Tételek - Történelem

Történelem – 18. tétel

 

Mutassa be IV. Béla tatárjárás előtti és utáni politikájának jellemzőit! Magyarázza meg, hogy a tatárjárás miért volt súlyos csapás a középkori magyar királyságra!

Szempontok:

I.                   Harci események, muhi csata

II.                A tatárjárás nézetei

III.             Magyarország újjászervezése

I.

II. András halála után fia, IV. Béla (1235 - 1270) került Magyarország trónjára. IV. Béla már hercegként sem értett egyet apja politikájával, ezért hatalomra jutása után megkísérelte visszaállítani az ország korábbi állapotát. Hogy saját hatalmát, illetve tekintélyét megerősítse, leszámolt apja híveivel, II. András birtokadományainak jelentős részét visszavette, és korábbi szokásokat is felrúgott. A királyi tanácsban például elégettette a bárók székeit, hogy ne tudjanak leülni a király jelenlétében; megszüntette a közvetlen bejárást a királyhoz – ezután csak írásban lehetett vele érintkezni. Ezekkel az intézkedésekkel Béla csak a vezetőréteg elégedetlenkedését, illetve saját népszerűségének csökkenését érte el.

1237 - ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár veszedelemről, így az uralkodó erre tekintettel leállította birtok - visszavételi politikáját. 1239 - ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal betörnek. 1240 - ben a tatárok elfoglalták Kijevet. Béla Európa keresztény uralkodóihoz fordult segítségért, de egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241 - ben a tatárok három irányból törtek Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei - hágón keresztül érkezett, a jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tőrt be. Béla fegyverbe szólította az országot, körbe vitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei - hágónál elsöpörte a magyar védőket. Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a tatárok és a kunok között, meggyilkolták Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé indulva, rabolva és fosztogatva kivonultak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre.

Muhi közelében 1241. április 11. - én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla először az osztrák területekre menekül, majd Dalmáciába egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták elfoglalni (Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot. Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni (Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma).

II.

A tatárjárás legfájóbb velejárója a hatalmas, 20 - 50 % - ra becsült emberveszteség volt. Mivel a pusztítás nem egyformán érintette az ország egyes területeit, a tatárjárás kihatott az etnikai viszonyokra is.

A magyarság elsősorban az alföldeket és a völgyeket lakta, ezért a veszteségek főként őket érintették. Az emberveszteséget részben a bevándorlás pótolta. IV. Béla visszahívta a kunokat, akik az Alföld elpusztult vagy ritkán lakott vidékein telepedtek le (Nagykunság, Kiskunság, Temesvidék). Ekkor települtek le a jászok (alánok) is a Jászságban. Egy - két évszázad alatt mindkét nomád nép beolvadt a magyarságba. Nőtt a 13. század eleje óta Erdélybe betelepülő vlachok száma. Az állattartó románok elsősorban a királyi erdőuradalmakban települtek le. A cseh és lengyel bevándorlás révén délebbre húzódott a szláv etnikai határ, de az ország lakosságának 70 - 80% - át továbbra is a magyarság alkotta.

III.

Ahhoz, hogy az országot romjaiból újjáépítse, IV. Béla változtatni kényszerült korábbi politikáján. Lemondott a királyi birtokállomány helyreállításáról, sőt a bárók megnyerése érdekében maga is jelentős adományokat juttatott híveinek. Az adományokat azonban katonaállításhoz és a korábban tiltott várépítéshez kötötte. Gazdasági és védelmi okok miatt számos települést emelt városi rangra, s a városok kiváltságait a korábbiakhoz képest bővítette (vámmentes kereskedelem, szabad bíró- és tanácsválasztás, kőfal építése).

Igyekezett szélesíteni, illetve erősíteni támogatói bázisát, ezért az 1267 - es törvényekben megerősítette a köznemesek Aranybullában szereplő szabadságjogait (adómentesség, bírói ítélet nélkül nem foghatók le, csak az ország védelmére kötelezhetők, birtokaikat örökíthetik).

