Friss

Fent a 3.fejezet a Testvér - szeretetből.

Tételek - Történelem

Történelem – 10. tétel

Magyarországi romák

Szempontok:

I.                   Történelmi áttekintés röviden

II.                A II. világháború előtti helyzetük röviden

III.             Kádár – rendszeri helyzetük

IV.             A rendszerváltás utáni helyzetük

I.

A romák őshazájának helye az indiai szubkontinens észak-nyugati területe: Pandzsab. A lassú, de folyamatos elvándorlás a Krisztus utáni 5. században kezdődött. A félnomád vándorélet első megszakítása a korabeli Perzsia volt. A nyelvi rétegvizsgálatok kb. másfél évszázados tartózkodásra utalnak Perzsia területén, melynek a fenyegető mongol betörések vettek véget. A továbbvándorlás délnyugati irányt vett, Örményországba jutottak el a romák. Fontos állomása volt ez az ország történeti útjuknak, hisz itt találkoztak először a kereszténységgel. Mintegy 400 évig maradtak e területen. Az ezredforduló azonban változtatást igényelt. Köztudottan a szeldzsuk törökök ebben az időben kezdtek támadásokat indítani a keresztény örmények ellen. E szándékukat megsejtve szedték fel sátorfáikat a roma csoportok. Egy kisebb csoport Kis - Ázsián át déli irányt vett, míg a nagyobb populáció nyugat felé tartott, a Balkán félsziget irányába. A déli irányba haladók eljutottak Egyiptomba, ahol azonban nem álltak meg, hanem kötődtek egy akkor éppen arra vándorló, Szíriából nyugatra tartó népcsoporthoz. Az Örményországból nyugati irányba vándorló csoport Görögország területére tévedt.

A 14 - 15. század határmezsgyéjén részben megoszlik a roma népcsoport: keresztények mennek, mohamedánok maradnak illetve csapódnak a felfelé törő iszlám haderőhöz. Az előbbiek magyar, az utóbbiak török végvárakba szegődnek el szórakoztató ipart űzve: mutatványosság, ének, zene, tánc. 1396 - ban a pécsi püspök 25 sátoros cigány családnak engedélyezte a letelepedést a városfal tövében. A délről induló betelepedés nagyobb méretben akkor indult el, amikor Zsigmond király és császár ún. menleveleket adott ki, amelyek szerint legálisan jöhettek az országba a roma csoportok.

A nagyobb arányú betelepedés csak a hódoltság után, a 18. században következett be, amikor is Mária Terézia intézkedései nyomán szisztematikusan jöttek a romák főleg az Alföld térségébe. Őket nevezi a szakirodalom az ún. kárpáti cigány csoportnak. A királynő elképzelése az volt, hogy a török hódoltság következtében kipusztult vagy elmenekült magyar lakosság helyére telepíti a romákat. Azonban családpolitikája nem megszüntette, hanem erőteljesebbé tette a vándorlást.

II. József a cigányok szemmel tartása érdekében elrendeli összeírásukat. Magyar és cigány nyelvű felhívással szólít fel a letelepedésre, 1782 - ben pedig elrendeli a cigánygyerekek kötelező és ingyenes oktatását.

Az 1800 - as évek a kelet - európai nemzetek ébredésének időszaka, ekkor a „cigánykérdés” újra háttérbe szorult. Az 1848 – 49 - es években sok cigány részt vett a szabadságharcban, ekkoriban került ismét előtérbe „nemzeti egyenjogúságuk” kérdése. Eötvös József vallásügyi és közoktatási miniszter 1870 - ben külön körlevéllel fordul az ország tanfelügyelőihez a cigánygyerekek beiskolázásával kapcsolatban. Az 1893 – as adatok szerint ugyanis a tanköteles cigánygyerekek közel 70%-a nem járt iskolába.

II.

Az 1920 - as évek társadalmi szemlélete a cigányságra bélyegként nehezedett. 1931 - ben korlátozták a részükre kiadható vándoripari engedélyek számát, így már csak lakóhelyükön és a községi elöljáróság engedélyével vállalhattak munkát. Az 1930 - as évektől a „cigánykérdést” már nem úgy kezelik, mint addig, közbiztonsági és járványügyi kérdésként, hanem mint faji problémát.

A háború alatt külön törvényben akarják rögzíteni a botütést és a kasztrálást, de vannak, akik a kitelepítésben és internálásban gondolkoznak.

A náci ideológia gyilkos eszméinek, a magyarok aktív asszisztálása mellet, 600 ezer zsidó és 20 – 30 ezer roma esett áldozatául.

III.

A Kádár - rendszer a maga rejtetten diktatórikus eszközeivel megpróbálta átterelni a cigányságot a többségi társadalom normái közé. Mivel alapvetően iskolázatlan, a modern gyáripar termelési kultúrájával nem rendelkező népről volt szó, amely mezőgazdasági munkára sem nagyon volt fogható, az államhatalom az építőipari segédmunkában találta meg azt a területet, ahol a cigány férfiakat tömegesen alkalmazni lehetett.

A munkalehetőség megteremtéséhez a hagyományos cigány életmód adminisztratív ellehetetlenítése párosult: felszámolták a cigánytelepeket, a vándorlás megakadályozása céljából a cigányokat a lovaik eladására kötelezték, a munkakerülést büntették. Ugyanakkor csírájában elfojtottak mindenféle cigány önszerveződést, helyette létrehoztak egy súlytalan kirakatszervezetet. Ezek az intézkedések együtt egyensúlyi helyzetet hoztak létre, a cigányok körüli feszültség jelentősen visszaszorult, a cigány családoknak szinte mindegyikében volt legalább egy állandó munkaviszonyban álló kereső.

A Kádár - rendszer gazdasági összeomlása következtében Magyarország lakosai néhány év alatt elveszítettek másfél - két millió munkahelyet, és ebből a veszteségből a legnagyobb rész a cigányoknak jutott.

IV.

Manapság a hagyományosan vidéken élő cigányság migrációjában, az utóbbi évtizedekben két erőteljes irány figyelhető meg; egyrészt a sorvadó kistelepülésekre, aprófalvakba költözés (megvásárolható kiüresedett, olcsó házak miatt), másrészt az alacsony státuszú, leromló városnegyedekbe történő beáramlás (a jobb munkalehetőség reményében). Bárhol is élnek azonban a cigányok, jórészt szegregáltan, a többségtől elkülönítve, cigánytelepeken, falusi cigánysorokon, városi gettókban találjuk őket.

A magyarországi romák a rendszerváltás előtti egy - két évtized alatt nagymértékű változásokon mentek keresztül, 1989 után pedig újabb váltásra kényszerültek, ami lényegesen megnehezítette helyzetüket. A felnőtt romák többsége elvesztette állását, így távol került a társadalmi felemelkedés lehetőségétől, a megélhetés súlyos problémává vált. A roma népesség jelentős hányada ugyanis az ország északi és keleti vidékein élt, ahol 1989 után a legnagyobb munkanélküliségi hullám tört elő. A romák igen nagy arányban dolgoztak a rendszerváltás után leépített nehézipari nagyüzemekben, elsősorban segéd - és betanított munkásként. Jelenleg a foglalkoztatás terén jelentős regionális és településtípus szerinti különbség van: legkedvezőbb a fővárosban és a környékén élő cigányság munkavállalási lehetősége. A cigányság munkaerőpiacról való kiszorulásának okai: alacsony képzettség, szakképzettség hiánya, területi egyenlőtlenség és a diszkrimináció. Az alacsony iskolai végzettség és a diszkrimináció együttes következménye, hogy a romák többnyire alacsony presztízsű, rosszul fizetett, s igen gyakran csak illegális munkához jutnak.

A kilencvenes évektől kettős arcát mutatja a cigányság oktatásának alakulása. Egyrészt lényegesen nő a felsőoktatásba bekerülő roma diákok aránya. Ugyanakkor nemhogy javulna, hanem tovább nő a szegregáció mértéke.

A cigányság egészségi állapotát mindennél jobban tükrözi mortalitási mutatójuk. A cigány férfiak 12,5 évvel, a cigány nők 11,5 évvel élnek kevesebbet, mint a többség. A rövidebb élettartamért elsősorban a szegénységfaktorok a felelősek: egészségtelen lakókörnyezet, egészségtelen és hiányos táplálkozás, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátolt lehetőségei.

A cigányság „felzárkóztatásához” elvileg ma már minden adott: törvények, jogszabályok, ombudsman, kutatások, programok, civil szervezetek, óriási uniós pénzek – mégis egyre növekszik a távolság, nő a romák társadalmi kirekesztettsége, s egyre nő a társadalmi feszültség is.

Tételek - Irodalom

Irodalom – 7. tétel Témakör: Portrék

Berzsenyi Dániel elégiái

Berzsenyi Dániel 1776 - ban a Vas megyei Hetyén született középbirtokos nemesi családban. Anyja korán meghalt. Apjával nem volt jó a kapcsolata. Sokat betegeskedett, későn kezdett iskolába járni. 13 éves korában a soproni evangélikus líceumba járt, de nem érettségizett le. Nyelveket tanult (német, latin), és sokat foglalkozott az antik római, görög mitológiával, ez nagy hatással volt költészetére. Horatius volt a példaképe. Életfilozófiája az arany középút, mérsékelt, minden túlzásoktól mentes életmód volt. Kazinczyval évekig tartó levelezést folytatott. Visszavonult a birtokára és a gazdálkodásnak élt, elvonulva a külvilágtól, jólétben, de magányban. Megnősült, egy 14 éves lányt vett feleségül (Dukai Takács Zsuzsannát). Szabadidejében, titokban verseket írt.

