Felújítottam a Contrary Poles oldalt és a történetet. Elkészült az ismertető, a prológus és az 1.fejezet is. Jó olvasást!
Könyvtári keresés felkerülési sorrendben
-
►
2010
(160)
- ► szeptember (21)
-
►
2011
(23)
- ► szeptember (1)
-
►
2012
(51)
- ► szeptember (8)
kulcsszavak alapján is kereshetsz
Friss
(151)
egyéb
(70)
prológus
(19)
történelem tételek
(12)
irodalom tételek
(6)
nyelvtan tételek
(6)
körlevél
(4)
2012. szeptember 27., csütörtök
2012. szeptember 25., kedd
Véleményeket várok
Sziasztok!
Azon gondolkozom, hogy feltenném azokat az érettségi tételeimet, amiket gépen csinálok, mondjuk egyenlőre csak történelemből vannak. Tudom, milyen szar megcsinálni őket, és nekem sokat segít, hogy a bátyám régi tételei mintát szolgáltatnak, hogy mit is kezdjek egy - egy kidolgozással.
Véleményeket várnék, ha csak egy ember is jelzi, hogy ő örülne neki, ha elérhetővé válna egy normális - mert sajnos nagyon sokan töltenek fel az internetre szívatásként hülyeségeket - érettségi tételminta, akkor ahogy elkészülnek, közzétenném őket.
Na puszi, de még mindig csak virtuálisan, mert benyaltam valami idióta vírust, és hagyján, hogy taknyom - nyálam egybefolyik, de a hangom is elmenekült messze földre :)
Nikki
Azon gondolkozom, hogy feltenném azokat az érettségi tételeimet, amiket gépen csinálok, mondjuk egyenlőre csak történelemből vannak. Tudom, milyen szar megcsinálni őket, és nekem sokat segít, hogy a bátyám régi tételei mintát szolgáltatnak, hogy mit is kezdjek egy - egy kidolgozással.
Véleményeket várnék, ha csak egy ember is jelzi, hogy ő örülne neki, ha elérhetővé válna egy normális - mert sajnos nagyon sokan töltenek fel az internetre szívatásként hülyeségeket - érettségi tételminta, akkor ahogy elkészülnek, közzétenném őket.
Na puszi, de még mindig csak virtuálisan, mert benyaltam valami idióta vírust, és hagyján, hogy taknyom - nyálam egybefolyik, de a hangom is elmenekült messze földre :)
Nikki
Az idő meg a sebek
Annyira gyakran hallani, hogy az idő minden sebet begyógyít, idővel jobb lesz, idővel nem fog fájni és a többi.... De most úgy őszintén! Ki hiszi el ezt a maszlagot?
Még a fizikai sebek is csak akkor gyógyulnak be, ha megfelelően ellátjuk. Hát akkor a lelki károk mégis hogy tűnnének el csak úgy? Csak mert telik az idő?
Utálom az ilyen sablon szövegeket. Igazándiból be kell, hogy valljam, mostanáig nem nagyon értettem meg, hogy miért is fújnak annyira az emberek mikor te csak segíteni akarsz? Mikor azt mondod valakinek, hogy ' Hidd el, idővel jobb lesz ', meg a többi hasonlóság. Voltak gondjaim az életben, persze, ki a bánatnak nincsenek? De ezek nem olyan gondok voltak, hogy azt mondjam, hogy mi a bánatos francnak pofáznak olyanról, amiről tudom, hogy sosem fog bekövetkezni. Hittem, hogy az idő gyógyír mindenre és előbb vagy utóbb minden helyre jön. Jelenleg fejbe bírnám vágni magam, hogy ennyire naiv voltam mindig is. Főleg úgy, hogy azt hittem tényleg segít, ha valakinek ezekkel jövök, aki épp a pokol bugyrait járja.
És most rá kellett jönnöm, hogy a másik oldalon állva mennyire frusztráló tud lenni, ha valaki képes azt mondani, hogy majd az idő begyógyítja a sebeket. A bánatos szart gyógyítja be! Szerintem egyszerűen csak megy tovább az Élet, mert az leszarja, hogy szíved szerint bebújnál a takaró alá, magadhoz ölelnéd a kedvenc macidat és csak sírnál és ordítanál naphosszat, vagy éppen csak feküdnél, mintha azzal, hogy ilyen kegyetlenül utol ért a Való Világ, ami nem csak fehér meg szürke, hanem koromfekete és vérvörös!, megállt volna az idő. Nem teheted meg, hogy csak vagy és nem csinálsz semmit. Ha mást nem, enni meg ilyenek fel kell kelned és ezzel máris megy tovább a napok monotonitása. Csinálsz valamit. Aztán egyszer csak akarva - akaratlanul visszarázódsz az életbe.
