Tételek - Történelem

Történelem – 20. tétel

Mutassa be, hogyan vezettek a nagyhatalmak ellentétei az I. világháború kitöréséhez! Jellemezze az új típusú hadviselést!

Szempontok:

I.                   Előzmények

II.                A háború kezdete

III.             Állóháború jellemzése

I.

1870 után egyenlőtlen fejlődés jellemezte Európa országait. Anglia nagy gyarmatbirodalomként a pénzügyi és kereskedelmi világ vezetőjévé vált. A világ legnagyobb hadiflottájával rendelkezett. Külpolitikai célja a kontinentális egyensúly fenntartása és a gyarmatbirodalmának növelése volt. Franciaország szintén jelentős gyarmatokkal rendelkezett, gazdasága dinamikusan fejlődött, azonban a francia – porosz háborúban elvesztette vezető szerepét. Vissza akart vágni Németországnak, hogy visszaszerezhesse Elzász – Lotaringiát. Oroszország gazdasági, társadalmi viszonyai elmaradottak, feudális jellegűek voltak. A krími háborúban elvesztette nagyhatalmi pozícióját, a 19. század második felében viszont terjeszkedni kezdett, bekebelezte Közép – Ázsiát, Szibériát, Kaukázuson túli területeket. A fekete – tengeri szorosokra fájt a foga, be akarta tölteni a válságban lévő Törökország hatalmi helyét a Balkánon és Kis – Ázsiában. Németország 1871 – ben egységes állam lett, a gazdasága a legdinamikusabban fejlődött Európa országaiéhoz képest. Ipara újabb nyersanyagbázist, munkaerőt és piacokat igényelt, azonban gyarmatbirodalma ehhez kevés volt, így gyarmatai növelése érdekében fegyverkezésbe kezdett. Külpolitikai céljává vált az európai hegemónia, ehhez növelnie kellett befolyását Közép – Európában, valamint terjeszkednie a Közel – Keleten. Az Osztrák – Magyar Monarchia a többi országhoz képest súlyos belpolitikai gondokkal küzdött, a gazdasága hanyatlott és sok nemzetiség további problémákat okozott. Politikai befolyást akart szerezni a Balkánon. Németországhoz igazodott annak közel – keleti terjeszkedésében.

A 19. század végén kibontakozó 2. ipari forradalom valamennyi nagyhatalmat fokozott külső aktivitásra ösztönzött. A 20. század elejére a nemzetközi kapcsolatokban felhalmozódtak a feszültségek a német – francia ellentét, a balkáni „keleti kérdés” és a gyarmatokért folyó versengés következtében. Európa nagyhatalmai a megszerzett pozícióik megvédéséért és hatalmi igényeik érvényesítéséért katonai szövetségekbe tömörültek.

A központi hatalmak, Németország, az Osztrák – Magyar Monarchia és Oroszország 1873 – ban megkötötte a három császár szövetségét Franciaország ellen, azonban a balkáni kérdések miatti komoly érdekellentét az Osztrák – Magyar Monarchia és az oroszok közt ingataggá tette a szövetséget. 1879 – ben Németország és az Osztrák – Magyar Monarchia szövetséget is kötött Oroszországgal szemben. Később a franciaellenességükhöz csatlakozott Olaszország, majd Románia is.

A központi hatalmak szövetségeinek hatására 1893 – ban francia – orosz, 1904 – ben angol – francia, majd 1907 – ben angol – orosz szövetség alakult ki, így megszületett az antant.

A feszültségek növekedését fokozta a világ újrafelosztásáért való harc is, amely komoly diplomáciai és katonai összetűzésekhez vezetett. Németország és Anglia közt flottaépítési verseny alakult ki. Az európai nagyhatalmak a 20. század elején hozzáláttak földi hadseregük fejlesztéséhez is. Számos olyan konfliktus is lezajlott, ami világháborúhoz vezethetett volna, ilyen volt például az 1905 – ös első marokkói válság, 1908 – ban Bosznia – Hercegovina annektálása, vagy az 1912 – es első balkáni háború.

A központi hatalmak előnye volt, hogy összefüggő területként könnyebb volt a csapatmozgatás, élelem – és fegyverszállítás, azonban fenn állt a kétfrontos háború veszélye. Az antantnak a gyarmatok kimeríthetetlen nyersanyagbázist biztosítottak, viszont gyenge volt a szárazföldi hadseregük.

