kulcsszavak alapján is kereshetsz

2013. március 30., szombat

Tételek - Nyelvtan



Nyelvtan – 12. tétel
Témakör: A nyelvi szintek
 
Alárendelő és mellérendelő szószerkezetek

A szavak a mondatban különféle szószerkezetet alkotnak. A szószerkezetek – idegen szóval szintagmák - a szavaknál nagyobb, a mondatnál kisebb egysége nyelvünknek. A szószerkezetek mindig két alapszófajú szó kapcsolata. A szószerkezetek tagjai között valamilyen nyelvtani kapcsolat van. Ezt a nyelvtani viszonyt különféle nyelvi eszközökkel fejezzük ki. E szerint háromfél típusú szószerkezetet különböztetünk meg: Predikatív, azaz hozzárendelő szószerkezet, alárendelő szószerkezet, illetve mellérendelő szószerkezet.

Az alárendelő szószerkezet alaptagból és bővítményből épül fel. A bővítmény alá van rendelve az alaptagnak, tehát nem egyenrangú mondatrészek. Nyelvtani szabályok szerint a következő típusú alárendelő szószerkezeteket különböztetünk meg: alanyos, tárgyas, határozós és jelzős szószerkezet. Az alárendelt alany ritkán fordul elő a mondatokban, de mindig határozói igenévvel kapcsolódik. A tárgyas szószerkezetekben a tárgy kifejezőeszköze a –t tárgyrag, de előfordul a mondatban ragtalan tárgy is. A határozó jellemző kifejezőeszköze a határozóragos vagy névutós névszó, a határozószó, és az igenév.
Határozós szerkezetek típusai:
•          Helyhatározó (pl: kiemel a szóból)
•          Időhatározó (pl: estig vár)
•          Számhatározó (pl: kétszer mond)
•          Módhatározó (pl: szépen szól)
•          Eszközhatározó (pl: szavak által üzen)
•          Okhatározó (pl: beszéde miatt dicsérik)
•          Célhatározó (pl: a sikerért dolgozik)
•          Fok- mértékhatározó (pl: alig szól)
•          Társhatározó (pl: a kutyával beszélget)
•          Részeshatározó (pl: ír a barátjának)
•          Állapothatározó (pl: fekve olvas)
•          Eredethatározó (pl: betűből kirak)
•          Eredményhatározó (pl: szűkre szab)
A jelzős szószerkezetek típusai:
•          Minőségjelző (pl: cifra beszéd)
•          Mennyiségjelző (pl: három betű)
•          Birtokos jelző (pl: a hang kiejtése)
•          Értelmező jelző (pl: Ciceró, a szónok)
A jelzők közül a minőség és mennyiség jelzőnek nincs alaki jelölője. A birtokos jelzőt a birtokoson a birtokos jelző ragja valamint a birtokszón a birtokos személlyel jelöli. Az értelmező jelzőt a jelzett szóval egyeztetjük.

A mellérendelő szószerkezet tagjai között valamilyen logikai viszony van: kapcsolatos, ellentétes, választó, magyarázó vagy következtető. A mellérendelő szószerkezet tagjai egyenrangúak, a mondatban azonos szinten helyezkednem el. A kapcsolatos mondatok tagmondatait kötőszóval vagy kötőszó nélkül fűzhetjük össze. Gyakori kötőszavai: és, meg, is, sőt, se, is-is, sem-sem, se-se, nemcsak-hanem… is. A különféle kötőszók a tagmondatok tartalmának összefüggésére mutatnak rá. Az ellentétes mondatokban olyan tagmondatok kapcsolódnak egymáshoz, amelynek tartalma között valamilyen ellentét van. Gyakori kötőszavak: de, pedig, azonban, ellenben, mégis, mégse, viszont, csak, hanem. Az ellentétes tagmondatokat kötőszó nélkül is összekapcsolhatjuk. A választó mondatok tagmondatai két lehetőséget tartalmaznak, amelyek közül választani lehet. Jellemző kötőszava: vagy. A magyarázó mondatok második tagmondata az első tagmondat tartalmát magyarázza meg. A második tagmondat tartalma kétféle lehet: vagy egy megállapítás okát közli, vagy részletesebben értelmezi az első tagmondat jelentését. A magyarázó mondat kötőszavai: ugyanis, hiszen, tudniillik, azaz. A következtető mondat második tagmondata az első tagmondatból levont következtetést fejezi ki. Gyakoribb kötőszavai: ezért, tehát, így, ennélfogva.
                                             



Nyelvtan – 13. tétel
Témakör: A nyelvi szintek
 
A szóképzés eszközei és szerepe a szókészlet bővítésében

A szókészlet bővítésének sok módja van. Mai szavaink legnagyobb hányada ún. belső keletkezésű szó: ezek a nyelvrokonainktól való elválás után keletkeztek ősi vagy idegen eredetű tövekből való képzéssel, összetétellel vagy pedig szóteremtés útján. Az ősi eredetű elemek azonban folyamatosan és fokozatosan kiegészülnek idegen forrásból átvett szavakból.
A szóteremtésnek azt az eljárást nevezzük, amelynek során nem már meglévő elemekből jön létre új szó, hanem egy új eddig nem volt hangsor válik szóvá. Így keletkeznek, pl. az indulatszavak, a hangutánzó és hangulatfestő szavak.
A szóképzés a legrégibb időktől máig fontos eszköze a szókincs gyarapításának
A szóösszetétel is ősi lehetősége a nyelvnek. A szóösszetétellel rokon eljárás az ún. mozaikszó alkotása. Két változatát különböztetjük meg: a betűszókat, amelyek a szavak első betűjéből alakulnak, esetleg egy ejtéskönnyítő magánhangzó betoldásával, és a szóösszevonásokat, amelyek az összetett szavak egy-egy darabjából tevődnek össze.
Az idegen eredetű szavak körében megkülönböztetjük egymástól a jövevényszavakat és az idegen szavakat. A jövevényszavakat nem érezzük már idegennek, mert hangzásuk általában hozzáidomult nyelvünkhöz, alaktanilag is beilleszkedtek a mi nyelvünk rendszerébe, alapjává váltak képzett vagy összetett alkotásának. A magyar nyelv jövevényszavainak nyelvi forrásai nagymértékben összefüggenek őseink földrajzi elhelyezkedéseivel, helyváltoztatásaival, a vándorlás korában és a letelepedés után kialakul gazdasági, politikai, művelődési kapcsolataival. A jövevényszavak főbb csoportjai az átadó nyelvek szerint: A honfoglalás utáni történelmünk ismeretében érthető, hogy a társadalmi-politikai érintkezés révén a szláv és német nyelv, a római katolikus egyházi befolyás miatt pedig a latin nyelv hagyott leginkább nyomot a szókincsünkben. Olasz eredetű szavak ( pl. lándzsa, pálya, opera, freskó, gondola, mandula, mazsola, torta stb.), román jövevényszavak (pl. cimbora, poronty, kopé), némi francia hatás szóátvétellel (pl. kilincs, lakat, szekrény, mécs), egyéb pl. garzon, limonádé, rezsó.
Az ún. nemzetközi műveltségszókat nem egy nyelvtől vettük át, hanem európai áramlásuk révén több irányból is eljutottak hozzánk. Ide tartoznak a modern nemzetközi szavak, amelyeket főként a tudomány, a technika, a politikai élet, a kereskedelem, a sport területén használunk (pl. atom, energia, konnektor, rádió, bolsevik, fotel, troli, atléta, gól stb.)
A nyelvhasználatban az idegen eredetű szavak jelentős része azonban őrzi az idegenes jelleget. Ezeket nevezzük idegen szavaknak. Pl. komputer – számítógép
A tükörszavak leginkább úgy keletkeznek, hogy pl. egy idegen összetett szó elő és utótagját lefordítjuk, pl. Tiergarten – állatkert.




