kulcsszavak alapján is kereshetsz

2012. október 8., hétfő

Tételek - Nyelvtan



Nyelvtan – 3. tétel
Témakör: A kommunikáció
 
A vizuális és a nyelvi kommunikáció kölcsönhatása

Mindenfajta kommunikáció többé - kevésbé egyértelmű jelek segítségével zajlik. Hagyományosan a vizuális kommunikációt a nem verbális kommunikáció egyik ágának tartják a tudósok. A vizuális kommunikáció a képi megformáláson alapuló kommunikáció. Az írás – bár valóban a szemen keresztül percipiálódik – talán mégsem tekinthető a vizualitás tipikus példájának, mivel a nyelvi jelek formai megjelenésüktől függetlenül ugyanazt jelentik.
A gesztusnyelvet és testbeszédet pedig vizuálisan érzékeljük ugyan, de nem képi jellegűek. Egyes felfogások szerint a metakommunikáció is a vizuális kifejezési formák egyike, de ez szinte mindig a nyelvi közléssel együtt jelenik meg annak kiegészítőjeként, nyomatékosító, érzelemkifejező, figyelemfelkeltő funkcióban.
A vizuális kommunikáció az információátadásnak az a típusa, amelyben az üzenet továbbítása képi úton történik. A jelentést hordozó eszköz a kép, amelyet a befogadó a látás révén érzékel, dekódol. Napjainkban ez a kommunikációs típus a fotográfia, a film, a televízió és a számítógép elterjedésével kiemelt szerepet játszik az emberek egymás közötti érintkezésében, akár a beszéd vagy az írott nyelv rovására is.
A vizuális kommunikáció körébe sorolható a design és a piktogram is, hiszen a mindennapi használati tárgyakkal, az épített emberi környezettel szembeni igények kielégítése elválaszthatatlan a formától és annak érzékelési folyamatától. A design az elkészítés folyamatától elkülönült tervezés eredményeként létrejött forma, használati tárgy, illetve az a szemlélet is, amely a formát optimálisan közelíti a társadalmi igényekhez és az ipar lehetőségeihez. A piktogram grafikus jel, amelyben néhány markáns vonal, folt, egy-két erős szín alapvető információkat közöl a szöveg kiiktatásával gyorsítva meg az érzékelést.
A kép „elolvasása” sohasem passzív folyamat, szükség van hozzá a lehetséges jelentések előzetes ismeretére. Felirat nélkül csak abban az esetben lehet egyértelmű jelekként használni a képeket, amikor az adott környezetben nagyon kicsi az elképzelhető jelentések köre.

A média egyre nagyobb térhódításával a vizuális kommunikáció behatol a nyelvi kifejezőeszközök világába is. Ugyanakkor ez a képi forma szegényíti is a nyelvi kifejezőerőt, hisz a kép nem tud olyan árnyaltan kifejezni, mint a szinonimákkal, körülírással vagy egyéb árnyalással megfogalmazott gondolatok. A nyelvi - fogalmi képszerűség (metafora, szimbólum, hasonlat, stb.) egyszerre több asszociációs réteget mozgat meg az agyban, ezért sokrétűbb, érzékletesebb. De a nyelvi kommunikáció legfőbb előnye a vizuálissal szemben, hogy egyedi, az egyéni fantáziára hat, nem „készen kapott” jelentésű.
A vizuális kommunikáció ugyanakkor gyakran egyszerűbb, könnyebben érthető (természetesen a mindenki számára világos kódrendszert feltételezve), hely - és időtakarékos, kényelmes. Például a smile - t berajzolni könnyebb, mint valami vicceset írni, sőt több esetben mindig újat kitalálni.
Egészen új nyelvezet van ma már kialakulóban az interneten a csetelő, a képfelrakosgató honlapokon. Itt már a kommunikáció valóban a képekkel történik. Ki - ki magáról ezek segítségével „mondja el”, hogy milyen. Ez a bemutatkozás, önjellemzés, napló, gyakran „történetmesélés” eszköze is lehet.
Ugyanez működik „közérdekű” formában is. Itt a tudósítás, beszámoló publicisztikai jellegű műfajai „képesedtek” el.



Nyelvtan – 4. tétel
Témakör: A kommunikáció
 
A televíziós médiaműfajok sajátosságai

Amíg az irodalmi műfajokra, illetve a nyomtatott sajtó műfajaira tartalmi és formai szempontok alapján egzakt kategóriák vannak a szakirodalomban, addig a televízió esetében már nincs ilyen közmegegyezés. Emellett azok, akik próbálkoztak azzal, hogy a televízió egyes műsorait különböző jellemzőik alapján műfaji kategóriákba sorolják, elsődlegesen tartalmi szempontok alapján tették ezt, ami a kereskedelmi televízió legtöbb műsorát nézve rögtön érvényét veszti. Hiszen e műsorok nagy része úgynevezett „műsorformátum”, amelynek a licencét vásárolja meg az adott televízió, s amely elnevezésből is kitűnik, hogy a formai elemek éppen annyira karakterisztikusak, ha nem még erősebben, mint a tartalmiak.

Megkülönböztethetünk információs műsorokat (híradók, háttérműsorok, információs/szolgáltató magazinműsorok, heti összefoglalók, televíziós interjúk, stb.) és filmműsorokat (sorozatok, szappanoperák, önálló filmek). Kulturális és oktató műsorokat (irodalmi, ismeretterjesztő és gyermekműsorok, oktatási műsorok, zenei, képzőművészeti műsorok), sportműsorokat (összefoglalók, sporthírek, „élő” közvetítések), szórakoztató műsorokat (show-műsorok, vetélkedők, talk show-k, szórakoztató magazinok).

A kereskedelmi televíziók, sőt talán ma már a közszolgálati televíziók legtöbb műsora azonban már nehezen sorolható be ilyen egzakt módon az egyes kategóriákba. Inkább azt lehet meghatározni, melyik műsortípusnak milyen karakterjegyeit vette át nagyobb mértékben az adott műsor.

Műfajok a kereskedelmi televíziózásban
Megkülönböztetünk fikciós és nem fikciós műsorokat. Az előbbiek csoportjába tartozik a játékfilm, a tévéfilm, a tévésorozat, a minisorozat, a sitcom, a szappanopera vagy telenovella és az animáció. A nem fikciós műsorokat két alcsoportra bonthatjuk: a hír – és információs műsorokra, valamint a szórakoztató műsorokra. Hírműsornak számít a híradó, a bulvármagazin, sztármagazin, a heti hírmagazin, a tematikus magazinok (pl. autó, mozi, főzés, sport, stb.), a dokumentum – és riportfilm, illetve a vitaműsorok. A szórakoztató műfajok közé soroljuk a vetélkedőket, tehetségkutató műsorokat, a talk show – kat, valóságshow – kat és minden fő - műsoridős show műsorokat.