Az összes, háborúra készülő ország támadásra építette haditerveit. Németország Oroszország lassú mozgósítását feltételezve hozta létre a Schliffen – tervet. Célja a kétfrontos háború elkerülése volt. Azonban kétségek merültek fel, ugyanis Oroszország felgyorsította stratégiai vasútépítkezéseit, és erőteljesebbé vált a francia és angol készülődés.

II.

1914. június 28 – án lelőtték Ferenc Ferdinándot Szarajevóban. Szerbia elutasította az ultimátumot, így az Osztrák – Magyar Monarchia 1914. július 28 – án hadat üzent. A szövetségi kötelezettségeikkel megfelelően a nagyhatalmak sorra hadba léptek. Míg az USA, Olaszország, Románia, Bulgária semlegességi nyilatkozatot tett, addig Japán az antant, Törökország pedig a központi hatalmak oldalán csatlakozott a háborúhoz.

III.

Miután a villámháborús tervek kudarcot vallottak, a frontvonalak megmerevedtek, állóháború alakult ki. Lövészárkok, bunkerek és szögesdrótakadályok bonyolult rendszerét építették ki. Az előny a gépfegyverekkel, gyorstüzelő ágyúkkal felszerelt védőknél volt. Új fegyvereket (harci gáz, repülő) vettek be, de ezek sem hoztak áttörést.

Felértékelődött a hátország szerepe, átálltak haditermelésre, a nők munkába álltak. Áruhiány alakult ki, bevezették a jegyrendszert, virágzott a feketepiac. „Anyagcsata” kezdődött: az a fél lesz a győztes, amelyik jobb anyagi, gazdasági háttérrel rendelkezik.

Történelem – 21. tétel

Az 1956 – os forradalom

Szempontok:

I.                   Előzmények

II.                A forradalom kitörés és eseményei

III.             Megtorlás, veszteségek

IV.              Az 1956 – os óvári események

I.

Sztálin halála (1953) után Moszkva utasítására Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki reformokat ígért. A reformok az emberek életminőségének javítását, a terror enyhítését célozták meg. 1995 – ben azonban megkezdődött a visszarendeződés, Nagy Imrét leváltották, az új miniszterelnök Hegedüs András lett. Megtorpant a politikai élet rehabilitációja, újabb erőszakos téeszesítés kezdődött. Nagy Imre körül azonban kikristályosodott a párt reformellenzéke, az írok, művészek körében (Petőfi - kör) egyre élesebb kritikák fogalmazódtak meg.

1956 júniusában, Poznanban (Lengyelország) munkásfelkelés tört ki, mely után a szovjet vezetés Rákosi menesztése mellett döntött. Az új főtitkár Gerő Ernő lett, de ez nem jelentett igazi változást. Az erjedés folyamatát azonban már nem lehetett megállítani, elkerülhetetlenné vált Nagy Imre pártba való visszavétele. 1956. október 6 – án Rajk Lászlót újratemették.

Mialatt a legfelső állami- és pártvezetés Jugoszláviában tartózkodott, döntő fordulat állt be az itthoni eseményekben.

II.

1956. október 13 – án a szegedi egyetemisták létrehozták saját ifjúsági egyesületüket, a MEFESZ – t. 1956. október 22 – én a budapesti Műegyetem diákjai 16 pontos követelést fogalmaztak meg: a szovjet csapatok vonuljanak ki, Nagy Imre legyen a kormányfő, vélemény-, sajtó-, szólásszabadság, szabad, többpárti választások, gazdasági élet átszervezése, stb., és elhatározták, hogy másnap rokonszenvtüntetést tartanak a lengyelek mellett, amelyet Gerő Ernő kezdetben betiltott, majd engedélyezett.

1956. október 23 – án kitört a forradalom. Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti Dalt a Petőfi – szobornál. Tüntetés a Bem – szobornál (Bessenyei Ferenc elszavalta a Szózatot). A tömeg a Parlament elé vonult, ahol Nagy Imre tartott beszédet, megígérte az 1953 – as kormányprogramhoz való visszatérést. A Rádió ostroma, a Sztálin – szobor ledöntése, feldarabolása. A pártvezetés ellenforradalomnak nyilvánította az eseményeket, szovjet csapatok beavatkozását kérte. Éjjel Nagy Imrét kinevezték miniszterelnöknek.

1956. október 24 – én a hajnalban beavatkozó szovjet csapatok miatt a felkelés nemzeti harccá vált. Kijárási tilalmat és statáriumot (rögtönítélő bíróságot) hirdettek meg. Délben Nagy Imre amnesztiát hirdetett a fegyvert letevőknek.