Nyelvtan – 14. tétel
Témakör: A szöveg
 
A szöveg szerkezete és jelentése, a szövegösszetartó erő: jelentésbeli és nyelvi kapcsolóelemek


A szöveg a nyelv és a beszéd legnagyobb egysége, egymással tartalmi - logikai és nyelvtani (grammatikai) kapcsolatban lévő mondatokból szerkesztett egész. Tartalma mindig valamilyen közlemény. Szerepe valamilyen üzenet közvetítése, amely lehet tájékoztató jellegű; személyes tartalmat kifejező; vagy a hallgatót befolyásoló, valamire felhívó szöveg. Ez a három kommunikációs szerep egy adott szövegen belül a legtöbbször egymással összefonódva jelenik meg.

Szöveg tagolása: fejezetek, bekezdések, mondatok. Az egyes részeket a nyelvtani szabályok szerinti megszerkesztettség és a logikai kapcsolatok szerinti szövegbe való beszerkesztettség jellemzi. Egyszerre vagyunk kapcsolatban a szöveg egészével és egy bizonyos részével. A rész csak az egész ismeretében értelmezhető.
A szöveg elsődleges jelentése: a szavak szótári jelentése adja.
A szöveg teljes jelentése: a szavak szövegben való elrendeződése módosítja, árnyalja az elsődleges jelentést.
Szövegkohézió az egyes részek, elemek szoros összetartozását, egybeszövődését jelenti.
Lineáris kohézió: grammatikai összetartó erő, a tartalom egysége, előre haladása és a lezártság. A szövegben folyamatosan előrehaladva. Szöveggrammatika vizsgálja. Grammatikai kapcsolóelemek biztosítják, pl. kötőszók, rámutató szók (névmások, határozószók), igei személyrag, birtokos személyjel.
Globális kohézió: jelentésbeli összetartó erő, a szöveg egészére kiterjedő kapcsolatot biztosítja. Szövegstilisztika vizsgálja. Jelentésbeli kapcsolóelemek biztosítják, pl. a szinonimák szerepe a szövegalkotásban. A globális kohézió egyik alapja a téma. A téma és az ahhoz kapcsolódó személyek, tárgyak, fogalmak, kulcsszavak belső összefüggésrendszert alkotnak, behálózzák a szöveget. A téma folyamatos jelenlétét biztosítják a kulcsszók, az előre- és visszautalások.
Az ismétlődés az elrendezés legfőbb szerkesztési elve, jelentésbeli kapcsolóelem. Lehet teljes, vagy részleges: változat, párhuzam, ellentét, rokon értelműség. Az ismétlődés mindig együtt jár a nyelvi jel módosulásával.
Tér- és időbeli hálózat és az összefüggéseket feltáró logikai rend: Igeidők és határozók rendszere, igekötők, igeképzők, igenevek. A szavak szótári jelentése is hozzájárul a szöveg tér- és időhálózatának, valamint oksági viszonyainak kirajzolódásához. Mondatok vagy nagyobb egységek egymás utánisága: magyarázó, következtető, stb. Összekapcsolják a kimondott, vagy kitehető kötőszók.
A szöveg kifejtettsége lehet hiányos: szintagmák, mondatok, gondolatsorok kihagyása; tartalmas szónak névmással való helyettesítése. A hiány kiegészülhet belülről: a szövegösszefüggésből, vagy kívülről: a beszédhelyzetből, a beszélők közös előismereteiből. A kihagyás legerősebb a mindennapi társalgásban és legkisebb a tudományos értekező prózában.
A cím nem a szöveg része, hanem mintegy rámutat a szöveg egészére. Nyelvi megformáltság szempontjából szó- vagy szókapcsolatszerű (megnevező), illetve mondatszerű címet különböztetünk meg.
A tételmondatok azok a mondatok, amelyek alapján fel lehet építeni a szöveget. Általában bekezdésenként jelen vannak. Ha tételmondatokat kiszedegetjük, akkor kapjuk a vázlatot.





Nyelvtan – 15. tétel
Témakör: A szöveg
 
Magán és nyilvános kommunikáció: a hivatalos iratok

A szövegek a kommunikációs színterek szerint lehetnek: magánéleti (társalgás, magánlevél, vicc, anekdota, falfirka, napló, stb.), közéleti (szóbeli: felszólás, hozzászólás, előadás, szónoki beszéd, stb.; írásos: hivatalos levél, határozat, rendelet, törvény, stb.), egyházi (prédikáció, ima, zsoltár, egyházi ének, stb.), tudományos (előadás, értekezés stb.), publicisztikai (cikk, hír, kommentár, hirdetés, riport, interjú, stb.), vagy szépirodalmi (regény, novella, dráma, dal, óda, elégia, stb.) szövegek.
A közéleti szövegek a kis- és nagyközélet színterein töltik be a szerepüket (iskola, munkahely, falu, város, parlament) írásosak, szóbeliek. Ezekben magányszemély fordul a hivatalhoz (önéletrajz, hivatalos levél, kérvény, bejelentés, panaszos levél, fellebbezés, pályázat, felszólalás, hozzászólás, előadás), magánszemély (hivatal útján) fordul magánszemélyhez (hivatalos levél, meghatalmazás, névjegy), hivatal fordul magánszemélyhez (értesítés, felhívás, határozat, hirdetmény, meghívó, felszólítás, igazolás, engedély), vagy hivatal fordul hivatalhoz (jegyzőkönyv, feljegyzés, jelentés).
A közéleti írásbeliség nyelvhasználati módja a hivatalos stílus. Jellemzői: pontos fogalomhasználat (a fogalmak tisztázása), tartalmi és formai tagolás (bekezdések, fő- és alpontok, a küldő, a címzett, a tárgy megnevezése, keltezés, megszólítás, záróformulák), tárgyilagosságra törekvés (kizárt az érzelmileg, hangulati árnyaló nyelvi eszközök használata). Több nyelvi rétegre épül: jogtudományi szaknyelvre, szakmai csoportnyelvekre, köznyelvre, irodalmi nyelvre. Szóhasználata sajátos, főleg latin eredetű műszók és hivatali kifejezések, illetve magyar műszók jellemzik. Mondatszerkesztése pontos és tömör. Stílushibák: az idegenszerűség (germanizmusok és latinizmusok), személytelenség, bonyolultság.


2013. március 28., csütörtök

Tételek - Irodalom



Irodalom – 16. tétel
Témakör: Világirodalom
 
Odüsszeia

Az ókori Európában a később klasszikusnak nevezett, máig példaképül szolgáló görög és római kultúra játszott vezető szerepet. A görög félszigeten és szigetvilágban a Kr. e. 2. évezred közepére dinamikusan fejlődő államok alakultak ki. Kr. e. 5. században jellemző a hősköltészet (mítoszok), eposzok, lírai költészet, dráma. Emberközpontúságot, természetköltészetet példáznak.
A hagyomány Homérosznak tulajdonítja a két nagy ógörög eposzt, az Iliászt és az Odüsszeiát. A két eposz kultúrtörténeti sajátosságaiból megállapítható, hogy kb. száz év van a két mű között.
Az eposz kötött formájú nagyepikai mű, amely egy kivételes képességű, természetfeletti erőktől támogatott hősnek egy egész nép életében döntő fontosságú tettét beszéli el.