Az elpusztult területek benépesítését betelepítésekkel, illetve hospesek behívásával segítette.

Külpolitikájában békés szövetségesi viszonyra törekedett Haliccsal és Lengyelországgal, melyet dinasztikus házasságokkal is megerősített (pl. egyik lányát a halicsi fejedelemhez adta feleségül). Babenberg Frigyestől harcok árán visszaszerezte a kizsarolt területeket.

Az ország újjáépítése sikeresnek bizonyult. IV. Béla méltán nyerte el az utókortól a „második honalapító” címet.

 Történelem – 19. tétel

 

Mutassa be a mohácsi csata és a kettős királyválasztás következményeit, az ország három részre szakadásának folyamatát!

Szempontok:

I.                   A mohácsi csata következményei

II.                Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd küzdelme

III.             Buda elfoglalása

IV.             Az ország három részre szakadása

I.

A magyar vezetők időben hírt szereztek a közelgő török támadásról, azonban semmi komolyabb előkészületre nem került sor. 1526 júliusára meg is érkezett a kb. 80 ezer fős szultáni had, Nándorfehérvárnál átkelt a Dunán, majd az egyetlen még jelentős erősséget, Péterváradot elfoglalta. A magyar sereg fővezére, Tomori Pál kalocsai érsek 1526. augusztus 29 – én a mohácsi síkon vállalt csatát. A csata két óra alatt elveszett, Tomori Pál, 7 főpap, 28 főúr, 15 ezer katona és II. Lajos magyar király is meghalt.

A csata után a török sereg Budáig hatolt előre, majd kifosztva, s a Dunántúl egy részét és a Duna – Tisza közét végigpusztítva kivonult az országból.

II.

A mohácsi vereség legsúlyosabb következménye az azt követő anarchikus viszonyokban rejlett. A megürült trónra két jelölt is volt. Habsburg Ferdinándot a Jagellókkal kötött családi szerződésre hivatkozva 1526 decemberében a főrendek egy része királlyá választotta. Szapolyai Jánost pedig az 1505 – ös rákosi végzésre hivatkozva 1526 novemberében megkoronázták.

Ferdinánd támadást intézett Szapolyai ellen, akit ez felkészületlenül ért. Erdélybe, majd Lengyelországba menekült. Szapolyai a török portától kért segítséget. 1528 – ban megkötötték az isztambuli szerződést. A török csapatok segítségével Szapolyai visszafoglalta az ország nagyobbik részét. 1529 – ben a szultán vezette sereg, miután a szultán Mohácson fogadta Szapolyai hódolatát, visszafoglalta Szapolyai számára Budát, majd Bécs ellen vonult, azonban hadjárata sikertelen volt. 1532 – ben újabb hadjárat indult Bécs ellen, Kőszeg azonban hosszú ideig feltartóztatta, Bécs körül nemzetközi haderő gyűlt össze, így a szultán nem vállalta az ostromot.

1538 – ban Szapolyai és Ferdinánd Váradon békét kötött. Ez alapján megtartották addig birtokolt területeiket, elismerték egymás királyságát. Szapolyai halála után Ferdinánd az örökös.

III.

1540 – ben Szapolyai János meghalt, végakarata szerint a szultán fiát, János Zsigmondot fogadta el királynak. Ferdinánd viszont a váradi béke alapján el akarta foglalni Szapolyai országrészét. Szulejmán nem engedhette meg a Habsburg befolyás növekedését Magyarországon, ezért 1541. augusztus 29 – én a törökök megszállták Budát.

IV.

Buda megszállásával az ország három részre szakadt.

Az ország déli – középső része a töröké lett, ez volt a Hódoltság. Erdély és Tiszántúl az Erdélyi Fejedelemség részét képezte Izabella és János Zsigmond kezében. Az ország nyugati – északi része pedig Ferdinándé, ez a Királyi Magyarország.