Tételek - Nyelvtan

Nyelvtan – 9. tétel Témakör: Nyelv és társadalom

A leggyakrabban használt egynyelvű szótáraink

A magyar nyelv pontosabb elsajátításához sokféle szótár áll a rendelkezésünkre. A szótárak szócikkek, nyelvészeti segédeszközök, valamilyen szempont szerinti rendszerezése. Célja gyakorlati (a két- vagy többnyelvű szótárak) és tudományos (egynyelvű) is. Van szinonimaszótárunk, kiejtési és gyakorisági szótárunk, szólásgyűjteményeink, írói - költői szótáraink, rétegnyelvi szótáraink, tájszótáraink és nyelvatlaszunk.

Az etimológia a nyelvtudománynak az az ága, amely elválaszthatatlan egységet alkot a szótörténettel, kutatja a szavak történetét felhasználva a földrajz, történelem, nyelvészet, művészettörténet kutatásait. A magyar nyelv történeti - etimológiai szótára három kötetes, a negyedik a mutató. A szótár szócikkekből áll, a szócikk a címszótól a másik címszóig tart. Ezek ábécérendben követik egymást. Egyesíti a történeti és etimológiai szótár sajátosságait, megadja a címszó forrását, előfordulását (különböző alakjait, előfordulási helyét, idejét), német és latin megfelelőket ad, utal kódexekre. A szócikk második részében pedig a származását fejti ki, illetve a jelentésbeli összefüggésekre is utal.

Az értelmező szótárak leírják a főbb jelentéstartalom jegyeit (szó, szófaj, nyelvi réteg, jelentések, szószerkezetek az illető szóval), idegen szóval megadják, szinonimákat közöl. A Magyar értelmező kéziszótár szócikkekből áll, a szócikk a címszótól a másik címszóig tart. Ezek ábécérendben követik egymást. A szócikk felépítése: címszó, gyakorisági szám (a címszó előfordulási gyakoriságát jelzi 1 - 5 között, az 1 = gyakori) szófaj, alapjelentés, az alapjelentés értelmezése, példa, 2 - 3 vagy több mellékjelentés, értelmezés.

A szinonimaszótár a rokon értelmű szavakat adja meg, vagyis egyetlen fogalom rokon értelmű szavait, kifejezéseit szerepelteti a szócikkben. A szavak, kifejezések mellett zárójelben szerepel a stílusminősítés, vagyis közli azt is, hogy a kifejezés melyik  stílusrétegbe tartozik, illetve milyen stílusárnyalatú. 12.500 címszó és több mint 30.000 rokon értelmű lexikai egységet tartalmaz. Értelmezési feladatot nem tölt be, csupán zárójelben utal a címszó és a szinonima közötti értelmi, illetve használatköri különbségre. Szócikkei címszótól címszóig tartanak, vastag betűs szedés különbözteti meg őket.

Az Idegen szavak és kifejezések szótára a magyar nyelvben előforduló idegen szavak eredetét és jelentését adja meg.

Nyelvtan – 10. tétel Témakör: Nyelv és társadalom

Néhány jellemző tömegkommunikációs szövegfajta műfaji sajátosságai és hatáskeltő eszközei

A tömegkommunikáció a kommunikációnak az a fajtája, amely széles befogadó rétegnek közvetett és egyirányú módon információkat közvetít nyelvi és nem nyelvi eszközök segítségével.

A tömegkommunikáció leggyakoribb műfajai:

A nyomtatott sajtó a legrégebbi médiaműfaj. Több szempont alapján csoportosíthatjuk: megjelenés rendszeressége szerint, terjesztés helye szerint, tartalmuk szerint, célzott közönség szerint, nyelvük szerint, műfaj szerint (információs sajtóműfajok, publicisztikai sajtóműfajok).

Rádiós műfajok lehetnek írott anyagot előadó, megszólaltató műfajok (hír, jegyzet, glossza, levél), illetve olyan hangos anyagok, amelyek közvetlenül a rádió részére készültek. Fontos az érthető, tiszta beszéd; világos, pontos és tömör megfogalmazás.

A televíziós műfaj az 1950 - es évektől létezik, a legkiterjedtebb műfaj. A ma legelterjedtebb médium a tv, amely különböző, fejlett jelrendszereket képes kombinálni (ezek a kép, a hang, és az emberi beszéd).

Az internet a legösszetettebb műfaj, a fentiek mindegyike megtalálható rajta. Jellemzője a gyors információterjedés.

