Prológus-Kolesz

Szerencsém volt.A buszon senki sem ült mellettem.Próbáltam egy kicsit pihenni,amíg átzötykölődtünk a városon.Kifárasztott az az óra is,amíg fent voltam a levegőben.Hát sikerült,itt vagyok.
-Szia,te ott egyedül-hallottam mögülem.-Hogy hívnak?
-Bella Swan-fordultam hátra.Kisbuszban,8-an utaztunk-7 diák és a sofőr.
-Én meg Jessica Stanley,szia!Honnan jöttél?Én Denverből.
-Jacksonvilleből-feleltem.-És ti?-néztem a többi elsősre.A másik két lány első ránézésre felsőbb éves volt.
-Tyler vagyok,Duluthból jöttem.
-Az hol van?-kérdezte egy szőke lány.
-Minnesotában-felelte a fekete fiú.
-Én amúgy Lauren vagyok Portlandből-nyávogta a szöszi.
-Én Mike Newton vagyok.Winnipeg,Kanada-mondta egy szőke,kék szemű fiú,és rám mosolygott.
Felszisszentem.-Az jó messze van.
-Í.j.-vont vállat.
Megérkeztünk-mondta a sofőr.-Kiszállás!
Egy-ha a földszintet nem számoljuk-8 emeletes épület előtt parkoltunk.A bejárat üvegből volt.Bátrak egy koleszba ilyet csinálni!
Próbáltam egyenletesen lélegezni,de remegett a kezem.Rettegtem,mi lesz velem itt.Sosem voltam az a barátkozós fajta,és ez egy koedukált főiskolai kollégium.És ha több mint 1000 fiút és lányt összeeresztenek ott,ahol én is vagyok,abból-számomra legalábbis-jó nem sülhet ki.
A sofőr odaadta bőröndjeinket és utazótáskákat.Szerencsére gurulós a bőröndöm,mert két jó nagyot,meg egy táskát hoztam.Gólyák tartsanak össze,mind az öten együtt mentünk be következő 3 évünk lakhelyéül szolgáló épületbe.
Odabent rögtön jobb oldalt egy recepciós pult húzódott a sarkot félkörívvel elzárva.Egy idős hölgy olvasott ott valami könyvet,és abból fel sem nézve beszélt hozzánk.
-Bal oldal,3.ajtó.Tanulmányi iroda,Julie Everhert.Üdv a koleszban,gólyák!
Összenéztünk,majd elindultunk.Idelent jobb oldalt még két lift,mosdó volt,míg a balon sok táblás ajtó.A szívem a torkomban dobogott,ahogy Jessica benyitott a 3.ajtón.