Friss

Fent a 13. fejezet a Moonlight - ból.

Friss

Fent a 4.fejezet a Testvér - szeretetből.

Kéz nélkül, láb nélkül...

Csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy nézzétek meg! Tanulságos...

Nickről annyit érdemes tudni, hogy Ausztráliában született teljesen egészségesen - csak épp kezek és lábak nélkül. A combjából csupán két kis ujjacska nő ki, amiknek köszönhetően Nick megtanult írni és gépelni. A szerb bevándorlók első gyerekeként napvilágot látott kisfiút természetesen rengeteget csúfolták kiskorában, hiszen nagyon más volt, mint a többiek. Egy ideig még normális iskolába sem járhatott az állapota miatt, noha felfogása kitűnő, sőt: kimondottan intelligens, jó agyú gyerek volt, aki kevés tanulással is kiváló jegyeket szerzett.
Bár elsőre nehéz elképzelni, hogyan, Nick mégis teljes életet él: úszik, csúszdázik, sportol, dolgozik, és van egy csodaszép felesége, akivel nagyon szeretik egymást, hamarosan gyerekeket is szeretnének. "Eleinte szomorú voltam, hogy nincsenek kezeim, amelyekkel megsimogathatnám a feleségemet, megfoghatnám a kezét. De aztán rájöttem, hogy megérinthetem a szívét, ugyanúgy, mint bárki más. És így mindketten boldogok vagyunk..."

Tételek - Nyelvtan

Nyelvtan – 9. tétel Témakör: Nyelv és társadalom

A leggyakrabban használt egynyelvű szótáraink

A magyar nyelv pontosabb elsajátításához sokféle szótár áll a rendelkezésünkre. A szótárak szócikkek, nyelvészeti segédeszközök, valamilyen szempont szerinti rendszerezése. Célja gyakorlati (a két- vagy többnyelvű szótárak) és tudományos (egynyelvű) is. Van szinonimaszótárunk, kiejtési és gyakorisági szótárunk, szólásgyűjteményeink, írói - költői szótáraink, rétegnyelvi szótáraink, tájszótáraink és nyelvatlaszunk.

Az etimológia a nyelvtudománynak az az ága, amely elválaszthatatlan egységet alkot a szótörténettel, kutatja a szavak történetét felhasználva a földrajz, történelem, nyelvészet, művészettörténet kutatásait. A magyar nyelv történeti - etimológiai szótára három kötetes, a negyedik a mutató. A szótár szócikkekből áll, a szócikk a címszótól a másik címszóig tart. Ezek ábécérendben követik egymást. Egyesíti a történeti és etimológiai szótár sajátosságait, megadja a címszó forrását, előfordulását (különböző alakjait, előfordulási helyét, idejét), német és latin megfelelőket ad, utal kódexekre. A szócikk második részében pedig a származását fejti ki, illetve a jelentésbeli összefüggésekre is utal.

Az értelmező szótárak leírják a főbb jelentéstartalom jegyeit (szó, szófaj, nyelvi réteg, jelentések, szószerkezetek az illető szóval), idegen szóval megadják, szinonimákat közöl. A Magyar értelmező kéziszótár szócikkekből áll, a szócikk a címszótól a másik címszóig tart. Ezek ábécérendben követik egymást. A szócikk felépítése: címszó, gyakorisági szám (a címszó előfordulási gyakoriságát jelzi 1 - 5 között, az 1 = gyakori) szófaj, alapjelentés, az alapjelentés értelmezése, példa, 2 - 3 vagy több mellékjelentés, értelmezés.

A szinonimaszótár a rokon értelmű szavakat adja meg, vagyis egyetlen fogalom rokon értelmű szavait, kifejezéseit szerepelteti a szócikkben. A szavak, kifejezések mellett zárójelben szerepel a stílusminősítés, vagyis közli azt is, hogy a kifejezés melyik  stílusrétegbe tartozik, illetve milyen stílusárnyalatú. 12.500 címszó és több mint 30.000 rokon értelmű lexikai egységet tartalmaz. Értelmezési feladatot nem tölt be, csupán zárójelben utal a címszó és a szinonima közötti értelmi, illetve használatköri különbségre. Szócikkei címszótól címszóig tartanak, vastag betűs szedés különbözteti meg őket.