27 éves korában fedezték fel, mint költőt. Kis János evangélista lelkész elküldte Kazinczynak 77 versét. Ez 1 kötetben jelent meg 1813 - ban. Második verseskötete 1816-ban jelent meg, ebben tízzel több vers volt. Pályafutása alatt összesen 137 verset írt.

Kettős világban élt, a magányos földesúr és a sikerre vágyó költő világában. Azonban mint költő nem érte el azt, amire kezdetben számított. Kölcsey Ferenc egy művéért élesen bírálta, ennek hatására még jobban visszavonult. Beteg, búskomor ember volt.

Különböző tudományos tanulmányokat írt, a Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. Verseit időmértékes verselésben írta, ugyanakkor a romantika stílusirányzata is jellemző kötészetére (ellentétek kiélezése, túlzások, a dicső múltba való visszatérés, erős szentimentalizmus).

1836-ban halt meg Niklán.

Elégiáinak alaptémája az emberi élet múlandósága, a végzet elkerülhetetlensége. Elsősorban nem a halálfélelem szólal meg verseiben, hanem az értékvesztett állapot üressége, a magány szomorúsága.

F. Schiller szerint az elégikus magatartás akkor jelentkezik, ha a költő által elképzelt ideál és a valóság nem feleltethető meg egymásnak. Berzsenyi esetében ez felfogható a falusi életforma és a költői ideálvilág közötti ellentétként.

Elégiái Niklán születtek, ahol a világtól elzárva, szellemi magányosságban, gazdálkodó életet folytatott. Az elégiák szövegei individuálisabbak, mint például az ódáké, így különösebb háttér információk nélkül, magából a szövegből is könnyen érthetők.

Berzsenyi 1804 és 1807 között írta A közelítő tél című művét. A vers eredeti címe Ősz volt, ami kicsit közhelyszerű már a költészetben, ezért később Kazinczy javaslatára megváltoztatta. Ez az új cím jobban kifejezi a vers tartalmát, vagyis a halál fenyegető közeledését.

A mű felépítése logikus gondolatmenetet mutat. Szerkezete klasszicizáló: pictura – absztrakció - szentencia. Strófaszerkezete és szókincse szintén klasszikus.

Az első három versszakban az ősz képe tagadásra fordított idillben (a tavasz képeinek tagadásaként) jelenik meg. A jelen és a múlt, a tavasz és az ősz szembesül egymással. A természet festésével érzékelteti az idő megállíthatatlan múlását.

A megváltoztathatatlanra a tagadó képekben (6 tagadó alak) megjelenő tavasz döbbent rá: a kibontakozó ősz képe szürke, lehangoló. Ezzel kettős hatást ér el. Rámutat a jelen sivárságára (minden hervad, hull, sárgáll, borong, homályos), és megmutatja a múlt értékeit is.

Antikizáló képek sorát látjuk: liget, balzsamos illatok, zephyr, symphonia, gerle, csermely violás völgye, thyrsus (szőlővessző). Túlárad a visszaálmodott tavasz.

Az első szerkezeti rész tehát idő - és értékszembesítésre épül. A niklai táj és egy belső, lelki táj ábrázolása. Zeneisége elementáris, ezt hangulat – és hangfestő szavak adják.

A negyedik strófa a látványból filozófiai általánosítást és következtetést von le: „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül.”

Az “idő elrepül” hétköznapi szófordulatot sajátos képpé teszi. Az idő múlása minden pusztulását hozza az ég alatt: nagy és kis dolgokét egyaránt.

Berzsenyi az 5. – 6. versszakban magára, a saját életére vonatkoztatja az elmúlást, a vers ezáltal létösszegző verssé válik. Szomorú lemondással veszi tudomásul, hogy ifjúsága észrevétlenül, de örökre elmúlt. És nemcsak az ifjúság édessége, színei, örömei tűnnek el, de a szerelem is. Az évszakok körforgása örök, de az emberi életre ez nem érvényes – ami elmúlt, az visszahozhatatlan: „Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!” A behunyt szem utal a halálra, illetve az örömtelen életre, a szerelem, örömök észrevenni nem tudására.

Friss

Fent a 12.fejezet a Moonlight - ból.

Friss

Fent a 11. fejezet a Moonlight - ból.

Tételek - Irodalom

Irodalom – 4. tétel Témakör: Életművek

Babits Mihály: Jónás könyve

Babits Mihály 1883 - ban született Szekszárdon. Jómódú polgári családból származott. Budapesten ismerkedett meg Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával. Tanári oklevelet szerzett, s rövid ideig vidéki városokban tanított. 1916 - tól tagja a Nyugatnak, majd 1929 - től haláláig a főszerkesztője. 1921 - ben feleségül vette Tanner Ilonát. Mint a Nyugat szerkesztője és a Baumgarten - alapítvány kurátora, megnyitotta a Nyugat kapuit fiatal tehetséges prózaírók előtt, de szinte haláláig nem ismeri el József Attila költészetét. Babits 1941 - ben gégerákban meghal.

Babitsban már a 30 - as évek elején felrémlett egy új háború pusztításának látomása és a torz ideológiáktól való félelem tartotta fogva. Az emberiség kultúráját és értékeit féltette a kibontakozó háborútól. Jogos volt a felismerés, miszerint az emberek elindultak az erkölcsi romlás és pusztulás lejtőjén. Ennek a fő okozója a diktatúra, az elnyomás és az emberek egymástól való elszigetelődésének növekedése. Az erkölcsi romlás elindulása mindenkit magával rántott. Babitsot az 30 - as évek közepére már csak az emberiség megmentésének momentuma foglalkoztatta. Szerette volna biztosan látni, hogy az emberekre váró jövő csak jót hozhat az emberiség és egyaránt az egész világ számára. Optimistán szeretett volna a jövőbe tekinteni, de néha ennek ellenére - persze nem véglegesen - megfutamodott az Isten által kapott prófétaszereptől és az emberiség teljes pusztulását kívánta. A teljesen romlott világ és erkölcsileg züllött társadalom hatására elképzelte, milyen lenne, ha a bibliai vízözön újra megismétlődne. Ez egyszerre elmosná a bűnt, a szennyet és az erkölcsi fertőt. A bárka csak egy igazán szabad emberpárt mentene meg egy új és jobb világ számára. A kétségek és kételyek közepette néha szeretett volna teljesen visszavonulni. Ezt tartalmazza a Vers a csirkeház mellől c. verse, amely a Jónás könyvének alapgondolatát adta. Eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne a domb tetejére visszavonulni és várni, míg Isten ítélkezik az emberiség felett. Azonban ezen érzés hatására sem futamodott meg soha a költői feladatvállalás elől.

1937 – 38 - ban keletkezett a Jónás könyve című műve. A négy részből álló elbeszélő költemény az Ószövetség egyik legismertebb történetének, Jónás próféta könyvének újraírása. Babits teljesen újra írta a történetet. Babits műve több lényeges ponton eltér a bibliai történettől. A címből kimarad a próféta szerepmegjelölés. Ez a hiány Jónás alakjának hétköznapian emberi voltát nyomatékosíthatja. A második eltérés Babits Jónásának esendősége: a hajó alján könyörögve kérik, hogy egy erdő szélen tegyék ki, míg a Bibliai Jónás maga kéri meg a hajósokat, hogy dobják ki a tengerbe. A harmadik eltérés Ninive városa. A bibliai Niniveiek a prófétálás nyomán megtérnek és bűnbánatot tartanak, míg Babits Jónását kigúnyolják, bűnbánatuk nem általános.

A Jónás könyve többek között azt firtatja, hogy mit tehet, illetve mit kell tennie a költőnek, ha a világot erkölcsileg romlottnak, végveszélybe sodródónak tapasztalja. Az Úr megparancsolja Jónásnak, hogy menjen Ninivébe, de Jónás ennek nem akar eleget tenni. A feladat teljesítése helyett sivatagba vágyott, ahol békesség, magány venné körül. Az első részben megismétli vágyát: „tegyetek egy magányos erdőszélre, hol makkon tengjek és keserű meggyen, békében, s az Isten elfeledjen!” Az Úr egy nagy vihart gördít Jónás szándéka elé, melyet Babits nyomatékosít is: „S kelt a tengernek sok nagy tornya akkor ingó és hulló kék hullámfalakból.”

Jónás indoklása az őt megszólító kormányos menekülésére: „Mi közöm nékem a világ bűnéhez? Az én lelkem csak nyugodalmat éhez. Az Isten gondja és nem az enyém: senki bajáért nem felelek én.” Jónás gyáva és rest ahhoz, hogy teljesítse az Úr kívánságát. Menekül az Úr parancsa elől, csendes magányba vágyik, ahol elrejtőzhet embertársai és az Isten elől. Úgy érzi, semmi köze nincs más emberekhez, Isten feladata róluk gondoskodni.

Jónás szánalmas ebben a helyzetben, nem tud menekülni az Úr akarata elől: Isten a hajón is utoléri őt. Jónás négy napon keresztül imádkozott az Úrhoz, amikor kivetette a cethal Jónást a szárazra. A cethalat az Úr készítette, mely azt bizonyítja, hogy az Úr hatalma végtelen. Imájában belátta Jónás Isten igazát: „ Jössz már, Uram, jössz, záraim kizárod s csahos szókkal futok zargatni nyájad.” Az Isten válaszol Jónás könyörgésére: ficánkol a cethal. Erre a mozzanatra belátja Jónás az Isteni igazát. Ahogyan Jónás a cethal gyomrába kerül, az is Isten megmásíthatatlan voltát juttatja kifejezésre: a próféta nem menekülhet el az Úr parancsa elől.

