgy akarta, a nemzetiségi nyelv jegyzőkönyvi nyelv lett. Az oktatás, egyházi ügyek, igazságszolgáltatás, közigazgatás a nemzetiségek saját nyelvén folyhatott. A törvény azonban a nemzetiségek igényeit nem elégítette ki, mert autonómiát nem biztosított.

2012. december 21., péntek

Tételek - Történelem



Történelem – 17. tétel
 
Mutassa be az Európai Unió létrejöttének főbb állomásait és az unió működését!

Szempontok:
I.                   Az Európai Unió létrejöttének folyamata
II.                Az Európai Unió szervezete

I.
A 2. világháború után a nyugat – európai államok rendezték ellentéteiket és fokozatosan létrehozták politikai és gazdasági együttműködésük szervezeteit. Az együttműködés célja, hogy az integrációban (=egységesítésben) részt vevő országok biztosítsák a tőke, a munkaerő, a tudás, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását. Ennek érdekében az egyes tagországok piacát védő vámokat felszámolják és egységes gazdasági teret hoznak létre, hogy piacot teremtsenek, optimálisan koncentrálják és felhasználják erőforrásaikat, és fokozzák versenyképességüket a világgazdaságban.
Az integráció főbb állomásaként az átfogó gazdasági együttműködés szándékával írta alá az NSZK, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg a római szerződést 1957 – ben. Ezáltal létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget (EGK = Közös Piac). A következő évtizedekben fokozatosan bővítették politikai és gazdasági együttműködésüket. Ennek eredményeképpen, az EGK átalakulásával (1992 maastrichti szerződés) jött létre az Európai Unió.
Az Uniót pillérekre épülő modell alapján képzelték el. Az 1. pillér a közös gazdaság- és valutapolitika. A 2. pillér a közös kül- és biztonságpolitika. A 3. pillér a közös bel- és igazságügyi együttműködés. Ezek a pillérek az integráció alapelvei.
Meg lett határozva az együttműködés területei. Például az EU államai kereskedelmi kapcsolataikban nem alkalmaznak vámokat. Bevezették az uniós állampolgárságot (azonos jogok minden tagállam területén, szabad utazás, tanulás, korlátozásokkal munkavállalás). A schengeni egyezmény alapján megszüntették a határellenőrzést (csak az övezet külső határán). Új valuta került bevezetésre, 2002 – től az euro lett a közös fizetőeszköz.
Az EGK – hoz, majd az EU – hoz újabb államok csatlakoztak. Az 1990 – es évek végére már 15 tagja volt, 2004 – ben pedig újabb 10 tag csatlakozott, többségében egykori szociáldemokrata államok, Magyarország is. Jelenleg 27 tagállama van az Európai Uniónak.

II.
Az Európai Unión belül mintegy 1200 különféle bizottság, albizottság és munkacsoport működik. A döntések előkészítését és végrehajtását mintegy 20 ezer nemzetközi tisztviselő („eurokrata”) segíti. A legtöbb uniós intézmény Strasbourgban, Brüsszelben és Luxemburgban működik. Az Európai Unió bonyolult rendszerében az Európai Bizottság tekinthető az EU kormányának, az Európai Parlament pedig az EU parlamentjének, de egyik sem rendelkezik olyan kiterjedt jogkörrel, mint egy nemzetállam kormánya és parlamentje. Az Unió legfontosabb döntéseit az egyes tagállamok kormányai által alkotott testületek, az Európai Tanács, illetve az Európai Unió Tanácsa határozzák meg. Az EU intézményrendszere egyszerre nemzetek feletti és kormányközi.
Hat legfontosabb intézménye van.
Az Európai Unió Tanácsa vagy más néven a Miniszterek Tanácsa Brüsszelben működik. Tagjai a tagállamok miniszterei. Legfontosabb funkciója a tagállamok érdekeinek európai szintű megjelenítése. A közösségi politikára vonatkozó jogszabályokat önti végső formába. Döntéseit az Európai Parlamenttel egyeztetve hozza. Évente mintegy száz hivatalos ülése van. Az elnöki tisztet hat hónapon át egy – egy ország külügyminisztere tölti be. A tagállamok eltérő számú szavazattal rendelkeznek a népességarányok alapján (Magyarország 12).
Az Európai Tanács szintén Brüsszelben található. Az EU állam- és kormányfőinek testülete. Az EU legmagasabb szintű politikai irányadó szerve, a legjelentősebb politikai döntések fóruma. Évente általában négyszer ülésezik. A Közösség és a politikai együttműködés legfontosabb kérdésit itt tárgyalják. Az elnökség szerepét félévente más – más tagállam tölti be.
Az Európai bizottság is Brüsszelben van. Nemzetek feletti intézmény, az EU közös érdekét kell képviselnie. 25 tagja független a nemzeti kormányoktól. Feladatai: jogszabályokat kezdeményez, őrködik a közösségi jog, a szerződések betartása felett, végrehajtja az uniós politikákat, kezeli a közösségi pénzügyeket.
Az Európai Parlament Strasbourgban van. Az Unió polgárai által közvetlenül választott képviselőtestület (5 évente, általános választójog alapján) működteti. A mandátumok a tagországok népességének arányában oszlik meg (Magyarország 24). A képviselők nem országok, hanem pártfrakciók vagy politikai csoportosulások szerint különülnek el egymástól. Az EU Tanácsa mellett fokozatosan bővülő szerepe van a jogalkotásban. Fontos funkciója az ellenőrzés, a közösségi költségvetés és a zárszámadás jóváhagyása.
Az Európai Bíróság központja Luxemburg. Az alapszerződés értelmezése és alkalmazása során felmerülő jogvitákban dönt.
Az Európai Számvevőszék szintén Luxemburgban található. Az Unió kiadásainak és bevételeinek, valamint ezek célszerű felhasználásának ellenőrzése a feladata.