Néhány televíziós műsor rövid jellemzése
Hírműsor: Időtartamának legalább kilencven százalékában a magyarországi és a nemzetközi közélet aktuális eseményeit - ide nem értve a közlekedési híreket, az időjárás - jelentést és a sporthíreket - bemutató műsor (szám). Az információs műsorhalmaz legfontosabb alcsoportja, elsősorban napi híradók és heti hírösszefoglalók formájában tájékoztatja a nézőket a világ eseményeiről. A hírműsorokat alkotó anyagokat az adott csatorna híradó - szerkesztősége állítja össze a friss magyar és nemzetközi hírügynökségi jelentések és hírcsere megállapodások alapján.
Magazinműsor: Rendszerint élő adásban sugárzott stúdióbeszélgetések füzére, amelyeket a műsorvezető (k) személye kapcsol össze. A meghívott vendégekkel folytatott élő beszélgetéseket, a stúdióban zajló műsorszámokat bejátszások, azaz előre felvett interjúk, filmrészletek, videó anyagok színesítik. E műsorok többsége úgynevezett szolgáltató műsor, amely szórakoztatva informál hasznos tudnivalókról például egészségügyi témákról, gyereknevelésről, időjárásról, közlekedésről egyaránt. Többségük napi rendszerességgel kerül adásba, főként a korai műsorsávokban előfordul, hogy egy egész napszak műsorkínálatát magába olvasztja.
Háttérműsor: Közérdeklődésre számot tartó hírek, témák részletes elemzésére épülő műsortípus. Szemben a főként tényközlésre szorítkozó rövid hírműsorokkal, híradókkal, amelyek műfaji követelménye a tény és vélemény elkülönítése, ezeknek a műsoroknak az a céljuk, hogy a néző ne csupán a puszta tényekkel, vagy az események hírré tömörített absztrakciójával találkozzon, hanem az esemény önmagát értelmező látványával, kommentárral és gyakran egymásnak szögesen ellentmondó vélekedések ütköztetésével is. A háttérműsor - melynek formája leggyakrabban stúdióriport vagy vita - általában a témához kapcsolódó bejátszással kezdődik, gyakran tényfeltáró riport keretezi.
Sportközvetítés: Különböző sportesemények élő, az eseménnyel egyidejűleg vagy késleltetett módon vagy szerkesztett formában, felvételről történő sugárzása az audiovizuális médiában.
Kiemelkedő szerep jut ebben  a műfajban a kommentátornak vagy műsorvezetőnek, aki az események nyomon követése mellett a közönség beavatottság és jelenlétérzetét erősítő pluszinformációkkal, érdekességekkel szolgál a nézőnek vagy a hallgatónak, gyakran saját véleményének is hangot adva.
Vetélkedő: A szórakoztató műsorok azon típusa, amelyben a résztvevők egy csoportja próbára teszi fizikai, szellemi képességeit vagy szerencséjét, valamilyen nyeremény, elismerés vagy csupán a nyilvános szereplés érdekében. A kvízműsor alapvetően szellemi kihívásokra épül, résztvevőinek lexikai tudásuk, intelligenciájuk vagy csupán fogyasztói tájékozottságuk segítségével kell megoldaniuk a rendszerint egyre nehezedő kérdéssorból álló kérdéssort.
Valóságshow: A valóságshow (más néven reality show) tágabb értelemben minden olyan valóságosan is megtörténő - tehát nem kitalált és eljátszott - rendkívül éles drámai helyzetre épülő szenzációtematikájú televízió-műsor, amelynek a néző egyébként nem lehetne szemtanúja. Szűkebb értelemben olyan szórakoztató műsortípus, amelynek keretében a néző önként jelentkező résztvevők közös magánéletének lehetnek szemtanúi a kamerák révén. A műsor készülhet előre megtervezett és erre a célra felépített stúdiókomplexumban, kisméretű kamerákkal felszerelt lakóházban vagy akár természetes környezetben. A kukkolásra épülő show műsor a televízió történet eddigi legnagyobb szabású üzleti vállalkozása, amely különböző műsorformák, a show, a sorozat, a dokumentum és a vetélkedő elemeit gyúrja össze egy olyan elbeszélésben, amely a történetmesélés leghagyományosabb modelljét követi. A játékos küzdelemben a gyengébbek, a nézők számára ellenszenvesebbek elbuknak, a győztes, aki a végén a legtöbb nézői szavazatot kapja, ismertségre és nyereményre tesz szert.
Tévéfilm: Filmműsor, amelyet kifejezetten a televíziós sugárzás követelményeivel és lehetőségeivel összhangban készítenek el - ennek megfelelően másmilyen képi eszközök jellemzik, mint pl. a mozifilmeket (helyszínek, vágás, fényképezés, stb.). Ha a cselekmény több szálon fut is, témája egy történetet mutat be, általában kevés főszereplővel.
Szappanopera: Olyan önálló forgatókönyvre épülő sorozat, amelynek cselekménye több szálon fut, azokból is az egyes epizódok nem egy - egy kerek történetet, hanem csak részleteket mutatnak be, ezáltal is felkeltve a befogadó kíváncsiságát a következő epizód iránt. A "szappanopera” szó amerikai eredetű, tükörfordítással keletkezett kifejezés, amely onnan származik, hogy az első, általában délutáni, háziasszony - orientált sorozatokat szappan - és mosóporreklámokkal szakították meg, az "opera” a szóösszetételben pedig érzelmes jellegükre utal. Témája egy közösség élete, főként a tagjai között kialakuló konfliktusokon keresztül bemutatva, főhősei leegyszerűsített jellemvonással rendelkeznek, gyakran a helyszín is egyetlen épületre korlátozódik.

Tételek - Nyelvtan



Nyelvtan – 1. tétel
Témakör: Ember és nyelv
 
Nyelv és kommunikáció, nyelv és megismerés

A nyelv a legegyetemesebb, leggyakrabban használt jelrendszer. Egy nagyobb közösségé, általában egy nemzet tulajdona. A külső és belső valóságot minden más jelrendszernél pontosabban fejezi ki. Rendszer - jellege a változtatható jelek, és a viszonylag állandó szabályrendszer összekapcsolásából adódik. A nyelv alkalmazása, azaz a beszéd és az írás tulajdonképpen a megfelelő nyelvi jelek kiválasztását és a megfelelő szabályok segítségével való összekapcsolását jelenti.

A nyelv a gondolkodás, a gondolatformálás, a gondolat közlésének, a cselekvésnek, az
emberi létnek egyik legmeghatározóbb eszköze, eleme. Az emberi élet közege a nyelv,
összetartó erő, kapocs. A nyelv segítségével sajátítjuk el a kultúrát, válunk emberré.
Az emberi kommunikáció legfontosabb tényezője. A jelek segítik a világban való eligazodásunkat, tájékoztatnak, ismereteket adnak át, üzeneteket közvetítenek.
A nyelv és gondolkodás között szoros kapcsolat van. Babits szerint: „Gondolkodni és
beszélni: voltaképpen egy. Gondolkodás nem képzelhető beszéd nélkül és megfordítva.”
A gondolkodás alapvető feltétele a nyelv, a nyelvi forma; s a nyelv, a nyelvi forma mindig
feltételez gondolkodást. A nyelv a valóságot az elvonatkoztató gondolkodás segítségével
tükrözi.
Az ember kettős – cselekvő és megismerő – viszonyt alakít ki a világgal. A nyelvben e
viszony mindkét fele jelen van, hiszen a nyelvhasználat cselekvés, de egyben a megismerés feltétele is.
A nyelv a világ megismerésének lényeges tényezője, hiszen nyelv nélkül nem tudunk hatékonyan kommunikálni. Ugyanakkor a megismerésnek már a tényezői is fontosak, amelyek visszahatnak a nyelvre, és befolyásolják a fejlődését. Ilyen tényezők az emberiséget ért információs forradalmak. Az emberi kultúra öt nagy információs forradalmat élt át: a beszéd, az írás, a könyvnyomtatás, a távközlés és az elektronikus információ forradalmát. Az ember a beszéd által emelkedett ki az állati létből, s a munkája során szerzett vagy alkotott információkat átadta társainak és utódainak. Az írás révén az információtárolás és hagyományozódás függetlenné vált az olykor megbízhatatlan emberi emlékezettől, s az ember hozzáláthatott az idő és a tér legyőzéséhez. A könyvnyomtatás megteremtette az ismeretek tömeges elterjesztésének lehetőségét. Átalakította a tudományos gondolkodást, és létrehozta az életét a nyomtatott kultúra szolgálatában töltő értelmiséget. Az írott és a nyomatott nyelv pontosabbá, szabatosabbá vált, mint a beszélt nyelv, de bizonyos verbális kifejezőeszközök kezdtek felértékelődni az információközlésben. A távközlés forradalma által a világ összezsugorodott, s a térben távoli információkhoz is gyorsan hozzá lehetett jutni. Az elektronikus információ forradalma a kommunikációt új minőséggel gyarapította. Az ember - ember párbeszéd mellett megjelent az ember - gép párbeszéd, amely közvetve szintén ember - ember párbeszéd. Az információtárolás és – feldolgozás új lehetőségei kezdődtek. Számítógép rendszereket működtet, utasításokat tervez és hajt végre, és adatbázisokat tart fenn. A gépek memóriájában tárolt információk pedig hálózattá vagy rendszerré összekapcsolva soha nem látott és tapasztalt információmennyiséghez juttatták az emberiséget. A számítógépek világa is visszahat a nyelv fejlődésére, de ennek távlatai egyelőre nem láthatóak be, bizonyára hajlékonyabb és hatékonyabb lesz a nyelv.
A nyelv fő szerepet kap a tudatos, „átgondolt” gondolkodásban. Például problémamegoldáskor, történetmeséléskor, fogalmazáskor. Ekkor beszélünk racionális, irányított, logikus vagy propozicionális gondolkodásról. Szerepelnek benne deduktív és induktív módszerek.  ( Deduktív: az általánosból az egyesbe történő levezetés, induktív: az egyesből következtetünk az általánosra.) Ilyenkor a szórend, a mondatsorrend alkotja azt a közeget, amelyben az egymáshoz kapcsolódó gondolataink megjeleníthetők és elrendezhetők.
A gondolkodás és nyelv viszonya háromféleképpen képzelhető el:
1.  A gondolkodás elsőbbsége
A gondolkodás univerzális, minden ember gondolkodó lény, a gondolkodás szerkezete,
tartalma egyetemes.
René Descartes (1596-1650) racionalista filozófus szerint a nyelv alapjaiban az ész, a
gondolkodás struktúrájában gyökerezik→ a nyelv tartalmilag egyetemes, a nyelvek különbsége csak a szavak hangalakjában van, ezért lehetséges egy egyetemes nyelv létrehozása.
2.  A nyelv elsőbbsége
A gondolat, hogy a nyelv elsőrendű a gondolkodáshoz képest, a felvilágosodás korából származik. Két nézet van: az egyik szerint nyelv nélkül nincsen fogalmi gondolkodás, a másik
szerint a gondolkodás tagolatlan egészként ragadja meg a felfogott szituációt, a nyelv a ki-
mondott szavakkal elemzi, strukturálja ezt a gondolatot.
Wilhelm von Humbolt (1767-1835) szerint a nyelv a gondolat képzőszerve. Az értelmi tevékenység számára elengedhetetlen, hogy kapcsolatba lépjen artikulált hanggal, különben a
gondolkodás nem érhetne el kellő világosságot. Minden nyelvben sajátos világnézet rejlik,
egy idegen nyelv megtanulása új világszemlélet elsajátítása. Ezt nevezzük nyelvi relativizmusnak.
3.  A gondolkodás és a nyelv kölcsönössége
Ez a nézet mindkét irányú befolyás meglétét elfogadja, a nyelv egyszerre áll függő és meghatározó vonatkozásban a gondolkodással.
Egy ide tartozó másik nézet szerint a nyelv és a gondolkodás alapjaiban azonos, a tudat
legősibb megnyilvánulása pedig a hangos tudat, amely később differenciálódott egyfelől kommutatív, másfelől cselekvéskísérő beszéddé. Ez utóbbi belső beszéddé válva gondolkodássá.