Az Idegen szavak és kifejezések szótára a magyar nyelvben előforduló idegen szavak eredetét és jelentését adja meg.

Nyelvtan – 10. tétel Témakör: Nyelv és társadalom

Néhány jellemző tömegkommunikációs szövegfajta műfaji sajátosságai és hatáskeltő eszközei

A tömegkommunikáció a kommunikációnak az a fajtája, amely széles befogadó rétegnek közvetett és egyirányú módon információkat közvetít nyelvi és nem nyelvi eszközök segítségével.

A tömegkommunikáció leggyakoribb műfajai:

A nyomtatott sajtó a legrégebbi médiaműfaj. Több szempont alapján csoportosíthatjuk: megjelenés rendszeressége szerint, terjesztés helye szerint, tartalmuk szerint, célzott közönség szerint, nyelvük szerint, műfaj szerint (információs sajtóműfajok, publicisztikai sajtóműfajok).

Rádiós műfajok lehetnek írott anyagot előadó, megszólaltató műfajok (hír, jegyzet, glossza, levél), illetve olyan hangos anyagok, amelyek közvetlenül a rádió részére készültek. Fontos az érthető, tiszta beszéd; világos, pontos és tömör megfogalmazás.

A televíziós műfaj az 1950 - es évektől létezik, a legkiterjedtebb műfaj. A ma legelterjedtebb médium a tv, amely különböző, fejlett jelrendszereket képes kombinálni (ezek a kép, a hang, és az emberi beszéd).

Az internet a legösszetettebb műfaj, a fentiek mindegyike megtalálható rajta. Jellemzője a gyors információterjedés.

A tömegkommunikációs szövegfajták műfaji sajátosságai:

A hír az újságírás egyik alapműfaja. Frissnek, közérdekűnek, fontosnak kell lennie. Ha a négy alapvető kérdésre válaszol (kivel? / mivel?, hol?, mikor?, mi történt? / mi fog történni?) akkor kishírről beszélünk. Ha a négy alapvető kérdésen kívül válaszol a miért?, hogyan? kérdésekre is, akkor kifejlett  hírről beszélünk. Két csoportra bontjuk a műfajt: kartácshír (dolgok közepébe vágó, „in medias res” hír) és paródiahír (távolról, valamilyen részlet felől közelítő hír). Mindkettő lehet címes és cím nélküli hír is.

Az információ a hír alapja. Hírláncok összessége, tehát több, kisebb hírre bontható. Az újságban megjelenő információ mindig címes.

Közlemény a valamilyen vállalat, szervezet, magánszemély fontos, közérdekű információját tartalmazó  üzenet, melyet a sajtó általában szó szerint ad közre.

A tudósítás felel a ki? / mi?, hol?, mikor?, mit?, miért?, hogyan? kérdésekre. Pontos, tárgyilagos, tényszerű. A hír és tudósítás közötti különbség, hogy a tudósítást készítő mindig a saját maga által látott, hallott, tapasztalt, átélt eseményről ad tájékoztatást. Készülhet különleges eseményről (például kiállítás megnyitásáról, balesetről, természeti katasztrófáról, stb.) vagy mindennapi eseményről is.

Riportnál fontos a riport írójának személyes jelenléte. A riportban az író elbeszélő, cselekvő résztvevő. A valóságban megtörtént eseményről tudósít úgy, hogy a résztvevőket is megszólaltatja. A riportnak cselekménye van - párbeszédektől, képszerű kifejezésektől, irodalmi fogások alkalmazásától lesz hiteles. Helyzetrajz, jellemfestés, képzelőerő, személyes hang jellemzi. Három szerkezeti egységre osztjuk: bevezetés (érdeklődés felkeltése), tárgyalás (közvetítés, okmányozás, párbeszéd) és befejezés (lezárás: zárt befejezés, nyitott befejezés: további kérdések  végiggondolására késztet). Sokféle témája lehet, például egy esemény, egy táj, egy ember, egy szakma, stb.