Tételek - Történelem



Történelem – 11. tétel
 
Mutassa be, hogyan alakult ki és miként működött az alkotmányos monarchia Angliában!

Szempontok:
I.                   Stuartok politikája
II.                Polgárháború
III.             A dicsőséges forradalom, Jognyilatkozat
IV.             Alkotmányos monarchia


I.
Az alkotmányos monarchia lényege, hogy a király mellett országgyűlés működik, melynek hozzájárulása nélkül fontosabb államügyekben az uralkodó nem dönthet.
1603 – ban II. Erzsébet halálát követően a Stuart – dinasztia került hatalomra, I. Jakab lépett a trónra. Ő és fia, I. Károly függetleníteni kívánta a királyi hatalmat, a parlament mellőzésére törekedtek.
Angliában a Stuartok alatt felbomlik az egyensúly, ennek okai, hogy kevés az adóbevétel, mivel a nemesség nem egyezik bele az adóemelésbe, de az Erzsébet - kori adó már kevés, illetve a Stuartok katolikussága miatt vallási ellentétek alakulnak ki. Károly jövedelmei emelése érdekében monopóliumok árusításába kezdett, az ez ellen fellázadt polgárságnak a kálvinizmus tanai biztosították az eszmei támogatást.
A puritánok (angol kálvinisták) két irányzatra váltak szét. A presbiteriánusok teljes személyi – és vagyonbiztonságot kívántak, a papság hatalma helyett világi egyházfelügyelők fellépését sürgették. Az independensek független egyházközösségeket akartak. Önkormányzati elképzeléseik pedig nem csak egyházi, hanem politikai programot is jelentettek.
1628 – ban I. Károly kénytelen volt összehívni a parlamentet, benyújtotta a Jogok Kérvényét, amely elfogadásra is került. A király 1629 – től már nem hívta össze a parlamentet, azonban a skót felkelés leveréséhez pénzre volt szüksége, amit a végül 1640 tavaszán összehívott parlamenttől remélt. De miután a testület inkább jogokat követelt, két hét után feloszlatásra került. Ezt nevezzük „rövid parlamentnek”.

II.
A király a skót háború miatt 1640 novemberében újra összehívta az ezúttal „hosszú parlamentet”, amely kimondta, hogy jóváhagyása nélkül feloszthatatlan, így 1653 – ig együtt is maradt. A testület a parlamentnek felelős kormány megalakítását, szabad kereskedelmet és presbiteriánus egyházszervezet kiépítését követelte. A király le akarta tartóztatni a puritán vezetőket, ezért a parlament és a londoni tömeg szembefordult vele. Károly Észak – Angliába menekült, ahol hadsereg toborzásába kezdett. 1642 elején kitört a polgárháború.
Az abszolutizmus felszámolása után a parlament egysége felbomlott. A presbiteriánusok megegyezést kerestek az uralkodóval. Míg az independensek radikálisabbak voltak, kezükbe vették a forradalom irányítását, s 1643 – tól vezetőjük Oliver Cromwell lett. Új hadsereget teremtett, őket nevezték „vasbordájúaknak”. Maguk mellé állította a skótokat is, akik 400 ezer fontért cserébe kiadták a királyt.  1648 - ban Cromwell magához ragadta a hatalmat. Az independensek kizárták a presbiteriánus képviselőket a parlamentből, létrejött a 100 tagú „csonka parlament”, amely I. Károlyt 1649 – ben lefejeztette. Létrejött a köztársaság.