Az emberi egyed társadalomba születik, abban nő fel, egy közösség tagja, ahol az ismereteket készen kapja. A beszéd fejlődése állandó társas kötödést igényel. Minden gyermek fejlődésére döntő hatással van. Ezért fordítottak már az ókorban is nagy gondot arra, hogy a gyermek környezetében élők ne beszéljenek hibásan! A gyermek kb. 3 éves koráig kialakítja az alapvető beszédhangzási rendszerét, ezzel kialakul az anyanyelv alapfoka. A gyermek képessé vált a nyelv használatára, tehát beszél. Megérti a kérdéseket, így a társadalmi kommunikáció részévé válhat.
A nyelvhasználat legfelső foka, a szépirodalmi nyelv is voltaképpen a gondolatok szavakba öntése, azonban érzékletesebb, árnyaltabb a mindennapos ábrázolásnál.

A nyelvi relativizmus szerint nyelv és kultúra között kapcsolat áll fenn, a nyelv az egész kultúrát magában foglalja. Az uráli-finnugor eredetű magyar nyelv kedveli a szemléletességet (szólások, metaforák), a hangutánzást, hangfestést, a konkrétságot. A magyar kommunikáció jellegzetessége az egységesség (nem tagolódik jelentősen különböző nyelvjárásokra), az idézetesség, a változatos hanglejtésformák használata. A Kárpát-medencei interkulturális viszonyokat tükrözi, hogy a nyelvek között többirányú átvétel történt.
A magyar nyelv nyelvtanában alapvetően megőrizte finnugor jellegét, de sokban indoeuropizálódott. Ilyen változás a gazdag igekötőrendszer létrejötte, a névelők kialakulása, stb.



Nyelvtan – 2. tétel
Témakör: Ember és nyelv
 
A nyelvek típusai

A nyelv az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszköze, tagolt, artikuláltan kiejtett beszédhangok alkotta elemekből felépülő jelrendszer, illetve ennek írásban rögzített formája. A nyelv minden társas tevékenység nélkülözhetetlen feltétele, s meghatározó szerepet játszik az egyének gondolkodásában is.
Egy nyelv fogalmába általában két dolgot értünk bele: a beszélt nyelvet, és annak írott formáját, vagy formáit. Az írott nyelv – melynek szabályait a nyelv helyesírása adja meg – nagyon gyakran a beszélt nyelvtől részben független forma, és a beszélt formától függetlenül is fejlődhet, alakulhat.

Az élő nyelvek vizsgálata
A leíró nyelvészet a nyelv mai állapotát kutatja. Alapja a szinkrónia. A görög syn „együtt” és chrono „idő” szavakból ered. Leíró vizsgálat, egy adott állapot rendszerének az előzményeket nem tekinthető elemzése.
A történeti nyelvészet a nyelv történetét kutatja. Alapja a diakrónia. A görög dia „át, keresztül, végig” és a chrono szavakból ered. Történeti szemlélet, a jelenségek történeti szempontú vizsgálata.

A nyelvek eredete
A mai napig több elképzelés él a nyelvek eredendőségéről. Az egyik, hogy a nyelvek egyetlen ősnyelvre vezethetők vissza, a másik szerint a nyelvek több ősnyelvből származnak
A monogenézis (mono – egy, genezis – eredet) elméletet támasztja alá a Biblia (Bábel tornya). Sokáig az Ószövetség nyelvét, a hébert tartották a nyelvek ősének.
A poligenézis (poli – sok) elmélet szerint már az ősidőkben is több nyelvcsalád létezett, s a mai nyelvek ezek tovább fejlődése.

A Földön létező nyelvek számát nehéz meghatározni. Ennek egyik oka az, hogy egyes nyelveket a civilizációtól messze, kis zárt közösségekben beszélnek. Ezekről alig tudnak valamit. Másik oka, hogy nyelv és nyelvjárás között nehéz különbséget tenni.
A világ nyelveinek száma: 3000 - 6000; ezek egy része: már az ókorban kihalt (több száz); sok napjainkban kihalófélben van; írással nem rendelkező, kis lélekszámú nyelv.
150 - 200 nyelvcsaládot különítenek el, ezek közül a legnagyobb az indoeurópai nyelvcsalád.
A magyar nyelv az urál nyelvcsalád finnugor csoportjába, azon belül az ugor nyelvek közé tartozik.

A nyelvek típusai
Alaktani szempontból megkülönböztetünk izoláló, agglutináló és flektáló nyelveket.
Az izoláló, azaz az elkülönítő nyelvben nincsenek ragok, jelek, olykor képzők sem. A nyelvtani viszonyokat a szórenddel, a hangsúlyokkal vagy önálló szavakkal fejeznek ki. Ilyen nyelvek például a kínai, vietnámi, sőt efelé tart az angol is.
Az agglutináló, ragasztó nyelv jellemzői a szóképzés, szóösszetétel gazdagsága, toldalékok sokasága. A morfémák általában jól elkülöníthetők a szóalakon belül, a grammatikai segédelemek a szótövek elé vagy mögé kerülnek. Agglutináló például a magyar, finnugor nyelvek.
A flektáló, vagyis hajlító nyelvnél a nyelvtani viszony a szótő belsejében, annak megváltozásával fejeződik ki. Gyakran a szavakban elmosódik a szóelemek határa. Általános a grammatikai nemek megkülönböztetése (hím -, nő -, semleges nem), mint például a der/ die/ das a német nyelvben.

Vannak emberek által használt, de nem természetes, hanem mesterséges nyelvek is, melyeket nyelvelméleti, matematikai vagy informatikai célból alkottak meg. A mesterséges nyelvek közül ismertek a programozási nyelvek, amelyeket szokás környezet - független nyelveknek is tekinteni.
Az eszperantó egy mesterséges, emberi kommunikációra kialakított nyelv. Megalkotója Lazaro Ludoviko Zamenhof białystoki szemorvos volt. A nyelv első kiadására 1887 - ben, Varsóban került sor, először oroszul, majd lengyelül, németül, franciául és angolul. A nyelv eredeti neve Lingvo Internacia („nemzetközi nyelv”) volt, de igazán szerzője álnevéről vált ismertté. Az eszperantó beszélőinek számáról megoszlanak a vélemények. Forrástól függően néhány tízezertől több tízmillióig becsülik a beszélők számát. Az biztos, hogy néhány ezer ember az, akinek második anyanyelve (ezeket denaska esperantisto - nak, „született eszperantistának” nevezik). Az eszperantó eklektikus nyelv, szókincse főleg újlatin (francia), germán és szláv nyelvből származik, elsősorban olyan szavak, amelyek más nyelvekben is megvannak (interonimák). Szerzője nem szavakat, hanem szóelemeket (morfémákat) vett át (tehát a nyelv erős agglutináló jelleget mutat), és ezek kombinálásával biztosította a szókincs fejlődését.