Az interjú az újságíró kérdéseivel párbeszédes formájú műfaj. A közönség számára érdekes információkat tartalmaz. Témája közérdekű. Az interjúban az újságíró nem cselekvő, mint a riportban, hanem közvetítő, „faggató” szerepet tölt be.

Cikk minden olyan írás, amely az újságokban megjelenik. De a sajtóműfajokban összefonódik a korrekt, tényszerű közlés a cikkíró elemzésével, véleményével; tény - és véleményközlő részek egymásra épülnek, kiegészítik egymást; gyakran tartozik hozzá illusztráció (fénykép, táblázat, grafika, stb.)

A kommentár hírek, információk megértését segíti háttérmagyarázattal (például a hírben szereplő kevésbé ismert,  vagy régen történt eseményt magyarázza el). Megjelenhet hírbe foglalva vagy külön, hírmagyarázatként.

Glossza egy rövid, tömör, szókimondó, ironikus, csattanóval záruló írás. Kigúnyolható valós jelenségből indul ki, épp ezért hangneme bíráló. Az olvasó érzelmeire, humorérzékére kíván hatni.

A jegyzetben a készítő életből vett, hétköznapi eseményről ír. Rövid, stíluseszközben gazdag műfaj. Hangvétele lehet komoly, humoros, lírai, drámai, ironikus. Az olvasó érzelmeire kíván hatni, elgondolkodtatásra akarja késztetni

Nyílt levél közérdekű, nyilvánosságra tartozó témájú ismert vagy kitalált (fiktív) szeszélynek szóló levél. Olvasói levél az olvasó véleménye, hozzászólása, tanácskérése a lapban olvasottakkal kapcsolatban. Ezek rövidítve vagy átdolgozva kerülnek az újságba.

A kritika (műbírálat) műalkotásra készült bemutató, értékelő írás. Tárgya lehet irodalmi, színházi, zenei, képzőművészeti alkotás, tévé-, rádióműsor vagy film. Egyszerű bemutatásról vagy a tudományosan alátámasztott bírálatról van benne szó. Az ismertetés ajánló módon mutat be egy művet. A recenzió értékeli, értelmezi a művet, megállapításait tudományos eszközökkel igazolja. A bírálat kifejtett recenzió, elhelyezi a művet az alkotó munkásságában, kifejti a mű üzenetét. A tanulmány, a monográfia a tudományos szaksajtó műfaja. Az esszé elmélyült, elmélkedő irodalmi és tudományos jellegű, személyes hangvételű írás.

Tételek - Irodalom

Irodalom – 8. tétel Témakör: Portrék

A Himnusz és a Szózat összehasonlító elemzése

Kölcsey Ferenc (1790 - 1838) alapjában véve zárkózott, befelé forduló ember volt, ami annak tudható be, hogy gyerekkorában elvesztette egyik szemét. Ha más emberek társaságában nem is, de az irodalomban otthon érezte magát. Híresebb művei a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, a Huszt, a Zrínyi dala, de a legnagyobb dicsőséget a Himnusz hozta neki, amelyet 1923 - ban írt. Művei többnyire közéleti témájúak, a haza sorsával foglalkoznak, és a tett filozófia megjelenése jellemző rájuk. Ez a filozófia életére is jellemző volt, mert nem csak az ország kedvezőtlen helyzetén kesergett, hanem tett is érte, országgyűlési képviselőként próbált hazája hasznára lenni.

Vörösmarty Mihály (1800 - 1855) elszegényedett katolikus nemesi családból származott. Apja korai elvesztése miatt tanítónak állt, állása mellett pedig tanult. Írói pályafutásának első szakaszában főleg elbeszélő költeményeket írt, amelyek témája a szerelem és a boldogság keresése volt. Később azonban a már érett költő a közéleti témák felé fordult és foglalkoztatta a haza sorsa. Ebben a későbbi időszakban készült el a Szózat (1836) is, ami az 1832 – 36 - os országgyűlés feloszlatása alkalmából született. A Szózattól fogva Vörösmarty a reformkori harcok nagy költője lett.