A cethal gyomrában átélt szenvedés jelképes értelmű is lehet: a „szörny - lét” egy, a világtól elforduló, a külvilágot önmagából kirekeszteni vágyó ember gyötrő magányát fejezi ki. Az Úr csak akkor engedi szabadon Jónást, amikor a testi - lelki gyötrelmek hatására megtörik annak ellenállása. Jónás kétségbeesett hangon fohászkodik Istenhez, bűntudat gyötri, majd hálától áthatott szívvel megígéri: „csahos szókkal futok zargatni nyájad”.

A harmadik rész elején Ninivébe küldi az Úr Jónást. „Kelj föl és menj, mert én vagyok az Isten. Menj, a nagy Ninivéig meg se állj, s miként éledbe írtam, prédikálj!”. A ninivei kereskedők, színészek között mondja el szónoklatát Jónás. Hangvétele fenyegető: „nagy Ninive, térj meg, vagy kénkövekkel ég föl ez a város”. Jónást kicsúfolják, kinevetik, lekezelik, lenézik. Arra következtethetünk, hogy a Niniveiek úgy érzik, hogy náluk nagyobb hatalom nincs – pénz világa.

Jónást csak annak a biztos tudata kárpótolja mindezért, hogy az Úr majd elpusztítja a várost. Elégtételt akar, bosszúvágy fűti. Szemrehányó hangon szól Istenhez, s ekkor mondja ki a próféta kötelességéről a legfontosabbat: a prófétának szólnia kell, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Isten számára fontos, hogy Ninivében legalább néhányan megtértek, ezért nem égeti le Ninivét. Jónás emiatt bosszankodik, Isten pedig érezteti Jónással, hogy az emberek fölött áll. Születnek majd új Jónások, de ő örökké élni fog. A próféta nem menekülhet a kötelessége elől. De az ő feladata nem az ítélkezés, hanem a harc az embertelenség és a barbárság ellen, még akkor is, ha a küzdelme rövidtávon eredménytelennek tűnik.

A költemény ironikus - komikus és patetikus hangnemének kettőssége végig jelen van a műben. Szinte megszámlálhatatlan azoknak a szavaknak, szókapcsolatoknak, mondatoknak a száma, melyek a nyelv hétköznapi, nyersebb rétegéből való, s ezek egyértelműen az irónia eszközei. Ilyenek például a rühellé a prófétaságot, szakadós ruháját.

A stílus emeltebb, patetikus jellegét elsősorban a nyelv bibliai ódonsága adja. Igen bőven találhatók a mai beszédben már nem használatos, elavult múlt idejű igealakok, például: méne, elbocsátá, fölkele. A -ván, -vén képzős határozói igenevek gyakori használata is az archaizálást szolgálja.
A versforma is a tárgyhoz s a kettős hangnemhez alkalmazkodik: egyenetlen hosszúságú, páros rímű, laza jambikus sorokból áll a költemény; gyakoriak a sorátlépések, s a rímekre sem fordít különösebb gondot a költő, pontosabban: rendszeresek a virtuózan pongyola rímek.

1939 - ben függesztette költeményéhez a Jónás imáját, mely közvetlen líraiságában talán megrendítőbb, mint maga az egész epikus remekmű. Költészetének megújulásáért, újjászületéséért könyörög ez az ima, a Gazdához intézett rimánkodó fohász. Két nagy mondatból áll a vers. Az első, hatsoros egységben a nagybeteg költő még a régi szavak hűtlenségéről panaszkodik, melyeket sorsának szétesése, parttalanná válása hordalékként sodor magával. A következő, egy lélegzetvételnyi hatalmas, ziháló versmondat (20 sor) mégis a bizakodást szólaltatja meg. Áradásszerűen ömlenek a sorok - átlépve a gátakat, ritmikai egységek határait.

Bátran, és nem bujkálva kíván megszólalni újra. A közeli halál tudata is sürgeti, hogy most már nem rest szolgaként, hanem fáradhatatlanul kövesse a Gazda, az Isten parancsait, sugalmazását mindaddig, míg lehet, „míg az égi és ninivei hatalmak engedik”, hogy beszéljen, s meg ne haljon.

Irodalom – 5. tétel Témakör: Életművek

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Kosztolányi Dezső (1885 Szabadka - 1936) író, költő, műfordító, a hírlapi próza felemelője. A Nyugat első nemzedékéhez tartozott. Impresszionista és szecessziós, illetve helyenként naturalista műveket alkotott. Virtuóz verselő volt. Tagadta a költészet közéleti és politikai szerepét. Szerinte a művészet egyetlen célja a gyönyörködtetés (l’art pour l’art). Freudot olvasott, ami műveiben is tetten érhető.

Az egyetemen kötött barátságot Babitscsal, Juhász Gyulával, és Zalai Bélával. Unokatestvére Csáth Géza néven vált híres novellistává. Később a Budapesti Napló munkatársa lett. Az igazi elismerést a Szegény kisgyermek panaszai hozta meg neki. Feleségül vette Harmos Ilonát, akitől egy fiú gyermeke született. A háború alatt az Új Nemzedékben vezetett egy csipkelődően politizáló rovatot, ami sok kortársának nem tetszett az eddigi politikától való elfordulása miatt. A háború után a Pesti Hírlaphoz került, és megírta A bús férfi panaszai kötet verseit. A ’20 - as években keletkeztek regényei: Pacsirta, Aranysárkány, Édes Anna. Végül elfordult a rímektől, és szabadverseket kezdett el írni. Ady (Kosztolányi első kötetére írt) bírálatára Ady halálakor válaszolt az úgynevezett Ady - revízióban. Ezután írta meg az Esti Kornél novelláit. Kiderült, hogy rosszindulatú rákja van. Ettől kezdődően keletkeztek a számadás versei, s halála előtt még egyszer szerelembe esett (Radákovich Mária). Ez a szerelem ihlette a Szeptemberi áhitat című versét. Nem sokkal később meghalt.

Az Édes Anna című mű alapötlete Kosztolányinétől származik egy újságban olvasott hír alapján. Témája egy kettősgyilkosság, melyet egy cseléd követ el gazdái ellen. Műfaja lélektani regény: nem a gyilkosság, hanem az ahhoz vezető út érdekli. A középpontban az úr - szolga viszony áll. Az író a regényben a kor pszichológiai tudását is felhasználta. A mű 5 részből áll.

A történet előtt egy mottó szerepel, mely egy ősi latin könyörgés. Ez a könyörgés éppúgy szól Édes Annáért, mint a meggyilkolt Vizy házaspárért. Ez az ima később Moviszter vallomásában jelenik meg újra.

A regény pontos hely - és időkijelöléssel kezd. 1919. július 31. - én Kun Béla repülőn menekül Budapestről. Kosztolányi egyfajta korrajzot ad az akkori helyzetekről, de nem foglal állást se a menekülő kommunisták, se az éppen hatalomra kerülők mellett.
A megváltozott viszonyok érzékenyen érintik Ficsor urat, Vizyék házmesterét. Az eddig nemtörődöm házmester hirtelen fontosnak érzi, hogy megjavítsa a rég elromlott csengőt, hogy ezzel is bebiztosítsa állását. A csengő, mely most újra megszólal, a változást jelzi.
Vizyné egész életét a cselédek gondja teszi ki. Volt egy lánya, Piroska, akit elveszített, és ezután évekig szanatóriumban élt. Ez idő alatt a házaspár elhidegült egymástól, és Vizynének nem maradt más, mint ez a beszűkült, boldogtalan élet. Így hát kapva - kap az alkalmon, mikor Ficsor úr felajánlja neki az új cselédet. Az új cselédet Vizyné képzelete (Ficsor elmondása alapján) a tökéletességig csiszolja. Már a név is, Édes Anna, beszélő név: a kedvességre, a szeretetre utal.

Az elnyújtott expozíció után következik Anna beilleszkedése a 7. - től a 10. fejezetig. A beilleszkedés gyors, de már ez alatt is megjelennek a későbbi tragédiára utaló jelek. Anna ösztönlény, és napról - napra érzi, hogy ez a hely nem neki való (fokozás). Vizyné a mintacselédet látja benne, de ahhoz hogy Anna tényleg azzá váljon, az emberségét kellene feladnia. Az író nem részletezi a főhős belső gondolatatit, érzéseit. Kosztolányi végig rejtélyként tartja fent Anna lelki világát. Helyette sok apró sérelmen keresztül, melyek akkor még semmiségnek látszódnak, sejteti a lelki sérelmeket. Ez a módszer a freudizmusból ered.
Vizy, a mintahivatalnok, és felesége jól tartják a cselédet, de nem veszik emberszámba, egy teljesen más lényt látnak benne, mint ami valójában. Anna e szerint a kép szerint fog megváltozni, de ez a változás okozza a vesztét is. Mint egy gép, úgy fog dolgozni. A munkába menekül a tiltakozó ösztöne ellen, a megfosztott embersége és önállósága miatt.
Végül jön a gátlástalan bohém Patikárius János (11. - 14. fejezet), aki csak élvezeti cikket lát benne, és játékszernek tekinti. Mikor a fiútól becsapva, és megcsalva érzi magát, végleg kitör belőle a felgyülemlett feszültség (15. – 18. fejezet). Ám nem Jánost öli meg, hanem a házaspárt, akik ebbe az embertelen szerepbe kényszerítették. A katasztrófához illően az évszak éppen tél.