Tételek - Irodalom



Irodalom – 1. tétel
Témakör: Életművek
 
Petőfi Sándor látomásköltészete

Petőfi Sándor magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Több mint ezer verset írt rövid élete alatt.

Kiskőrösön született 1823. január 1 - én. Apja Petrovics István mészáros mester, anyja a szlovák anyanyelvű Hrúz Mária. 1824 - ben Kiskunfélegyházára költöztek, itt tanult meg magyarul. Jó körülmények között élt, ez lehetővé tette a gondos taníttatást. Összesen 9 iskolában tanult, ez azzal az előnnyel járt, hogy már fiatalon igen gazdag élettapasztalatokkal rendelkezett. 1835 – től ’38 - ig Aszódon tanult, itt egyike volt a legjobb tanulóknak.
1838 - ban a tanév végi záróünnepségen ő mondta a búcsúbeszédet. Ez az első ránk maradt költeménye. 1838 - ban iratkozott be a Selmeci líceumba. Itt a magyar önképzőkör, a Nemes Magyar Társaság tagja lett. Azonban nagyon gyengén tanult. Édesapja 1838 - ban anyagilag tönkrement. 1839 februárjában indult gyalog Pestre és beállt a Nemzeti Színházba kisegítőmunkásnak. 1839. szeptember 6 - án Sopronban beállt önkéntes katonának a császári hadseregbe. Nem bírta a megpróbáltatásokat, megbetegedett, majd 1841 - ben Sopronban elbocsátották. 1841 októberében visszatért Pápára tanulni. Itt kötött szoros barátságot Jókai Mórral.
Írói sikerek érték: 1842 - ben az Athenaeumban megjelent első verse, A borozó. 1842. október végén, Pápán örökre abbahagyta a tanulást pénztelensége miatt. Mégis alapos műveltséget szerzett, mert sokat olvasott. 1842 – 43 - ban először Székesfehérváron, majd Kecskeméten színészeskedett. Ezután Pozsonyba gyalogolt, és az Országgyűlési tudósításokat másolta. 1843 nyarától Pesten a Külföldi Regénytár részére két regényt fordított le, valamint kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal és naponta megfordult a Pilvaxban is. 1843 őszétől Debrecenben ismét felcsapott színésznek, egy kisebb együttessel vándorolt, de megbetegedett és ezért visszatért Debrecenbe. 1844 februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költő lesz.
Felkereste Vörösmarty Mihályt, az ő ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. Vörösmarty és Bajza támogatásával 1844. július 1 - től segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál. 1844 októberében jelenik meg A helység kalapácsa című komikus eposza. 1844 novemberében megjelenik első verseskötete, belefogott a János vitézbe. Pesten megismerkedett Csapó Etelkával, aki váratlanul meghalt. Eme korszakának verseit gyűjtötte össze az 1845 márciusában megjelenő Cipruslombok Etelka sírjára kötetében. Kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből. Áprilisban elindult felvidéki körútjára, ahol mindenhol lelkesen fogadták. Mednyánszky Bertával a szigorú apa miatt újabb sikertelen szerelem. 1845 októberében megjelenik a Szerelem gyöngyei című versciklusa. Sokat utazott, gyakran ellátogatott szüleihez Szalkszentmártonba.
1845. november 10 - én megjelent második verseskötete. 1846. március 10 - ig leginkább szüleinél volt, itt született 1846 áprilisában Felhők címmel megjelent 66 epigrammája. Márciusban visszatért Pestre, belevetette magát az irodalmi, politikai életbe. 1846. szeptember 8 - án a nagykárolyi megyebálon megismerte Szendrey Júliát. Egyből beleszeretett. Júlia azonban nem tudott azonnal dönteni, csak egy év múlva házasodtak össze.
1847 - ben elolvasta a Toldit, és ezután kötött szoros barátságot Arannyal. 1847 márciusában megjelenik az Összes költemények című kötete.
1849. március 15. - e egyik vezetője, de az elért politikai eredményeket kevesellte. Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembe került vezető politikusokkal, fokozatosan elvesztette népszerűségét. A szabadságharc idején századosi rangot kapott. 1848. december 15 - én született meg fia, Zoltán. 1849 januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Bem kedvelte, segédtisztjévé, személyes tolmácsává tette, óvta a csatáktól. Azonban Petőfi a többi felettesével rossz viszonyban volt, majd kilépett a seregből. Nem kapott fizetést, anyagi gondjai voltak. Márciusban apja, májusban anyja halt meg. Mezőberényben megírja fia életrajzát és utolsó versét, A szörnyű időt. Csatlakozik Bemhez, de tulajdonképpen civilként vesz részt a segesvári csatában, itt is tűnik el örökre, 1849. július 31 - én.  

Petőfi 1846 tavaszától a világforradalom lázában égett, a nemzeti és az egyetemes szabadság ügye 1848 - ig szorosan összekapcsolódott gondolkodásában. Ismerte kora valamennyi politikai eszmeáramlatát.
Költészetében felerősödik a politikai líra, művészi forradalmisága megtelik politikai forradalmisággal. Ilyen tárgyú verseit az a hit hatja át, hogy az emberiség egyenletesen, törés nélkül halad végső célja, az általános boldogság felé, a cél elérésének eszköze pedig a szabadság. Petőfi Sándor forradalmi látomásos költészetében a világ és a magyar szabadság összefonódik. A történelmet egy állandó körforgásként ábrázolja, ahol a jók és gonoszak csapnak össze, és mindig a gonoszak győznek. Petőfi látomásaiban is a jók és a gonoszak csapnak össze, de ez világméretekben történik meg és a szabadságot egy utolsó, kegyetlen, véres háború fogja megszülni, melyben a rab népek leszámolnak zsarnokaikkal. S ezután „a menny fog a földre leszállni”, jön egy boldog kor, mely az igazságos társadalmat jelenti tulajdonképpen. Ez a derűlátás lobog benne a szabadszállási képviselőválasztás kudarcáig. Körülbelül 30 ilyen témájú költeményt írt Petőfi. Látomásversei közül a legjelentősebb, mely „a nagy romantikus szimbolista víziókkal vetekszik”, az Egy gondolat bánt engemet…
Az Egy gondolat bánt engemet… című költeményben a költő magát is megjeleníti. A cím az első sor, a költőt leginkább foglalkoztató gondolatra irányítja a figyelmet, a halál gondolatára, arra, hogy hogyan szeretne meghalni. Az első szerkezeti egységben a halál több módja villan fel. Például a gyertya égésével szemlélteti az észrevétlen lassú halált, a villám sújtotta fa az erős hirtelen pusztulást szimbolizálja. A lassú halált egyértelműen elutasítja, a hirtelen halál elutasítását pedig csak sejteti a három ponttal. A második szerkezeti egységben bontakozik ki a látomás. A rabszolgák csapnak össze a zsarnoksággal. Tehát a jók és a gonoszak küzdelme bontakozik ki. A harc célja a világszabadság. Petőfi az ott szó ismétlésével nyomatékosítja, hogy ő is a csatában szeretne elesni. Hősi halott lenni. A harmadik szerkezeti egységben egy temetés látomása bontakozik ki. A hang ünnepélyessé változik. Petőfi bízik abban, hogy az utókor tisztelni fogja.
A XIX. század költői című vers egy ars poetica, a költő feladata népvezérnek lenni. A cím Petőfi korának poétáit állítja középpontba. A költemény elején tiltással figyelmeztet a költészet rendkívüliségére: nem egyéni érzésekről kell szólni. Petőfi isteni magaslatokba emeli a költészetet a szent jelző használatával. A lant is megjelenik, mely a költészet jelképe. A költő Istentől kapta feladatát, kötelessége teljesíteni azt. Petőfi így fogalmaz: „Előre hát mind, aki költő, / A néppel tűzön-vízen át!”. Petőfi átkozza azokat, akik nem vállalják a feladatot, azokat is, akik boldogságot, harmóniát hazudnak a népnek. Az 5. versszak a költemény csúcspontja: a látnokköltő feltárja a jövőt. Az eljövendő boldog kor, a Kánaán jellemzőit sorolja: vagyoni -, jogi -, kulturális egyenlőség. A jövő látomása feltételes mondatokban bontakozik ki. A főmondat a versszak végén található, így feszültséget teremt. A vers zárlat lágyabb hangvételű, a költő bizonytalan. Nem biztos abban, hogy megéri ezt a jobb kort. A XIX. század költői című versben is megjelennek bibliai motívumok, mint például Mózes és népének vándorlása, a próféták, valamint Kánaán. Mindez emelkedett, ünnepélyes hangot teremt.
Az ítélet című költemény első szerkezeti egységében megjelenik a jellemző motívum, a vérözön, s mint egy allegória végig jelen van az első gondolati egységben. A második egységben megjelenik az új költő ideál, a költőpróféta. A költő kimondja: „Rettenetes napokat látok közeledni…”. A jelenlegi béke leírására Petőfi érzékletes természeti képet használ: „Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána / A földrendítő mennydörgést szokta előzni.” Ebben a költeményben is a jók és a gonoszak csapnak össze, melyből a jók kerülnek ki győztesen. S a pusztító vérözön után „a menny fog a földre leszállni.”.
Petőfi látomásai valóban beteljesedtek, hiszen egy év múlva kitört a forradalom. Az Egy gondolat bánt engemet… című versben megjelölt módon halt meg Petőfi is: a „gonoszok” által a „harc mezején”. Azonban a forradalom nem a Petőfi által megjósolt véget ért: a „gonoszok” győzelmével zárult.