A Himnusz címe egyszerű és találó, és már magát a műfajt is megadja. Előre vetíti a témát és a hangnemet. A vers egy Istenhez való fohász lesz. Kölcsey saját kezű kéziratán a cím így fordul elő: Hymnus a Magyar nép zivataros századaiból. De ez nem minden kiadásban van feltüntetve. Az alcímet valószínűleg azért rakta bele a költő, mert ezzel egyértelművé teszi, hogy a régi időkről beszél, nehogy az akkoriban még kikerülhetetlen cenzor betiltsa, mondván: „érthető a jelenlegi állapotokra is”.

Vörösmarty alkotásának címe megadja a beszédhelyzetet, a költő szónoklatot intéz a magyar néphez. A cím típusában a Himnuszéhoz hasonlít. A cím rövidsége itt is találó és előrevetíti a hangnemet.

Mindkét mű óda. Az óda görög eredetű lírai műfaj, az újkori költészetben fenséges dologról emelkedett hangú, ünnepi érzéseket kifejező alkotás. Az emelkedett hangnem esetünkben is a lassító spondeuszoknak köszönhető, valamint a szóhasználatnak. Nincsenek benne népies, pórias, pongyola kifejezések, amik egy komikus alkotásban jól hatnának. A használt szavak mind igényességet, komolyságot, magasztosságot sugallnak.

A klasszicista stílusirányzat nagyon rányomta bélyegét a magyar költészetre. Még a romantikában is megfigyelhetők egyes klasszicistavonások. Ilyen például a szabályos, harmonikus felépítés. Ennek köszönhető, hogy a Himnusz a retorika szabályai szerint van felépítve, csak úgy, mint a Szózat.

Mindkét mű keretes szerkezetű. A Himnusznál az első és az utolsó versszak, a Szózatnál az első kettő és az utolsó kettő alkotja a keretet. A keret első fele nevezhető bevezetésnek is, mert ebben található a tételmondat, és a kérés. „Isten, áldd meg a magyart”,  „Hazádnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar”

A keret második része a befejezés, amiben kicsit átalakítva ismét szerepel az elsőben megfogalmazott kérés. „Szánd meg isten a magyart”, „Légy híve rendületlenűl / Hazádnak, oh magyar”

A Szózat első két sora a tételmondat, ami nem csak Vörösmarty idejében volt helytálló. Ez a parancs örökérvényű. Felszólítja a magyarokat, hogy igenis legyenek büszkék rá, hogy magyarok, és tegyenek a hazájukért. A mai időkben is e parancs szerint kéne minden magyarnak élnie és éreznie.

A következő két versszakban van a felszólítás indoklása, dicső történelmi események említésével, például Árpád honfoglalása és Hunyadi hőstette. A sorok elején anafora van (ez - ez, itt - itt), melynek szerepe a nyomatékosítás, a kiemelés, hogy igen, ez az a föld, ez a hazád.
A hatodik versszakban a múlt összefonódik a jelennel. Mutatva, hogy még él a nemzet, az a nemzet, ami azokat a hőstetteket vitte véghez annak idején. „És annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után, / Megfogyva bár, de törve nem, / Él nemzet e hazán.”

A hetedik versszakban már kiderül, hogy hiába voltak hőstettek, az ország szenved. Ebben a versszakban adja meg Vörösmarty a két lehetséges utat az nemzetnek. Élet vagy halál. Ezt a megszemélyesítés is érzékelteti. A mondat végén a felkiáltójel a türelmetlenséget fejezi ki. Jöjjön bármi, csak a szenvedés tűnjön el. „Egy ezredévi szenvedés / Kér éltet vagy halált!”