A katasztrófa egy hosszú lelki folyamat eredménye, mely a regény elején kezdődik. Anna Ficsor nyomására hagyja ott a szeretett munkát, és a Vizy ház rögtön ellenszenves lesz. Bár próbálja magába fojtani ezeket az ellenérzéseket, de az új környezetet teljesen megszokni soha nem tudja. Aztán jönnek a próbatételek, melyekkel Vizyné teszteli Anna jóságát. Ez a kegyetlen tesztelés, szintén nyomot hagy benne. Ekkor úgy látszik, mintha beilleszkedne, ám a Vizyéken lassan eluralkodó "mintacseléd mítosz" még rosszabbra fordítja Anna állapotát. Nem csak egy teljesen más embert látnak benne, hanem még mutogatják is, büszkélkednek vele, mint egy dísztárggyal. Nem is embernek, gépnek tekintik, és a legkisebb érzelmet sem mutatják felé. Végül Jancsiról naivan azt hiszi, hogy szereti őt, de Jancsi is csak kihasználja. Végül megtalálja a kéményseprőt, aki feleségül akarja venni, de erről meg Vizyék nem akarnak hallani, hisz félnek, hogy elveszítik a "tökéletes" cselédjüket. Így a szeretetre éhes Annának továbbra is csak a teljesen közömbös, és megalázó Vizy ház marad. Ez szinte a végtelenségig gyötri, és az utolsó csepp a pohárban Jancsi mással való hetyegése lesz. Annából kitör a szeretet éhség, és megöli nyomorúságos helyzetének megteremtőit: a Vizy házaspárt.
Anna nem menekül el, pedig volna rá lehetősége. Bevallja a tettét. A bűnügyi bizottság nem érti a tett miértjét, melyet végül Moviszter, a keresztény humanista doktor, vallomása fejt meg (19. – 20. fejezet). Ő az egyedüli, akit érdekel a lány sorsa, és aki nem saját érdeke szerint cselekedett. Moviszter Kosztolányi szócsöve is egyben. Ő az egyedüli értékember a többi érdekemberrel szemben. A regény tanulsága, hogy az emberi bajokra nem lehet politikai, vagy intézményes megoldást találni. Csak egy megoldás van: az irgalom.

Végül ismét a történettől különálló (utolsó) fejezet következik, mely a Kun Bélás első fejezettel keretbe foglalja a történetet. Ebben a részben maga Kosztolányi is megjelenik. Az előbb említett két keret, és a középső, tízedik fejezet (Anna, a mintacseléd) egy - egy legendát tartalmaz.

A regényből film is készült Fábri Zoltán rendezésében (1958, fekete - fehér).

Irodalom – 6. tétel Témakör: Életművek

József Attila szerelmi lírája

József Attila 1905. április 11 - én született Budapesten. Apja, József Áron elhagyja a családot, az egyedülálló anya, Pőcze Borbála nem tudja ellátni a gyerekeket, ezért nevelőszülőkhöz adja őket Öcsödre. Anyja halála után nővére férje gondoskodik róla. 1923 - ban Makón leérettségizik, majd Pesten és Bécsben tanul, de a tanulmányait nem fejezi be. Tanári pályáról eltanácsolták, így alkalmi munkával látja el magát Bécsben. Ekkor közel kerül az illegális kommunista mozgalomhoz, versein erős szocialista vonások érződnek. 1928 - tól szerelem fűzte a jómódú polgárcsaládból való Vágó Mártához, ám a lány hosszú angliai tanulmányútja eltávolította őket egymástól. 1930 - ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Élettársával, Szántó Judittal nagy szegénységben éltek Judit kétkezi munkával keresett jövedelméből. 1935 - ben pszichoanalitikus kezelője, Gyömrői Edit iránt támadt benne tragikus szerelem. 1936 - ban végleg különvált Szántó Judittól, felújult kapcsolata Vágó Mártával.

A Szép Szó egyik szerkesztője lett. A Baumgarten - alapítványból segélyt, majd jutalmat kapott. Nagyon fáj (1936) című kötete sem hozta meg a várt elismerést. 1937 tavaszán szerelmes lett Kozmutza Flórába. Még az év nyarán a Siesta szanatóriumba került; november 4 - én nénjei vették magukhoz szárszói panziójukba. December 3 - án a szárszói állomáson tehervonat kerekei alá vetette magát. 1938 - ban posztumusz Baumgarten - díjat kapott. Méltó elismerése is ekkor kezdődött. 1948 - ban életművét Kossuth - díjjal tüntették ki.

A kései költészetének egyik fő témája volt a szerelem. Szinte minden formáját megjeleníti verseiben, a kamaszszerelemtől a felnőttszerelemig mindent. Leghíresebb szerelmes verse az Óda.

Első szerelme a makói kollégium igazgatójának a lánya volt, Gebe Márta, aki nem viszonozta érzéseit. Emiatt a költő öngyilkosságot kísérelt meg. Neki írta a Csókkérés tavasszal című versét. A műben a frissesség, a tiszta szerelem érzékelhető, a játékosság, dallamosság.

1927 - ben Párizsból hazatérve ismerkedett meg Vágó Mártával, második szerelmével. Apja engedélyezte a kapcsolatot, a társadalmi különbségek ellenére. Az apa állást szerzett neki, azonban amikor Márta egy évet Londonban töltött, kapcsolatuk megszakadt. Hozzá írta a Ringató és a Klárisok című verseit.

József Attila húszas évek végi költészetének talán legtökéletesebb alkotása a Klárisok, a poésie pure elveit érvényesítő törekvéseinek mintapéldánya: „tiszta költészet, ironikussá torzítva”. Témáját tekintve szerelmes vers, disszonáns hangokkal. A Vágó Márta - szerelem megannyi ellentéte összpontosul benne: „nemcsak a szerelem, a megkívánás állandó feszítése, nemcsak a be nem teljesült szexuális vágy kínzása, hanem társadalmi és társasági feszültség: származás, neveltetés, környezet, viselkedés, életforma és modor, ideálok és szokások, politikai és kulturális elképzelések bonyolult szövedéke” (Szabolcsi Miklós).

A Klárisok egyfelől látványleírás: a vele szemben álló kedvesnek előbb a nyakán, majd mellén, derekán, végül „szoknyás lábán” fut végig a tekintet. Másfelől a látványok egymásra vágásával érzékelteti a kettejük közti távolságot, kapcsolatuk reménytelenségét - anélkül, hogy egyetlen reflexiót is fűzne valamelyik látványelemhez. A költő ékszerrel, dekoratív ruhadarabokkal feldíszítve ábrázolja kedvesét. A klárisokat két lépésben átminősíti: bizarrá, majd rúttá változtatja, hogy a maga szintjére fokozza le a kedvest, ily módon közelítse magához. A groteszk udvarlás oka csak utóbb, a második versszak végén válik érthetővé: az ő nyakában ugyanis nem klárisok vannak, hanem kenderkötél. A durva ellentét az én szegénységét hangsúlyozza, a kenderkötél pedig - emellett még - végzetes elveszettségét is.

A harmadik szakaszban a megkívánás, a negyedikben az elmúlás a meghatározó gesztus; a feszítő ellentétnek immár nem a társadalmi távolság, hanem az idő múlása a legfőbb kiváltója. Egyetlen szó megváltoztatása (ingása - kongása) elegendő annak érzékeltetéséhez, hogy miképp fordul visszájára a reményt sugárzó kép: a csábtánc után szinte azonnal megszólal a lélekharang.

Kozmutza Flórával 1937 elején ismerkedtek meg. József Attila pontosan tudta, hogy az egyén számára csak a kis közösségek nyújtotta biztonság, harmónia nyújthat védelmet. Ezt vélte megtalálni Flórával való kapcsolatában.

Alapvető a különbség az Edit és a Flóra kapcsolat és versek között. Az előbbiben meghatározó a pcihoanalitikus beteg viszony, és az analízis során feltáruló tépettség a versekben is jelen van. A Flóra kapcsolat két ember normális, szokásos ismerkedése, egymással, és szinte természetes hogy nincs köztük minden kérdésben összhang. A költő mégis valóságnak veszi a kezdetben vágyott képzetet, vagyis nemcsak ő szeret, de őt is szeretik. Megismerkedésük évében József Attila már állandóan a halál képzetével viaskodik. A halál menekülés is lehet az élet krízishelyzeteiből, ugyanakkor az életösztön és az élet tudata a halál elől való menekülésre is késztet. Ez figyelhető meg a Flórának című versben. A vers két sora („mert jó meghalni,”, „mert szeretsz, és nyugodtan alhatom”) két lehetőséget, két megoldást vet fel. A halál is és az életet adó szerelem is egyenrangúan van jelen a versben. A szerelmi beteljesülés és a halál egyaránt vágyott állapot. A szerelmes férfi a léten túli állapotból tekinti önmagát is, szerelmét is, de nem csak a jelenben. Emlékeket, életképeket láthatunk a kamaszkorból, például, amikor hajóinas volt. A Duna emlékképe is a mindenséget és az életet idézi. A vers világokat - virágokat rímpárja az ómagyar Mária siralmat idézi fel, és ez által a Fiú halálát. Márpedig József Attila költészetében központi szerepe van az anya - fiú kapcsolatnak.

A Flóra című vers számokkal elkülönített részekre tagolódik. Az alcímek azonban azt jelzik, hogy a részek között lazább jellegű a kapcsolat. Eltérő a ritmusuk és formájuk. Azt akarja bemutatni, hogy mi mindent tud a szerző. A Flóra versekben kulcsszerepet kap a harmónia képzete, amely mindvégig jelen van. Összességében ez azt mutatja, hogy ez a kapcsolat valóban döntő program, a beteg ember és a költő számára.