III.
Cromwell 1658 – as halála után visszahívták az angol trónra II. Károlyt azzal a feltétellel, hogy amnesztiát ad, biztosítja a vallásszabadságot, és a polgárháború alatt szerzett birtokokat meghagyja tulajdonosaiknál. Mivel mind ő, mind az utóda, II. Jakab a megállapodást megszegve egyre nyíltabban az abszolutizmusra tört, a parlament 1689 - ben Orániai Vilmost hívta meg a trónra. Minthogy minden számottevő erő Vilmos mellé állt, II. Jakab elmenekült. Mivel Orániai Vilmos vér nélkül került hatalomra, mindezt „dicsőséges forradalomnak” nevezzük.
Az alkotmányos monarchia alapelveit az 1689 - es Jognyilatkozatban foglalják össze. Ennek értelmében a törvények felfüggesztése a parlament hozzájárulása nélkül érvénytelen. Alkotmányos jogként kijelenti, hogy az alattvalóknak joguk van kérvényt benyújtani, s ezért nem üldözhetőek. Szabályozza a királyi hatalom és a parlament viszonyát. A törvény szerint a parlament hozzájárulása nélkül a király nem szedhet semmiféle jövedelmet és nem tarthat béke idején állandó hadsereget. Kimondja, hogy a parlamentet össze kell hívni a „törvények javítására”, de nem szabályozza a parlament működésének módját. Meghatározza, hogy 3 hatalmi ág van: a törvényhozó hatalom a parlament, a végrehajtó hatalom a kormány, az igazságszolgáltató pedig a bíróság. A parlament két kamarás (lordok háza, képviselőház). Lordok házába születési előjogok alapján lehet bekerülni, képviselő házba cenzusos választójog alapján. A parlamentnek joga van törvényt hozni, valamint a pénzügy és a hadsereg az ő kezében van. 2 párt működik: tory (konzervatív), whig (liberális). A kormányt a többségbe jutott párt tagjaiból a király nevezi ki, de a kormány a parlamentnek felelős (a király uralkodik, de nem kormányoz). Megfogalmazza az alapvető polgári jogokat: szólásszabadság, véleménynyilvánítás, gyülekezés, sajtó- és vallásszabadság.
Ettől kezdve Anglia alkotmányos monarchia, pontosabban alkotmányos királyság.

IV.
A dicsőséges forradalom után Angliában kiépül az alkotmányos monarchia. A király uralkodik, de nem kormányoz. A törvényhozás, az ország had – és pénzügyei a választott parlament hatáskörébe tartoznak. A kormány és a kormányfő a parlamentnek tartozik felelősséggel. A politikai élet jellemzője a parlamenti váltógazdálkodás: tory és whig párt küzdelme. A külpolitikai cél az európai egyensúly megtartása és a gyarmatbirodalom növelése.
1707 – ben unió Skóciával, majd 1801 – ben Írországgal, ezáltal alakul meg Nagy – Britannia.




Történelem – 12. tétel
 
Ismertesse az USA kialakulásának folyamatát! Mutassa be az USA alkotmánya alapján a demokratikus államrendszer működését!

Szempontok:
I.                   Gyarmatok létrejötte, viszonyuk Angliával
II.                Függetlenségi háború
III.             USA alkotmánya


I.
A 18. századra Észak Amerikában – Kanadától Floridáig – 13 angol gyarmat jött létre. Míg a déli gyarmatok királyi vagy magántulajdonban voltak, az északiak önkormányzattal rendelkező kolóniák. Ide először az Angliában üldözött puritánok települtek, akik I. Károly üldöztetése elől menekültek az 162O-as években (Mayflower hajó, megalapították Plymouth városát), magukkal hozták az önigazgatás és a szabad véleménynyilvánítás igényét. Északon a farmergazdálkodás vert gyökeret. A farmer tulajdonával szabadon rendelkezett. Délen a rabszolgákkal dolgoztató ültetvényes rendszer terjedt el. Megkezdődött az amerikai belső piac kialakulása.