A következő két versszak szintén indoklás arra a kérésre, hogy dőljön el az ország sorsa. Első soraikban megismétlődik az indulatos kijelentés: „Az nem lehet”. Ez a két versszak az olvasót bíztatja tettre, azzal, hogy ha nem tesz semmit, akkor az őseink szenvedése hiába volt. Nem érték el, hogy fiaik boldogok legyenek.

A tízedik és az utána következő versszak ismét az ország előtt álló két lehetőséget vázolja fel, amit a tizenegyedik versszak elején álló „vagy” kötőszó választ el egymástól. A két út bemutatása a jobbik választására ösztönzi az olvasót hangzásával is („buzgó imádság”) a halállal szemben („vérben áll”)

Az utolsó két versszak a keret második része. Ez a vers „befejezése”, amiben kissé átfogalmazva megismétli a tételmondatot.

A Himnusz első versszakában Kölcsey Istent szólítja meg, áldást kérve a nép számára. Jókedvet, bőséget, védelmet kér, cserébe a sok szenvedésért, amiből annyi volt, hogy azzal már a jövendőt is megbűnhődtük.

A második versszaktól a hatodik feléig a magyar történelem eseményeit sorolja fel, kezdve Isten első jótettével, a magyarok honra találásával. „Őseinket felhozád / Kárpát szent bércére”

A harmadik versszakban folytatja a felsorolást a törökök elleni győzelmekkel, Mátyás tetteivel. Itt alliteráció is feltűnik: „Bécsnek büszke…”
A negyedikig a jó dolgokat mondja, csak innentől kezdve jönnek a rosszak. Kölcsey meg is indokolja, hogy miért kellett bűnhődnünk: „Hajh, de bűneink miatt / Gyúlt harag kebledben”

Első rosszként a tatárjárást említi, majd a törökvészt. Az ötödik versszak anaforája („Hányszor”) jobban kiemeli a szenvedéseket, hogy meggyőzze Istent, hogy már tényleg megbűnhődtünk mindent.
A hatodik versszak felétől a múltat összekapcsolja a jelennel, és a pusztulást mutatja be. A vár leomlott, a régi öröm siralomra vált. Annyira érzékletesen mutatja be a jelen állapotait, hogy szinte halljuk a halálhörgést. Az utolsó versszakban pedig megismétlődik a kérés, de most már könyörgéssé változik.

A két mű versformája hasonló. Mindkettőben nyolc és hat szótagos sorok váltják egymást. A Himnusz trochaikus lejtésű, az időmértékes sorokba belehallatszik a 4 / 3, illetve a 3 / 3 osztású ütemhangsúlyos versdallam is. A strófaszerkezet keresztrímes. A Szózat skót ballada formában íródott, félrímes, sorai jambikus lejtésűek, azaz emelkedőek, ellentétben a Himnusszal. Ezért a Szózat szövege kicsit könnyedebb, élénkebb, bíztató, míg Himnuszé elhaló, szenvedő.

Mindkét alkotás romantikus stílusban íródott. Ezt legjobban a téma igazolja. Mindkettő a haza sorsával foglalkozik, és felemlegeti a múltat. Nem csak megemlíti, hanem bővebben foglalkozik vele. Ez egyértelműen romantikus vonás, mert a romantika költői újra felfedezték saját nemzeti múltjukat, és szinte ismét megtalálták nemzeti azonosságtudatukat.

Mindkét mű olyannyira jól sikerült, hogy megzenésítésükre pályázatot hirdettek. A Szózatot 1843 - ban Egressy Béni, a Himnuszt 1844 - ben Erkel Ferenc zenésítette meg, amit azonban Kölcsey már nem érhetett meg.

Ezekből is látható, hogy a Himnusz és a Szózat mennyire hasonló, de mégis különböző zseniális költemény. 