Tételek - Nyelvtan

Nyelvtan – 5. tétel Témakör: A kommunikáció

A kommunikáció nem nyelvi formái

A nyelvtudomány nem verbális kommunikációnak nevezi a viselkedés szabályozásához szükséges nem nyelvi jelzések összességét.

„Testbeszédünk” jelei: a fej tartása, mozgatása, az arckifejezés (mimika), a kéz mozgása (gesztusok), a test mozgása, tartása és a térközszabályozás, a távolságtartás.

A hang beszéden kívüli kommunikációs csatornái: a hangszín, a hangerő, a beszédtempó szintén fontos közléshordozók lehetnek. A testbeszéd lehet direkt, (célzott, tudatos, ilyen megnyilvánulás például a kacsintás) vagy indirekt (önkéntelen). Az indirekt testbeszéd is állandóan működik viselkedés közben.

A kapcsolat felvételének és a kommunikációnak a kezdete a tekintetváltás. A tekintetek találkozásának gyakorisága és hossza sokat elárul érzelmi állapotunkról, óhajainkról, vágyainkról. Másként nézünk hivatali tárgyaláson, társalgásban vagy közeli barátok között. Tudunk csupán a tekintetünkkel is dorgálni, figyelmeztetni valakit, de akár helyeselni, egyetérteni is. Ugyanilyen gazdag információforrások mimikánk és gesztusaink is.

Kutatások igazolták, hogy az emberek társadalmi gesztusnyelve is befolyásolja a gesztusnyelvet. A kevésbé iskolázott emberek több gesztust alkalmaznak, mint az iskolázottabbak. A „főnökök” általában kevesebbet gesztikulálnak, mert így tekintélyesebbek. A nők a testbeszéd kifejezésében és megértésében is általában érzékenyebbek, mint a férfiak.

Internacionális nyelv – egyéni nyelv

A testbeszéd nyelve részben nemzetközi, részben csak egy adott népre, embercsoportra, egyénre, kulturális környezetre jellemző. Ha az ember mosolyog, ez az egész világon örömöt jelent, a homlokráncolás pedig gondjainkra utal. A bólintás viszont mást jelent Bulgáriában, mint Európa más részein: a bolgárok bólintással tagadó szándékukat fejezik ki.

Zónatávolságok

Az európai kultúrában a testközelség intimitást fejez ki. Az intim zóna testünktől 45 cm - ig tart, a személyes zóna 1,2 méterig, a társadalmi zóna 3,6 méterig, a nyilvános zóna pedig 3,6 méter felett. Az intim zónába csupán a legközelebbi hozzátartozóinkat engedjük „behatolni”. A személyes és társadalmi zóna a hétköznapi érintkezés távolságtartási szokása ismerősökkel és ismeretlenekkel, míg a nyilvános zóna a nagy létszámú csoporttal való kapcsolattartásunkban fontos.

Távol - Keleten, ahol az emberek jobban hozzászoktak a zsúfoltsághoz, a zónatávolságok kisebbek, mint Európában.

A testbeszéd funkciói

A nem verbális kommunikáció tudatos alkalmazását mindenkinek el kell sajátítania. Tudnunk kell ilyen módon kimutatni érdeklődésünket, benyomásokat közölni magunkról, kulturált formában kifejezni rajongásunkat vagy mérsékelt érdeklődésünket, egyszóval tudatosan is tudnunk kell bánni gesztusainkkal, mimikánkkal, hangunkkal.

Az empátia

Ebben a tanulást is igénylő folyamatban segít bennünket a beleélő megértés képessége, az empátia. Figyelnünk kell mások hangulatának, érzelmeinek, indulatainak és késztetéseinek megértésére. Az érzelmi rezonancia segít bennünket emberi kapcsolatainkban. A nem verbális közlési tartalmaknak mindig összhangban kell lenniük a szituációval. Ha ez nem sikerül, a közlés hitele csökken, közlési zavar keletkezik. A kommunikáció sikere gyakran attól is függ, mennyire tudunk a szokásoknak, elvárásoknak megfelelően viselkedni.

Nyelvtan – 6. tétel Témakör: A magyar nyelv története

 

A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai

A magyar nyelv finnugor rokonságát a 18. század végén fedezték fel (Sajnovics János 1770). Ezzel a rokonsággal azonban még sokáig is fenntartásokkal éltek. Vámbéry Ármin a magyar nyelv török jövevényszavait vélte eredetieknek, a török - magyar nyelvrokonságot hangoztatta. Mivel a honfoglaló magyarság társadalmi összetétele a törökökéhez volt hasonlatos, az összehasonlító nyelvtudomány bizonyítékai ugyanakkor a finnugor rokonságot támasztották alá. A magyar - török rokonság hívei azt hangoztatták, hogy a magyar nép eredete török, a magyar nyelvé pedig finnugor, s a magyarság e finnugor nyelvhez nyelvcsere útján jutott.

A 20. században merült fel a sumer - magyar nyelvrokonság kérdése. A sumér nép kihalt, de a nyelv fennmaradt. Hívei véletlen hangalaki hasonlóságokra építik fel „bizonyítékaikat” – naiv, tudománytalan módszerekkel.

Nyelvrokonság: az egy nyelvcsaládba tartozó nyelvek közös ős - vagy alapnyelvből származnak. Ebből az alapnyelvből önálló nyelvek fejlődtek ki, ám ősi vonásokat is megőriztek. A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor nyelvcsoportjának ugor ágához tartozik.

A nyelvrokonság megállapítása

Összehasonlító nyelvtudomány a mai nyelvek hangtani, szótani, nyelvtani elemeinek összehasonlítását végzi. A régészet, a néprajz, a növényföldrajz és a történettudomány megállapították, hogy a finnugor népek életmódja az őshazában gyűjtögető, halászó, vadászó életmód volt. Ezt támasztják alá finnugor eredetű állatneveink: menyét, róka, lúd. Bőrruhájukat öv, szíj, szalag tartotta össze.

Az összehasonlító nyelvtudomány megszületése előtt két nyelv rokonságát hasonló hangzású, egymáshoz közel álló jelentésű szavakkal próbálták igazolni. Ilyen szavak azonban szinte minden nyelvben szép számmal akadnak. A német Haus is hasonlít a magyar házhoz, a kínai nü is a magyar nőhöz, jelentésük is azonos, mégsem rokonok.

Bizonyítékok

1. Szabályos hangmegfelelések

Eredeti hang	Változás	Finn példa	Magyar példa
p-	f-	puu, pää, pata, pieli,	fa, fő, faz(ék), fél
k+mély mgh-	h-	kala, kota, kunta,	hal, ház, had,
k+magas mgh-	k-	kivi, kahte-, käte-	kő, kettő, kéz
s-	eltűnt	sappi	epe
-t	-z	sat(a), pat(a), kot(a)	száz, faz(ék), ház
-nt-	-d	kunta, lintu, anta	had, lúd, ad
-mp-	-b	kumpu, ämp	hab, eb

2. Ősi szókészlet

Kb. 700 - 800 lehet azoknak a szavaknak a száma, amelyek a finnugor - ugor korból származnak. Ezeknek a szavaknak a nagy része kezdetleges tárgyfogalmakra, tulajdonságokra, cselekvésekre utal.

Igék: él, hal, megy, kel, fél, fon, szül, ül, jön, nyom, von

Testrészek: váll, mell, láb, kéz, fej, homlok, szem, száj, torok, szív

Rokonságnevek: apa, atya, anya, fiú, lány, vő, meny, nő, rokon, árva

A természet jelenségei: ég, menny, éj, hajnal, fény, villám, hold, év, nyár, tél ősz, jég, tó,

Növénynevek: fa, gyökér, ág, vessző, nyír, hárs, fűz, fenyő, szil, fagyal

Állatnevek: fogoly, fajd, lúd, daru, holló, varjú, fecske, méh, hangya, nyű

Melléknevek: nagy, hosszú, vékony, sovány, meleg, langyos, nyers, új, ifjú, agg, jó

Számnevek: kettő, három, hat, húsz, harminc, száz, első, második

Névmások: én, te, ő, mi, ti, ki?, mi?, ez, az

3. Nyelvtani elemek

A rokon nyelvek mind agglutináló nyelvek. A birtokos személyjelek és az igei személyragok személyes névmásból alakultak ki. Például magyarul ház (én) ® házam, ház (te) ® házad; finnül talo (mi) ® taloni. A birtokos személyjelek kifejezik a birtokos és a birtok számát. Például magyar házaimban; finn taloissani. A határozórendszerre jellemző az irányhármasság (hol – honnan – hová?). Finnugor elemből származik a – k többesjel, a középfok – bb jele, az igei idő - és módjelek. Névszói állítmány megléte. A jelző és a jelzett szó sorrendje. Nincsenek nemek.

Nyelvtan – 7. tétel Témakör: A magyar nyelv története

 

Az ómagyar nyelvtörténeti korszak bemutatása

Nyelvünk történetében a nyelvtudomány korszakokat különít el. Ezen korszakok határai nem merevek, hiszen a nyelv is folyamatosan változik. A korszakok határait azért kötik valamilyen történelmi eseményhez, hogy megkönnyítsék a tájékozódást, segítsék a történelmi és nyelvi folyamatok párhuzamba állítását, valamint azért, mert a megadott esemény meghatározó jellegű volt az új korszak jellegzetességeinek szempontjából (pl. a mohácsi csatavesztés a török szavak meghonosodásának szempontjából).

A magyar nyelv fejlődésének főbb korszakai: az ősmagyar kor (a honfoglalásig), az ómagyar kor (1526-ig, a mohácsi vészig), a középmagyar kor (a felvilágosodás koráig, 1772-ig), az újmagyar kor (napjainkig).