Irodalom – 2. tétel
Témakör: Életművek
 
Arany János balladaköltészete

Arany János 1817. március 2 - án született Nagyszalontán. Apja földműves volt. Iskoláit 1823 és 1833 között Nagyszalontán, majd ezt követően Debrecenben végezte. Ezután Kisújszálláson volt segédtanító. 1836 februárjában színésznek állt. Máramarosszigetnél járva egy rossz álom miatt hazatért. Előérzete beigazolódott: mialatt távol volt anyja meghalt, apja megvakult. Bűntudata volt, ezért felhagyott a színészettel. 1840 - ben másodjegyző lett, ebben az évben meg is nősült, Ercsey Juliannát vette el.
1845 - ben Az elveszett alkotmánnyal elnyerte a Kisfaludy Társaság pályázatát, de az igazi sikert (és Petőfi barátságát) 1846 - ban a Toldi hozta meg neki.
A szabadságharc alatt nemzetőr, majd állami tisztviselő volt. A bukás után rövid ideig bujdosnia kellett, állását elvesztette.
1851 - től 1860 - ig Nagykőrösön tanított.
1857 - ben felkérték, hogy üdvözlő verssel köszöntse a császárt, helyette megírta A walesi bárdokat. 1858 - ban az Akadémia tagjává választották,
1860 - ban Pestre költözött, a Kisfaludy Társaság igazgatója lett, ’65 - ben főtitkára.
1867 - ben a Szent István - rend keresztjével tüntették ki. Ez idő tájt inkább irodalmi szervező tevékenysége volt jellemző.
1877 - ben visszavonult a főtitkári székből, ekkor írta Őszikék című ciklusát, lírai darabok és balladák gyűjteményét, melyeket a Gyulai Páltól kapott „kapcsos könyvbe” jegyzett le, nagyrészt a Margitsziget fái alatt.
1882 - ben halt meg.
Elsősorban elbeszélő költeményekben és balladákban alkotott igazán. A magyar nyelv művészei közé tartozott: új szavakat alkotott, tudatosan alkalmazta költészetében a népnyelvet és a népi líra sajátosságait.

Ballada: Olyan műfaj, amely tartalmaz lírai, drámai és epikus elemeket egyaránt. Az eseményeket, előzményeket, okokat nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg. Cselekménye sűrített, a lényeget emeli ki, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít, másrészt mindent elhagy, ami a lényeg szempontjából nem nélkülözhetetlen. Általában egy tragikus történetet beszél el, melynek bizonyos részei homályban maradnak, kihagyások és a szaggatott előadásmód miatt. A műfaj lényeges vonása, hogy az embereket kiélezett lelkiállapotban, lélektani szituációkban ábrázolja, gyakran a megzavart emberi lélek magatartását mutatja be.

Arany elsősorban lírikus, de hajlama a gondolatibb líra felé vonzotta. Az epikát is ennek jegyében lírizálta. (A Toldi estéje és a balladák bizonyítják ezt.)
A balladák a legjobban szerkesztett költemények Arany életművében. Végigkomponáltságuk egyedülálló. Balladáinak leszármazottaival Adynál találkozhatunk.
Arany már 1847 - ben kísérletezett balladával, de verstípusait csak a nagykőrösi években emelte magas színvonalra. Alkatához közelebb állt a történetet kihagyásokkal, párbeszédekkel dramatizáló ballada - melyet a skót és székely népköltészetből ismert meg -, mint a történetet lassan adagoló románc - melyet a spanyolok költészetéből és a németektől ismert. Jól bizonyítható ez a Hunyadi balladakör két részének, az V. Lászlónak (1853) és a Mátyás anyjának (1854) az összehasonlításával: az előbbi sokkal nagyobb igénnyel készült, mint az 1854 - ben íródott.
Balladatípusain belül három szerkezeti megoldást találunk. Az elsőt egyszólamú, vonalszerűen előrehaladó balladának nevezhetjük. Jellemzői a lépcsőzetes elbeszélés, a kihagyások, és a gyors átkötések. Például: A walesi bárdok, Zách Klára. A második szerkezeti megoldás a többszólamú, előrehaladó szerkesztésmódú ballada. Jellemzői a szaggatottság, a térben vagy időben párhuzamos történések. (Szondi két apródja, V. László) A harmadik típus a körkörös felépítésű ballada, melynek befejezésében a kezdő sor tér vissza, mint az Ágnes asszonyban.
Téma és keletkezés szerint is csoportosíthatjuk Arany János balladáit. Így megkülönböztethetünk népies, történelmi, romantikus ihletésű és nagyvárosi műveket, valamint nagyszalontai, nagykőrösi és budapesti balladákat.

Zács Klára című Arany János mű 1855 – ben íródott. A tömbszerűen szaggatott történetmondás annyit jelent, hogy a költő szakaszosan lelassítja az elbeszélést, az így kapott egységek közé pedig gyors átkötést vagy kihagyást iktat, azaz bizonyos eseményeket elhallgat. A tömböket belső ismétlésekkel állapotszerűvé lassítja, s így a történet lélekállapotok sorává alakul. A lépcsőzetesen előrehaladó szerkezetet a bosszúálló királyné szavainak fokozásos idézése zárja le. Az egyetlen szakasznyi lírizált, az elbeszélő jelenére vonatkoztatott kitekintés az epilógus szerepét tölti be.

Arany egyik talán legismertebb balladája A walesi bárdok. Ferenc József magyarországi látogatására üdvözlő vers írására kérték meg. Arany kitért a feladat elől, s asztalfiókjának írta meg a balladát 1857 - ben. Üzenete a zsarnokkal való erkölcsi szembenállás kötelező parancsa. Arany az „adjátok meg a császárnak, ami a császáré” tanítás alapján mutatja be a montgomery - i lakoma lefolyását, a király azonban a zsarnokság természetéből fakadóan teljes alávetettséget kíván. Ezt tagadják meg az urak és a bárdok is. A verselés adekvát a témához, ugyanakkor tudatosan idézi fel a Szózatot is. A szakaszos tördeltség benyomását erősítő belső ismétlések itt is uralkodó szerepet visznek, mind az elbeszélés, mind a párbeszéd szintjén, sőt közöttük is. A tetőpontot nem az elhallgatás, majd a mondatszerkesztés síkján megvalósított fokozás idézi elő, hanem a nyelv felemelése a betű szerinti szintről a szójátékok és igei - metaforák szintjére: „Szó bennszakad, hang fennakad, / Lehellet megszegik.”

A Szondi két apródja 1856 – ban keletkezett, a mi történelmünkből merített a tárgya. Szerkezete elég bonyolult, de tökéletes. Az első két szakasz leírás, az alapszituációt teremti meg a helyszínnel, a két dombbal, előre érzékeltetve a párhuzamos szerkesztést és történetmondást. Az alkony képét látjuk a harcok befejezése után és Szondi két apródját, énekesét, akik elesett vezérük sírjánál térdepelnek, és annak nagyságát éneklik meg. A harmadik versszak a szultán kérdése és kérése, a negyedik a török követ felelete, s ezzel elindítja Arany az egymással feleselő építkezést. Az idézőjelbe tett strófák a török csábítását tartalmazzák, közte pedig a két apród énekét halljuk. A két szöveg Szondi hőstettének felidézésében találkozik, majd elválik egymástól. Arany a török monológjában a zsarnokság természetrajzát tárja elénk, melyben az objektivitás látszata és a hízelkedő elismerés után a nyers erőszak jelenik meg. A két apród alakjában a zsarnokságnak meg nem hajoló hűség jelképét láthatjuk. A két beszédmód stílusában is eltér egymástól, a török szavaiban Arany egy elképzelt keleties nyelvi gazdagságot mutat föl, a metaforák, képek a muzulmán képzetkörből valók.