II.
Amerika a 18. század vége felé még mezőgazdasági jellegű, de északon ígéretes ipar is kibontakozott. Anglia észak - amerikai kolóniáit nyersanyagtermelő és árufelvevő piacoknak tekintette. Az angol parlament által megszavazott adókat és vámokat az amerikaiak törvénytelennek tekintették, mert a parlamentben nem volt képvise1őjük. Bojkottálták az angol árukat, az adók, illetékek fizetését pedig megtagadták. A kormány meghátrált, és visszavonta a sérelmezett vámokat, de fenntartotta az angol parlament adókivetési jogát. Ezt az elvet hirdette az egyedül meghagyott teavám. Az ellentétek nyílt összeütközéshez, majd függetlenségi harchoz vezettek.
1773 – ban a „bostoni teadélutánon” az amerikaiak a tengerbe szórták a Kelet – Indiai Társaság hajójának teaszállítmányát. Nagy – Britannia komoly tekintélyvesztés nélkül nem hagyhatta megtorlatlanul az eseményeket: Boston blokád alá vonása, helyi igazgatás korlátozása, nyugatra költözés tilalma.
1774 szeptemberében Philadelphiában összeült az amerikai gyarmatok első kongresszusa.
1775. árpilis 19 - én Lexingtonnál eldördült az első sortűz, és ezzel kitört a függetlenségi háború. A második kongresszuson George Washington vezetésével felállították a gyarmatok hadseregét.
1776. július 4 - én a kongresszus elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, melyet Thomas Jefferson szerkesztett. Kinyilvánította a gyarmatok függetlenségét, az emberi szabadságjogokat és a képviseleti kormányzat szükségességét.
Az erőviszonyok az angoloknak kedveztek. Hatalmas seregük, flottájuk és korlátlan pénzügyi hitelük volt angoloknak. Az amerikaiak mindezekben szűkölködtek, és még a királyhű árulókkal is meg kellett küzdeniük. A patrióták forradalmi serege azonban nagy fölényben volt az angol sereggel szemben. Ügyesen alkalmazták az indiánoktól eltanult szétszórt alakzat taktikáját. A lakosságra mindenütt számíthattak. Bár az angolok bevették New Yorkot, amely a háború végéig a kezükön maradt, mégis az első jelentős győzelmet a felkelők aratták 1777 - ben, ahol Saratogánál fegyverletételre kényszeríttették az angolokat. A győzelem után Franciaország szövetséget kötött az Amerikai Egyesült Államokkal. A szövetséghez később csatlakozott Spanyolország, majd Hollandia is. Az amerikai hadsereg diadalmasan nyomult előre. 1781 - ben Yorktown mellett francia segítséggel Washington bekerítette és felszámolta az utolsó harcképes angol hadsereget. 1783 - ban a Versailles - ban megkötött békében Anglia kénytelen volt elismerni az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét.

III.
Az USA alkotmánya 1787 – ben született meg. Ez az első a hatalommegosztás elvén alapuló modern alkotmány.Az államforma elnöki típusú szövetségi köztársaság. A tagállamok sok tekintetben önállóak, saját kormányuk és törvényhozásuk van, azonban a szövetségi ügyek intézésére szövetségi kormányt hoztak létre, melynek élén az állam áll.
A végrehajtó hatalom irányítója az elnök, őt négyévente választják az elektorok, s egy személyben állam- és kormányfő, valamint a hadsereg főparancsnoka. Az elektorokat a lakosság választja meg. Az elnök nevez ki a hadseregben és bíróságban, valamint a minisztereket is.
A törvényhozás kétkamarás. A kongresszus felépítése: a szenátusban államonként két fő van jelen, a képviselőházban tagállamonként lakosságarányosan lehetnek. A képviselőház tagjait a lakosság választja meg, a szenátorokat a tagállamok törvényhozása. A kongresszus ellenőrzi az elnököt, megerősíti a főbíró kinevezését, valamint a bírósági jóváhagyás még a feladata.
A bírói hatalom a legfelsőbb bíróság kezében van, melynek élén az elnök által élethossziglan kinevezett főbíró áll. Ellenőrzi mind a kongresszust, mind az elnököt.