Pakold te a puttonyt!

Szegény Mikulás kidőlt. Gyerünk emberek, pakoljátok meg a puttonyotokat! Legyen egy jól induló telünk! ;)

Friss

Fent a 18. fejezet a Moonlight - ból.

Friss

Fent a 2. fejezet a Vérmágiából.

Friss

Fent a 17. fejezet a Moonlight - ból. Nagyon rövid lett, de a következő majd hosszabb lesz az eddigieknél.

Friss

Fent a 16. fejezet a Moonlight - ból.

Friss

Fent a 6. fejezet a Testvér - szeretetből.

Tételek - Nyelvtan

Nyelvtan – 16. tétel Témakör: A retorika alapjai

A nyilvános megszólalás szövegműfajai, kidolgozásuk lépései

A retorika görög eredetű szó, jelentése helyes beszéd, ékesszólás. Hivatalos neve szónoklástan vagy szónoklattan. A retorika napjainkban vizsgál minden olyan szóbeli megnyilatkozást, amelyben legalább az egyik fél nem csak a saját képviseletében szólal meg.

A szónoki beszéd lehet tanácsadó (mai nevén politikai beszéd), törvényszéki (vád- és védőbeszédek) vagy alkalmi beszéd (ünnepi beszédek). A tanácsadó beszédben a szónok valamilyen ügynek a hasznos vagy káros voltát próbálja bizonyítani. A törvényszéki beszédben, más szóval jogi beszédben a bírák döntését akarják befolyásolni a védő és a vádló, vagy maga a bíró fejti ki álláspontját. Az alkalmi beszédben valamilyen magasztalásra méltó dolgot vagy személyt dicsőítenek.

A nyilvános megszólalás műfajai közé tartozik az előadás (pl.: tanár előadása), a kiselőadás, a felszólalás, a hozzászólás, az értekezés, a beszámoló, az ismertetés, a nyilvános vita és a tévés - rádiós műfajok is.

A szövegszerkesztés lépései:

- témaválasztás, címadás

- szövegtípus kiválasztása

- a beszéd kommunikációk körülményeinek felderítése (kinek?, hol?)

- anyaggyűjtés

- források: könyvek, folyóiratok, filmek, internet

- elrendezés

- a beszéd vázának kialakítása

- tények, ismeretek csoportosítása

- tételmondatok kiemelése

- felesleges információk kiejtése

- a szöveg kidolgozása

- a végleges mondatok megfogalmazása

- stíluseszközök kiválasztása

- jelentésbeli, grammatikai kapcsolóelemek használata

- megtanulás, előadás

- nem célszerű olvasni!

- nem kell ragaszkodni az előre leírt mondatokhoz, a spontán hatás érdekében

Nyelvtan – 17. tétel Témakör: A retorika alapjai

Az elrendezés és a hatáskeltés retorikai eszközei

A hatásos meggyőzésnek nem csak nyelvi tényezői vannak. Arisztotelész szerint a szónok meggyőző ereje lehet logikai (logosz), ez érvekből szárma­zik, etikai (ethosz), ami a beszélő személyiségéből sugárzik, valamint érzel­mi (pathosz), mert valamilyen érzelmet a beszéd és a beszélő kivált a hallgatókból. A meggyőző közlésnek határozott célja van: cselekedetet, vélemény- vagy viselkedésváltozást akar elérni.

A szónok logikai meggyőző ereje (logosz) a beszédmű szerkezetén, érveinek elrendezettségén alapul. A beszédmű megalkotásának egyik fontos lépése a szerkezet kialakítása, az érveink elrendezése. Ennek alapelve lehet időrend, térbeliség, rész-egész, ok-okozati összefüggés, stb.

A legerősebb érvsorrend a primátus-elv (a legerősebb érv van elől) és az emelkedő érvsorrend (a legfontosabb érv a mondandónk végén hangzik el). Ezeknél gyengébb a piramis-elv (a legerősebb érv középre kerül). Gyakori érvsorrend még a dramaturgiai sorrend (fordulatot tartalmaz, de emelkedően), a dialektikus érvsorrend (tézis – antitézis - szintézis), a pragmatikus érvelés (problémamegnevezés, körbejárás, javaslattétel) és az „össztűz” (a személy vagy nézet mindenoldalú támadásnak van kitéve). Lényeges módszere az érvelésnek az indukció és a dedukció.

A szónok etikai meggyőző ereje (ethosz) a személyiségéből származik. Tartós változásokat a meggyőző közlés akkor eredményez, ha a befogadó elfogadja a kommunikátor álláspontját, azonosul vele. A közszereplő elfogadásának kulcsa az érzelmi elfogadás, a hitelesség, a megbízhatóság. A szónok hatékonysága azáltal növekedhet, ha saját érdekeit érveléskor félre tudja tenni, és ha nem erőszakos.

A szónok érzelmi meggyőző ereje (pathosz) abban nyilvánul meg, hogy a személye és/vagy a beszéde érzelmi hatást tesz a hallgatóságra. Ezért a szónoknak:

- ismernie kell a közeget, ahol beszél;

- elvárásaikra, gondolkodásmódjuk­ra, teherbírásukra tekintettel kell lennie;

- nem szabad adatokkal túlterhelni a hallgatókat;

- tömegekre általában több külsőséggel, több érzelemmel lehet hatni;

- egyszerű, közérthető nyelven beszéljen;

- kellemes információ kétszer olyan jól rögzül, mint a közömbös;

- a közlés eleje és vége jobban megjegyezhető, mint a közepe;

- a friss benyomások közül mindig az utolsók a legerősebbek.

A hatáskeltés eszközei:

- szemléletesség, képszerűség;

- szólások, közmondások;

- idézetek, példák, asszociációk;

- ügyelni kell a jó hangzásra, szép kiejtésre, jó beszédtempóra;

- alakzatok: ismétlés, fokozás, halmozás, ellentét, figura etymologica;

- szónoki kérdések, felkiáltások, hatásszünet.

A szónoklat szerkesztésének lépései:

- témaválasztás, címadás, a szövegtípus kiválasztása

- a kommunikációs körülmények feltérképezése

- elővázlat készítése

- anyaggyűjtés

- az anyag elrendezése

- vázlatírás

- a szöveg kidolgozása

- a szöveg emlékezetbe vésése

- önellenőrzés, próbaelőadás

- a szöveg megszólaltatása, előadása.

Nyelvtan – 18. tétel Témakör: Stílus és jelentés

A zeneiség stíluseszközei

A szöveg a hangzásával is hat ránk. Bár a hangoknak önmagukban nincs jelentésük, de van esztétikai hatásuk, kifejezőerejük.

A hangok és hangkapcsolatok kellemes vagy kellemetlen benyomást kelthetnek bennünk. A hangok képzési sajátosságaiból fakadó eltérések miatt egyes szavak, szövegrészletek jól hangzóknak, míg mások rosszul hangzóknak érzünk. A jóhangzást, eufóniát fokozzák például a zöngés mássalhangzók (ballag), vagy előidézheti a magánhangzók változatossága is (fülemüle). Rosszhangzást, kakofóniát eredményezhet a mássalhangzók torlódása (strand), a magánhangzók egyhangúsága (megvesztegethetetlen). Egyes hangokat vidámabbnak, világosabbnak érezünk (i, e), míg másokat inkább sötétebbnek, szomorúbbnak (u, o). A hangokkal a szövegben érzelmeket, állapotokat fejezhetünk ki. Ezt a hatást, kifejezőerőt hangszimbolikának nevezzük.