Nem, az idő nem begyógyítja a sebeket. Pusztán makacsul halad tovább és történnek az újabb dolgok veled, hogy rákerül a károdra egy sebtapasz és nem lesz időd foglalkozni vele.
Persze ezt a tapaszt az életed során párszor te vagy valaki más fel fogja tépni, de hamar visszakerül a helyére, hogy visszazárd a többi gyógyulatlan sebedhez, rájuk szórd a hegeket, azokra meg az élményeidet.
És hogy ezt miért is írtam le nektek?
Többségetek tudja, aki pedig nem, annak most elárulom, hogy nem rég átestem egy vetélésen. Az egyik pillanatban még minden tökéletes : készültem az utolsó évemre, és felhőtlenül boldog voltam, mert a vőlegényemmel babát vártunk április közepére. A következőben már csak arra eszméltem, hogy vizsgálat és ultrahangok sorozata nyomán közölte velem a doki, hogy sajnálja, de meghalt a pici és másnap műtenek, aztán a délután folyamán hirtelen elöntött a vér és tíz perc múlva már toltak a műtőbe.
Nagy megrázkódtatás egy nőnek elveszteni a gyerekét, még akkor is, ha még nem tarthatta a kezében. Volt egy megérzésem, hogy kisfiút várok, elneveztük és terveztük az életünket hármasban. De Beni baba meghalt, és elvárják, hogy hirtelen jól legyek és visszatérjek az addigi életemhez, mintha mi sem történt volna.
Gondolom most sokan nem értitek, hogy egy ennyire személyes dolgot miért teszek közé és miért nem a naplómba írom.
Nekem mindig is problémát okozott, hogy el tudjam mondani mi burjánzik bennem, habár igaz, az évek alatt sokat fejlődtem. De így, írásban sokkal könnyebb kiadnom magamból ami a szívemet nyomja. Ettől nem várom, hogy jobban leszek, csak tudni fogom, hogy tovább adtam mindazt, amit megtapasztaltam.
Szóval egy tanács : sose mondjátok azt, hogy idővel jobb lesz. Küldjetek egy biztató mosolyt, és ha szeretnétek, biztosítsátok róla az illetőt, hogy ha úgy érzi szüksége van rá, meghallgatjátok (tanácsot ne adjatok, ha nem kéri!) és mellette álltok. Helyre hozni úgysem tudjátok őt, maximum segíteni, hogy könnyebben visszarázódjon az életbe.
sok puszi : Nikki
( persze csak virtuálisan, mert nem szeretnék senkit sem megfertőzni )
Még a fizikai sebek is csak akkor gyógyulnak be, ha megfelelően ellátjuk. Hát akkor a lelki károk mégis hogy tűnnének el csak úgy? Csak mert telik az idő?
Utálom az ilyen sablon szövegeket. Igazándiból be kell, hogy valljam, mostanáig nem nagyon értettem meg, hogy miért is fújnak annyira az emberek mikor te csak segíteni akarsz? Mikor azt mondod valakinek, hogy ' Hidd el, idővel jobb lesz ', meg a többi hasonlóság. Voltak gondjaim az életben, persze, ki a bánatnak nincsenek? De ezek nem olyan gondok voltak, hogy azt mondjam, hogy mi a bánatos francnak pofáznak olyanról, amiről tudom, hogy sosem fog bekövetkezni. Hittem, hogy az idő gyógyír mindenre és előbb vagy utóbb minden helyre jön. Jelenleg fejbe bírnám vágni magam, hogy ennyire naiv voltam mindig is. Főleg úgy, hogy azt hittem tényleg segít, ha valakinek ezekkel jövök, aki épp a pokol bugyrait járja.