Az Odüsszeia a trójai háborúból hazatérő görög hősök kalandjait elbeszélő eposz. Az Iliászhoz igazodik mind formai sajátosságaiban, mind tartalmában, annak folytatásának tekinthető. Szereplői is az Iliász világából kerülnek ki. Az Iliász a törzsi - nemzetségi társadalom válságát ábrázolta, míg az Odüsszeia az individuum eposza, itt a közösség háttérbe szorul, a téma maga a címadó hős.
24 énekből áll a mű. 12 ének az Előzmények. Egy időben két szálon indul a cselekmény: 1 - 4. ének: Ithaka, Pülosz, Spárta ― 5 - 8. ének: Ogügié, Szkhéria. A 9 - 12. énekekben Odüsszeusz elmeséli kalandjait. 12 ének a Hazatérés. A 13 - 24. énekek Ithakában játszódnak. Odüsszeusz leszámol a kérőkkel.
Odüsszeusz kalandjai:
1. Feldúlják Iszmarosz városát, asszonyokat és kincseket rabolnak, ám sokan elesnek saját mohóságuk miatt (Odüsszeusz intelme ellenére is).
2. A lótuszevők szigetén három társ megízleli a lótuszt, így őket csak erőszakkal tudják kiszabadítani.
3. Polüphémosz megvakítása (6 társ odaveszik).
4. Aiolosz isten Aiolé nevű szigetére érkeznek, ahol az isten egy bőrtömlőben adja át a tengeri viharokat keltő szeleket. Ám a társak kibontják azt és Ithaka partjai közeléből visszasodorja őket Aiolosz szigetére.
5. Télephüloszba jutnak, ahol az emberevő óriások sziklákat dobálva összezúzzák Odüsszeusz hajóit. Így 12 hajóból mindössze egy gályával kell folytatniuk az utat.
6. Aiaié szigetén Kirké istennő 21 görög hajóst sertéssé változtat. Odüsszeusz Hermész segítségével megmenti társait, ezután egy évig élvezik az istennő vendégszeretetét.
7. Kirké tanácsára Odüsszeusz leszáll az Alvilágba, hogy Teiresziásztól jóslatot kérjen. Az Alvilágba leszállva Odüsszeusz több emberrel is találkozik: Teiresziásszal, a thébai vak jóssal, édesanyjával, kitől feleségéről, apjáról és Ithakáról hírt kap, Agamemnónnal, kit felesége, Klütaimnészra és annak szeretője, Aigiszthosz meggyilkolt, illetve Akhilleusszal.
8. Odüsszeusz egyedül a legközelebbi részt, a Sziréneket meri elmondani. Társai fülét viasszal tömi be, magát pedig az árbochoz kötteti. A szirének Odüsszeusz tudásszomját ígérik kielégíteni. Odüsszeusz nem tudott ellenállni, ám a társak megmentették.
9. A Szkülla (tengeri szörny) közelében eveznek el, ahol Odüsszeusz tudatosan feláldozza 6 emberét, hogy a többieket mentse vele.
10. A társak felfalják Héliosz marháit, ám ezt követően irtózatos vihar pusztítja el mindjüket. Csak Odüsszeusz éli túl a hajótörést, őt Kalüpszó szigetén veti ki az ár.
Az ideál már nem a kiváló harcos, hanem a sokat tapasztalt bölcs, leleményes, politikus ember, aki tudja alakítani saját sorsát. Az istenek szerepe korlátozott, mindenki a maga bűneiért vállalja a felelősséget: “önnön buta vétkeikért odavesztek a társak”. Odüsszeusz állandó jelzői: fényes, bajnok, leleményes, nagyleleményű, bölcsszívű, hősszívű, tarkaeszű, tűrő lelkű, isteni hős, stb.



Irodalom – 17. tétel
Témakör: Színház- és drámatörténet
 
Shakespeare: Rómeó és Júlia

Shakespeare 1564. április 23-án született Stratford-upon-Avon-ban. Shakespeare életéről igen kevés információ maradt fent, de azt tudjuk, hogy pályája során dolgozott színész, író, rendező és színházrészvényesként. Az angol irodalom és talán egész Európa legnagyobb reneszánsz kori drámaírója. Az ő ideje alatt vált a dráma az angol irodalom vezető műnemévé. Anglia gazdasági sikerei, az átmeneti nyugalom, ami Erzsébet királynőnek volt köszönhető, sokat segített a tudományok és a kultúra fejlődésében.

A reneszánsz a képzőművészetben 1420 körül alakult ki Firenzében, majd átterjedt egész Itáliára. Az Alpoktól északra fekvő európai területeken majd csak 1500 után terjedt el. A megjelölés a 19. században keletkezett, elsősorban az ókori klasszikus szövegek, ismeretek és ezek hasznosításának művészeti és tudományos újra felfedezésére utal. Másodsorban ezeknek a szellemi tevékenységeknek az eredményeként az európai kulturális élet általánosságban vett újjászületését is jelöli.

A Rómeó és Júlia című alkotás Shakespeare életének egyik legnagyobb műve. Alkotói korszakának első részében, az 1500-as években íródott. Ez volt az angol reneszánsz első olyan tragédiája, melynek középpontjában a szerelem, a szabad párválasztás állt. Ez az alkotás azért tragédia, mert óriási értékveszteségek vannak benne. Ezek ártatlan emberi életek elmúlása (Rómeó, Júlia, Tybalt, Mercucius), illetve erkölcsi vesztességek, mint például a szerelem, a barátság és bizalom pusztulása. A mű hordozója a dialógus és az egész történet konfliktusokra épül.
A két híres veronai család, a Capulet és Montague már régóta ádáz ellenségek voltak, de a sors különös fintorának köszönhetően a két család gyermekei egymásba szeretnek. A mű fő konfliktusát az adja, hogy a gyermekek és a szülők akarata összeütközik.
Rómeó és Júlia képviselik az újat, a szabadságot, a reneszánsz eszméjét, akik csak a szokást vetették el, nem az erkölcsöket, hiszen összeházasodtak.
A mű egészét átjárja egyfajta baljós hangulat, ami arra utal, hogy a mű végén tragikus esemény fog történni. Ezt már az előhangból is érzékelhetjük. Ugyanakkor vásári hangulatot idéző, komédiára utaló vonások is vannak. Például a dajka és Rómeó párbeszéde, vagy a két család groteszk vitája a mű elején (kard és mankó).
 A bonyodalom ott kezdődik, mikor Rómeó még ficsúrként (18) elmegy Capuleték báljába, ahol Júlia még kislány (14).  A dráma egyik fordulópontja Tybalt (haragtartó, lobbanékony, agresszív) és Mercucius halála, amiért Rómeó volt a felelős, és aminek következtében az ifjúnak menekülnie kell. Innentől fogva már két szálon futnak az események, hisz Veronában és Montavában is egyre bonyolultabbá válik minden. Ez egy tipikus reneszánsz vonás.
Júlia látszólag beleegyezik, hogy Parishoz megy, de még aznap éjszaka megissza a Lőrinc atyától kapott csodaszert, ami 48 órára alvást okoz, minek segítségével azt akarja elhitetni, hogy meghalt. A sors kegyetlensége miatt Rómeó ezt el is hiszi és a Kripta jelenetben kiengesztelhetetlen bánata miatt öngyilkos lesz. Júlia éppen ebben a pillanatban tért magához álmából, és szerelme halála láttán ő is a túlvilágba menekül.
A mű végére egy jellemváltozást észlelhetünk, miszerint a mű elején Rómeó egy fiatal ficsúrként megy be a bálba és Júlia is csak egy kislány volt még akkor, viszont a mű végére szerelmük miatt képesek voltak egymás miatt, egymásért felelősséget vállalni, és tetteikért is felelősséget vállaltak és képesek döntéseket hozni. Így pár nap alatt felnőtté váltak.
A két család ostoba, értelmetlen harcából fakadó vesztességeknek köszönhetően minden átértékelődött a mű végére. Harc helyett béke lesz a családok között. Ezzel Shakespeare egy olyan gondolatot fogalmazott meg, miszerint a radikális változások bekövetkezésére mindig valami nagy áldozatra van szükség.



Irodalom – 18. tétel
Témakör: Színház- és drámatörténet
 
Szophoklész: Antigoné

Kolónoszban született, Athén városától északra, előkelő családban. A fiatal Szophoklész már korán tehetségesnek bizonyult a gimnasztikában és a költészetben egyaránt: a költői siker élete végéig elkíséri. Nevéhez fűződik a drámai előadás megújítása. A legkorábbi életrajzi adat róla az, hogy i. e. 480-ban a szalamiszi győzelem örömére rendezett ünnepen a fiúkarban énekelt. I. e. 406 őszén halt meg Athénban.

A dráma irodalmi műnem, mely eseménysort mond el. A szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát, az eseményeket az alakok párbeszédeiből és monológjaiból, tetteiből ismerhetjük meg. A dráma színpadra szánt alkotás. Egyik műfaja a tragédia, melynek uralkodó esztétikai minősége a tragikum.