Irodalom – 9. tétel Témakör: Portrék

Móricz Zsigmond: Barbárok

Móricz Zsigmond 1879. július 2 - án született a Szatmár megyei Tiszacsécsén. 1890 - ben a debreceni református kollégiumban kezdte meg tanulmányait. Kisújszálláson érettségizett. Debrecenben a református teológiára iratkozott be, fél év múlva ugyanitt már joghallgató, majd átlépett a budapesti egyetem jogi karára. 1903 - ban bekerült Az Újság szerkesztőségébe, s tanulmányait nem fejezte be. 1905 - ben feleségül vette Holics Eugéniát (Janka), egy felvidéki kisnemes bányatisztviselő lányát. 1915 - ben önként jelentkezett haditudósítónak a keleti frontra. 1924 - ben Móricz megismerkedett Simonyi Mária színésznővel, erre Janka kétszer öngyilkossággal próbálkozott, s a másodikba belehalt. 1926 - ban elvette Simonyi Máriát, majd 1937 - ben elváltak. 1939 - től a Kelet Népe szerkesztője lett. 1942. szeptember 4 - én agyvérzés következtében halt meg Budapesten 63 éves korában.

Móricz a harmincas években újra a nép problémái felé fordult. Egyik legmegrendítőbb novellája ebben a korszakban született, Barbárok (1931) címmel.

Ebben az elbeszélésben a dialógusok uralkodnak. Az írói leírás csaknem teljesen háttérbe szorul, s ez teszi tömörré, balladaszerűvé az írást. Hiányzik belőle a történelmi korfestés is. Móricz nem éli bele magát szereplői lelkivilágába, nem magyarázza az eseményeket, hanem csak szűkszavúan közli a puszta tényeket.

A ridegpásztorok társadalmon kívül éltek, elszigetelt magányosságban. Ez a kultúra alatti, babonás világ teremtette meg azt a félelmetes kegyetlenséget, amelyet a veres juhász és társa képvisel. Ez a „vadember” lelkifurdalás nélkül agyonveri Bodri juhászt és tizenkét éves fiát. Nem a szegénység a gyilkosság oka, hanem a vagyonszerzésnek ez az ősi módja. Mindhárom juhász saját nyáját őrzi kint a pusztán, tehát módos emberek. A veres juhász természetesnek tartja, hogy a másikat megölje háromszáz birkájáért és két szamaráért.

A novella három része a drámai események három „felvonása”. Az első és az utolsó rész legfeljebb pár órát, a középső több mint egy évet ölel fel. Az első fejezet tele van feszültséggel. A juhász kutyája folyamatos ugatással jelzi gazdájának, hogy rossz emberek közelednek. A lassan meginduló pár szavas beszélgetés mélyén gyanakvás és védekezés feszül.

A két vadember a rézzel kivert szíj megvásárlása ürügyén köt bele Bodri juhászba, aki nem akar megválni tőle, mivel magának és a fiának készítette. A hirtelen beállott sötétségben pillanatok alatt zajlik le a kettős gyilkosság.

Az elbeszélés második része bizonyítja, hogy a kultúra alatti létben szépségek is vannak: az a fekete asszony, aki tíz nap múlva fehér vászonruhában keresi emberét, a hűség megtestesítője. A veres juhász félrevezető hazudozásai nyomán elindul, hogy megkeresse férjét és fiát. Télire hazamegy falujába, de tavasszal újra kimegy a nagy vadkörtefához, s nem tud elszakadni attól a helytől, ahol az ura legeltette nyáját. Augusztusban a puli fia talált rá a sírra, s az asszony tíz körmével kaparja ki szerettei holttestét. Férjének nyakán volt a rézveretes szíj. Ezzel, és a gyilkosság hírével megy el Szegedre.

A harmadik rész a vizsgálóbiztos vallatása. A veres juhászra lassan rengeteg lopás és gyilkosság igazolódott, de Bodri juhász meggyilkolását nem vállalja. Makacsul tagad, mert érzi, hogy ez volt élete legnagyobb bűne. A vizsgálóbíró ugyanolyan nyelven beszél, ugyanolyan kifejezéseket használ, mint a veres juhász. Nagyon jól ismeri a pusztai emberek lelkivilágát, babonás hiedelmeit. S ezt kihasználva akasztja a rézveretes szíjat a kilincsre, s végül ez töri meg a rablógyilkost: mindent beismer, mert primitív ember lévén, félt az áldozat szellemének visszatérésétől.