A hangok hatása függ szövegbeli gyakoriságuktól. A szöveg hanghatását erősíti az is, ha ugyanaz a hang ismétlődik a szavak elején. Ezt a jelenséget betűrímnek, alliterációnak nevezzük, ami a népköltészet legősibb stíluseleme. Az emberi hangot utánzó szavak sokat elárulnak az ember körülményeiről, kedélyéről, belső állapotáról, ezek a hangutánzó szók. A hangulatfestő szavak hangalakjukkal nem utánoznak semmit, hanem érzékeltetik, felidézik a fogalom jelentését, hangulatát. A szöveg zenei stílusát fokozza a ritmus is.

A hangsúly a bizonyos szótagokra jutó hangerőtöbbletet, nyomatékot jelenti. Így azok a szótagok a hangsúlyosak, melyeket nyomatékosítunk. A többi átlagos erővel mondott szótag hangsúlytalan. Megkülönböztetünk szó-, szakasz- és mondathangsúlyt.

A hangerő megválasztása a beszéd céljától függ, az érzelmi lényegkiemelés egyik eszköze lehet. De nem szabad elkiabálni a beszédet, mert nem lesz elég meggyőző. A beszéd elején célszerű nagyobb hangerőt választani, a későbbi váltás pedig felkelti a hallgatóság figyelmét.

A hanglejtés a hangmagasság beszéd közbeni változása, dallama (intonáció). Ez több tényezőt tartalmaz: hangfekvés, hangköz, hangmenet. Érzelmi és értelmi különbségeket jelez.

A hangszín a beszédhangok színezetének egymáshoz való viszonya. Mindenkinek van természetes és jellegzetes hangszíne, amiről fel lehet ismerni őket. De ezt meg is lehet változtatni, ha beszéd témája úgy kívánja.

A beszédszünet fontos része a beszédnek. Célja lehet belégzés, hatáskeltés. Tagolja a beszédet, elválasztja az egybe nem tartozó részeket és összerakja az egybetartozókat, miközben erősíti a hangot és időt hagy a hallgatóságnak a gondolkodásra. A szünet hosszát a beszéd céljának megfelelően kell megválasztani.

A beszédtempó egy retorikai eszköz a fontos dolgok elkülönítésére, ugyanis ezeket lassabban, a lényegtelent jobban hadarva mondjuk. A szünet előtt is lassítjuk a tempót.

Nyelvtan – 19. tétel Témakör: Stílus és jelentés

Állandó szókapcsolatok és mondatszerkezetek

Nyelvünkben vannak olyan állandósult szókapcsolatok, amelyek színesebbé, érzékletesebbé teszik beszédünket. Ezeknek sokféle elnevezése van: szóértékű nyelvi elemek, kötött szókapcsolatok, állandósult szókapcsolatok, frazeológiai egységek, frazémák. Azért nevezzük állandósult szókapcsolatoknak őket, mivel ezeket a szavakat nem cserélhetjük ki másikkal, csak együttesen van jelentésük. Az állandósult szókapcsolatok legfontosabb jellemzője az alaki és jelentésbeli összeforrottság. Jelentésük nem szó szerinti, hanem átvitt. Általában nem, vagy csak kis mértékben változtathatók meg (pl. ragozás).

A szólások olyan szókapcsolatok, amelyeket nem eredeti jelentésükben értünk és használunk, hanem átvitt értelemben. Az szólás rendszerint egy - egy szónak a szemléletesebb, színesebb szinonimája. A szólásoknak nagy stiláris erejük van. Képszerűségük, szemléletességük, hangulatuk élénkíti a stílust. (Pl. ingerült ®Bal lábbal kelt fel; okos ®Nem esett a feje lágyára; zsugori ®Fogához veri a garast)

A szóláshasonlat használatakor hasonlat formájában jellemez valakit vagy valamit a szókapcsolat. Előfordul benne a hasonlítást kifejező „mint” kötőszó. (Pl. Bámul, mint borjú az új kapura; Ordít, mint a fába szorult féreg.) A szólásokat vagy a szóláshasonlatokat megváltoztatni vagy összekeverni nemcsak nyelvi szempontból helytelen, de értelmetlenné is teheti azt, amit a beszélő mondani kíván. (Pl. Kígyót, békát kiállt rá ®Tücsköt, bogarat kiállt rá.;Tücsköt, bogarat összehord ®Kígyót, békát összehord.)

A közmondások állandósult szókapcsolatok, a szólástól abban különböznek, hogy általában teljes mondatok. Azért idézzük őket, mert a múlt idők nemzedékeinek élettapasztalatait, népi bölcsességét röviden, találóan közvetítik. Származhatnak a természet megfigyeléséből. Vannak az életvitelre vonatkozó intelmek és tanácsok. Vannak a kor társadalmi viszonyait jellemző közmondások, amelyek ma már nem időszerűek. (Pl. „Hosszú haj, rövid ész”; „Amit Jancsi megtanult, nem tudja azt János”)

Szállóigének olyan mondásokat vagy idézeteket nevezünk, amelyeknek ismerjük az eredetét vagy a szerzőjét. (Pl. Julius Caesar: „A kocka el van vetve”, „Jöttem, láttam, győztem”)

A szokványos kifejezésmódok, vagyis közhelyek közé soroljuk a társalgási fordulatokat (hogy vagy?), a körülírásokat (számolja a napokat), a metaforás kifejezéseket (háborút visel), a népmesei fordulatokat (egyszer volt, hol nem volt...itt a vége fuss el véle), stb.

A mondat lényegi tulajdonsága a szerkesztettsége, a nyelvi  eszközök összekapcsolása a nyelv szabályrendszere alapján, az adott beszédhelyzetnek megfelelően. A szerkesztettség szerint a mondat lehet tagolt; teljes (az alanyi ás állítmányi rész felismerhető), egyszerű; tőmondat (alany és állítmány); bővített mondat; összetett; alárendelő ( a bővítmény helyettesíthető, kivéve az igei állítmányt); mellérendelő; kapcsolatos (és, s, meg, is, sem, se; is – is, sem – sem, se – se; nemcsak – hanem...is); ellentétes (de, azonban, ellenben, mégis, mégsem, hanem); választó (vagy; vagy – vagy, akár – akár); következtető (ezért, tehát, ennélfogva); magyarázó (ugyanis, hiszen, tudniillik), vagy bővebben, kifejti (azaz, vagyis); hiányos (az alany és/vagy az állítmány hiányzik, de kiegészíthető); tagolatlan (csak a beszédhelyzetben érthető; alannyal és állítmánnyal, nem egészíthető ki).