Szophoklész korában érte el a görög tragédiaköltészet fejlődésének tetőpontját. Az Antigoné című műve a thébai mondakörhöz kapcsolódik.
A dráma sugallata az, hogy a sors, a végzet elől nem lehet elmenekülni, ezt bizonyítja Oidipusz király tragikus élettörténete is.
A dráma alapvető konfliktusa Antigoné és Kreón szembenállása. Antigoné az emberség és a lelkiismeret parancsát, az istenek íratlan törvényeit képviseli, hogy a halottakat el kell temetni. Kreón viszont az ember által hozott törvényt képviseli, amely zsarnoki  törvény, és szemben áll az istenek törvényével. Nem engedi a halott, Polüneikész eltemetését.
Az expozícióban máris megismerjük a történetet: Antigoné és Iszméné vitája, jellemük közti különbségek.
A bonyodalom a műben, hogy Antigoné szembeszegül Kreón parancsával és eltemeti halott testvérét, Polüneikészt. Kreón és Antigoné személyében két egymással ellentétes állásfoglalás ütközik.
A cselekmény kibontakozása: Haimon megjelenése a színen, apjával való vitája, ekkor még van remény a békés megoldásra.
A tetőpont Kreón és Teirásziász találkozása. Teirásziász megmondja, hogy több ember halálához fog vezetni a törvény vissza nem vonása.
A megoldás, a végkifejlet az értékek pusztulása. Kreón visszavonja parancsát, ám a sziklabörtönbe zárt Antigoné öngyilkos lesz, majd Haimon is követi példáját. Haimon anyja is megöli magát. Kreón büntetése mindezért, hogy lelkileg összeroppan. Az ő törvénye borította fel az eddig megszokott erkölcsi világrendet, és Antigoné hivatott arra, hogy ezt a felborult világrendet helyreállítsa.
A történetben Kreón a zsarnokság, az önkényuralom megtestesítője. Hiúsága, gátlástalansága és önzése taszítja környezetét, de saját magát is katasztrófába sodorja. Az isteni törvények semmibe vétele okozza bukását. Antigoné a kemény, akaraterős, férfias jellem, egy eszme megtestesítője. A lelkiismeretének engedelmeskedik, nem keres kibúvót, és nem ismer megalkuvást. A többiek is elismerik igazát, de nem követik példáját, mert nem elég bátrak hozzá. Tragikus hős, halála megrendítő, de hősiessége, áldozatvállalása példamutató. Nem igazi hús-vér ember, hanem egy eszme megtestesítője. Antigoné azért hős, mert nem hajlandó az embertelenséget elfogadni, és az életét is feláldozza a felborult erkölcsi világrend helyreállításáért. Antigoné azt teszi meg, amit a többi ember is szeretne, csak nem meri vállalni a következményeket. Haimon Kreón fia, Antigoné vőlegénye, nem csak szerelemből áll ki Antigoné mellett, hanem mert ő maga sem ért egyet apja parancsával. Teirásziász egy jós, előre látja a jövőt, tudja, hogy a zsarnoki törvény több ember életét követeli majd, de Kreón neki sem akar hinni és engedni.



Irodalom – 19. tétel
Témakör: Az irodalom határterületei
 
A civilizáció bukásának ábrázolása filmen és regényben – William Golding: A legyek ura és Peter Brook azonos című filmje

William Golding 1911 szeptemberében született a délnyugat-angliai Cornwall grófság egy kis településén. Apja kívánságának megfelelően 1930-ban Golding beiratkozott az Oxfordi Egyetemre, ahol a Brasenose College diákjaként természettudományt hallgatott, azonban két év elteltével az angol irodalom tanszékre váltott. Első kötetét, melyben verseket jelentetett meg, 1934-ben adta ki a Macmillan kiadó. Pedagógia diplomájának megszerzése után, 1939. szeptember 30-án kötött házasságot Ann Brookfielddel. Golding meghatározó élménye a második világháború volt.1963-tól 1993-ban bekövetkezett haláláig egészen az írásnak szentelte magát. 1985-ben feleségével a cornwalli Perranarworthalba költöztek. Az író itt hunyt el nyolc évvel később, szívelégtelenség következtében.

A Legyek Ura William Golding Nobel-díjas angol író, költő 1954-ben kiadott regénye.
A regény cselekménye egy lakatlan szigeten játszódik, ahova egy csapat angol kisfiú kerül egy repülőgép-katasztrófa túlélőiként. A gyerekek magukra vannak utalva, a szigeten nincsenek felnőttek, így fokozatosan eltűnnek az otthon megszokott szabályok és korlátok az életükből.
A történet főszereplői Ralph, Röfi, Jack, Simon, Roger és egy ikerpár, Sam és Eric. A fiúk először is vezetőt választanak maguk közül. Ennél a választásnál Jack, a kórus vezetője alulmarad Ralph-fal szemben. Ralph ezután igyekszik megszervezni a sziget életét, amiben Röfi van a legnagyobb segítségére, egy szemüveges, asztmás, kicsit túlsúlyos kisfiú, akit a többiek sohasem fogadnak be igazán maguk közé.
Kezdetben a fiúk megpróbálnak együttműködni, közösen hozni döntéseket és azokat közösen végrehajtani. Ezek közül a legfontosabb, hogy megtesznek mindent azért, hogy felhívják magukra a felnőttek figyelmét. Ehhez pedig a leglényegesebb, hogy tüzet kell rakni, aminek a füstjét messziről is meglátni, és ezt a tüzet állandóan ébren kell tartani.
Az első konfliktus akkor alakul ki Jack és Ralph között, amikor a tűz Jack hibájából elalszik (Jack inkább vadászni megy, ahelyett, hogy a tüzet őrizné), és egy hajó pont akkor halad el a sziget mellett, amikor a tűz nem ég, így nem fedezik fel őket. Ralph akkor szigorúan lehordja Jacket, de fiúk többsége nem törődik különösebben a tűzzel, örömmel eszik az elejtett disznót.
A konfliktus Ralph és Jack között folyamatosan éleződik. Ralph megpróbálja a közösséget egyben tartani és védeni. A szakításra akkor kerül sor, amikor egy „szörny” jelenik meg a szigeten, rettegésben tartva mindenkit. A gyerekek valójában egy szörnyethalt ejtőernyős szél mozgatta holttestét hiszik szörnynek. Jack magának követeli a vezérséget, a nagyobb fiúk többsége követi őt, és ezzel megalakítanak egy külön törzset, ahol már Jack a vezér. Ők azután vademberek módjára kifestik magukat, és csak a vadászattal törődnek, nem érdekli őket a megmenekülésük. Később kiderül, hogy Jack nagyon szigorú vezető, volt, akit megkötöztetett, és meg is veretett. Ekkor születik meg a Legyek Ura is: Jack új törzsének első vadászata során a leölt disznó fejét mindkét végén kihegyezett karóra szúrják, feláldozva azt a szörny kiengesztelésére. Ez a karóra tűzött disznófej azután mágnesként vonzotta a legyeket.
Ralph, Röfi, Simon a nagyobbak közül, valamint az összes kisgyerek magukra maradnak, és egyedül kell a tüzet őrizniük, amit a szörny megjelenése óta sokkal nehezebb életben tartani.
Simon közben rájön a szörny titkára, azonban amikor egy hatalmas vihar közben visszatér a többiekhez, hogy megossza velük a szörny titkát, akkor a vihar miatt pánikba és transzba esett gyerekek agyonverik, mert ijedtükben fel sem ismerik. Utólag Jack azzal ideologizálja a történeteket, hogy Simon volt a szörny, mert a szörny különböző alakokban képes megjelenni. Ralph és Röfi viszont egyszerűen nem mer szembenézni azzal, hogy mit tettek.
A következő konfliktusforrás, hogy Jack törzsének is szüksége van tűzre a vadászat során elejtett disznók megsütéséhez, tüzet viszont csak Röfi szemüvegének lencséjével tudnak gyújtani. Ezért Jack úgy dönt, hogy elrabolja Röfi szemüvegét. Amikor Ralph, Röfi, Sam és Eric megpróbálja visszaszerezni a szemüveget, a találkozás Jack és Ralph között párbajjá alakul, de egyik sem tud felül kerekedni a másikon. Ekkor a sziklatetőn őrt álló Roger elveszti az ítélőképességét, és egy előre odakészített faemelő segítségével ledönti az egyik hatalmas szikladarabot Ralph-ék felé, a szikla pedig eltalálja, és megöli Röfit. Ezután Samet és Ericet erővel kényszerítik a törzshöz való csatlakozásra, és nekitámadnak Ralph-nak, aki csak szerencsével tud elmenekülni az eldobott dárdák elől. Egyedül tölti az éjszakát a dzsungelben, majd visszalopózva az ikrektől megtudja, hogy hajtóvadászatot akarnak indítani ellene. Ralph megijed, és többszöri kérdésére, hogy "mit csinálhatnak velem?", azt a választ kapja, hogy Roger előkészített egy mindkét végén kihegyezett karót. Ralph ebből szép lassan arra következtet, hogy meg akarják ölni, és a fejét karóra tűzni, így engesztelve ki a szörnyet. Kénytelen menekülni, de csakhamar ráeszmél, hogy nincs hova futnia, ha el is rejtőzködik, felkutatják, ha átverekszi magát támadói falán, akkor sem menekülhet el a szigetről. Az üldözés közben Jack törzse felgyújtja a szigetet, hogy kifüstölje Ralphot a rejtekhelyéről, a menekülés így egyre nehezebb.
Az utolsó pillanatban azonban, éppen amikor a helyzete teljesen reménytelenné válik, és Ralphot már elfognák, megmenekülnek. Egy angol tengerésztiszt jelenik meg, háttérben egy nagy hajóval, ami azért érkezett a szigethez, mert az erdő felgyújtása felhívta rájuk a figyelmet.
           