1965. október 24 – 25- 26 – án a forradalom elterjed vidéken is, több helyen belelőttek a tömegbe (október 26.: a határőrlaktanyánál sortűz Mosonmagyaróváron!). Országszerte Nemzeti Tanácsok alakultak.

 1956. október 25 - én a Parlament előtt gyülekező tömegbe belelőnek az ÁVH – sok (ÁHV = Államvédelmi Hatóság), ettől kezdve a népharag az ÁVH ellen fordult hajtóvadászat formájában. Gerőt leváltották, helyébe Kádár János került.

1956. október 28 – án Nagy Imre rádióbeszédben közölte az ÁVH megszűntetését, az események „nemzeti forradalommá” nyilvánítását, a tűzszünet elrendelését, a szovjet csapatok kivonulásáról való tárgyalásokat és az amnesztiát.

1956. október 30 – án Nagy Imre bejelentette, hogy megszüntetik az egypártrendszert és megkezdték a tárgyalásokat a szovjet csapatok teljes kivonulásáról, ezt megerősítette a szovjet kormánynyilatkozat is. A felkelők megostromolták a Köztársaság téri pártházat, meglincselték a védőket.

1956. október 31 – én Moszkvában döntés született a forradalom leveréséről (USA szabad kezet adott Moszkvának, nem tekintette szövetségesének Magyarországot, a nyugati országok figyelmét a Szuezi – válság kötötte le). Feloszlott az MDP (Magyar Dolgozók Pártja), megalakult az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt – főtitkára Kádár János).

1956. november elsején Magyarország kilépett a Varsói Szerződésből. 1956. november 3 – án új kormány alakult, Mindszenty bíboros este rádiószózatot intézett a nemzethez, szabadságharcnak értékelte az eseményeket, Tökölön pedig tárgyalásokra készültek a szovjet katonai vezetéssel a csapatok kivonásáról, azonban Maléter Pált (honvédelmi miniszter) és társait tőrbe csalták és elfogták.

1956. november 4 – én a szovjet csapatok hajnalban megtámadták az alvó Budapestet. Szolnokon megalakult Kádár János vezetésével a szovjeteket kiszolgáló ellenkormány, a Forradalmi Minkás – Paraszt Kormány. Nagy Imre tiltakozásul az ENSZ – hez fordult, majd a képviselőkkel együtt elhagyta a Parlamentet. Az utolsó ott maradt képviselő Bibó István. (Nagy Imrét és társait tőrbe csalták, majd Romániába szállították.)

1956. november 4. – 11. – e között utcai harcok folytak, a legerősebb fegyveres csoport a Korvin – köz volt, azonban a forradalmat leverték.

III.

Kb. 300 személy kivégzése (1958.június 16. Nagy Imre), 22 ezer ember elítélése, 13 ezer ember internálása (kitelepítése), kb. 200 ezer ember hagyta el az országot. A forradalom alatt kb. 2500 ember halt meg a harcokban, kb. 20 ezer ember sebesült meg. Óriási az anyagi veszteség a szovjet tankok pusztítása érdekében.

IV.

Mosonmagyaróvár a 20. századi történetének legvéresebb, leggyászosabb napja 1956. október 26 – a, ekkor dördült el az Ipartelepen az a sortűz, amelynek 106 halálos áldozata és 250 sebesültje volt a békés tüntetők közül. 1956. október 23 – án kirobbant forradalom hatására vidéken is megkezdődött a hitelét vesztett hatalom leváltása. Október 25 – én, csütörtökön este Óvárra is eljutott a Parlament előtti vérengzés híre. Tiltakozásul az akadémisták néma tüntetést szerveztek a Lenin (ma Fő) úton és a Magyar utcán. Másnap reggel az előadásokra induló diákság a közeli pártbizottság és a tanácsház (mai önkormányzat) elé vonult, ahol már gyülekezett a város lakossága is. A Tanácsházról leverték a vörös csillagot. Közben óvodások és általános iskolások vonultak a Fő úton, s a tömeg a járásbíróság és a posta elé vonult. Ezután kiszabadították a járásbíróság épületében őrzött foglyokat. Innen a tömeg egyik része – közöttük a középiskolások – Moson irányába ment, a másik része a Gyári úton haladt az Ipartelep irányába. Az itt lévő rendőrőrs előtt megálltak, és leszedték a rendőrök és katonatisztek jelvényeit. A timföldgyári munkások csatlakozása után a tüntetők a határőr laktanya elé vonultak, és az épületen lévő vörös csillag eltávolítását követelték. Ennek teljesítését meg is ígérte Dudás István parancsnok, néhány perc múlva azonban Dudás százados jelére az előre beásott géppuskákból sortűz zúdult a békésen éneklő, beszélgető tömegre. Leírhatatlan volt a pánik, a kézigránátok és a géppuskatűz után a tüntetők menekülni kezdtek, amikor még egy sortűz kaszabolta le őket. Órákig tartott, amíg a halottakat és a jajgató, segítséget kérő sebesülteket elszállították. Sokan szállítás közben vagy a kórházban haltak bele sérüléseikbe. Dudás István megszökött a városból, a népharag megölt három ÁVH – s tisztet. A forradalmat követő megtorlásban, az eseményekben való részvétele miatt többeket kivégeztek, súlyos börtönbüntetésre ítéltek. Több akadémistát végleg vagy egy időre kizártak a felsőoktatási intézményekből. Október utolsó napjaitól menekültek tízezrei mentek át a városon a nyugati határ felé.