Nyelvtan – 20. tétel Témakör: Stílus és jelentés

A nyelvi jelek csoportjai a hanglak és jelentés viszonya alapján

A beszédben gyakran azt tapasztaljuk, hogy egy - egy szóelem hangalakjához nemcsak egy, hanem több jelentés is fűződik, de az sem ritka, hogy hasonló vagy rokon jelentést teljesen különböző hangalakú szavak idéznek fel. A jelentéstannak fontos vizsgálódási területe a szavaknak, szóelemeknek a hangalak és a jelentés viszonya szerinti osztályozása. Eszerint megkülönböztetünk egyjelentésű, azonos alakú, több jelentésű és rokon értelmű szavakat, szóelemeket.

Egyjelentésű szavakból a magyar nyelvben kevés van, elsősorban az összetett szavak és a szakszavak tartoznak ide. Jele: H ─ J. A leírt vagy elhangzott hangalakhoz egy jelentés kapcsolható. (Pl. esőcsatorna, napernyő)

Ha a leírt vagy elhangzott hangalakhoz több jelentés társul, melyek egymással összefüggnek, és jelentésszerkezetet alkotnak, többjelentésű szavakról beszélünk. A szavak többértelműségét poliszémiának nevezzük, így a többjelentésű szavakat poliszém szavaknak hívjuk. A többjelentésű szavak második és további jelentései az elsődleges alapjelentésből fejlődtek ki az emberi megismerés során Jele:                   (Pl. fül =  érzékszerv = kancsó füle = (zenei)

hallás = a könyv behajtott sarka)

Amikor a szavak hangalakjához több jelentés társul, de a jelentések között semmi összefüggés nincs, akkor azonos alakú szavakról beszélünk. Az azonosság idegenszóval homonímia, az azonos alakú szavakat homonimáknak nevezzük Csoportjai: szótári homonimák (a szavak szótári alakjának azonosalakúsága), nyelvtani homonimák (toldalékos szóalakok azonosalakúsága), és vegyes típusú homonimák (a szótári alakok és a toldalékos szóalakok azonosalakúsága) Jele:                 (Pl. ár =  áru értéke = cipészszerszám = áramló víztömeg =

terület-mértékegység).

Rokon értelmű szavaknál több hangalak hallásakor vagy olvasásakor egy jelentés azonosul az emberben. A rokon értelműséget idegen szóval szinonímiának, a rokon értelmű szavakat szinonimáknak nevezzük. Csoportjai: azonos jelentésű szavak, hasonló (nem teljesen azonos) jelentésű szavak.

A hasonló alakú szavak esetében előfordul, hogy egy szövegben összetévesztenek olyan hasonló hangzású szavakat, amelyek jelentése között ugyan van kapcsolat, de jelentésük mégsem egyezik meg A hasonló alakúságot idegen szóval paronímiának, a hasonló alakú szavakat paronim szavaknak nevezzük. Csoportjai: alakváltozatok (Közös tőből származó szavak, melyek jelentése megegyezik, csak a használatukban, hangulatukban van eltérés.), alakpárok (Közös tőből származó szavak, de jelentésük eltérő.), ellentétes jelentésű szavak (idegen szóval antinimáknak nevezzük).

Tételek - Nyelvtan

Nyelvtan – 12. tétel Témakör: A nyelvi szintek

Alárendelő és mellérendelő szószerkezetek

A szavak a mondatban különféle szószerkezetet alkotnak. A szószerkezetek – idegen szóval szintagmák - a szavaknál nagyobb, a mondatnál kisebb egysége nyelvünknek. A szószerkezetek mindig két alapszófajú szó kapcsolata. A szószerkezetek tagjai között valamilyen nyelvtani kapcsolat van. Ezt a nyelvtani viszonyt különféle nyelvi eszközökkel fejezzük ki. E szerint háromfél típusú szószerkezetet különböztetünk meg: Predikatív, azaz hozzárendelő szószerkezet, alárendelő szószerkezet, illetve mellérendelő szószerkezet.

Az alárendelő szószerkezet alaptagból és bővítményből épül fel. A bővítmény alá van rendelve az alaptagnak, tehát nem egyenrangú mondatrészek. Nyelvtani szabályok szerint a következő típusú alárendelő szószerkezeteket különböztetünk meg: alanyos, tárgyas, határozós és jelzős szószerkezet. Az alárendelt alany ritkán fordul elő a mondatokban, de mindig határozói igenévvel kapcsolódik. A tárgyas szószerkezetekben a tárgy kifejezőeszköze a –t tárgyrag, de előfordul a mondatban ragtalan tárgy is. A határozó jellemző kifejezőeszköze a határozóragos vagy névutós névszó, a határozószó, és az igenév.

Határozós szerkezetek típusai:

•          Helyhatározó (pl: kiemel a szóból)

•          Időhatározó (pl: estig vár)

•          Számhatározó (pl: kétszer mond)

•          Módhatározó (pl: szépen szól)

•          Eszközhatározó (pl: szavak által üzen)

•          Okhatározó (pl: beszéde miatt dicsérik)

•          Célhatározó (pl: a sikerért dolgozik)

•          Fok- mértékhatározó (pl: alig szól)

•          Társhatározó (pl: a kutyával beszélget)

•          Részeshatározó (pl: ír a barátjának)

•          Állapothatározó (pl: fekve olvas)

•          Eredethatározó (pl: betűből kirak)

•          Eredményhatározó (pl: szűkre szab)

A jelzős szószerkezetek típusai:

•          Minőségjelző (pl: cifra beszéd)

•          Mennyiségjelző (pl: három betű)

•          Birtokos jelző (pl: a hang kiejtése)

•          Értelmező jelző (pl: Ciceró, a szónok)

A jelzők közül a minőség és mennyiség jelzőnek nincs alaki jelölője. A birtokos jelzőt a birtokoson a birtokos jelző ragja valamint a birtokszón a birtokos személlyel jelöli. Az értelmező jelzőt a jelzett szóval egyeztetjük.

A mellérendelő szószerkezet tagjai között valamilyen logikai viszony van: kapcsolatos, ellentétes, választó, magyarázó vagy következtető. A mellérendelő szószerkezet tagjai egyenrangúak, a mondatban azonos szinten helyezkednem el. A kapcsolatos mondatok tagmondatait kötőszóval vagy kötőszó nélkül fűzhetjük össze. Gyakori kötőszavai: és, meg, is, sőt, se, is-is, sem-sem, se-se, nemcsak-hanem… is. A különféle kötőszók a tagmondatok tartalmának összefüggésére mutatnak rá. Az ellentétes mondatokban olyan tagmondatok kapcsolódnak egymáshoz, amelynek tartalma között valamilyen ellentét van. Gyakori kötőszavak: de, pedig, azonban, ellenben, mégis, mégse, viszont, csak, hanem. Az ellentétes tagmondatokat kötőszó nélkül is összekapcsolhatjuk. A választó mondatok tagmondatai két lehetőséget tartalmaznak, amelyek közül választani lehet. Jellemző kötőszava: vagy. A magyarázó mondatok második tagmondata az első tagmondat tartalmát magyarázza meg. A második tagmondat tartalma kétféle lehet: vagy egy megállapítás okát közli, vagy részletesebben értelmezi az első tagmondat jelentését. A magyarázó mondat kötőszavai: ugyanis, hiszen, tudniillik, azaz. A következtető mondat második tagmondata az első tagmondatból levont következtetést fejezi ki. Gyakoribb kötőszavai: ezért, tehát, így, ennélfogva.