Arany rendkívüli tehetségét bizonyítja, hogy két nagy elődje (Vörösmarty és Petőfi) után ismét újabb fejlődési szakaszt valósított meg: a népiességtől indulván a szimbolizmus előkészítőjévé vált, s eközben az ironikus elégiának későromantikus válfaját hozta létre. Arany a nemzeti önrendelkezés eszményének értékét állította akkor, amikor a magyarság függetlenségét eltörölték, és történeti példázataival egyszerre tanít a megalkuvás elutasítására és a sorssal való kemény harcra.


Irodalom – 3. tétel
Témakör: Életművek
 
Ady Endre önmítosza: az elhivatottság és a tragikus küldetéstudat versei

Ady Endre 1877 – ben Érmindszenten született. Apja, Ady Lőrinc hétszilvafás nemes. Anyja, Pásztor Mária papok és tanítók leszármazottja. A gimnáziumot a Nagy Károly Piarista gimnáziumban végzi, majd a gimnázium felső osztályát Zilahon, református gimnáziumban folytatja. Debrecenben jogi akadémiára iratkozik, de otthagyja és újságírással kezd foglalkozni. A debreceni Hírlap munkatársa és itt jelenik meg az első verseskötete “Versek” címen 1899 - ben. Ez a kötete még nem az igazi Ady hang. Meghívják Nagyváradra, továbbra is újságírással foglalkozik. Itt ismerkedik meg a politikai életben a polgári radikalizmussal. Itt ismerkedik meg Diósy Ödönné Brüll Adéllal. 1904 - ben érkezik Párizsba, itt találkozik a modern költészettel (Baudelaire, Verlaine és Rimbaud). 1906 - ban megjelenik az Új versek majd a Vér és Arany kötet. Rengeteg bírálat és közömbösség éri. Az elszigeteltséget az 1908 - ban induló Nyugat enyhíti, melynek főszerkesztője Ignotus Pál, Osváth Ernő, akik felfedezik Ady tehetségét. Verseit közlik a lapban, s Ady haláláig munkatársa a Nyugatnak. A Nyugat mércéje az író tehetsége.
1914-ig évente jelennek meg kötetei. Ezek közül legkiemelkedőbb az Illés szekerén című könyve, ahol új témaként jelenítek meg Istenes és forradalmi versei. 1912 - ben szakít Lédával (Elbocsátó szép üzenet). Ez idő tájt leveleket kezd kapni Svájcból, egy intézetből, Boncza Bertától. Ebből a levelezésből házasság lesz. Ady 37, Berta 20 éves. Ekkor következik a világháború. Ady az első pillanattól kezdve háborúellenes, verseit alig közlik. Betegsége ekkorra mindinkább elhatalmasodik rajta. Egy ideig Csucsán élnek a Boncza birtokon, de az öreg Boncza halála után felköltöznek Pestre.
Utolsó kötete a Halottak élén, ekkor írja gyönyörű szerelmes verseit Csinszkának. 1919 - ben hal meg. A Nemzet halottjaként temetik el.

Ady nemcsak szép versek írója kívánt lenni, hanem egy új élet hírnöke, új Messiás is, aki a magyarságot európai helyzetének kritikai önszemléletére akarta ráébreszteni. Úgy tört be a magyar életbe, olyan gőgös önérzettel, mint akinek eleve joga és kötelessége ítéletet mondani. Hangja csupa dacos ingerültség. Önmagát különbnek látta mindenkinél, mert benne – véleménye szerint – a „magyar faj” és a „művész” legjellemzőbb és legnemesebb vonásai egyesülnek. Büszkeséggel hirdette magáról: ő az igazi magyar, Góg és Magóg fia, ős Napkelet álmának megvalósítója. Önmítoszában ott élt a tragikus küldetéstudat, a mártírságot is vállaló elhivatottság. Átélte, és művészi erővel fejezte ki a lét és a magyar lét minden fájdalmas korlátját, bűnét, problémáját.

Az új versek előhangja, a cím nélküli, Góg és Magóg fia vagyok én… kezdetű költemény lírai ars poetica és programadás is egyben. A „nagyvilágot” megjárt, Párizsból hazatérő, s új szemléleti távlatokkal gazdagodott költő lírai vallomása ez a vers: írói szándékainak összegzése, a hazához való ragaszkodásának összetett érzelmű kifejezése.
Az első két versszak hasonló szerkezeti felépítésű: A kezdősorok erőteljes hangütésű kijelentéseit a záró sorok bizonytalanságot tartalmazó kérdései követik, s már a költemény első felében megteremti a mű egészének egyre fokozódó tragikus - elszánt kettősségét, feszítő ellentétét. A kijelentő mondatok szimbólumai csaknem ugyanazt az érzést, élményt szuggerálják: a bezárt, elátkozott, pusztulásra ítélt néphez való sorsszerű kötődést és a teljes azonosulást, az ősi múlt vállalását és egyben a közösségből való kizártság tragikumát. A kérdő mondatok tétova, engedélyt kérő félelmében egyelőre csak a hazatalálás, hazatérés nosztalgiája szólal meg, de belevegyül ebbe már valamiféle messiási küldetéstudat, a megváltásnak, a bezártság eltűnésének bizonytalan reménysége is.
Szimbólumok tartalmának megközelítése a mai magyar olvasó számára már magyarázatot igényel – Gógot és Magógot Anonymus a magyarok őseivel azonosította. “Verecke híres útja” egyértelműen a honfoglalásra utal, Dévény pedig a régi történelmi Magyarország nyugati kapuja, határállomása volt: itt ért a Duna magyar területre.
Ezeknek az ismeretében tovább bővül az első két strófa jelképes tartalma: Góg és Magóg népe az ércfalakkal körülzárt, pusztulásra ítélt, az élettől elrekesztett keleti magyarsággal azonos, s a versben megszólaló hangsúlyozza népével való sorsközösségét, különösen az első sorok végére helyezett nyomatékosított névmással: „vagyok én”; „jöttem én”. A jelképek mélyén ott lappang népe megszabadításának, kiszabadításának vágya, új élettel, új kultúrával való megváltásának óhaja, reménye is.
Szembekerül az első két versszakban a hiába és a mégis: a küldetés hiábavaló reménytelensége, de az ebbe beletörődni nem tudó, nem akaró szembeszegülés daca. S ellentétben áll a cselekedni vágyó „én”, s a cselekvést megakadályozható „ti” is.
Ezek az ellentétek lendítik tovább a költeményt, s a belső feszültség a régi magyar történelemből vett szimbólum ok révén inkább elmélyül és kibontakozik. A „ti” tartalma a jelképrendszerben körvonalazódik: az énekes Vazult eltiporni akaró durva erőszakkal, az új dalokat elátkozó Pusztaszerrel, vagyis a jelen minden haladást gátló hatalmával azonosul.
Ezzel a hatalommal száll szembe – még ha reménytelenül is – a lírai én elszántsága. A 4. strófában megszólal a lázadó eltökéltség, mely nem engedi eltiporni, elhallgattatni magát. Halmozott állapothatározókban kifejezett, vállalt szenvedés és a kétely ellenére is diadalmasan, jövendölésszerűen szólal meg a remény.
A költemény egyik kulcsszava a hatszor ismétlődő „új”, ez a szó azonban nem a nemzeti hagyományokat tagadja. A vers egész jelképrendszeréből kiderül ugyanis, hogy a költő a nemzeti múlt vállalása mellett érvel, s a jövő fejlődését összekapcsolja a múlttal.