Tételek - Történelem

Történelem – 18. tétel

 

Mutassa be IV. Béla tatárjárás előtti és utáni politikájának jellemzőit! Magyarázza meg, hogy a tatárjárás miért volt súlyos csapás a középkori magyar királyságra!

Szempontok:

I.                   Harci események, muhi csata

II.                A tatárjárás nézetei

III.             Magyarország újjászervezése

I.

II. András halála után fia, IV. Béla (1235 - 1270) került Magyarország trónjára. IV. Béla már hercegként sem értett egyet apja politikájával, ezért hatalomra jutása után megkísérelte visszaállítani az ország korábbi állapotát. Hogy saját hatalmát, illetve tekintélyét megerősítse, leszámolt apja híveivel, II. András birtokadományainak jelentős részét visszavette, és korábbi szokásokat is felrúgott. A királyi tanácsban például elégettette a bárók székeit, hogy ne tudjanak leülni a király jelenlétében; megszüntette a közvetlen bejárást a királyhoz – ezután csak írásban lehetett vele érintkezni. Ezekkel az intézkedésekkel Béla csak a vezetőréteg elégedetlenkedését, illetve saját népszerűségének csökkenését érte el.

1237 - ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtok - visszavételi politikáját. 1239 - ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. 1240 - ben a tatárok elfoglalták Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordult segítségért, de egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241 - ben a tatárok három irányból törtek Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei - hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei - hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, meggyilkolták Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonultak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre.

Muhi közelében 1241. április 11. - én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla először az osztrák területekre menekül, majd Dalmáciába egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni (Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni (Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma).

II.

A tatárjárás legfájóbb velejárója a hatalmas, 20 - 50 % - ra becsült emberveszteség volt. Mivel a pusztítás nem egyformán érintette az ország egyes területeit, a tatárjárás kihatott az etnikai viszonyokra is.

A magyarság elsősorban az alföldeket és a völgyeket lakta, ezért a veszteségek főként őket érintették. Az emberveszteséget részben a bevándorlás pótolta. IV. Béla visszahívta a kunokat, akik az Alföld elpusztult vagy ritkán lakott vidékein telepedtek le (Nagykunság, Kiskunság, Temesvidék). Ekkor települtek le a jászok (alánok) is a Jászságban. Egy - két évszázad alatt mindkét nomád nép beolvadt a magyarságba. Nőtt a 13. század eleje óta Erdélybe betelepülő vlachok száma. Az állattartó románok elsősorban a királyi erdőuradalmakban települtek le. A cseh és lengyel bevándorlás révén délebbre húzódott a szláv etnikai határ, de az ország lakosságának 70 - 80% - át továbbra is a magyarság alkotta.

III.

Ahhoz, hogy az országot romjaiból újjáépítse, IV. Béla változtatni kényszerült korábbi politikáján. Lemondott a királyi birtokállomány helyreállításáról, sőt a bárók megnyerése érdekében maga is jelentős adományokat juttatott híveinek. Az adományokat azonban katonaállításhoz és a korábban tiltott várépítéshez kötötte. Gazdasági és védelmi okok miatt számos települést emelt városi rangra, s a városok kiváltságait a korábbiakhoz képest bővítette (vámmentes kereskedelem, szabad bíró- és tanácsválasztás, kőfal építése).

Igyekezett szélesíteni, illetve erősíteni támogatói bázisát, ezért az 1267 - es törvényekben megerősítette a köznemesek Aranybullában szereplő szabadságjogait (adómentesség, bírói ítélet nélkül nem foghatók le, csak az ország védelmére kötelezhetők, birtokaikat örökíthetik).