                                             

Nyelvtan – 13. tétel Témakör: A nyelvi szintek

A szóképzés eszközei és szerepe a szókészlet bővítésében

A szókészlet bővítésének sok módja van. Mai szavaink legnagyobb hányada ún. belső keletkezésű szó: ezek a nyelvrokonainktól való elválás után keletkeztek ősi vagy idegen eredetű tövekből való képzéssel, összetétellel vagy pedig szóteremtés útján. Az ősi eredetű elemek azonban folyamatosan és fokozatosan kiegészülnek idegen forrásból átvett szavakból.

A szóteremtésnek azt az eljárást nevezzük, amelynek során nem már meglévő elemekből jön létre új szó, hanem egy új eddig nem volt hangsor válik szóvá. Így keletkeznek, pl. az indulatszavak, a hangutánzó és hangulatfestő szavak.

A szóképzés a legrégibb időktől máig fontos eszköze a szókincs gyarapításának

A szóösszetétel is ősi lehetősége a nyelvnek. A szóösszetétellel rokon eljárás az ún. mozaikszó alkotása. Két változatát különböztetjük meg: a betűszókat, amelyek a szavak első betűjéből alakulnak, esetleg egy ejtéskönnyítő magánhangzó betoldásával, és a szóösszevonásokat, amelyek az összetett szavak egy-egy darabjából tevődnek össze.

Az idegen eredetű szavak körében megkülönböztetjük egymástól a jövevényszavakat és az idegen szavakat. A jövevényszavakat nem érezzük már idegennek, mert hangzásuk általában hozzáidomult nyelvünkhöz, alaktanilag is beilleszkedtek a mi nyelvünk rendszerébe, alapjává váltak képzett vagy összetett alkotásának. A magyar nyelv jövevényszavainak nyelvi forrásai nagymértékben összefüggenek őseink földrajzi elhelyezkedéseivel, helyváltoztatásaival, a vándorlás korában és a letelepedés után kialakul gazdasági, politikai, művelődési kapcsolataival. A jövevényszavak főbb csoportjai az átadó nyelvek szerint: A honfoglalás utáni történelmünk ismeretében érthető, hogy a társadalmi-politikai érintkezés révén a szláv és német nyelv, a római katolikus egyházi befolyás miatt pedig a latin nyelv hagyott leginkább nyomot a szókincsünkben. Olasz eredetű szavak ( pl. lándzsa, pálya, opera, freskó, gondola, mandula, mazsola, torta stb.), román jövevényszavak (pl. cimbora, poronty, kopé), némi francia hatás szóátvétellel (pl. kilincs, lakat, szekrény, mécs), egyéb pl. garzon, limonádé, rezsó.

Az ún. nemzetközi műveltségszókat nem egy nyelvtől vettük át, hanem európai áramlásuk révén több irányból is eljutottak hozzánk. Ide tartoznak a modern nemzetközi szavak, amelyeket főként a tudomány, a technika, a politikai élet, a kereskedelem, a sport területén használunk (pl. atom, energia, konnektor, rádió, bolsevik, fotel, troli, atléta, gól stb.)

A nyelvhasználatban az idegen eredetű szavak jelentős része azonban őrzi az idegenes jelleget. Ezeket nevezzük idegen szavaknak. Pl. komputer – számítógép

A tükörszavak leginkább úgy keletkeznek, hogy pl. egy idegen összetett szó elő és utótagját lefordítjuk, pl. Tiergarten – állatkert.

Nyelvtan – 14. tétel Témakör: A szöveg

A szöveg szerkezete és jelentése, a szövegösszetartó erő: jelentésbeli és nyelvi kapcsolóelemek

A szöveg a nyelv és a beszéd legnagyobb egysége, egymással tartalmi - logikai és nyelvtani (grammatikai) kapcsolatban lévő mondatokból szerkesztett egész. Tartalma mindig valamilyen közlemény. Szerepe valamilyen üzenet közvetítése, amely lehet tájékoztató jellegű; személyes tartalmat kifejező; vagy a hallgatót befolyásoló, valamire felhívó szöveg. Ez a három kommunikációs szerep egy adott szövegen belül a legtöbbször egymással összefonódva jelenik meg.

Szöveg tagolása: fejezetek, bekezdések, mondatok. Az egyes részeket a nyelvtani szabályok szerinti megszerkesztettség és a logikai kapcsolatok szerinti szövegbe való beszerkesztettség jellemzi. Egyszerre vagyunk kapcsolatban a szöveg egészével és egy bizonyos részével. A rész csak az egész ismeretében értelmezhető.

A szöveg elsődleges jelentése: a szavak szótári jelentése adja.

A szöveg teljes jelentése: a szavak szövegben való elrendeződése módosítja, árnyalja az elsődleges jelentést.

Szövegkohézió az egyes részek, elemek szoros összetartozását, egybeszövődését jelenti.
Lineáris kohézió: grammatikai összetartó erő, a tartalom egysége, előre haladása és a lezártság. A szövegben folyamatosan előrehaladva. Szöveggrammatika vizsgálja. Grammatikai kapcsolóelemek biztosítják, pl. kötőszók, rámutató szók (névmások, határozószók), igei személyrag, birtokos személyjel.

Globális kohézió: jelentésbeli összetartó erő, a szöveg egészére kiterjedő kapcsolatot biztosítja. Szövegstilisztika vizsgálja. Jelentésbeli kapcsolóelemek biztosítják, pl. a szinonimák szerepe a szövegalkotásban. A globális kohézió egyik alapja a téma. A téma és az ahhoz kapcsolódó személyek, tárgyak, fogalmak, kulcsszavak belső összefüggésrendszert alkotnak, behálózzák a szöveget. A téma folyamatos jelenlétét biztosítják a kulcsszók, az előre- és visszautalások.

Az ismétlődés az elrendezés legfőbb szerkesztési elve, jelentésbeli kapcsolóelem. Lehet teljes, vagy részleges: változat, párhuzam, ellentét, rokon értelműség. Az ismétlődés mindig együtt jár a nyelvi jel módosulásával.

Tér- és időbeli hálózat és az összefüggéseket feltáró logikai rend: Igeidők és határozók rendszere, igekötők, igeképzők, igenevek. A szavak szótári jelentése is hozzájárul a szöveg tér- és időhálózatának, valamint oksági viszonyainak kirajzolódásához. Mondatok vagy nagyobb egységek egymás utánisága: magyarázó, következtető, stb. Összekapcsolják a kimondott, vagy kitehető kötőszók.

A szöveg kifejtettsége lehet hiányos: szintagmák, mondatok, gondolatsorok kihagyása; tartalmas szónak névmással való helyettesítése. A hiány kiegészülhet belülről: a szövegösszefüggésből, vagy kívülről: a beszédhelyzetből, a beszélők közös előismereteiből. A kihagyás legerősebb a mindennapi társalgásban és legkisebb a tudományos értekező prózában.
A cím nem a szöveg része, hanem mintegy rámutat a szöveg egészére. Nyelvi megformáltság szempontjából szó- vagy szókapcsolatszerű (megnevező), illetve mondatszerű címet különböztetünk meg.

