Prológus-Bella Swan

A nevem Isabella Marie Swan,de jobb szeretem,ha Bellának szólítanak.Van két lányom,és a húgaimmal élek.Már 22 éves is elmúltam,de olyan vagyok,mint 18 évesen.(Persze ilyenkor senki nem mondja meg ezt,de ha például 30-nak adnám ki magam,feltűnne-mindenkinek.)Kérdezhetitek magatoktól,aztán ezt mégis hogy?
A válasz rá:vámpír vagyok,és 18 éves koromban úgymond "megfagytam".
Huhh,most biztos kirázott a hideg,ahogy elképzeltetek jeges,kék szemmel,éles,megnyúlt szemfogakkal,amint épp egy ember nyaki ütőeréből szívom az életető vért.És azon rimánkodtok,jöjjön valaki kereszttel,szenteltvízzel,és lökjön a Nap sugarai alá.Eltaláltam?
Hát persze,hogy igen!A baj csak az,hogy az emberek fantáziája,pontosabban Hollywood fantáziája akkora eget verő hülyeségeket kombinál,hogy még Isten is a hasát fogja a röhögéstől.És higgyétek el,nem túloztam.
Persze az a "normális",mikor vámpírként embereket "eszel".De ehhez is gyomor kell,úgyhogy egyre többen vannak az ún. vegetáriánus vámpírok.Én és a húgaim is az utóbbiak táborába tartozunk.De pontosan mit is takar a vegaság?Hát,mi csak állatok vérével táplálkozunk,megtanultuk uralni a szomjunkat.Emberek között,letelepedve élünk.Bár így is gyakran,2-5 évente költözünk,mert egy idő után feltűnik az embereknek,hogy nem öregszünk.
Egyébként nincs hosszú szemfogunk.Az egész-nagyon éles-fogsorunkkal harapunk.A szervezetünk által termelt méreg lebénítja az áldozatunkat,de ha a méreg bejut egy ember vérkörébe és nem hal meg az illető,3 napos kínzóan fájdalmas átalakulás után vámpírként ébred.
A kereszten jót röhögünk,a szenteltvízen szintúgy.A napsugár pedig nem éget porrá.Bár így sem jó ötlet napfényes időben kint sétálgatnunk,ha valaki megláthat.Ugyanis a bőrünk olyankor millió gyémánt módjára csillog.Mondanom se kell,"kissé" feltűnő lenne.
A szemünk.A nomádok szeme vörös,a vegáké arany.És minél éhesebb,annál sötétebb,amíg egészen le nem feketedik.De a hangulatunktól is változhat a szemszínünk.
De hogy én hogyan kerültem bele ebbe az egész természetfeletti mizériába?Történetesen a sors iróniájaként.(Amikor vámpír akartam lenni,nem lehettem,amikor nem akartam,az lettem.Ciki,mi?)Menjünk egy kicsit vissza az időben.Pontosan 2005.szeptember 16-ától,attól a naptól folytatom a történetet,amikor Edward Cullen elhagyott.