Míg a regényben együtt van egyfajta társadalmi és lélektani kettősség, a filmben egyik szálat sem sikerült hitelesen hozni. A film működik példabeszédként, egyfajta parabolaként, értelmezhető bűnbeesés-történetként is, hiszen a szereplők kvázi a paradicsomba csöppennek be, ahol nem tudnak mit kezdeni a rájuk szakadt szabadsággal, és elveszítik ártatlanságukat.
Golding sokkal kiábrándultabban gondolkodik az emberiségről, és biztos benne, hogy az ösztönök bármikor legyőzhetik az értelmet egy váratlan helyzetben. Brook filmje is ilyen, a regényből átvett kérdéseket feszeget. Mennyire irányítják az embert az ösztönei? Mekkora hatás kell ahhoz, hogy az értelmes, gondolkodó ember babonás, vérszomjas vadállattá váljon, és a vadon törvényei diktáljanak neki? Életképes-e a demokrácia egy elkülönült világban, vagy a diktatúra a leghatékonyabb és a legműködőképesebb társadalmi létforma? Mihez alkalmazkodik könnyebben az ember? A gyerekek valóban ártatlan és szeretettel teli lények, mentesek a felnőttség minden bűnétől, vagy bennük is ugyanolyan alantas ösztönök bujkálnak legbelül, mint a felnőttekben, és ők is ugyanolyan gaztettekre képesek?
a rendező célja a drámával: hogy visszaadja ugyanazt a feszültséget, megteremtse ugyanazt a légkört, amit a könyvnek sikerül, hogy ugyanolyan mélységgel ábrázolja az emberi kapcsolatokat, mint William Golding.
           

A Golding regényében megfogalmazódott filozófiai kérdésekhez hasonlóak köré szerveződik Alex Garland A part című regénye is, melyet szintén megfilmesítettek. Egy zárt közösségben elszabadulnak az indulatok, és az emberek kifordulnak önmagukból. Sokkal kegyetlenebbnek látunk minden egymás ellen feszülő indulatot, ha gyerekek zárt világában történik. Erről tanúskodik Kosztolányi Dezső Tréfa című novellája is, melyet nemrégiben Gárdos Péter vitt filmre. És egy harmadik klasszikus: Orwell Állatfarmja, amely azt modellezi, hogyan működik a társadalom. Golding regényének sikerül mindhárom kérdéskört egyensúlyban tartania. A legyek ura egy társadalmi dráma, mely nemcsak a szociális diszfunkciókat mutatja be, hanem arra is rávilágít, milyen sokszor hibázhatnak az emberek, miközben egyfajta mesterséges rendhez próbálnak alkalmazkodni. Továbbá kifejezi Golding lesújtó véleményét is a társadalomról: a képmutató, szerepeket játszó polgárokról, akiket legbelül az ösztöneik mozgatnak, és bármilyen váratlan helyzet elég ahhoz, hogy elveszítsék tudatos kontrolljukat, és ösztön énjük vegye át az uralmat. Filozófiai kérdéseket valószínűleg könnyebb leírni, mint megmutatni. Általában alkalmasabb a szó, mint a kép egy elvont gondolat megértetésére. Míg Golding mondatai nyomán megelevenedik előttünk minden, amit olvasunk, még ha akarnánk, se tudnánk eltávolodni a regény valóságától, addig a filmben csak a kísérlet fedezhető fel. A film nem érint meg, nem forgat fel, és nem ösztönöz arra, amire egy jó adaptáció igen: hogy olvassam el az alapanyagot, ha eddig még nem tettem meg.
A furcsa, állóképekből építkező expozíció hatásos, ezután rögtön megpillantjuk két főhősünket, Ralphot és Röfit, és kezdetét veszi a valódi történet. Brook remek gyerekszereplőket talált, azonban időnként valószerűtlenné válnak a figuráik a kimondott filozófiai gondolatok miatt. A váltások is túl hirtelenek: a könyvben sokkal több idő van megszokni egy-egy állapotot, és sokkal jobban átérezzük, ha megváltozik valami. A filmben nincs így: a rend és béke időszaka, a „kagyló uralma” alig pár percig tart, így nem érezzük, mekkora baj van, mikor Jack lázadni kezd.

A regényt egy érdekes kettősség jellemzi: amellett, hogy társadalmi dráma, nagyon erősen lélektani is. Tökéletes képet kapunk mindarról, mi zajlik hőseink lelkében – akik, furcsa mód, amellett, hogy emblematikus figurák, egyéniségek is. Reakcióik, rezdüléseik, motivációik egyéniek, jellemük, bármennyire is árnyalt, de megismerhető, emiatt tetteiket is megértjük és logikusnak érezzük. Ők valódi kamasz fiúk, akik eközben társadalmi szerepeket is jelképeznek. Golding remekül mutatja be azokat a pszichikai folyamatokat, amelyek logikusan lejátszódnak egy kiskamasz fiúkból álló, zárt közösségben, ha elvesztik maguk fölül a felsőbb, ellenőrző hatalmat. A bűnbakképzést teljesen logikusan ábrázolja, mind értjük, miért épp Röfit szemelik ki erre a szerepre. Sőt, ő szinte önként ajánlkozik. A szereplők ezután elkezdenek túl felnőttesen viselkedni: elvesztik minden gyermeki tulajdonságukat, és mindenre úgy reagálnak, mint a felnőttek. De a filmben hamisnak érezzük a reakcióikat. Innentől pusztán emblematikus jellegük marad meg: elvesztik az identitásukat. Nem életszerű, amiket mondanak egymásnak, és a párbeszédek nem indokolják meg kellőképpen a cselekedeteiket. Hiteltelen, ahogy hirtelen a babonaság felé fordulnak, s míg Goldingnál a legyek ura maga a misztikum, a transzcendens autoritás, itt csupán egy szimpla, fekete-fehér disznófej.