A tételmondatok azok a mondatok, amelyek alapján fel lehet építeni a szöveget. Általában bekezdésenként jelen vannak. Ha tételmondatokat kiszedegetjük, akkor kapjuk a vázlatot.

Nyelvtan – 15. tétel Témakör: A szöveg

Magán és nyilvános kommunikáció: a hivatalos iratok

A szövegek a kommunikációs színterek szerint lehetnek: magánéleti (társalgás, magánlevél, vicc, anekdota, falfirka, napló, stb.), közéleti (szóbeli: felszólás, hozzászólás, előadás, szónoki beszéd, stb.; írásos: hivatalos levél, határozat, rendelet, törvény, stb.), egyházi (prédikáció, ima, zsoltár, egyházi ének, stb.), tudományos (előadás, értekezés stb.), publicisztikai (cikk, hír, kommentár, hirdetés, riport, interjú, stb.), vagy szépirodalmi (regény, novella, dráma, dal, óda, elégia, stb.) szövegek.

A közéleti szövegek a kis- és nagyközélet színterein töltik be a szerepüket (iskola, munkahely, falu, város, parlament) írásosak, szóbeliek. Ezekben magányszemély fordul a hivatalhoz (önéletrajz, hivatalos levél, kérvény, bejelentés, panaszos levél, fellebbezés, pályázat, felszólalás, hozzászólás, előadás), magánszemély (hivatal útján) fordul magánszemélyhez (hivatalos levél, meghatalmazás, névjegy), hivatal fordul magánszemélyhez (értesítés, felhívás, határozat, hirdetmény, meghívó, felszólítás, igazolás, engedély), vagy hivatal fordul hivatalhoz (jegyzőkönyv, feljegyzés, jelentés).

A közéleti írásbeliség nyelvhasználati módja a hivatalos stílus. Jellemzői: pontos fogalomhasználat (a fogalmak tisztázása), tartalmi és formai tagolás (bekezdések, fő- és alpontok, a küldő, a címzett, a tárgy megnevezése, keltezés, megszólítás, záróformulák), tárgyilagosságra törekvés (kizárt az érzelmileg, hangulati árnyaló nyelvi eszközök használata). Több nyelvi rétegre épül: jogtudományi szaknyelvre, szakmai csoportnyelvekre, köznyelvre, irodalmi nyelvre. Szóhasználata sajátos, főleg latin eredetű műszók és hivatali kifejezések, illetve magyar műszók jellemzik. Mondatszerkesztése pontos és tömör. Stílushibák: az idegenszerűség (germanizmusok és latinizmusok), személytelenség, bonyolultság.

Tételek - Irodalom

Irodalom – 16. tétel Témakör: Világirodalom

Odüsszeia

Az ókori Európában a később klasszikusnak nevezett, máig példaképül szolgáló görög és római kultúra játszott vezető szerepet. A görög félszigeten és szigetvilágban a Kr. e. 2. évezred közepére dinamikusan fejlődő államok alakultak ki. Kr. e. 5. században jellemző a hősköltészet (mítoszok), eposzok, lírai költészet, dráma. Emberközpontúságot, természetköltészetet példáznak.

A hagyomány Homérosznak tulajdonítja a két nagy ógörög eposzt, az Iliászt és az Odüsszeiát. A két eposz kultúrtörténeti sajátosságaiból megállapítható, hogy kb. száz év van a két mű között.

Az eposz kötött formájú nagyepikai mű, amely egy kivételes képességű, természetfeletti erőktől támogatott hősnek egy egész nép életében döntő fontosságú tettét beszéli el.

Az Odüsszeia a trójai háborúból hazatérő görög hősök kalandjait elbeszélő eposz. Az Iliászhoz igazodik mind formai sajátosságaiban, mind tartalmában, annak folytatásának tekinthető. Szereplői is az Iliász világából kerülnek ki. Az Iliász a törzsi - nemzetségi társadalom válságát ábrázolta, míg az Odüsszeia az individuum eposza, itt a közösség háttérbe szorul, a téma maga a címadó hős.

24 énekből áll a mű. 12 ének az Előzmények. Egy időben két szálon indul a cselekmény: 1 - 4. ének: Ithaka, Pülosz, Spárta ― 5 - 8. ének: Ogügié, Szkhéria. A 9 - 12. énekekben Odüsszeusz elmeséli kalandjait. 12 ének a Hazatérés. A 13 - 24. énekek Ithakában játszódnak. Odüsszeusz leszámol a kérőkkel.

Odüsszeusz kalandjai:

1. Feldúlják Iszmarosz városát, asszonyokat és kincseket rabolnak, ám sokan elesnek saját mohóságuk miatt (Odüsszeusz intelme ellenére is).

2. A lótuszevők szigetén három társ megízleli a lótuszt, így őket csak erőszakkal tudják kiszabadítani.

3. Polüphémosz megvakítása (6 társ odaveszik).

4. Aiolosz isten Aiolé nevű szigetére érkeznek, ahol az isten egy bőrtömlőben adja át a tengeri viharokat keltő szeleket. Ám a társak kibontják azt és Ithaka partjai közeléből visszasodorja őket Aiolosz szigetére.

5. Télephüloszba jutnak, ahol az emberevő óriások sziklákat dobálva összezúzzák Odüsszeusz hajóit. Így 12 hajóból mindössze egy gályával kell folytatniuk az utat.

6. Aiaié szigetén Kirké istennő 21 görög hajóst sertéssé változtat. Odüsszeusz Hermész segítségével megmenti társait, ezután egy évig élvezik az istennő vendégszeretetét.

7. Kirké tanácsára Odüsszeusz leszáll az Alvilágba, hogy Teiresziásztól jóslatot kérjen. Az Alvilágba leszállva Odüsszeusz több emberrel is találkozik: Teiresziásszal, a thébai vak jóssal, édesanyjával, kitől feleségéről, apjáról és Ithakáról hírt kap, Agamemnónnal, kit felesége, Klütaimnészra és annak szeretője, Aigiszthosz meggyilkolt, illetve Akhilleusszal.

8. Odüsszeusz egyedül a legközelebbi részt, a Sziréneket meri elmondani. Társai fülét viasszal tömi be, magát pedig az árbochoz kötteti. A szirének Odüsszeusz tudásszomját ígérik kielégíteni. Odüsszeusz nem tudott ellenállni, ám a társak megmentették.

9. A Szkülla (tengeri szörny) közelében eveznek el, ahol Odüsszeusz tudatosan feláldozza 6 emberét, hogy a többieket mentse vele.

10. A társak felfalják Héliosz marháit, ám ezt követően irtózatos vihar pusztítja el mindjüket. Csak Odüsszeusz éli túl a hajótörést, őt Kalüpszó szigetén veti ki az ár.