A tömegkommunikációs szövegfajták műfaji sajátosságai:

A hír az újságírás egyik alapműfaja. Frissnek, közérdekűnek, fontosnak kell lennie. Ha a négy alapvető kérdésre válaszol (kivel? / mivel?, hol?, mikor?, mi történt? / mi fog történni?) akkor kishírről beszélünk. Ha a négy alapvető kérdésen kívül válaszol a miért?, hogyan? kérdésekre is, akkor kifejlett  hírről beszélünk. Két csoportra bontjuk a műfajt: kartácshír (dolgok közepébe vágó, „in medias res” hír) és paródiahír (távolról, valamilyen részlet felől közelítő hír). Mindkettő lehet címes és cím nélküli hír is.

Az információ a hír alapja. Hírláncok összessége, tehát több, kisebb hírre bontható. Az újságban megjelenő információ mindig címes.

Közlemény a valamilyen vállalat, szervezet, magánszemély fontos, közérdekű információját tartalmazó  üzenet, melyet a sajtó általában szó szerint ad közre.

A tudósítás felel a ki? / mi?, hol?, mikor?, mit?, miért?, hogyan? kérdésekre. Pontos, tárgyilagos, tényszerű. A hír és tudósítás közötti különbség, hogy a tudósítást készítő mindig a saját maga által látott, hallott, tapasztalt, átélt eseményről ad tájékoztatást. Készülhet különleges eseményről (például kiállítás megnyitásáról, balesetről, természeti katasztrófáról, stb.) vagy mindennapi eseményről is.

Riportnál fontos a riport írójának személyes jelenléte. A riportban az író elbeszélő, cselekvő résztvevő. A valóságban megtörtént eseményről tudósít úgy, hogy a résztvevőket is megszólaltatja. A riportnak cselekménye van - párbeszédektől, képszerű kifejezésektől, irodalmi fogások alkalmazásától lesz hiteles. Helyzetrajz, jellemfestés, képzelőerő, személyes hang jellemzi. Három szerkezeti egységre osztjuk: bevezetés (érdeklődés felkeltése), tárgyalás (közvetítés, okmányozás, párbeszéd) és befejezés (lezárás: zárt befejezés, nyitott befejezés: további kérdések  végiggondolására késztet). Sokféle témája lehet, például egy esemény, egy táj, egy ember, egy szakma, stb.

Az interjú az újságíró kérdéseivel párbeszédes formájú műfaj. A közönség számára érdekes információkat tartalmaz. Témája közérdekű. Az interjúban az újságíró nem cselekvő, mint a riportban, hanem közvetítő, „faggató” szerepet tölt be.

Cikk minden olyan írás, amely az újságokban megjelenik. De a sajtóműfajokban összefonódik a korrekt, tényszerű közlés a cikkíró elemzésével, véleményével; tény - és véleményközlő részek egymásra épülnek, kiegészítik egymást; gyakran tartozik hozzá illusztráció (fénykép, táblázat, grafika, stb.)

A kommentár hírek, információk megértését segíti háttérmagyarázattal (például a hírben szereplő kevésbé ismert,  vagy régen történt eseményt magyarázza el). Megjelenhet hírbe foglalva vagy külön, hírmagyarázatként.

Glossza egy rövid, tömör, szókimondó, ironikus, csattanóval záruló írás. Kigúnyolható valós jelenségből indul ki, épp ezért hangneme bíráló. Az olvasó érzelmeire, humorérzékére kíván hatni.

A jegyzetben a készítő életből vett, hétköznapi eseményről ír. Rövid, stíluseszközben gazdag műfaj. Hangvétele lehet komoly, humoros, lírai, drámai, ironikus. Az olvasó érzelmeire kíván hatni, elgondolkodtatásra akarja késztetni

Nyílt levél közérdekű, nyilvánosságra tartozó témájú ismert vagy kitalált (fiktív) szeszélynek szóló levél. Olvasói levél az olvasó véleménye, hozzászólása, tanácskérése a lapban olvasottakkal kapcsolatban. Ezek rövidítve vagy átdolgozva kerülnek az újságba.

A kritika (műbírálat) műalkotásra készült bemutató, értékelő írás. Tárgya lehet irodalmi, színházi, zenei, képzőművészeti alkotás, tévé-, rádióműsor vagy film. Egyszerű bemutatásról vagy a tudományosan alátámasztott bírálatról van benne szó. Az ismertetés ajánló módon mutat be egy művet. A recenzió értékeli, értelmezi a művet, megállapításait tudományos eszközökkel igazolja. A bírálat kifejtett recenzió, elhelyezi a művet az alkotó munkásságában, kifejti a mű üzenetét. A tanulmány, a monográfia a tudományos szaksajtó műfaja. Az esszé elmélyült, elmélkedő irodalmi és tudományos jellegű, személyes hangvételű írás.