Az elpusztult területek benépesítését betelepítésekkel, illetve hospesek behívásával segítette.

Külpolitikájában békés szövetségesi viszonyra törekedett Haliccsal és Lengyelországgal, melyet dinasztikus házasságokkal is megerősített (pl. egyik lányát a halicsi fejedelemhez adta feleségül). Babenberg Frigyestől harcok árán visszaszerezte a kizsarolt területeket.

Az ország újjáépítése sikeresnek bizonyult. IV. Béla méltán nyerte el az utókortól a „második honalapító” címet.

 Történelem – 19. tétel

 

Mutassa be a mohácsi csata és a kettős királyválasztás következményeit, az ország három részre szakadásának folyamatát!

Szempontok:

I.                   A mohácsi csata következményei

II.                Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd küzdelme

III.             Buda elfoglalása

IV.             Az ország három részre szakadása

I.

A magyar vezetők időben hírt szereztek a közelgő török támadásról, azonban semmi komolyabb előkészületre nem került sor. 1526 júliusára meg is érkezett a kb. 80 ezer fős szultáni had, Nándorfehérvárnál átkelt a Dunán, majd az egyetlen még jelentős erősséget, Péterváradot elfoglalta. A magyar sereg fővezére, Tomori Pál kalocsai érsek 1526. augusztus 29 – én a mohácsi síkon vállalt csatát. A csata két óra alatt elveszett, Tomori Pál, 7 főpap, 28 főúr, 15 ezer katona és II. Lajos magyar király is meghalt.

A csata után a török sereg Budáig hatolt előre, majd kifosztva, s a Dunántúl egy részét és a Duna – Tisza közét végigpusztítva kivonult az országból.

II.

A mohácsi vereség legsúlyosabb következménye az azt követő anarchikus viszonyokban rejlett. A megürült trónra két jelölt is volt. Habsburg Ferdinándot a Jagellókkal kötött családi szerződésre hivatkozva 1526 decemberében a főrendek egy része királlyá választotta. Szapolyai Jánost pedig az 1505 – ös rákosi végzésre hivatkozva 1526 novemberében megkoronázták.

Ferdinánd támadást intézett Szapolyai ellen, akit ez felkészületlenül ért. Erdélybe, majd Lengyelországba menekült. Szapolyai a török portától kért segítséget. 1528 – ban megkötötték az isztambuli szerződést. A török csapatok segítségével Szapolyai visszafoglalta az ország nagyobbik részét. 1529 – ben a szultán vezette sereg, miután a szultán Mohácson fogadta Szapolyai hódolatát, visszafoglalta Szapolyai számára Budát, majd Bécs ellen vonult, azonban hadjárata sikertelen volt. 1532 – ben újabb hadjárat indult Bécs ellen, Kőszeg azonban hosszú ideig feltartóztatta, Bécs körül nemzetközi haderő gyűlt össze, így a szultán nem vállalta az ostromot.

1538 – ban Szapolyai és Ferdinánd Váradon békét kötött. Ez alapján megtartották addig birtokolt területeiket, elismerték egymás királyságát. Szapolyai halála után Ferdinánd az örökös.

III.

1540 – ben Szapolyai János meghalt, végakarata szerint a szultán fiát, János Zsigmondot fogadta el királynak. Ferdinánd viszont a váradi béke alapján el akarta foglalni Szapolyai országrészét. Szulejmán nem engedhette meg a Habsburg befolyás növekedését Magyarországon, ezért 1541. augusztus 29 – én a törökök megszállták Budát.

IV.

Buda megszállásával az ország három részre szakadt.

Az ország déli – középső része a töröké lett, ez volt a Hódoltság. Erdély és Tiszántúl az Erdélyi Fejedelemség részét képezte Izabella és János Zsigmond kezében. Az ország nyugati – északi része pedig Ferdinándé, ez a Királyi Magyarország.

Friss

Fent az 5. fejezet a Testvér - szeretetből.

Helyzetjelentés

Sziasztok Drágáim!
Egy picit elhavazódtam, de igyekszem hozni az új fejezeteket. Jövő héten lesz várható a Moonlight 15. fejezete, és ma igyekszem összehozni a Testvér - szeretet 5. fejezetét. Még ebben a hónapban a Vérmágiát is szeretném folytatni, illetve kilátásban vannak a Fight! és a Modern Mese - Rachel Winstead és Cedrick Rawlins története következő fejezetei is. Pontos időpontot nem tudok mondani, sok a tanulnivaló, ráadásul jövő héten van a szalagavatónk is.
Köszi a kitartást!
pusszancs <3>