Tételek - Irodalom



Irodalom – 11. tétel
Témakör: Látásmódok
 
Jókai Mór: Az arany ember

Jókai Mór Komáromban született 1825. február 18-án. A szülői ház szellemét a hazaszeretetet és a puritán kálvinista erkölcs mellett liberális felvilágosultság jellemezte. Csodagyereknek számított. A pápai önképzőkörben ismerkedett meg Petőfivel, akivel később mélyült el barátsága. Bár ügyvédi oklevelet szerzett, írói pályára lépett. Pesten tagja lett a Petőfi köré csoportosuló Tízek Társaságának. Petőfi és Vasvári Pál társaságában a francia forradalom történetével és az utópista szocialisták eszméivel ismerkedett. 1848. március 15-én a forradalmi pesti ifjúság egyik vezére. Március 15-én ismerkedett meg Laborfalvi Rózával, akit hamarosan feleségül vett. A szabadságharc bukása után bujdosni kényszerült. Az üldözésektől felesége kapcsolatai óvták meg. Jókai kezdetben álnéven kénytelen írásait közölni, s még 1854-ben is az induló Vasárnapi Újság csak főmunkatársként tünteti fel, jóllehet ő volt a lap valódi gazdája. Az ’50-es évek elején ért be művészete. A politikai életbe 1861-ben kapcsolódott be újra: megválasztották képviselőnek. A ’70-es évektől ünnepelt író lett. 1876-ban az ellenzéki írók által alapított Petőfi Társaság elnökéül választotta. 1886-ban meghalt a felesége. A politikától fokozatosan visszavonult. 1894-ben ötvenéves írói jubileumát az egész nemzet ünnepelte. 1904. május 5-én halt meg tüdőbajban.

Az arany ember közlését A Hon című napilap 1872. január 1-jén kezdte meg. Valószínű, hogy ekkor a mű nagy része, esetleg már az egész készen állt. Könyv alakban is ugyanebben az évben jelent meg. Az arany ember határhelyzetet foglal el a magyar széppróza történetében: a romantikus regény betetőzője és a magyar szecessziós próza első megnyilvánulása. A stílus- és ízlésirányzat jelenlétét mutatja a gazdag, túlburjánzó ornamentika, az életösztön mellett jelentkező halálvágy, a fojtott erotika.
A mű egyik helyszíne Komárom, az író szülővárosa. Komárom éppen Az arany ember története időpontjában élte fénykorát. A felvidéki és alföldi kereskedelem fő vízi útjainak kereszteződésénél fekvő város virágzó gabona- és fakereskedelme, valamint feldolgozó ipara jólétet és folyamatos gazdagodást biztosított polgárainak. A környezetrajz elevensége és plaszticitása onnan adódik, hogy Jókai saját gyermekkorának világát idézi fel. A másik fontos helyszínt, a Balatont a hatvanas évek végén ismeri meg alaposabban az író. A regény legfestőibb leírása, a Vaskapu a képzelet szülötte.
Jókai nem határozza meg egyértelműen a cselekmény időpontját. A regényben elszórtan felbukkanó, támpontul kínálkozó dátumok ellentmondanak egymásnak. Annyi bizonyos, hogy a történet az 1820-as évek végén, vagy az 1830-as évek elején kezdődik. A végkifejletig mintegy 9 - 10 év telik el.
A regény fő szervező elve két antik eredetű mítosz. Az egyik Midász király története. A legendás király azt kérte Dionüszosztól jutalmul, hogy minden változzék arannyá, amihez csak hozzáér. Jókai többször is utal Tímár kapcsán a mondára, anélkül, hogy említené Midász nevét: „És akármihez kezd, az mind arannyá változik a kezében”. A másik mítosz Polükratészt idézi. Tímár sikerei csúcsán ezt a mítoszt idézi fel: „Eszébe jutott Polycrates, aki nem tud veszíteni, s végre rettegni kezd nagy szerencséjétől ”. Timár Mihály története e két mítoszt példázza. A főszereplő teljesíti Ali Csorbadzsi végakaratát, elviszi Tímeát a Brazovics-házba. Az elázott búza és a török kincs révén megalapozza szerencséjét. Az „arany ember” kifejezést a Szent Borbála továbbhaladási engedélyét megadó inspiciens használja először Kacsuka úrnak írt levelében: „Ez egy arany ember”. Ettől kezdve, mint állandó jelző, végigkíséri a főhőst. A külső szemlélő számára az elnevezés egyértelműen a gazdagságot, az üzleti szerencsét és rátermettséget jelenti. Pénzügyi hatalmával Timár mások sorsát is irányítja: a Tímeát megalázó Brazovics-házat tönkreteszi, a családfőt öngyilkosságba kergeti, s ezzel akaratlanul is meggátolja Athalie és Kacsuka házasságát. Másoknak kitüntetést szerez, a hűséges Fabula Jánost gazdaggá teszi. A felemelkedéssel azonban együtt jár a kétség is. Timár belső monológ formájában megjelenített vívódásai ritmikusan tagolják a regényt. A megoldhatatlan erkölcsi problémák az öngyilkossági kísérletig sodorják a főhőst.
Az arany ember bölcseleti alapját az ember és polgár ellentéte adja. Paradox módon a polgári világot uralomra juttató felvilágosodás vetette fel nagy erővel a civilizáció és a természet szembenállását, az egység végérvényes megbomlását. Az egyén válaszút előtt áll: vagy mint ember a természet része lesz, vagy polgárként a társadalomé. Az egyén nem lehet mindkettőnek a tagja, mert természet és civilizáció kizárja egymást. Timár sorsa ezt példázza. A polgári világban a pénz a legfőbb érték, ez adja a társadalom megbecsülését. Minden megvásárolható, mindent átsző a korrupció. A „Szent Borbála” továbbhaladását az arany biztosítja, a bécsi minisztériumban jó pénzért kitüntetéshez lehet jutni. Aki híján van a pénznek, azt kiveti magából a társadalom.
A haszonelvűség világával szemben Jókai megteremti az eszményi életforma színterét, a Senki szigetét. Amikor a főhős először lép a partra, „amit maga előtt látott, az a paradicsom volt”. Ez a sziget a színhelye a hősök társadalommal dacoló vállalkozásainak, amelyben megkísérlik boldogságukat létrehozni Istennek a természetbe rejtett parancsai szerint, melyeket a világ megtagad vagy üldöz.
A Senki szigete ugyan a világtól elzárt hely, mégis állandó kapcsolatban áll a külvilággal. Területenkívüliségét a török porta és a bécsi udvar ötven évre biztosította, az idillt, a harmóniát a pénz és a fegyverek kiiktatása hozta el. Az itt lakók cserekereskedelemre rendezkedtek be. Napjaik nem tétlenségben, hanem állandó és nyugodt munkálkodásban telnek.
Timár a két világ között ingadozik és ingázik. Amikor a Senki szigetén tartózkodik, Tímea és az üzleti ügyek izgatják, Komáromból pedig Noémihez vágyik. „Boldog volt itthon, és szerette volna tudni, mi történik otthon”. A dilemma szinte feloldhatatlan Timár számára.
Nehezíti a főhős döntését a kétféle szerelem is, mely magába sűríti a két világ jellemzőit. Timár vonzalma Tímea iránt kettős természetű. A bűntudat és a kötelességteljesítés éppúgy munkál kapcsolatukban, mint az alabástrom test birtoklásának a vágya. Timár a regény elején háromszor merül alá a Dunába, hogy kimentse a török lányt. Tímeát a hála érzése viszi a házasságba, s ezt meg is vallja a nászéjszakán: „Én tudom, hogy mi vagyok: önnek a neje. Önnek fogadtam ezt, s Istennek megesküdtem rá. Hűséges, engedelmes neje leszek önnek. Ez a sorsom. Ön velem annyi jót tett, hogy egész életem önnek van lekötve”. Tímea tökéletes feleség, tiszteli férjét, elvégzi a rábízott feladatot, helytáll az üzleti életben. A szerelmi szenvedély hiánya azonban felőrli a kapcsolatot.
Tímea tökéletes és hideg szépségével áll szemben Noémi életteli alakja. Noémi harmóniateremtő személyiség, aki nem csupán magához köti a férfit, de szerelmével fel is szabadítja. Kapcsolatukban az egymás iránti kötelesség a szeretetben olvad fel.