A magyar Ugaron című versben s költő szemében a táj elátkozott föld, ahol minden és mindenki pusztulásra ítéltetett. A ciklus címadó verse (1905) nem tájleírás, a szimbólumba átváltó metaforák sora nem egy vizuálisan elképzelhető konkrét tájat ábrázol, sokkal inkább belső látásunkat ragadja meg riasztó látomásként. Feszítő, cselekvésre izgató ellentétek találhatók a költeményben: az elvadult táj, a vad mező szemben áll az ős, buja, szűzi földel, a szent humusszal; a szépséget jelképező illatával szerelmesen bódító virággal pedig a dudva, a muhar, az égig nyúló gazok, a vad indák kerülnek szembe. A képek és a jelzők egyrészt a nagy lehetőségekre, a föld gazdag termékenységére utalnak, másrészt az elkeserítően kopár valóság, az eldurvult, műveletlen világ leverő élményét fejezik ki. A versnek lefelé menő, aláhulló kompozíciója van. Az 1 - 2. versszakban még az egyes szám első személy, a lírai alany, az ébresztő, felfedező szándék az aktív, a cselekvő (gázolok, ismerem, lehajlok). Ezt jelzi a szépséget, a kultúrát, a világot számon kérő hetyke, még magabiztos felkiáltó kérdés is. A 3 - 4. strófában már az Ugar válik cselekvővé: az indarengeteg megmozdul, gyűrűzni kezd. A föld alvó lelkét ébresztgető virágot kereső, s a régmúlt szépségeket idéző hős tehetetlen, béna rab lesz az indák fojtogató gyűrűjében. A halmozott alany indít, s a fokozásos igesor a vad mező végső győzelmét fejezi ki: az ugar - léttel szemben a virág - létre vágyó lírai én sorsa az aláhullás, a züllés, a közömbösségben való elveszés. A süket csöndben a kacagó szél ironikusan kíséri a nagyra törő szándékok, merész álmok elbukását. Hangot kap a tiltakozó keserűség, s a tehetetlenségből fakadó fogcsikorgató düh.

A hiábavalóság élménye és az ennek ellenére a mártíriumot mégis vállaló elszántság szólal meg A magyar Messiások (1907) című költeményében Adynak. A nyolc soros versből árad a fájdalom: a költő átérzi a magyar Messiások tragédiáját. Ezt a tragikus elbukást fokozza a kétszer előforduló ezerszer számhatározó erős túlzása, a szóismétlésekből fakadó rímek fáradt egyhangúsága. A második strófa sem hoz feloldást; nemcsak megokolja, hanem el is mélyíti a reménytelenséget és a céltalanságot: a megváltódás vágyát hangsúlyozó „üdv” szót rögtön a „nincs” követi, a tevéssel pedig a semmi kapcsolódik egybe. A magyar Messiások sorsa a meddő áldozat, a magyar sivatag halálra ítél minden megváltási szándékot. A szomorúság mélyén azonban felfedezhető a konokság: a bukások ellenére a magyar Messiások újra meg újra, ezerszer is vállalják megváltást ígérő küldetésüket. A strófák végi ráütő rímek poétikailag húzzák alá ezt a meg nem hátráló bátorságot.

Ady Endre a mégis - morál szellemében dacolt a maradissággal, a meg nem értéssel, mintaként pillantott a nyugati fejlettebb társadalmakra, láttatva azok hibáit is.


Tételek - Történelem



Történelem – 5. tétel
 
Mutassa be egy 13. századi nyugat – európai város jellemzőit!

Szempontok:
I.                   Mezőgazdasági fejlődés
II.                Városalapító tényezők
III.             A középkori városok kialakulásának helyei
IV.             Európa városiasodott területei
V.                Kommuna mozgalom
VI.             A városi társadalom
VII.          A városok külső képe
VIII.       A céh
IX.             Kereskedelem

I.
A 8. századtól kezdődően Nyugat-Európában a termelési módszerek és a munkaeszközök fejlődni kezdtek. A kialakuló kétnyomásos gazdálkodás azt jelentette, hogy a termőföld felét bevetették a másik felét pedig ugaron hagyták, azaz pihentették. Itt legelhetett az állatállomány, trágyájukkal pedig megújították a termőföld erejét. A háromnyomásos gazdálkodás elterjedésével tovább csökkent az ugar. Három részre osztották a termőföldet: egy rész ugar, egy rész őszi- és egy rész tavaszi gabona. Az egységek évente cserélődtek.
A föld ilyen arányú folyamatos kihasználása azonban a régi eszközökkel nem volt lehetséges. Elterjedt a csoroszlyás, kormánylemezes, nehéz fordítóeke használata, így a szántás mélyen feltörte a földet és meg is fordította: kicserélte az alsó pihent és a felső kimerült talajszintet. Ezzel az ekével a keményebb, kötöttebb talajokat is meg lehetett művelni, tehát nőtt a termőterület nagysága. Szintén előrelépést jelentett a borona, amely a föld lazításával növelte a termést. Az új eszközök azonban nagyobb vonzóerőt igényeltek, így a régi nyakhám elavulttá vált. Egyre inkább előtérbe került a nomádoktól átvett szügyhám, így az igaerő jelentősen megnőtt.

II.
A mezőgazdasági fellendülés miatt biztosabb lett a termés, ezért megszűnt az éhínség, javult a közegészség, ez népességnövekedést okozott, a megnövekedett népesség pedig vándormozgalmakat.
Mivel a mezőgazdaság termelése megnövekedett, megindult a pénzgazdálkodás, ez lehetőséget nyújtott a városok kialakulására.

III.
Városok jöttek létre:
 - római - kori városok helyén,
- igazgatási központoknál (királyi, püspöki székhelyek),
- útkereszteződéseknél, kereskedelmi útvonalak mentén,
- kikötőknél és folyami átkelőhelyeknél,
- hegy és síkság határvidékén.

IV.
Európa legvárosiasodottabb területei a 13. században a Baltikum, Flandria, Rajna vidék és Észak – Itália.
A Baltikumon közvetítő kereskedelem folyt, Hanza városok alakultak ki. A Rajna vidéke már a Római korban is városias terület volt, így itt sok középkori város római alapokra épült – ezek jelentősége püspöki központ volt. Később egyre meghatározóbb lett a városokban a kereskedőréteg szerepe is, így kialakultak az úgynevezett kétközpontú városok – melyeknek egyik központja a püspöki székhely és a katedrális, másik pedig a kereskedőtelep és ennek a vásártere. A 13. században Flandria mellett Észak-Itália volt Európa legsűrűbben lakott területe. Mind a Német-Római Császárság, mind a pápa saját érdekszférájának tekintette a területet, a városfejedelemségek rendszere bizonyult alkalmasnak az önállóság megőrzésére. A városok a nemeseiket is a városfalakon belülre tudták kényszeríteni – a városokban élő nemesség csak itt volt jellemző egész Európában. A pénzügyek mellett a városok leginkább iparral, vagy kereskedelemmel foglalkoztak.

V.
A kora középkori kereskedelmi és ipari központok egy - egy földesúr birtokán feküdtek. Az egy helyre összegyűlt kereskedők és iparosok kommunába tömörültek. (A kommuna a latin communitas szóból ered, melynek jelentése közösség.) Szerették volna kivonni magukat az urak hatalma alól, hogy saját maguk kezébe vegyék a sorsuk irányítását. A polgárok egy választott testület által maguk intézték ügyeiket, a város önkormányzatot kapott, élén polgármesterrel, akit munkájában a legtekintélyesebbekből álló szenátus segített. Az önálló önkormányzattal általában együtt járt néhány, részben a királytól kapott privilégium (pl. egy összegben befizetett adó, árumegállító jog, vásártartás joga, pallosjog, vámszedés-vámmentesség joga, hadsereg állításának joga).

VI.
A városok társadalmának két fő rétege a patríciusok és a plebejusok. A patríciusok a gazdag, befolyásos családok tagjai, akik akaratukat a szenátusban érvényesíthették. A plebejus (plebs) a szegényebb réteg, akik alkalmi munkákból, a város környékén fekvő földeken való munkából éltek. Polgárjoggal nem rendelkeztek, politikai hatalmuk nem volt, ez állandó súrlódásokhoz vezetett köztük és a patríciusok között. A polgárság nagy részét az iparosmesterek tették ki, akik szakmánként érdekvédelmi egyesületekbe (céhekbe) tömörültek. A kézművesek a céheken keresztül vettek részt a város életében (védelem, adózás, bíráskodás).

VII.
A középkori városokat rendszerint fallal vették körbe. Általában a piactér a központ, itt állt a városháza és a templom is. A lakóházak több emeletesek, kőből vagy fából készültek. A helykihasználás érdekében az utcák szűk sikátorokká váltak. Nem volt közvilágítás, sem csatornázás. A szemét, a szennyvíz és az ürülék az utcán állt, így a kedvezőtlen higiéniai viszonyok és a zsúfoltság következtében a népesség ki volt téve a járványoknak, betegségeknek, ami magas halandósághoz vezetett.