Az ómagyar kor a honfoglalástól a mohácsi vészig tartott. A magyar nép letelepedése jelentős változást hozott népünk társadalmi és gazdasági életében. Megjelent a latin betűs írásbeliség, melynek köszönhetően ebből a korból már vannak írásos emlékeink, noha a korszak első feléből szinte csak latin nyelven.

A szókincs gyarapodott főleg szláv (pl. berkenye, pap, kereszt, szent), latin (pl. apostol, legenda, advent), valamint a polgárosodásról tudósító német eredetű (pl. polgár, soltész, cégér) szavakkal. Ebben a korban történtek változások úgy a nyelv hang - és toldalékrendszerében, mint a mondatszerkezetben.

Az ómagyar kor második felét szokás a kódexek korának is nevezni, mert a korszak irodalmát a kódexirodalom és a kézzel írott könyvek jellemezték. A korszak végére már jellemzőek a világi jellegű magyar szövegek is.

A magyar nyelv ekkor még alapvetően területi nyelvváltozatokban élt, társalgásban az általános tegezést használták.

Hazai, de idegen nyelvű emlék a Szent István korában keletkezett görög nyelvű Veszprémvölgyi Apácák Alapítólevele. Hasonló hazai szórványemlék a tihanyi apátság alapítólevele (1055), melyben a tulajdonneveken túl már köznevek is maradtak fenn (58 szó). Sőt egy mondattöredék is: feherruuaru rea meneh hodu utu rea (’Fehérvárra menő hadútra’). Ez az alapítólevél hangtani, alaktani és szószerkezettani kutatások forrásanyaga is.
A tihanyi apátság alapítólevele egy latin nyelvű oklevél, melyet a tihanyi bencés rend alapításáról adta ki I. András. Az oklevél az apátság birtokát jelöli ki, ezért tartalmaz sok helynevet. A kutatók úgy tartják, hogy a leírója (scriptora) magyar volt, ezért kerülhettek bele magyar szavak. A pannonhalmi apátság levéltárában őrzik.

Néhány példa a tihanyi apátság alapítóleveléből: tichon → Tihany, balatin → Balaton, knes → Kenese, fyz(eg) → fűz (füzes), kereku → erdő, monarau bukurea → mogyoróbokor.

A szórványemlékek közé tartozik az Anonymus által írt Gesta Hungarorum is.
A magyar és egyben az összes finnugor nyelv első írásos szövegemléke a Halotti beszéd és könyörgés, mely egy, a 12. század végén keletkezett temetési beszéd. Egy latin szöveg szabadabb magyar fordítása. Két részből áll: egy 26 soros beszédből és egy 6 soros könyörgésből. Ez a szövegemlék a latin nyelvű Pray-kódex ún. vendégszövegeként maradt fenn és 274 magyar szót tartalmaz.

A szövegben a „pur” (por) és „homu” (hamu) szavak arra utalnak, hogy a szöveg keletkezésekor a nyelvünk zártabb állapotban volt. A de szavunk szövegben fellelhető „gye” alakja lágyabb (palatizáltabb), ez több régebbi szavunkra jellemző. A mai bizony szavunk helyett a szöveg keletkezésekor még egy egészen más szót használtak: „isa”.

A legkorábbi magyar versünk az Ómagyar Mária - siralom. A vers a Leuveni - kódexben maradt fenn (nevét a leuveni egyetemről kapta), és valószínűleg a prédikáció előtt mondogathatták, vagy énekelhették. Újabb kutatások szerint a szerzője több latin Mária-siralom vers részleteiből állította össze.

A legrégebbi magyar kódexünk a Jókai - kódex, mely Szent Ferenc életét beszéli el. A kódex a 14. század második felében született. Az eredetije elveszett, a másolata 1448 - ban készült, de ez is csak csonkán maradt ránk. A Jókai - kódex egy latin nyelvű ferences gyűjtemény egyes részeinek fordítása, ezért van benne a Ferenc - legenda is. Ehrenfeld Adolf fedezte fel. Toldy Ferenc 1852 - ben foglalkozott a kódexszel, ő Ehrenfeld - kódexnek nevezte el. 1925 - ben vásárolta meg a magyar állam egy londoni árverésen. Abban az évben lett volna Jókai Mór 100 éves, ezért nevezték el róla a kódexet. A Jókai - kódexben tagolást csupán a kis - és nagybetűk használata jelentett. Egyetlen írásjel benne a kettőspont. A tulajdonneveket is kisbetűvel írták, és keletkezésekor az a és az névelő még nem különült el.
1450 körül született a Huszita Biblia világi papoktól, mely az első magyar bibliafordítás. Három kódexben találták meg. Az Ószövetség egyes részeit a Bécsi, az evangéliumokat a Müncheni, míg a zsoltárokat az Apor - kódex őrizte meg.

1476 - ból származik a magyar nyelv első históriás éneke: Ének Szabács viadaláról.
A 16. százas számos kódexe közül kiemelkedik a Ráskay Lea domonkos apáca által 1510 - ben másolt Margit legenda.

A magyar nyelvű szerelmi líra első emléke a mindössze két sorból álló Soproni virágének.
Ezeken kívül jellemzőek a korszakra a glosszák, melyek lapszéli, vagy sorközi (magyar nyelvű) jegyzetek, melyek a latin szöveg megértését segítették.

Nyelvtan – 8. tétel Témakör: A magyar nyelv története

 

A nyelvújítás korszaka

Nyelvünk történetében a nyelvtudomány korszakokat különít el. Ezen korszakok határai nem merevek, hiszen a nyelv is folyamatosan változik. A korszakok határait azért kötik valamilyen történelmi eseményhez, hogy megkönnyítsék a tájékozódást, segítsék a történelmi és nyelvi folyamatok párhuzamba állítását, valamint azért, mert a megadott esemény meghatározó jellegű volt az új korszak jellegzetességeinek szempontjából (pl. a mohácsi csatavesztés a török szavak meghonosodásának szempontjából).

A magyar nyelv fejlődésének főbb korszakai: az ősmagyar kor (a honfoglalásig), az ómagyar kor (1526-ig, a mohácsi vészig), a középmagyar kor (a felvilágosodás koráig, 1772-ig), az újmagyar kor (napjainkig).

A nyelvújítás Kazinczy Ferenc nevéhez fűződik. Társadalmi és szellemi mozgalom volt. Tágabban értelmezve kb. 100 esztendőt ölelt fel, szűkebben értelmezve pedig mindössze 20 – at, mindezt az újmagyar korban.

A nyelvújítás koráig nem igazán született tudományos mű magyar nyelven. Batsányi és Kármán voltak ennek az úttörői.

A nyelvújítás egyik célja a magyar nyelvű szépirodalom, valamint a fordítások megerősödése volt. Anyanyelvi társaságok, irodalmi szalonok és írói társaságok alakultak. Egy másik célja volt a nyelvújításnak a magyar nyelvű színházi élet fellendítése, valamint könyvtárak alapítása. 1790 - ben Budán nyitotta meg kapuit az első magyar nyelvű színház.

A szűken vett nyelvújítás mozgatója Kazinczy Ferenc és köre volt. Központja Kazinczy lakhelye, Széphalom (Bányácska) volt. Kazinczy a fentebb stíl jegyében adta ezt a nevet lakhelyének.

Az ortológusok, vagyis a maradiak ellenezték a neológusok, vagyis az újítást akarók mozgalmát. Kazinczy - ék az ő vidékies és parlagias stílusuk ellen hadakoztak. 1811 - ben a neológusok a Tövisek és virágok című műben kigúnyolják a maradiakat, s az elavult írókat. Válaszként az ortológusok egy pamfletet írnak 1813 - ban Mondolat címmel. 1815 - ben Kazinczy - ék válaszolnak, Felelet a Mondolatra címmel visszavágnak az ortológusoknak. 1819 - ben Kazinczy egy békítő iratot adott ki Ortológusok és neológusok nálunk és más nemzeteknél címmel. Ebben írta: „Jól és szépen csak az ír, aki tüzes ortológus és neológus egyszersmind.”

Ebben a korban egy helyesírási háború dúlt a jottisták és az ipszilonisták között. A két tábor vezetője Révai és Verseghy voltak.

A nyelvújítás eredményének tudható be, hogy a magyar nyelv alkalmas az új műveltség közvetítésére, valamint az is, hogy 10 ezer új szóval és szóalkotási módszerrel gyarapodott nyelvünk.

A nyelvújítás módszerei: elavult, régi szavak felújítása, tájszavak beemelése a köznyelvbe, tükörfordítás, szóösszerántás, szóképzési módok elterjesztése, képzőalkotás és rövidítés.

Tételek - Történelem

A 7. tétel majd később jön, mert az idei anyag és még nem vettük.

Történelem – 8. tétel

Mutassa be Mátyás király uralkodói portréját intézkedései alapján! Bizonyítsa be, hogy Mátyás a központosított rendi monarchia megteremtésére tett kísérletet!

Szempontok:

I.                   Hatalomra kerülése

II.                A hatalom megszilárdítása

III.             Az államháztartás újjászervezése

IV.             Külpolitika

V.                Trónutódlás

VI.             Mátyás reneszánsz udvara

I.