Irodalom – 12. tétel
Témakör: Látásmódok
 
Örkény István egyperces novellái

Örkény István 1912-ben született Budapesten. Jómódú polgárcsaládból származott. 1930-ban a piaristáknál végzett középiskolai tanulmányait követően a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be, később gyógyszerészhallgatóként folytatta egyetemi tanulmányit. 1942-ben munkaszolgálatosként a doni frontra, később hadifogságba került, majd 1946-ban térhetett haza. 1958-1963 között nem publikálhatott a forradalomban való részvétele miatt, ekkor az Egyesült Gyógyszergyárban dolgozott mérnöki beosztásban. 1979-ben halt meg.

Örkény írásait a groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember. A tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre. Sok az abszurd elem a groteszk elbeszélésekben.
A stílusteremtő Egyperces novellák 1967-ben látott napvilágot. Nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Örkény élete végéig csiszolgatta remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot.
Az egyperces novellák írói eszköztárának radikális megújítását mutatják: a részletező, epikus leírás, a pszichológiai realizmus módszere helyett a dolgok lényegének jelzésszerű megragadására, a történet példázatszerű sűrítésére törekedett. Ez a tendencia folytatódott és bontakozott ki további prózaköteteiben (Nászutasok a légypapíron, 1967; Egyperces novellák, 1968).
Örkény az „egyperces novellának” elnevezett rövid történetben találta meg az írói alkatának legmegfelelőbb formát. Előzményei között Kafka és Karinthy éppúgy megtalálható, mint a városi folklór, a pesti vicc. A szövegek belső feszültségét ellentétes minőségek gerjesztik: a ráció és irracionalizmus, érzelmességre való hajlam és karteziánus (Descartes bölcseletén, elméletén, tanán alapuló, azt követő) józanság, a lételméleti megközelítés rejtett pátosza és a témák banalitása, a nyelvhasználat köznapissága. Az ellentett pólusok paradox együttállása hozza létre a jellegzetes örkényi írásmódot és világszemléletet, a groteszket. Erről a hagyatékból előkerült jegyzeteiben a következőképpen vall: „A groteszk megingatja a végérvényest, de nem állít egy másik érvényességet a helyébe. Pont helyett mindig kérdőjelet tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít.”
A novellák a töredékes eseményekkel eleven életre keltett gondolatot, véleményt, ítéletet jelenítenek meg. Az író a valóságot „eredetiben rajzolja”, csak a nézőpont, a képkivágás tér el a megszokottól: eltolja a koordinátarendszert, de maga az ábra marad. S miként a geometriában is ekként derülnek ki a törvényszerű összefüggések, az olvasó is így döbben rá arra, amit a megszokások mögött eddig észre sem vett.
Az írások rövidsége megköveteli a rendkívüli tömörítést, azt, hogy az archetipikus léthelyzetekben mutassák be a 20. század emberének problémáit, elsősorban elidegenedést, ember és történelem viszonyt, a mindennapi kommunikáció elsivárosodását.

 
Irodalom – 13. tétel
Témakör: Látásmódok
 
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Felsőrácegrespusztán született, 1902. november 2-án. 1920. december 22-én jelent meg első verse (El ne essél, testvér) név nélkül a Népszavában.1921 őszétől a budapesti egyetem magyar - francia szakos hallgatója volt. Illegális tevékenységéért várható letartóztatása elől 1921 végén emigrált, 1922 áprilisában Párizsba érkezett. Egy ideig a Sorbonne hallgatója volt. Megismerkedett a francia avantgárd vezető művészeivel, többükkel életre szóló barátságot kötött. 1926-ban amnesztia nyomán hazatért. 1927. november 16-án megjelent első kritikai írása a Nyugatban; 1928-tól már költőként is rendszeresen jelen volt. 1931-ben feleségül vette Juvancz Irmát; még ez évben, majd 1933-ban, 1934-ben, 1936-ban Baumgarten-díjat kapott. 1939-ben feleségül vette Kozmutza Flórát, József Attila utolsó szerelmét. Babits halála után 1941-ben a Nyugat örökébe lépő Magyar Csillag szerkesztője. 1983. április 15-én, Budapesten halt meg.

1945 előtt a társadalmi igazságtalanság ellen szólalt fel, a háború idején a magyarok frontra terelése ellen tiltakozott, majd ő volt az, aki a legkövetkezetesebben harcolt az elszakított területeken élő honfitársainkért. Az 1948 utáni diktatúra idején sokáig csak burkolt formában fejezhette ki tiltakozását. A költő 1950-ben, a letartóztatások, bebörtönzések és kivégzések idején írta meg Egy mondat a zsarnokságról című versét. A mű a sajtóban csak az 1956-os forradalom napjaiban jelenhetett meg. A verset ezután ismét tilalom alá helyezték, és csak 1988-ban láthatott napvilágot Illyés gyűjteményes kötetében. 1956-ban azonban ismertté vált, s az emberek titokban másolgatták, terjesztették. Nyugatra szakadt hazánkfiai is kiadták, hanglemezen és magnószalagon hallgatták a költő saját elmondásában. A költemény a tilalom éveiben is szolgálta a magyarság igazságszeretetét, lelki egészségét.
Címéhez híven, egyetlen mondatban fejezi ki a vers Illyés Gyula véleményét a Rákosi-diktatúráról. Vádló szava érvényes minden államrendszerre, amely a vers betiltásával ismeri be önnön zsarnokságát. A hatalmas körmondat az élet minden területén megmutatja, hogy a zsarnokság miként hódít az emberi viszonyokban, a magán- és közéletben éppúgy, mint a lélekben.
A vers sajátsága, hogy a körmondatban az első versszaktól kezdve megteremti a halmozás feltételeit. Úgy sorolja fel a zsarnokság ismérveit, hogy a nemcsak szóval előkészíti a következő ismérvek sokaságát. Így érezteti, hogy a zsarnokság mindent áthat. Nemcsak a fegyveres hatalom legdurvább tetteivel tombol, hanem belopja magát az ember magánéletébe, megmérgezi a családot, a munkát, a szerelmet. Az ember végül már önmagában hordozza a zsarnokságot.
A dolog közepébe vág, s mindjárt a lényegre tér a költő. A szöveg egyre szenvedélyesebb. A versszerkezet is érezteti, hogy miként szorul a hurok a rabságban tartott ember körül. A vallatószobáktól, a börtöncelláktól, a bírói ítélettől, a kivégzésektől és a titkon elföldelt halottaktól a belső meggyőződésünkig mindenütt jelen van az elnyomó hatalom. Az ember életét áthatja a zsarnokság legfőbb eszköze, a félelem. Ez teszi a mindennapi embert alakoskodóvá, képmutatóvá. Ez készteti a tömeget a vezérek ünneplésére. Ez teszi hajlandóvá a művészt arra, hogy szobrot állítson a zsarnoknak. Már a gyermekeket is úgy nevelik, hogy el ne árulják szüleik véleményét, mert akkor meghurcolják őket. Hazudni kell egymásnak, s önmagunknak. Aggódni kell folyamatosan: vajon hazajön-e a párunk, ha sokáig elmarad? Eszünk a zsarnokság rugója szerint jár. Hazudik a pap a szószéken, ha nem akar börtönbe kerülni. Eltorzul ízlésünk, feladjuk gondolatainkat. Végül a költő hiábavalónak nevezi versét, hűsége bizonyítékát is: a zsarnokság ellen nem tehet semmit. Tudja, a zsarnokság a műveket is kihasználja. Ha nem tiltja be, akkor meghamisítja, a maga hasznára fordítja.



Irodalom – 14. tétel
Témakör: A kortárs irodalomból
 
Kertész Imre: Sorstalanság

1929. november 9-én született Budapesten. 14 éves korában megjárta Auschwitzot, majd Buchenwaldot, ahonnan a lágerek felszabadítása után 1945-ben tért haza. 1948-ban érettségizett Budapesten. 1948–1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa. 1951-ben gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító.
1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-től a német Pour le Mérite rendjel tulajdonosa. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki. 2002. október 10-én a Svéd Királyi Akadémia irodalmi Nobel-díját vehette át. 2002-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktori címét vehette át. 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
2009-ben nyilatkozott egy párizsi lapnak, amelyben elmondta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, emiatt képtelen lesz írni. Még egy utolsó könyvre szánja magát, amely a halál elfogadásáról szól.