A bíró lassan, eltűnődve mondja a távozó ember után: „Barbárok”. A természetes igazságérzet ítéletét mondja ki a bíró: nem az indulat szülte, inkább a szomorúság. Bodri juhász és családja is barbár viszonyok között élt, viszont belőlük nem veszett ki az emberség.

A rézveretes szíjnak jelképes szerepe van. Az első részben az aljas gyilkosság ürügye, és Bodri juhász lelki gazdagságának, művész hajlamának bizonyítéka. A második egységben a durva lelkületű veres juhász lelkifurdalásának jele: maga tereli a szót a szíjra, amelytől semmiképpen sem akart áldozata megválni. Egyben a bűntény bizonyítéka is ez lesz, s a vallatás során az igazság diadalát jelképezi.

Irodalom – 10. tétel Témakör: Portrék

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán 1847 - ben született a felvidéki Szklabonyán, amit műveiben „Görbeországnak” nevezett. Jellemző volt itt a szlovák és a magyar kultúra keveredése. A környezet és az ott szerzett élményei szinte valamennyi művére hatással voltak. Selmecbányán érettségizett, Pesten 4 évig jogot tanult, de nem szerzett diplomát. 1871 - ben visszatért Nógrád megyébe, ahol Mauks Mátyás szolgabírónál helyezkedett el szolgabírósági esküdtként, itt alkalma volt közvetlen közelből is tanulmányozni a vármegye uraságait. 1873 - ban vette el Mauks Mátyás Ilona nevű lányát, akivel Pestre költöztek, ahol csak nyomorogtak. Mikszáth el akart válni a nő érdekében, Ilona nem akart, ezért azt kellett hazudnia, hogy mást szeret. Ezután hazatért Szklabonyára. 1878 - ban Szegedre ment, a Szegedi Napló újságírójaként dolgozott. Ekkor érte el első jelentősebb írói sikereit karcolataival. Anyagi helyzete javult, és 1882 - ben újra elvette Mauks Ilonát, 3 gyerekük született. Országgyűlési képviselőként is tevékenykedett majdnem 20 évig. Egy ízben bárói rangot kínáltak neki, amit nem fogadott el. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, a Magyar Tudományos Akadémiának és a Petőfi Társaságnak. A Nyugatban is publikált 1908 - tól. 1910 - ben halt meg Budapesten.

Mikszáth Beszterce ostroma című regényének tárgyi alapjául egy képviselőtárs, Pongrácz Károly anekdotája szolgált. Először a Pesti Hírlap közölte folytatásokban, kötetben 1895 novemberében jelent meg, alcíme Egy különc ember története. Ebben az időszakban Mikszáth már egyre jobban kiábrándult kora politikájából. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a műben a jelent olyannyira negatívan ábrázolja.

Két fő helyszínen játszódik a regény; Nedecen és Zsolnán. A két helyszín esztétikai szempontból is szemben áll. Nedec az élő múlt, a világtól elzárt sziget, az érintetlen természet, ahol vonat se jár. Zsolna tipikus kisváros: „Minden kisváros bizonyos vonásokban egyforma, van egy híres prókátora, akinek az eszét csodálják, van egy legszebb háza, amelynek falai fönségesek, méltóságot látszanak lehelni a járókelők előtt, vannak kikapós asszonyai, vannak szépek és hozzáférhetetlenek, van egy gazdag kereskedője, akinek a vagyonáról beszélnek, van egy gavallérja, akinek az öltözködését, modorát utánozzák s ha nagy volt, még halála után is él egyes mozdulataiban, amint a sétabotját lóbázta.”