Mátyás 1443 - ban Kolozsvárott született. A kornak megfelelő lovagi nevelést kapott, de emellett humanista szellemben egyház - és államjogot, művészeti ismereteket, orvostudományt és latint is tanult. Az 1456 - os nándorfehérvári diadal után pestisben elhunyt Hunyadi János. Az uralkodó, V. László csökkenteni akarta a Hunyadiak befolyását, ezért országos főkapitánynak rokonát, Cillei Ulrikot nevezte ki. A nándorfehérvári főkapitány Hunyadi László lett, aki az 1456 - os országgyűlésen megígérte, hogy a királyi várakat és jövedelmeket visszaszolgáltatja. Mikor a király és kísérete megérkezett Nándorfehérvárra a vár átvételére, Hunyadi László csak őket engedte be a várba, a kísérő sereg kívül maradt. A várban szóváltás történt Cillei Ulrik és Hunyadi László között, mire a Hunyadi - hívek lemészárolták Cilleit és a királyt fogságba ejtették. V. László Hunyadi Lászlónak adta apja megürült tisztségeit és megígérte, hogy nem áll bosszút. Később mindezt a szabadon engedett uralkodó megtorolta. A Garai nádor által Budára csalt Hunyadi testvéreket elfogták. Lászlót 1457 - ben kivégezték, Mátyást pedig V. László magával vitte fogolyként előbb Bécsbe, majd Prágába. Itt halt meg váratlanul 1457 őszén V. László. Még ugyanebben az évben megkezdődtek a harcok a megüresedett trónért.

Vitéz János váradi püspök megegyezett Podjebrád György cseh kormányzóval, hogy kiadatása fejében feleségül fogja venni Katalin nevű leányát. Közben Szilágyi Mihály - aki Hunyadi László halála után a Hunyadi párt élére került - és Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet a Garaiakkal egyezett meg. Megállapodásuk szerint hazahozzák Mátyást, és királlyá választják. Ennek fejében az új uralkodó nem áll bosszút, a Garaiak büntetlenséget kapnak, Garai megtartja a nádori tisztségét, és Mátyás feleségül veszi Garai Annát, Szilágyi Mihály pedig öt évig kormányzó lesz Mátyás mellett.

Így az 1458. január 24 - én megtartott királyválasztó országgyűlésen, ahová a Hunyadi - pártiak 15 ezer fegyveressel érkeztek, a még Prágában tartózkodó Mátyást királlyá választották. Megkoronázni nem tudták, mivel a korona III. Frigyesnél volt, de ünnepélyesen a királyi trónra ültették.

II.

Mátyás uralkodását a bárók hatalmának visszaszorításával kezdte. Garait megfosztotta a nádorságtól, Újlakit pedig erdélyi vajda tisztségétől. Szilágyi Mihály kormányzóságából sem kért. A lemondatott bárók helyére köznemesi híveit rakta. Garai a bárókkal szövetkezve III. Frigyes német - római császárt hívta meg a trónra – de közben meghalt Garai – így a Habsburgoknak nem volt fogadtatása. Mátyás és serege Körmendnél kiszorította az országból a Habsburg sereget. Megtörte a Felvidéken garázdálkodó huszita erőit is. 1463 - ban sikerült III. Frigyest békére kényszeríteni és a szent koronát tőle visszaszerezni. A Bécsújhelyen megkötött szerződés értelmében III. Frigyes elismeri Mátyást királynak, 80 ezer aranyért visszaadja a koronát, és ha fiú utód nélkül hal meg Mátyás, akkor a magyar trón a Habsburgokra száll.

A következő évben, 1464 - ben Székesfehérváron megkoronázták. Uralkodására az erős központosítás volt a jellemző.

III.

Mátyás esküt tett az 1351 - es törvényekre, de a koronázás után politikája megváltozott, egyre kevésbé vette figyelembe a nemesség és az egyház érdekeit.

Az 1460 - as évektől Mátyás államszervezeti reformjai csökkenteni próbálták a rendek szerepét. Királytól függő központosított hivatalokat hozott létre. Összevonta a titkos és a főkancelláriát. Átszervezte a bíróságok rendszerét és létrehozta a királyi személyes jelenlét bíróságát. Növelte a szakképzett hivatalnokok számát. Az államháztartás élére a bárói rangú főkincstartó helyett egyszerű származású kincstartót nevezett ki. 1467 – ben jövedelmei növelése érdekében reformot vezetett be: mivel a korábbi adók alól sok földesúr szerzett mentességet, az összes addigi adót eltörölte, illetve más néven vezette be. Ilyen például a kapuadó, melynek új neve királyi kincstár adója (füstpénz) lett, s most már nem telkenként, hanem háztartásonként kellet fizetni. Évente többször kivetette az egy forintos rendkívüli hadiadót. A harmincad vám koronavám néven jelent meg újra.

Az uralkodó évi jövedelme az államháztartás ujjászervezésével 500 – 750 ezer forint körül volt, azonban ennek jelentős részét a zsoldossereg és a végvárrendszer fenntartása emésztette fel. Mátyás zsoldosserege Fekete Sereg néven híresült el. Magvát cseh, lengyel, német zsoldosok adták, de voltak közöttük magyarok, délszlávok és románok is.

IV.

Külpolitikai téren Mátyás mindvégig megosztotta figyelmét a török veszély és a nyugati törekvései között. Ellenzéke folyton felrótta, hogy az uralkodó elhanyagolja a török elleni harcot, Mátyás ezzel szemben arra hivatkozott, hogy egyedül úgysem képes a török kiűzésére a Balkánról, ráadásul nem lát garanciát arra, hogy III. Frigyes nem támadja hátba, míg ő a déli területeken a török ellen harcol.

Támadás helyett inkább a déli védelmi rendszer minél teljesebb kiépítését tartotta fontosnak. Ezért 1463 - ban több hónapos ostrom után visszafoglalta Jajca várát, majd 1464 - ben Szrebeniket. A Zsigmond óta épülő végvárrendszer két, egymástól mintegy száz kilométerre húzódó végvárláncból állt. Mátyás a kettős végvárrendszerre támaszkodva folytatott aktív védekező politikát: Ha a török beütött, Mátyás ellencsapással válaszolt. Így történt 1474 - ben is, amikor a törökök betörtek a Temesközbe és Moldvába. Mátyás támadó hadjárattal válaszolt és 1476 - ban elfoglalta Szabácsot, Az utolsó jelentős török támadásra 1479 - ben került sor, mikor egy nagyobb sereg Erdélybe tört be. A kenyérmezei csatában a Kinizsi Pál és Báthory István által vezetett magyar sereg nagy győzelmet aratott.

Csehország nemcsak a területszerzés miatt volt fontos Mátyás számára, hanem ugródeszkát is jelentett egyben, hiszen a cseh korona választófejedelmi címmel járt a német birodalomban, és utat nyithatott a császári cím felé. A beavatkozásra az adta a lehetőséget, hogy 1466 - ban a pápa eretnekké nyilvánította Podjebrád György cseh királyt, mert engedélyezte országában a huszita áldozási módot. Mátyás pápai támogatással hadat indított 1468 - ban volt apósa ellen. (Felesége Podjebrád Katalin 1464-ben meghalt.) Mátyás elfoglalta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot. Bár a cseh katolikus főurak 1469 - ben Mátyást királlyá választották, de Csehországot nem tudta elfoglalni. 1471 - ben változott a helyzet, meghalt Podjebrád, akinek végakarata szerint a cseh rendek a lengyel Ulászlót választották királyukká, és III. Frigyes a koronával együtt járó választófejedelmi címet Ulászlónak adta. Mátyás erre haddal támadt III. Frigyesre, melynek eredményeként Frigyes elismerte Mátyás cseh trónigényét (1477), sőt beleegyezett 100 ezer forint hadisarc kifizetésébe is. Később Mátyás újra hadjáratot indított Frigyes ellen (1482), mert a császár nem egyenlítette ki tartozását és rá akarta kényszeríteni Frigyest, hogy ismerje el házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost törvényes utódjának, de Frigyes nem mondott le a magyar trónöröklés lehetőségéről. A hat évig tartó háborúban Mátyás 1485 - ben elfoglalta Bécset, ahová áthelyezte székhelyét és udvarát is, de a fő cél, a német - római császári cím megszerzése nem sikerül. 1486 - ban meghalt III. Frigyes, a német fejedelmek fiát, Miksát választották német királynak.

V.

Mátyásnak sem Katalintól, sem Beatrixtól nem született gyermeke. Ellenben egy bécsi polgárleánytól fia született. Mátyás megkezdte a trón előkészítését Corvin János számára: az ún. nádori törvényekben (1485) is fia utódlását kívánta megalapozni. A nemesekben látta fia támogatóit, ezért megerősítette helyzetüket a vármegyékben (1486). 1490. április 6 - án Bécsben meghalt Mátyás király, mielőtt a trónutódlás kérdését megnyugtatóan rendezte volna. Kijelölt örököse csak egyike volt a lehetséges jelölteknek. Corvin János az újjáalakuló ligákkal alkudozva lemondott a trónról. Mátyás III. Frigyessel kötött megállapodását figyelmen kívül hagyták, és II. Ulászlót választották utódjává. Mátyás király hatalmának alapját, a Fekete Sereget annak saját legendás hadvezére, Kinizsi Pál és Báthory István erdélyi vajda csatában szórták szét. Mátyás halála véget vetett a központosított nemzeti királyságnak

VI.

Mátyás udvara a humanista műveltség egyik európai központja volt. Támogatta a művészeteket és a tudományokat. Budai palotája a reneszánsz kultúra központjává vált, ahova tömegesen érkeztek Itáliából a művészek, építészek, szobrászok, tudósok, írók. A reneszánsz stílusú építkezések szép példája Mátyás visegrádi nyári palotája, és a budai vár egyes részei.

