Vámpír akadémia 5. részlet

Drágáim,fogalmam sincs,ismeritek e egyáltalán a történetet,de elkezdtem lefordítani a Vámpír akadémia 5.könyvét. Bevallom,német szakos vagyok,csupán önképző angolos,úgyhogy biztos van pár nagyobb hibám benne,és az is tuti,hogy a hivatalos fordítástól mérföldekre mászkál.De a semminél több lesz,ha elkészül...valamikor.Sokan keresik magyarul a könyvet,ugyebár rajongói fordításban,de még senki nem csinálta meg...Hát én 3 nap alatt jutottam idáig...Egy kevéske részlet az 1. fejezetből...

1. fejezet

„Ezt nem” -mondtam, ahogy Dmitrij ott állt a terem közepén.

„Próbáld meg!” -vicsorgott, miközben megszorította a szorítást Lissa nyaka körül.”Striga vagyok, emlékszel?

„De mi értelme?” –Kérdeztem, miközben sértő állást foglaltam és nem igazán tudtam, hogyan tudnék támadni és rávenni, hogy engedje el Lissát, mielőtt meg sérülne. Szaladni akart, és én valószínűleg a végén meghalok, de ez nem is lényeges.

„Móka? Kihívás? Bosszú? Öröm?” -Vállat vont, miközben még mindig tartotta Lissát.

”Csipkelődsz… A találgatásod olyan jó,mint az enyém.” -mondta most a megszokott humortalan, hideg nevetéssel.

„Nem akarod ezt tenni” –mondtam egy ostoba kísérletben, hogy feltámasszam a régi Dmitrijem egy apró részét

„Mondtam már… Ez a mora már nem aggodalmam. Csak te vagy az.” –mondta összezárt állkapoccsal.

„Kérlek… Kérlek, ne bántsd. Én… Én megteszek bármit” –Vereséggel telien emeltem fel a kezeim feladásképp, elhagyva a küzdőálláspontom.

„Ne, Rose, ne!” –nyafogott Lissa és Dmitrij morgás közben szigorította a szorítást a nyaka körül.

„Van néhány kérdésem előtte” –ismételte meg azokat a kifejezéseket, amiket használtam, mikor fogvatartott engem. Szó nélkül néztem rá, mintegy felhívásként, hogy folyatódjanak.”Ez megváltoztatott volna valamit?” –kérdezte oldalra döntve a fejét.

„Mi?” –kérdeztem zavarodottan.

„Ha azt mondtam volna, hogy szerettelek téged, hogy a hídon… Csatlakoztál volna hozzám?” –kérdezte olyan semleges hanggal, hogy tényleg kirázott a hideg.

„Komolyan gondoltad volna azt?” –Várakozóan kérdeztem, a szívem hevesen vert. Azaz a kérdés, ami ébren tartott engem, miközben belül emésztett.

„Számít ez?” –kérdezte még mindig hideg hangon.

Sóhajtottam. Engem majdnem meggyőztek, hogy egy striga nem tud szeretni egyébként.

„Ha hagyod elmenni… csatlakozni fogok hozzád.” –mondtam magasra tartott fejjel.

„Rose…” –zokogott Lissa.

Dmitrij egy percen keresztül rám nézett és nevetett.

„Tudod mit, ez nem számít már” –mondta komolyan.”Kétszer megkaróztál engem, és azt gondolom, megérdemelsz egy kevés büntetést, mielőtt felébresztelek. Akkor érteni fogod, de azt hiszem, az utolsó perc tiszta kín elég büntetés lesz.”

„Miért…” –kezdtem, de eltörte Lissa nyakát.

Teljes erőmből sikítottam. Az a fájdalom, amit éreztem, szinte lehetetlen volt elviselni, és akkor úgy ugrottam ki az ágyból, hogy sikoltoztam, rugdostam, a hajam tiszta izzad szénakazal.

Ez csak egy rémálom, gondoltam kifulladva. Csak egy rettenetes, ijesztő rémálom. Egy zuhanyra szorulva leszálltam az ágyról.

Megnéztem az órát az ágyam mellett, és sóhajtottam, még mindig két óra van reggeliig és nem foglalkoztam azzal, hogy egyedül voltam, ezekben a napokban. Gondolkodási időt adott nekem, és ez darabokra törte a szívem. Túl sok kérdés és annyi határozatlanság. Már négy napja, hogy visszajöttem és a sulihoz visszatért bemutatóm valószínűleg az volt, hogy miért voltam megrendült… Mindenről épp annyira zavart voltam.

Miután a zuhany alatt elkezdtem jobban érezni magamat, és éreztem az égő vizet a hátamon, arra késztetett engem, hogy a Dmitrij jeges hideg kezével való ellentétre gondoljak, ami reszketést okozott.

És feltettem magamnak ugyanazt a kérdést, amit feltettem, mióta Dmitrij a sötét vízbe zuhant. Ha adtam volna neki esélyt, utána azt mondta volna, hogy „Én is szeretlek téged” és komolyan gondolta volna azt?

Nem is vettem észre, hogy sírtam, ahogy a forró víz futott le az arcomon. A fenébe! Erről a tapasztalatról azt hitték, erősebbé tesz engem, azt gondoltam, megöltem életem szerelmét. Azt mondom, hogy „gondoltam”, mert nem sikerült… kétszer. De én nem voltam erősebb, egy részem gyengébb volt… Rájöttem, hogy még a nagy Rose Hathaway-nak is voltak gyengeségei. Majdnem egy striga vérszajhája lettem… Pokolba, amiért egy striga vérszajhájáva váltam!! És most hogy rájöttem, nem halt meg, éreztem a gyengeséget bennem, azt a gyengeséget, amiről ezelőtt nem tudtam, de ott volt.

pux:Đ