A regényben Pongrácz István, a nedeci vár ura középkori szokások, törvények, erkölcsök szerint él, a 19. századi jelentől érintetlenül. Az ő zárt világában a nemes érzelmek, az egyenesség, az elvszerűség mellett feudális jog, az erőszak is érvényesül. A mű döbbenetes végső mondanivalója azonban ebből a szemszögből éppen az, hogy a különc úr konzervált világa mindezzel együtt is magasabb rendű, mint a kinti erkölcsi zűrzavar. A külső valóságban a képmutatás, az önzés és a törtetés, az eszmék anyagias és nyers érdekek szerinti felhasználása, megcsúfolása dívik. Pongrácz Istvánnak végül is vereséget kell szenvednie, el kell tűnnie, de túlkapásai ellenére is az igazi emberi nagyság utolsó képviselője távozik a mű világából.

A várúr a cselekmény során ajándékba kapja Cervantes regényét, melyet mély megrendüléssel olvas. A gróf őrültségéről az író nem dönt, felvetését lényegtelennek tarthatta. A sugallt tanulság azonban az, hogy a magyar környezet elnézi Pongrácz István grófnak az anakronisztikus viselkedését – a korabeli magyar társadalomnak aligha lehetett az az egyetlen idejétmúlt jelenség. Még statisztálnak is az ismerősök és rokonok, együtt játszanak a várúrral – amíg életveszély nem kezd fenyegetni.

Még lényegesebb azonban Pongrácz lelki történéseibe Apolka érkezése után betekinteni. Az üde fiatalság, a természetes szépség mélyen megrendíti a nagyon érzékeny grófot, az idős várurat. Eddigi álomvilága mellé egy elemi erejű vonzalom be sem vallott ábrándjai kerülnek. Mikszáth mesterien érzékelteti a szeretetvágy és a kötelességtudat küzdelmét, melyet a hős heroikus erőfeszítéssel leplez el mindenki elől, csaknem mindvégig. Apolka távozásakor azonban megmutatkozik veszteségének nagysága: nélküle képtelen tovább élni, tovább játszani az életét.

A környező nagyvilágban viszont merőben másféle erkölcsök működnek. Van egy lelkiismeretes orvos – ő szegényen hal meg. Gazdag bátyjait testvérgyűlölet fűti. Apolkát csak egymás felüllicitálása érdekében kényeztetik, majd eltaszítják maguktól. A Behenczy bárók a színészcsapatot is megszégyenítő szólamokra és gesztusokra képesek – valójában mélyen romlottak, cinikusak, az ún. úri svihák magatartás képviselői. Szlávok és magyarok egyaránt kisszerű és alantas életet élnek, magyarkodásuk is legfeljebb álca. A kép még inkább nemzetközivé szélesedik Pruzsicky figurájával – ő Pongrácz udvarában abból él, hogy lengyel (hiszen a gróf egyik hóbortja, hogy „saját lengyelt” tart magánál).

Ilyen körülmények között az igazi emberi kapcsolat és érzelem üdítő színfolt. Annak számít Pongrácz István eszeveszett ragaszkodása Apolkához, és az ő hálás vonzalma István bácsihoz. Feltűnik, hisz ritkaság: Pamutkay őszinte meghatottsága Pongrácz végrendelkezésekor. A gyermekien tiszta Apolka és a halálosan szerelmes Tarnóczy Emil vonzalmának végül győzedelmeskednie kell – Pongrácz összeroppanásához ennek felismerése is hozzájárulhatott.

Sok melegséggel, mesélő derűvel, humorral, elkomorulásokkal, szatírával és tragikummal írja le Mikszáth a különc várúr kiterebélyesedett anekdotáját. A legnagyobb részletességgel Pongrácz István lelki tragédiáját rajzolta meg, a többi figurát és epizódot vázlatos, de találó tollvonásokkal írta le. Néhány szóval mesterien jellemez, rengeteg életbölcsességet villant fel.
A szerkezet a Mikszáthra jellemző módon épül fel: lassú hömpölygéssel, ezúttal két teljesen külön szálon indul el, majd az összetalálkozás után drámaian felgyorsul, és nagy hatású, tanulságos végkifejlet zárja.