Európa - hírű volt Mátyás könyvtára, a Bibliotheca Corviniana, mely 2500 kötetből állt. Udvari történetírója Antonio Bonfini volt. Ebben az időben született meg a Budai Krónika, melynek szerzője Thuróczy János volt, aki a hun - magyar rokonságot hangsúlyozta. A tudósok társaságában érlelődött meg Mátyásban az elhatározás arra, hogy egyetemet alapítson. A pápai felhatalmazás birtokában 1467 - ben Pozsonyban nyitották meg az egyetem kapuit.

Történelem – 9. tétel

Mutassa be Széchenyi életútját és reformprogramjának elemeit!

Szempontok:

I.                   Reformkor ismertetése

II.                Széchenyi élete

III.             Kossuth és Széchenyi vitája

IV.             1848 – as forradalom után

V.                Gyakorlati tevékenységei

I.

A reformkoron az 1830 - tól (Széchenyi Hitel című művének megjelenése) az 1848 - ig tartó időszakot értjük.  Két fő problémakör köré csoportosíthatók a korszak fő teendői: a függetlenség kivívása és a polgári átalakulás kérdésköre. Ezeken belül rengeteg részfeladat határozható meg: a magyar nyelv hivatalossá tételének ügye, a Habsburgoktól való függetlenedés kérdése, nemzetiségi kérdés a történelmi Magyarország területén, Erdéllyel való kapcsolat jellege, a jobbágyfelszabadítás és a hozzá kapcsolódó örökváltság kérdése, a közteherviselés problémája, a népképviselet, demokratikus szabadságjogok, az ipar, mezőgazdaság kapitalizálódása.

Ekkor történtek az első lépések az átalakulás gazdasági feltételeinek megteremtése terén. A vezető szerepet a gyenge polgárság helyett a birtokos nemesség és a nemesi értelmiség vette át. A harc a reformországgyűléseken zajlott. A döntést gátolta a kétkamarás parlament nehézkes működése.

II.

Gróf Széchenyi István (1791 - 1860) Bécsben született, s jórészt idegen környezetben nevelkedett. Felmenői között számos, az országért tenni akaró, művelt arisztokratát ismerünk. Serdülőként belépett a hadseregbe és részt vett a napóleoni háborúk összecsapásaiban. A béke azonban lelassította előmenetelét, megcsömörlött a katonaélettől és otthagyta a katonai szolgálatot.
Még katonaként, Debrecenben ismerkedett meg a fiatal erdélyi arisztokratával, Wesselényi Miklós báróval (1796-1850). A Wesselényik hagyományai a rendi függetlenségi mozgalmakhoz kötődtek. Az ifjú arisztokraták barátságot kötöttek. Együtt járták be tanulmányi céllal Nyugat - Európát. A legendás barátságban a két fiatalember jelentős hatást gyakorolt egymásra. Széchenyi a nemzeti eszméhez és hagyományokhoz, míg Wesselényi a nyugati eszmeáramlatokhoz, főként a liberalizmushoz került közel.

A jómódú Széchenyi a későbbiekben beutazta szinte egész Európát. Megismerte a gazdasági és politikai fejlődés élén járó Angliát és a fejlődésben egyre inkább lemaradó Oszmán Birodalmat is. Felismerte, hogy a felemelkedés érdekében Magyarországnak reformokra van szüksége, és életcélját az ország fejlődéséért végzett munkában találta meg.
Első országos közszereplése az 1825 – 27 - es országgyűlés. Széchenyi felajánlotta 1 évi jövedelmét a magyar nyelv fejlesztésére, többek követték példáját, s így jött létre a Magyar Tudományos Akadémia.

Reformprogramját 3 egymást követő  és egymásra épülő művében fejtette ki: Hitel (1830), Világ (1831), Stádium (1833). Hitel c. művében a magyarországi mezőgazdaság aktuális problémáira keresi a választ. Alaptétele szerint a magyarországi birtokos szegényebb, mint birtokaihoz képest lehetne. Ennek oka, hogy a nemesi birtokok korszerűsítésre szorulnak. Ennek útjában áll a nemesi földbirtok hitelképtelensége. Ezért az elavult, a mezőgazdaság kapitalizálódását akadályozó jogszabályokat el kell törölni (ősiség törvénye). Ha forgalomképes birtokok lennének Magyarországon, számos további változást kellene bevezetni: A nem nemesek is birtokolhatnának földet. Fel kellene számolni a jobbágyrendszert, meg kéne szüntetni az elavult céh - rendszert. Javítani kellene az infrastruktúrát (szállítás, közlekedés).

Széchenyi elsősorban az arisztokráciát kívánta megnyerni, saját társrétegében látta a reformfolyamat vezetőit. Ebben csalódnia kellett, mivel az arisztokraták többsége nem volt érdekelt a megújításban és inkább a birtokos nemesség soraiban hatottak Széchenyi elgondolásai.

III.

A reformkor célkitűzéseinek megvalósítása felvetette az ezekhez vezető út, a módszerek megválasztásának kérdését is. A módszerekben, a bécsi udvarral szemben követett reformpolitika kérdésében nem volt egyetértés a reformok mellett elkötelezett jelentős személyiségek között sem. A reformerek között lévő mély világnézeti, politikai szakadék legmarkánsabban Kossuth és Széchenyi vitájában mutatkozott meg. Széchenyi, arisztokrata származású lévén, Magyarország felemelkedését saját osztálya, az arisztokrácia felemelésével együtt és vezetésével képzelte el. Ausztria és Magyarország történelmileg kialakult közösségét adottnak és megváltoztathatatlannak tekintette, élesen ellenezte a függetlenségi törekvéseket. Kossuth ezzel szemben független nemzeti államot akart, vagy legalábbis egy, a Habsburg birodalmon belüli gazdasági és politikai magyar különállást. A reformfolyamat társadalmi levezetésének kérdésében is ellentmondva Széchenyinek, azt hirdette, hogy a nemesség egyedül, az egész nemzet támogatása nélkül semmiképpen sem képes a modern, polgári hazát és ennek társadalmát megteremteni. Széchenyi, aki Wesselényivel ifjan kötött barátságát már régebben megszakította, Kossuthnak a Pesti Hírlapban publikált nézetei ellen a Kelet Népe című vitairat kiadásával tiltakozott. Az ország közvéleménye és a reformerek azonban ekkorra már Széchenyi reformjait kevesellték, s Kossuth mellé álltak. Széchenyi elszigetelődött, így azt a szellemi vezetői szerepet, amelyet az 1830 - as években még ő töltött be, az 1840 - es évektől már Kossuth vette át. A reformfolyamat fő csapásiránya radikálisabb formát öltött.

IV.

A márciusi forradalom után a Batthyány - kormányban Széchenyi közmunka - és közlekedésügyi miniszter lett. A forradalom balra tolódását növekvő aggodalommal szemlélte, az Akadémiát "revolutionárius klub"- nak nevezte. A bécsi kormány és a magyarság ellentéteinek kiéleződése idején lelki egyensúlya megbomlott, az összeütközés felidézéséért magát vádolta, és elborult lélekkel a Bécs melletti döblingi elmegyógyintézetbe vonult. Az önkényuralom alatt újra feltámadt munkakedve és egy nagy leleplező munkát írt a szabadságharcot vérbe fojtó osztrák uralom ellen, nem kímélve a kormányon levő minisztereket és magának a császárnak a személyét sem. A mű csak az Osztrák – Magyar Monarchia felbomlása után látott napvilágot, kiadója, Károlyi Árpád Nagy magyar szatírának nevezte el. Amikor Bach Sándor Rückblick című névtelenül kiadott röpiratában azt akarta a külföld előtt bebizonyítani, hogy kormányzása áldásos volt Magyarország polgárosodása, gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából, Széchenyi – ugyancsak névtelenül – válasz-röpirattal felelt, s kíméletlenül, szellemesen, szatirikusan, leleplezte az osztrák államminiszter hazug fejtegetését. A munka megírásakor a Nagy magyar szatíra anyagát is felhasználta. Döblingi magányában Széchenyi eljutott a szabadságharc megértéséig, mint ezt Diszharmónia és vakság című kéziratban maradt politikai írása tanúsítja. Az osztrák titkosrendőrség gyanút fogott az Ein Blick miatt (melynek sikere hozzájárult Bach bukásához) és házkutatást rendelt el Széchenyi döblingi betegszobájában, melyet gyakran kerestek fel az ellenzéki szellemű magyar főrangúak. A zaklatások és fenyegetések elől Széchenyi 1860. április 8 - án öngyilkosságba menekült. A halála alkalmával tartott gyászünnepélyek hazafias tüntetésekké váltak.

V.

Széchenyi a reformokat gyakorlati oldaláról fogta meg. 1827 - ben megalapította a Nemzeti Kaszinót. Ettől a különböző társadalmi osztályok együttműködésének elősegítését remélte. Még ugyanebben az évben létrehozta a Magyarországi Állattenyésztő Társaságot, kiadta a Lovakrul című könyvét és megszervezte a lóverseny ügyét. Az ő munkássága teremtette meg a Dunagőzhajózási Társaságot és az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet.

Rendkívüli akaraterejének köszönhetően indult meg a Tisza szabályozása és az Al – Duna hajózhatóvá tétele. Budát és Pestet igyekezett az ország egységes gazdasági és művelődési központjává tenni és ennek érdekében szorgalmazta a Lánchíd megépítését. (1841 - ben tette le Clark Ádám a Lánchíd alapkövét.)  Széchenyi Borismertető Társaságot alapított, életre keltette a Pesti Hengermalmot, az Első Hazai Takarékpénztárt, Selyemtenyésztő Egyesületet alapított és megvalósította a balatoni gőzhajózást is.