Az ideál már nem a kiváló harcos, hanem a sokat tapasztalt bölcs, leleményes, politikus ember, aki tudja alakítani saját sorsát. Az istenek szerepe korlátozott, mindenki a maga bűneiért vállalja a felelősséget: “önnön buta vétkeikért odavesztek a társak”. Odüsszeusz állandó jelzői: fényes, bajnok, leleményes, nagyleleményű, bölcsszívű, hősszívű, tarkaeszű, tűrő lelkű, isteni hős, stb.

Irodalom – 17. tétel Témakör: Színház- és drámatörténet

Shakespeare: Rómeó és Júlia

Shakespeare 1564. április 23-án született Stratford-upon-Avon-ban. Shakespeare életéről igen kevés információ maradt fent, de azt tudjuk, hogy pályája során dolgozott színész, író, rendező és színházrészvényesként. Az angol irodalom és talán egész Európa legnagyobb reneszánsz kori drámaírója. Az ő ideje alatt vált a dráma az angol irodalom vezető műnemévé. Anglia gazdasági sikerei, az átmeneti nyugalom, ami Erzsébet királynőnek volt köszönhető, sokat segített a tudományok és a kultúra fejlődésében.

A reneszánsz a képzőművészetben 1420 körül alakult ki Firenzében, majd átterjedt egész Itáliára. Az Alpoktól északra fekvő európai területeken majd csak 1500 után terjedt el. A megjelölés a 19. században keletkezett, elsősorban az ókori klasszikus szövegek, ismeretek és ezek hasznosításának művészeti és tudományos újra felfedezésére utal. Másodsorban ezeknek a szellemi tevékenységeknek az eredményeként az európai kulturális élet általánosságban vett újjászületését is jelöli.

A Rómeó és Júlia című alkotás Shakespeare életének egyik legnagyobb műve. Alkotói korszakának első részében, az 1500-as években íródott. Ez volt az angol reneszánsz első olyan tragédiája, melynek középpontjában a szerelem, a szabad párválasztás állt. Ez az alkotás azért tragédia, mert óriási értékveszteségek vannak benne. Ezek ártatlan emberi életek elmúlása (Rómeó, Júlia, Tybalt, Mercucius), illetve erkölcsi vesztességek, mint például a szerelem, a barátság és bizalom pusztulása. A mű hordozója a dialógus és az egész történet konfliktusokra épül.

A két híres veronai család, a Capulet és Montague már régóta ádáz ellenségek voltak, de a sors különös fintorának köszönhetően a két család gyermekei egymásba szeretnek. A mű fő konfliktusát az adja, hogy a gyermekek és a szülők akarata összeütközik.

Rómeó és Júlia képviselik az újat, a szabadságot, a reneszánsz eszméjét, akik csak a szokást vetették el, nem az erkölcsöket, hiszen összeházasodtak.

A mű egészét átjárja egyfajta baljós hangulat, ami arra utal, hogy a mű végén tragikus esemény fog történni. Ezt már az előhangból is érzékelhetjük. Ugyanakkor vásári hangulatot idéző, komédiára utaló vonások is vannak. Például a dajka és Rómeó párbeszéde, vagy a két család groteszk vitája a mű elején (kard és mankó).

 A bonyodalom ott kezdődik, mikor Rómeó még ficsúrként (18) elmegy Capuleték báljába, ahol Júlia még kislány (14).  A dráma egyik fordulópontja Tybalt (haragtartó, lobbanékony, agresszív) és Mercucius halála, amiért Rómeó volt a felelős, és aminek következtében az ifjúnak menekülnie kell. Innentől fogva már két szálon futnak az események, hisz Veronában és Montavában is egyre bonyolultabbá válik minden. Ez egy tipikus reneszánsz vonás.

Júlia látszólag beleegyezik, hogy Parishoz megy, de még aznap éjszaka megissza a Lőrinc atyától kapott csodaszert, ami 48 órára alvást okoz, minek segítségével azt akarja elhitetni, hogy meghalt. A sors kegyetlensége miatt Rómeó ezt el is hiszi és a Kripta jelenetben kiengesztelhetetlen bánata miatt öngyilkos lesz. Júlia éppen ebben a pillanatban tért magához álmából, és szerelme halála láttán ő is a túlvilágba menekül.

A mű végére egy jellemváltozást észlelhetünk, miszerint a mű elején Rómeó egy fiatal ficsúrként megy be a bálba és Júlia is csak egy kislány volt még akkor, viszont a mű végére szerelmük miatt képesek voltak egymás miatt, egymásért felelősséget vállalni, és tetteikért is felelősséget vállaltak és képesek döntéseket hozni. Így pár nap alatt felnőtté váltak.

A két család ostoba, értelmetlen harcából fakadó vesztességeknek köszönhetően minden átértékelődött a mű végére. Harc helyett béke lesz a családok között. Ezzel Shakespeare egy olyan gondolatot fogalmazott meg, miszerint a radikális változások bekövetkezésére mindig valami nagy áldozatra van szükség.

Irodalom – 18. tétel Témakör: Színház- és drámatörténet

Szophoklész: Antigoné

Kolónoszban született, Athén városától északra, előkelő családban. A fiatal Szophoklész már korán tehetségesnek bizonyult a gimnasztikában és a költészetben egyaránt: a költői siker élete végéig elkíséri. Nevéhez fűződik a drámai előadás megújítása. A legkorábbi életrajzi adat róla az, hogy i. e. 480-ban a szalamiszi győzelem örömére rendezett ünnepen a fiúkarban énekelt. I. e. 406 őszén halt meg Athénban.

A dráma irodalmi műnem, mely eseménysort mond el. A szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát, az eseményeket az alakok párbeszédeiből és monológjaiból, tetteiből ismerhetjük meg. A dráma színpadra szánt alkotás. Egyik műfaja a tragédia, melynek uralkodó esztétikai minősége a tragikum.

Szophoklész korában érte el a görög tragédiaköltészet fejlődésének tetőpontját. Az Antigoné című műve a thébai mondakörhöz kapcsolódik.

A dráma sugallata az, hogy a sors, a végzet elől nem lehet elmenekülni, ezt bizonyítja Oidipusz király tragikus élettörténete is.

A dráma alapvető konfliktusa Antigoné és Kreón szembenállása. Antigoné az emberség és a lelkiismeret parancsát, az istenek íratlan törvényeit képviseli, hogy a halottakat el kell temetni. Kreón viszont az ember által hozott törvényt képviseli, amely zsarnoki  törvény, és szemben áll az istenek törvényével. Nem engedi a halott, Polüneikész eltemetését.

Az expozícióban máris megismerjük a történetet: Antigoné és Iszméné vitája, jellemük közti különbségek.

A bonyodalom a műben, hogy Antigoné szembeszegül Kreón parancsával és eltemeti halott testvérét, Polüneikészt. Kreón és Antigoné személyében két egymással ellentétes állásfoglalás ütközik.

A cselekmény kibontakozása: Haimon megjelenése a színen, apjával való vitája, ekkor még van remény a békés megoldásra.

A tetőpont Kreón és Teirásziász találkozása. Teirásziász megmondja, hogy több ember halálához fog vezetni a törvény vissza nem vonása.