És most rá kellett jönnöm, hogy a másik oldalon állva mennyire frusztráló tud lenni, ha valaki képes azt mondani, hogy majd az idő begyógyítja a sebeket. A bánatos szart gyógyítja be! Szerintem egyszerűen csak megy tovább az Élet, mert az leszarja, hogy szíved szerint bebújnál a takaró alá, magadhoz ölelnéd a kedvenc macidat és csak sírnál és ordítanál naphosszat, vagy éppen csak feküdnél, mintha azzal, hogy ilyen kegyetlenül utol ért a Való Világ, ami nem csak fehér meg szürke, hanem koromfekete és vérvörös!, megállt volna az idő. Nem teheted meg, hogy csak vagy és nem csinálsz semmit. Ha mást nem, enni meg ilyenek fel kell kelned és ezzel máris megy tovább a napok monotonitása. Csinálsz valamit. Aztán egyszer csak akarva - akaratlanul visszarázódsz az életbe.
Nem, az idő nem begyógyítja a sebeket. Pusztán makacsul halad tovább és történnek az újabb dolgok veled, hogy rákerül a károdra egy sebtapasz és nem lesz időd foglalkozni vele.
Persze ezt a tapaszt az életed során párszor te vagy valaki más fel fogja tépni, de hamar visszakerül a helyére, hogy visszazárd a többi gyógyulatlan sebedhez, rájuk szórd a hegeket, azokra meg az élményeidet.
És hogy ezt miért is írtam le nektek?
Többségetek tudja, aki pedig nem, annak most elárulom, hogy nem rég átestem egy vetélésen. Az egyik pillanatban még minden tökéletes : készültem az utolsó évemre, és felhőtlenül boldog voltam, mert a vőlegényemmel babát vártunk április közepére. A következőben már csak arra eszméltem, hogy vizsgálat és ultrahangok sorozata nyomán közölte velem a doki, hogy sajnálja, de meghalt a pici és másnap műtenek, aztán a délután folyamán hirtelen elöntött a vér és tíz perc múlva már toltak a műtőbe.
Nagy megrázkódtatás egy nőnek elveszteni a gyerekét, még akkor is, ha még nem tarthatta a kezében. Volt egy megérzésem, hogy kisfiút várok, elneveztük és terveztük az életünket hármasban. De Beni baba meghalt, és elvárják, hogy hirtelen jól legyek és visszatérjek az addigi életemhez, mintha mi sem történt volna.
Gondolom most sokan nem értitek, hogy egy ennyire személyes dolgot miért teszek közé és miért nem a naplómba írom.
Nekem mindig is problémát okozott, hogy el tudjam mondani mi burjánzik bennem, habár igaz, az évek alatt sokat fejlődtem. De így, írásban sokkal könnyebb kiadnom magamból ami a szívemet nyomja. Ettől nem várom, hogy jobban leszek, csak tudni fogom, hogy tovább adtam mindazt, amit megtapasztaltam.
Szóval egy tanács : sose mondjátok azt, hogy idővel jobb lesz. Küldjetek egy biztató mosolyt, és ha szeretnétek, biztosítsátok róla az illetőt, hogy ha úgy érzi szüksége van rá, meghallgatjátok (tanácsot ne adjatok, ha nem kéri!) és mellette álltok. Helyre hozni úgysem tudjátok őt, maximum segíteni, hogy könnyebben visszarázódjon az életbe.
sok puszi : Nikki
( persze csak virtuálisan, mert nem szeretnék senkit sem megfertőzni )
2012. szeptember 20., csütörtök
Breaking Dawn Part 2
Nem tudom, hogy vagytok vele, de én már nagyon - nagyon türelmetlenül várom a filmet :D
Íme néhány kép érdekesség gyanánt :
Íme néhány kép érdekesség gyanánt :
2012. szeptember 19., szerda
2012. szeptember 15., szombat
2012. szeptember 11., kedd
Friss
Fent a 8.fejezet a Moonlight - ból.
Picit hosszabb lett a megszokottnál,de úgy olvassátok,hogy szívem szerint most kinyírnám az összes szereplőt. Nem tett túl jót az idegeimnek,hogy elvesztettem a babámat. De már megyek is,mert nem tudok túl sokáig ülni.
Legyetek jók,puszi!
Picit hosszabb lett a megszokottnál,de úgy olvassátok,hogy szívem szerint most kinyírnám az összes szereplőt. Nem tett túl jót az idegeimnek,hogy elvesztettem a babámat. De már megyek is,mert nem tudok túl sokáig ülni.
Legyetek jók,puszi!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