VIII.
A polgárság nagy részét az iparosmesterek tették ki, akik szakmánként érdekvédelmi egyesületekbe, céhekbe tömörültek. A céhek célja a gazdasági verseny – lehetőség kiiktatása volt, a piac egymás közti felosztása. A céhműködést szigorú szabályzat határozta meg: tiltotta a céhen belüli munkamegosztás, az éjszakai munkát és a reklámozást, maximalizálta az árakat, meghatározta az inasok és legények számát, rendelkezett minőségről és mennyiségről. A céh tagjai csak mesterek lehettek. Védelmet, segítséget nyújtott tagjainak, akiknek feladata volt még a városfal őrzése is.

IX.
A középkorban a helyi kereskedelem szorosan kapcsolódott a termelőkhöz.
A termékeket a helyi piacon adták el. A kézművesek szintén a piacokon vagy műhelyeikben árulták termékeiket. A korszak kereskedői alapvetően a távolsági kereskedelmet bonyolították. A kereskedelmi útvonalak kialakulásához jelentős mértékben hozzájárultak a zarándokútvonalak.
A kelettel folytatott levantei kereskedelem volt a legnagyobb jelentőségű. Ezt az útvonalat elsősorban Velence és Genova uralták. Európába keletről elsősorban a fűszerek és luxuscikkek érkeztek.
Jelentős kereskedelmi útvonal jött létre a Balti - tenger térségében. A fejletlenebb északi - keleti területekről nyersanyagot és élelmiszert vittek nyugatra, cserébe Észak - Németország és Flandria városaiból iparcikkeket (szerszámokat, fegyvereket, posztót) szállítottak. Jelentőssé vált az Angliából szállított gyapjú, mely a flandriai textilipar legfontosabb alapanyagává vált. A balti kereskedővárosok érdekeik biztosítása számára szövetségbe léptek egymással, ez a Hanza szövetség és 1161-ben kötötték.
A két tengeri útvonalat (Levantei, Hanza) szárazföldi kereskedelem kötötte össze, az észak – déli irányú Champagne Franciaországban.




Történelem – 6. tétel
 
Mutassa be az ipari forradalom kezdeteit, demográfiai következményeit, az ipari munkásság helyzetét, életmódját a 18. század végén, illetve a 19. század elején Angliában!

Szempontok:
I.                   Az ipari forradalom fogalma
II.                Kezdete
III.             A közlekedés forradalma
IV.             A hírközlés forradalma
V.                A nehézipar fellendülése
VI.             Következmények

I.
Ipari forradalom fogalma alatt értjük a 18. század második felétől a gazdaság ugrásszerű fejlődését, amely átalakította a társadalmi szerkezetet és az életmódot, hozzájárult a népesség rohamos növekedéséhez, és a városiasodáshoz.

II.
Az első (klasszikus) ipari forradalom Angliából indult ki. A mezőgazdaságban történő gazdasági újításokkal, változásokkal vette kezdetét, melyek fokozatosan kihatottak az iparra, az ipar átalakulására, a gazdasági átalakulást társadalombeli követte, megszülettek az ipari társadalmak, és kezdetét vette az indusztriális korszak (indusztriális = ipari).
Az ipari forradalom előfeltételei: Korábban az ipar fejlődése mindig beleütközött a mezőgazdaság alacsony teljesítőképességébe, Angliában viszont kialakult a föld polgári tulajdona, ezáltal tőke áramlott a mezőgazdaságba. A feudalizmust felszámolták és megszűntek a föld közösségi használatának maradványai. A háromnyomásos gazdálkodást felváltotta a vetésforgó. Takarmánynövényeket termesztettek és megnőtt az állatállomány. Így tehát az angol mezőgazdaság képessé vált arra, hogy csökkenő mezőgazdasági népességgel növekvő városi lakosságot tartson el.
Szintén feltétele volt az ipari forradalom kibontakozásának a jól működő hitelszervezet (1694 - ben megalakul az Angol Bank). A nagy pénztőkék felhasználását felgyorsított a gyarmatok kifosztása. A gazdasági fejlődés pedig az állami politika fontos célkitűzése lett.
A textilipar, a gőzgépek gyártása és a kohászat vált az első ipari forradalom vezető ágazataivá.

III.
Az ipari forradalom második szakaszának jellemző berendezése a gőzgép volt, melynek tökéletesítése lehetővé tette a közlekedés forradalmi változásait.
A gazdasági fejlődés alapvető feltétele a gyors, olcsó és nagy tömegű áru szállítására alkalmas közlekedési hálózat kialakítása volt. Eddig mindezt a vízen - többek között csatornák segítségével - tudták fejleszteni, így a gőzgépet elsőként a hajózásban alkalmazták, Fulton 1807 - ben alkotta meg a gőzhajót. Ez az eddigi vitorlás hajókhoz képest nagy előrelépést jelentett, mivel a széljárás kiszámíthatatlanságához képest sokkal megbízhatóbb. Lehetővé vált az interkontinentális szállítás.
A gőz a szárazföldön is hasznosnak tűnt. 1814 - ben George Stephenson megalkotta az első klasszikus gőzmozdonyt, a Blücher - t, majd 1825 - ben Rocket nevű gőzmozdonya  megnyerte a Stockton és Darlington közötti versenyt (40 - 48 km/h - val ment), ezzel bizonyította az új közlekedési eszköz nagyszerűségét. A vasút előnye a szekérrel és a postakocsival szemben nem volt kétséges. Angliában teret hódított a vasútépítés, ami hamarosan a kontinensen is hatalmas lendületet vett. A közlekedés gyorsabbá vált, nagy tömegű árut is lehetett a szárazföldön szállítani, ez segített az éhínség leküzdésében. A vasútépítés óriási tőkét és munkástömegeket vonzott, valamint nagy volt a katonai jelentősége is a csapatok gyors mozgathatóságával.

IV.
A hírközlési rendszer fejlődését is jelentette a gazdaság élénkülése. Az amerikai Morse 1832 - es találmányával kábelen továbbított elektromos jelzésekkel helyettesítették a korábbi nehézkes, lassú és költséges optikai rendszert. Megalkotta a távíró ábécét, tökéletesítette a távírást. A találmány gyorsan elterjedt, hamarosan kábel kötötte össze Nagy Britanniát és az Amerikai Egyesült Államokat.

V.
A gyors ütemű vasútépítés rendkívüli mértékben megnövelte a szén és vas iránti igényt. A gőzgépek, mozdonyok és sínek nagyipari gyártása előlendítette a vas - és gépipar fejlődését.
Új technikák jelentek meg a vasiparban: A vaskohászatban a kokszosítás elterjedése jelentett előrelépést. Jobb és olcsóbb acéltermelést tettek lehetővé a Bessemer, majd a Thomas – Martin kemencék.

VI.
Az ipari forradalom kibontakozásának korában felgyorsult a népesség növekedése. A növekvő és minőségileg jobb élelmiszer – termelés, a fejlődő orvostudomány és a higiénés viszonyok javulásának következtében visszaszorult az éhínség, az emberek ellenállóbakká váltak a fertőző betegségekkel szemben. Megnőtt az átlag életkor, egyre magasabb lett a születések száma és kisebbé vált a gyermekhalandóság.
Felgyorsult a migráció, az emberek a falvakból városokba költöztek, míg sokan vándoroltak külföldre kényszerítettség miatt vagy önkéntes alapon.
Teljesen átalakították a környezetet, a falusi jellegű tájat felváltotta az ipari jellegű tájat. Bányákat nyitottak a föld alatt és a felszínen egyaránt. Erdőket irtottak ki, hogy legyen hely az utak, vasutak építésére. Folyószabályozási munkálatok kezdődtek, gátak, zsilipek kialakítása. Egyre nagyobbá váltak a városok, a gyárak szennyezték a levegőt és vizet.
Az első ipari forradalom következményei közé tartozott még a városok átalakulása is. Kifejlődtek az iparvárosok, megjelentek az iparvidékek. Ugrásszerűen megnőtt a városi lakosság száma. Különálló, funkcióik szerinti városnegyedek jöttek létre: igazgatási, pénzügyi, kereskedelmi, lakó – és ipari övezetek. Egyszerre volt jelen a gazdagság és szegénység, a nyomor és a fényűzés. Míg a gazdagok csatornával, vízzel ellátott villanegyedekben éltek, addig a szegények a gyárak melletti viskókban, bérkaszárnyákban nyomorogtak, nem volt tömegközlekedés, sem folyóvíz. Itt még mindig jellemző a zsúfoltság és a járványok.
A munka világára is erősen kihatott az ipari forradalom. Kialakult a gyáripar. Az üzemtulajdonosok gépesítettek és leszorították a bérköltségeket. Ezáltal jellemzővé válik a gyermek és női munka.