A megoldás, a végkifejlet az értékek pusztulása. Kreón visszavonja parancsát, ám a sziklabörtönbe zárt Antigoné öngyilkos lesz, majd Haimon is követi példáját. Haimon anyja is megöli magát. Kreón büntetése mindezért, hogy lelkileg összeroppan. Az ő törvénye borította fel az eddig megszokott erkölcsi világrendet, és Antigoné hivatott arra, hogy ezt a felborult világrendet helyreállítsa.

A történetben Kreón a zsarnokság, az önkényuralom megtestesítője. Hiúsága, gátlástalansága és önzése taszítja környezetét, de saját magát is katasztrófába sodorja. Az isteni törvények semmibe vétele okozza bukását. Antigoné a kemény, akaraterős, férfias jellem, egy eszme megtestesítője. A lelkiismeretének engedelmeskedik, nem keres kibúvót, és nem ismer megalkuvást. A többiek is elismerik igazát, de nem követik példáját, mert nem elég bátrak hozzá. Tragikus hős, halála megrendítő, de hősiessége, áldozatvállalása példamutató. Nem igazi hús-vér ember, hanem egy eszme megtestesítője. Antigoné azért hős, mert nem hajlandó az embertelenséget elfogadni, és az életét is feláldozza a felborult erkölcsi világrend helyreállításáért. Antigoné azt teszi meg, amit a többi ember is szeretne, csak nem meri vállalni a következményeket. Haimon Kreón fia, Antigoné vőlegénye, nem csak szerelemből áll ki Antigoné mellett, hanem mert ő maga sem ért egyet apja parancsával. Teirásziász egy jós, előre látja a jövőt, tudja, hogy a zsarnoki törvény több ember életét követeli majd, de Kreón neki sem akar hinni és engedni.

Irodalom – 19. tétel Témakör: Az irodalom határterületei

A civilizáció bukásának ábrázolása filmen és regényben – William Golding: A legyek ura és Peter Brook azonos című filmje

William Golding 1911 szeptemberében született a délnyugat-angliai Cornwall grófság egy kis településén. Apja kívánságának megfelelően 1930-ban Golding beiratkozott az Oxfordi Egyetemre, ahol a Brasenose College diákjaként természettudományt hallgatott, azonban két év elteltével az angol irodalom tanszékre váltott. Első kötetét, melyben verseket jelentetett meg, 1934-ben adta ki a Macmillan kiadó. Pedagógia diplomájának megszerzése után, 1939. szeptember 30-án kötött házasságot Ann Brookfielddel. Golding meghatározó élménye a második világháború volt.1963-tól 1993-ban bekövetkezett haláláig egészen az írásnak szentelte magát. 1985-ben feleségével a cornwalli Perranarworthalba költöztek. Az író itt hunyt el nyolc évvel később, szívelégtelenség következtében.

A Legyek Ura William Golding Nobel-díjas angol író, költő 1954-ben kiadott regénye.

A regény cselekménye egy lakatlan szigeten játszódik, ahova egy csapat angol kisfiú kerül egy repülőgép-katasztrófa túlélőiként. A gyerekek magukra vannak utalva, a szigeten nincsenek felnőttek, így fokozatosan eltűnnek az otthon megszokott szabályok és korlátok az életükből.

A történet főszereplői Ralph, Röfi, Jack, Simon, Roger és egy ikerpár, Sam és Eric. A fiúk először is vezetőt választanak maguk közül. Ennél a választásnál Jack, a kórus vezetője alulmarad Ralph-fal szemben. Ralph ezután igyekszik megszervezni a sziget életét, amiben Röfi van a legnagyobb segítségére, egy szemüveges, asztmás, kicsit túlsúlyos kisfiú, akit a többiek sohasem fogadnak be igazán maguk közé.

Kezdetben a fiúk megpróbálnak együttműködni, közösen hozni döntéseket és azokat közösen végrehajtani. Ezek közül a legfontosabb, hogy megtesznek mindent azért, hogy felhívják magukra a felnőttek figyelmét. Ehhez pedig a leglényegesebb, hogy tüzet kell rakni, aminek a füstjét messziről is meglátni, és ezt a tüzet állandóan ébren kell tartani.

Az első konfliktus akkor alakul ki Jack és Ralph között, amikor a tűz Jack hibájából elalszik (Jack inkább vadászni megy, ahelyett, hogy a tüzet őrizné), és egy hajó pont akkor halad el a sziget mellett, amikor a tűz nem ég, így nem fedezik fel őket. Ralph akkor szigorúan lehordja Jacket, de fiúk többsége nem törődik különösebben a tűzzel, örömmel eszik az elejtett disznót.

A konfliktus Ralph és Jack között folyamatosan éleződik. Ralph megpróbálja a közösséget egyben tartani és védeni. A szakításra akkor kerül sor, amikor egy „szörny” jelenik meg a szigeten, rettegésben tartva mindenkit. A gyerekek valójában egy szörnyethalt ejtőernyős szél mozgatta holttestét hiszik szörnynek. Jack magának követeli a vezérséget, a nagyobb fiúk többsége követi őt, és ezzel megalakítanak egy külön törzset, ahol már Jack a vezér. Ők azután vademberek módjára kifestik magukat, és csak a vadászattal törődnek, nem érdekli őket a megmenekülésük. Később kiderül, hogy Jack nagyon szigorú vezető, volt, akit megkötöztetett, és meg is veretett. Ekkor születik meg a Legyek Ura is: Jack új törzsének első vadászata során a leölt disznó fejét mindkét végén kihegyezett karóra szúrják, feláldozva azt a szörny kiengesztelésére. Ez a karóra tűzött disznófej azután mágnesként vonzotta a legyeket.

Ralph, Röfi, Simon a nagyobbak közül, valamint az összes kisgyerek magukra maradnak, és egyedül kell a tüzet őrizniük, amit a szörny megjelenése óta sokkal nehezebb életben tartani.

Simon közben rájön a szörny titkára, azonban amikor egy hatalmas vihar közben visszatér a többiekhez, hogy megossza velük a szörny titkát, akkor a vihar miatt pánikba és transzba esett gyerekek agyonverik, mert ijedtükben fel sem ismerik. Utólag Jack azzal ideologizálja a történeteket, hogy Simon volt a szörny, mert a szörny különböző alakokban képes megjelenni. Ralph és Röfi viszont egyszerűen nem mer szembenézni azzal, hogy mit tettek.