Kertész Imre Sorstalanság című regénye 1973-ban készült el, de csak 1975-ben jelenhetett meg, s a korabeli kritika ekkor is elhallgatta. Nem önéletrajzi regény, hanem önéletrajzi formában írt regény. Főhőse a 15 éves Köves Gyuri, akit koncentrációs táborba visznek. Köves egy gyerek szemével látja az eseményeket, így semmit nem talál felháborítónak, természetellenesnek. A regénynek valójában ez a legnagyobb újszerűsége, hogy nem a felnőtt szemszögével tekinti a holokausztot, hanem egy gyermekéből. A regény stílusa is szokatlan, ironikus, sőt néha már groteszk hangnemben írja le a szenvedéstörténetet.
A mű 9 fejezetből áll, melyet helyszínek szerint 3 részre oszthatunk:
I. 1-3.fejezet: Budapest
Az első egységre a naplószerű elbeszélőmód jellemző. Az ábrázolás különböző szintjei: konkrét látványok, precíz rögzítés, az elhangzó mondatok függő beszédben való kifejezése, az elbeszélőben lejátszódó lelki folyamatok leírása. Az apa búcsúztatásakor a szereplők nem tudják, hogyan viselkedjenek (nevetségesek). Köves ezt aprólékosan leírja, mely ironikusan hat.
II. 4-8.fejezet: vasúton, koncentrációs táborokban
Változik a látókör és az időtávlat. A vonaton néhány napra, a koncentrációs táborok összevetésénél pedig hosszabb időre tekint vissza. Az irónia megjelenik a leírt valóság elemekben és a rájuk jellemző kontrasztjában (távoli, takaros).
III. 9.fejezet: Budapest
Az elbeszélés itt már rövidebb távot fut át és meghatározó szerepet kap a jelenetezés. Köves nyelvhasználata is filozofikusabb, értelmezőbb, felnőttesebb. Már nem csak a tényeket rögzíti, hanem értékel, kezd önálló véleményt kialakítani tapasztalatairól. Az, hogy ismét visszatér a történet Budapestre, keretes szerkezetet biztosít.
A regény története során a főhős magatartása, világlátása és erkölcsisége is formálódik. Világképe eleinte túlzottan leegyszerűsítve kétpólusú: az eszmélkedésének elején még minden fordulatot természetesnek fogad el. A negyedik részben is a szerencse - balszerencse dimenzióban értékeli az eseményeket. Életbizalma még akkor sem hagyja cserben, amikor a rabruha kiosztásakor rászakad a valóság, de itt az iskolára visszaemlékezve már elkezdődik a meghasonlás folyamata. Okokat még mindig nem keres, csak jó rabként túl akarja élni a hétköznapokat. Csak a hetedik részben adja fel túlélési ösztöne.
A műfaji meghatározás nem egyértelmű, hiszen láger regény, nevelődési vagy tudat regény. Köves nevelődése negatív előjelű, hiszen nem emberileg fejlődik, csak egyre jobban igazodik a körülményekhez. A regény egyik leggyakrabban használt kulcsszava az, hogy természetesen. Köves természetesnek fogadja el a fasiszta gépezetet és csodaként az emberiség gesztusait, a buchenwaldi orvosok életmentő tetteit.
A főhős elvált szülők gyermeke, ezért sehova se tartozónak érzi magát már a láger előtt is. Idegen a zsidók között is, hiszen nem tud héberül. Zsidó a magyarok közt, nem zsidó a zsidók között. Ez az idegenség a regény végén is megjelenik. Itt már elutasítja az újságíró szemléletét, éppúgy, mint Fleischmann bácsiék világfelfogását. A regény végére egy tudatosan kereső önmeghatározó személyiség lett. Ezért értheti meg az olvasó a regény utolsó mondatait, ahol Gyuri azt mondja, hogy neki a koncentrációs táborok boldogságáról van mondanivalója.




Irodalom – 15. tétel
Témakör: Világirodalom
 
Thomas Mann: Mario és a varázsló

Thomas Mann 1875-ben született Lübeckben elég gazdag, régi polgárcsaládból. Ő a polgári humanizmus egyik utolsó kiemelkedő képviselője. Legmegrázóbb élménye, amikor látja a saját és a polgári családok hanyatlását. Testvérével, Heinrich Mannal két évet tölt Olaszországban. Világnézeti fordulata 1922-ben válik egyértelművé, kiáll a köztársaság mellett, a polgári demokrácia és a nagy humanista hagyományok híve. 20. századi német irodalom kiemelkedő képviselője, Nobel-díjas író. A polgárság életformájának ismerője és művészi ábrázolója. Realista íróként ábrázolta a polgári létet, a polgárság, mint osztály feltörését és hanyatlását ábrázolta. 1933-ban emigrál Svájcba. 1936-ban megfosztják német állampolgárságától, mert nyíltan fellép a fasizmus ellen. 1955-ben hal meg Svájcban.

A Mario és a varázsló 1930-ban jelent meg. A történet személyes, olaszországi élményen alapul. Az író egyes szám első személyben szól. Az író az olasz fasizmust jeleníti meg.
Az elbeszélő családjával együtt egy itáliai fürdőhelyen tölti szabadságát. A bevezető rész az itt szerzett tapasztalatokról, kellemetlen élményekről és megaláztatásokról számol be. Már a szálloda személyzetének a viselkedése is sértő, el is üldözi őket a szállodából egy panzióba. A strandon a gyerekek között "tekintélyvitákra" kerül sor. Majd egyesek a nyolcéves kislány meztelen fürdőzésében hazájuk becsületének, a nemzet méltóságának megsértését látják.
A novella elbeszélés, viszonylag rövid terjedelmű epikai mű prózai formában. Cselekménye zárt, rendszerint egyetlen eseményt vagy eseménysort mutat be, kevés szereplővel. Második, terjedelmesebb része a hipnotizőr bűvész Cipolla fellépését és mutatványait tárja elénk. A „varázsló” visszaél helyzetével, és az embereket megfosztja akaratuktól. Megalázó dolgokat műveltet velük, bábszerű engedelmességre kényszeríti, megtáncoltatja őket.
Cipolla egész magatartása, módszere a fasizmus működésének mechanizmusát világítja meg allegorikusan. A bűvész legfőbb törekvése a másokon való uralom megszerzése. Erre készteti testi csúfsága, sikertelensége a nőknél. A hatalom megszerzéséhez felhasználja a hipnózist, az erőszakot, helyzete mégis labilis. A közönség először ellenszenvesnek és nevetségesnek tartja, de sikerei és módszerei hatására engedelmeskedik neki. Egy római úr nem akar a varázslat hatalmának engedni, de csak rövid ideig tud ellenállni. A történet akkor jut el a tetőpontra, amikor a bűvész Mariót, a rokonszenves pincérfiút hívja fel a színpadra. Őt is hipnotizálja, és eléri, hogy az ifjú a visszataszító bűvészben kedvesét lássa, és megcsókolja. Mario azonban magához térve lelövi a varázslót.
A mű a fasizmus nyomasztó, rémületes légkörét idézi fel, közvetve a passzív ellenállást. A tagadás nem elég, csak a tett, a valóságos harc segít. Az író követi a realizmus hagyományait: az eseményeket időrendben adja elő a szereplőket külsejük leírásával, cselekedeteik bemutatásával, beszéltetésükkel jellemzi.
Az erőszakot csak erőszakkal lehet legyőzni. Cipolla a fasiszta eszmét jeleníti meg, az ő bukása a fasizmus bukása is egyben. Az elbeszélőnek a történetét záró kommentárja a szituáció ellentmondását jelzi. „Rettenetes vég, szörnyű, végzetes befejezés. És fölszabadító vég mégis.”