A következő konfliktusforrás, hogy Jack törzsének is szüksége van tűzre a vadászat során elejtett disznók megsütéséhez, tüzet viszont csak Röfi szemüvegének lencséjével tudnak gyújtani. Ezért Jack úgy dönt, hogy elrabolja Röfi szemüvegét. Amikor Ralph, Röfi, Sam és Eric megpróbálja visszaszerezni a szemüveget, a találkozás Jack és Ralph között párbajjá alakul, de egyik sem tud felül kerekedni a másikon. Ekkor a sziklatetőn őrt álló Roger elveszti az ítélőképességét, és egy előre odakészített faemelő segítségével ledönti az egyik hatalmas szikladarabot Ralph-ék felé, a szikla pedig eltalálja, és megöli Röfit. Ezután Samet és Ericet erővel kényszerítik a törzshöz való csatlakozásra, és nekitámadnak Ralph-nak, aki csak szerencsével tud elmenekülni az eldobott dárdák elől. Egyedül tölti az éjszakát a dzsungelben, majd visszalopózva az ikrektől megtudja, hogy hajtóvadászatot akarnak indítani ellene. Ralph megijed, és többszöri kérdésére, hogy "mit csinálhatnak velem?", azt a választ kapja, hogy Roger előkészített egy mindkét végén kihegyezett karót. Ralph ebből szép lassan arra következtet, hogy meg akarják ölni, és a fejét karóra tűzni, így engesztelve ki a szörnyet. Kénytelen menekülni, de csakhamar ráeszmél, hogy nincs hova futnia, ha el is rejtőzködik, felkutatják, ha átverekszi magát támadói falán, akkor sem menekülhet el a szigetről. Az üldözés közben Jack törzse felgyújtja a szigetet, hogy kifüstölje Ralphot a rejtekhelyéről, a menekülés így egyre nehezebb.

Az utolsó pillanatban azonban, éppen amikor a helyzete teljesen reménytelenné válik, és Ralphot már elfognák, megmenekülnek. Egy angol tengerésztiszt jelenik meg, háttérben egy nagy hajóval, ami azért érkezett a szigethez, mert az erdő felgyújtása felhívta rájuk a figyelmet.

           

Míg a regényben együtt van egyfajta társadalmi és lélektani kettősség, a filmben egyik szálat sem sikerült hitelesen hozni. A film működik példabeszédként, egyfajta parabolaként, értelmezhető bűnbeesés-történetként is, hiszen a szereplők kvázi a paradicsomba csöppennek be, ahol nem tudnak mit kezdeni a rájuk szakadt szabadsággal, és elveszítik ártatlanságukat.

Golding sokkal kiábrándultabban gondolkodik az emberiségről, és biztos benne, hogy az ösztönök bármikor legyőzhetik az értelmet egy váratlan helyzetben. Brook filmje is ilyen, a regényből átvett kérdéseket feszeget. Mennyire irányítják az embert az ösztönei? Mekkora hatás kell ahhoz, hogy az értelmes, gondolkodó ember babonás, vérszomjas vadállattá váljon, és a vadon törvényei diktáljanak neki? Életképes-e a demokrácia egy elkülönült világban, vagy a diktatúra a leghatékonyabb és a legműködőképesebb társadalmi létforma? Mihez alkalmazkodik könnyebben az ember? A gyerekek valóban ártatlan és szeretettel teli lények, mentesek a felnőttség minden bűnétől, vagy bennük is ugyanolyan alantas ösztönök bujkálnak legbelül, mint a felnőttekben, és ők is ugyanolyan gaztettekre képesek?

a rendező célja a drámával: hogy visszaadja ugyanazt a feszültséget, megteremtse ugyanazt a légkört, amit a könyvnek sikerül, hogy ugyanolyan mélységgel ábrázolja az emberi kapcsolatokat, mint William Golding.

           

A Golding regényében megfogalmazódott filozófiai kérdésekhez hasonlóak köré szerveződik Alex Garland A part című regénye is, melyet szintén megfilmesítettek. Egy zárt közösségben elszabadulnak az indulatok, és az emberek kifordulnak önmagukból. Sokkal kegyetlenebbnek látunk minden egymás ellen feszülő indulatot, ha gyerekek zárt világában történik. Erről tanúskodik Kosztolányi Dezső Tréfa című novellája is, melyet nemrégiben Gárdos Péter vitt filmre. És egy harmadik klasszikus: Orwell Állatfarmja, amely azt modellezi, hogyan működik a társadalom. Golding regényének sikerül mindhárom kérdéskört egyensúlyban tartania. A legyek ura egy társadalmi dráma, mely nemcsak a szociális diszfunkciókat mutatja be, hanem arra is rávilágít, milyen sokszor hibázhatnak az emberek, miközben egyfajta mesterséges rendhez próbálnak alkalmazkodni. Továbbá kifejezi Golding lesújtó véleményét is a társadalomról: a képmutató, szerepeket játszó polgárokról, akiket legbelül az ösztöneik mozgatnak, és bármilyen váratlan helyzet elég ahhoz, hogy elveszítsék tudatos kontrolljukat, és ösztön énjük vegye át az uralmat. Filozófiai kérdéseket valószínűleg könnyebb leírni, mint megmutatni. Általában alkalmasabb a szó, mint a kép egy elvont gondolat megértetésére. Míg Golding mondatai nyomán megelevenedik előttünk minden, amit olvasunk, még ha akarnánk, se tudnánk eltávolodni a regény valóságától, addig a filmben csak a kísérlet fedezhető fel. A film nem érint meg, nem forgat fel, és nem ösztönöz arra, amire egy jó adaptáció igen: hogy olvassam el az alapanyagot, ha eddig még nem tettem meg.

A furcsa, állóképekből építkező expozíció hatásos, ezután rögtön megpillantjuk két főhősünket, Ralphot és Röfit, és kezdetét veszi a valódi történet. Brook remek gyerekszereplőket talált, azonban időnként valószerűtlenné válnak a figuráik a kimondott filozófiai gondolatok miatt. A váltások is túl hirtelenek: a könyvben sokkal több idő van megszokni egy-egy állapotot, és sokkal jobban átérezzük, ha megváltozik valami. A filmben nincs így: a rend és béke időszaka, a „kagyló uralma” alig pár percig tart, így nem érezzük, mekkora baj van, mikor Jack lázadni kezd.

A regényt egy érdekes kettősség jellemzi: amellett, hogy társadalmi dráma, nagyon erősen lélektani is. Tökéletes képet kapunk mindarról, mi zajlik hőseink lelkében – akik, furcsa mód, amellett, hogy emblematikus figurák, egyéniségek is. Reakcióik, rezdüléseik, motivációik egyéniek, jellemük, bármennyire is árnyalt, de megismerhető, emiatt tetteiket is megértjük és logikusnak érezzük. Ők valódi kamasz fiúk, akik eközben társadalmi szerepeket is jelképeznek. Golding remekül mutatja be azokat a pszichikai folyamatokat, amelyek logikusan lejátszódnak egy kiskamasz fiúkból álló, zárt közösségben, ha elvesztik maguk fölül a felsőbb, ellenőrző hatalmat. A bűnbakképzést teljesen logikusan ábrázolja, mind értjük, miért épp Röfit szemelik ki erre a szerepre. Sőt, ő szinte önként ajánlkozik. A szereplők ezután elkezdenek túl felnőttesen viselkedni: elvesztik minden gyermeki tulajdonságukat, és mindenre úgy reagálnak, mint a felnőttek. De a filmben hamisnak érezzük a reakcióikat. Innentől pusztán emblematikus jellegük marad meg: elvesztik az identitásukat. Nem életszerű, amiket mondanak egymásnak, és a párbeszédek nem indokolják meg kellőképpen a cselekedeteiket. Hiteltelen, ahogy hirtelen a babonaság felé fordulnak, s míg Goldingnál a legyek ura maga a misztikum, a transzcendens autoritás, itt csupán egy szimpla, fekete-fehér disznófej.