Ezzel a kis, apró tanulsággal megáldott akármivel kívánok nektek gyönyörű ünnepeket! Szeretlek Titeket! Sok - sok puszi : Nikki :)
Egyre sűrűbben havazott. A szél süvített a kihalt utakon. A házakból karácsonyi énekek akkordjai szűrődtek ki. A takaratlan ablakokon akaratlanul is meglátta megannyi család boldog pillanatait. A szép, fényárban úszó karácsonyfákat, a csillogó papírokba burkolt ajándékhalmokat, a gőzölgően meleg pitéket. A felhőtlenül kacagó gyermekeket és a meghitten összebújó szülőket.
A szemei előtt feltárult egy kép. Nem hitte volna, hogy még ennyire tisztán emlékszik rá. Hiszen annyi esztendeje már. Ráadásul próbálta az év minden percében elfojtani. De most nem sikerült. Már megint. Az ünnepek mindig ezt hozták ki belőle. Csupán egy női szempár volt. Ragyogó smaragdzöld, hosszú fekete pillákkal körülölelve. A szeme sarkában nevető ráncok futottak össze, ahogy beszélt hozzá.
- Kicsi Lena Maria. Az én gyönyörű kislányom. Csodaszép vagy. Bizony. Apa is nagyon büszke az ő kicsi lányára. Egy apró kis karácsonyi angyalka vagy, tudod - e? Köszönöm ezt a csodás ajándékot, kicsi Lena!
Az egyetlen emléke az édesanyjáról. Letörölte a fagytól csípett arcáról a kósza könnycseppet. Hogy sirathat valakit, akit soha nem is ismert?
Fázósan dörzsölte meg a karját, mielőtt kinyitotta a rozsdás kaput. Az oszlopon ücsörgő angyalka egy pillanatra megcsillant a hó alatt egy autó fényszórójától. A telek sötét volt mögötte, csupán egy - egy régi úti lámpa szolgáltatott némi fényt. Elindult az ösvényen. A vaskos hótakaró nyikorgott a csizmája alatt minden egyes lépésénél, a sírkövek közt elzúgó szél olyan hangot hallatott, mintha a holtak sírnának. Megborzongott. Már jó ideje elmúlt hat éves, de még mindig ugyanolyan rémisztőnek tűnt az éjszakai temető. A harmincötödik sornál lefordult jobbra, s alig pár méter múlva megállt. A táskájában matatott, majd szerzeményével a kezében leguggolt.
- Sziasztok!
Egy apró kattanás, majd a láng felcsapott az öngyújtóból. Hamarosan két fehér gyertyát szúrt a szélvédett oldalára a sírkőnek. Tenyerével tisztogatta meg a hótól a feliratot.
- Boldog karácsonyt!
Boldog születésnapot! - mondta magának.
Nem maradt sokáig. Az út visszafelé ugyanolyan csendben telt, mint odafele. Alig telt negyven percnyi sétába, hogy ismét a hatalmas épület előtt álljon. Mély levegőt vett. A hidegtől már alig érezte a láb - és kézujjait, de még nem ment be. Az elmúlt tizennégy karácsony után még mindig ódzkodott az álcától, amit viselt ez a család ünnepekkor.
Nehezen szánta rá magát, hogy belépjen a házba, de már nem bírta tovább a téli esti fagyos levegőt. Leporolta magáról a havat, majd kinyitotta az ajtót. Az előtér fényárban úszott. A lépcsőkorlát műfenyőágakkal, piros masnikkal és arany színű műanyaggömbökkel volt díszítve. Felsietett a szobájába. Forró zuhanyt vett, hogy kiolvadjon minden, az útja alatt érzéketlenné vált testrésze. Törölközőbe csavarva ment vissza a saját fürdőjéből a saját hálójába. Mindene megvolt, amit csak megkívánt. Minden tárgy, minden növény és minden étel, ital, amikre a legkisebb szüksége is volt. Nem panaszkodhatna, sok mindent kérhetett, amit mások nem, és megkapta szinte azonnal.
De vannak igények, amit a pénz nem elégíthet ki.
Zöld fűzőszalagos piros szaténruhában és fekete körömcipőben érkezett meg a nappaliba. Haját szoros kontyba csavarta, ahogy az illett egy fiatal hölgy számára. Gyöngyfülbevalót viselt, az egyetlen örökül maradtat, amihez hozzájutott a huszonegyedik éve előtt.
A családja - a Preston család, Diane, az anya, Michael, az apa, Kathrine, a lányuk és Gabriel, a fogadott fiú -, ahova immáron tizenötödik éve tartozott. A karácsonyfa köré gyűltek. Nézte őket és nem látott mást, mint álcát. Színészi precizitással eljátszott öröm, de sehol egy valós érzés.
Michael agya már rég a munkája körül járhatott. Nem volt egy perc, mikor nem ezt tette volna. A legkevésbé sem érdekelték az ajándékok, amiket neki köszöntek meg. Mindet a hű titkárnője vette, csomagolta és tette a fa alá.
Diane gondolatban már a holnapi fogadásra készült : tökéletes lesz a választott smink, frizura, estélyi ruha, cipő, ékszer... Szintén hű asszisztense elintézte az étkeket és italokat, a zenekart, a meghívókat, mindent. Diane dolga az volt, hogy kifogásolhatatlanul jelenjen meg a háziasszony szerepében. Gyerekek? Csak tönkretennének mindent. A legjobb a házvezetőnőre bízni őket, hogy még véletlenül se kerüljenek a vendégek színe elé.
Kathrine tíz éves fejjel még elég felszínes volt. Megkapta a legújabb Barbie baba kollekciót. A szülei kivételesen eltöltenek egy estét a társaságukban. Kit érdekel? Menjenek már a dolgukra, hiszen így nem tud borsot törni fogadott nővére és öccse orra alá.
Gabriel alig négy éve került a Preston család köreibe. Még élénken élt benne az emlék a saját családjával eltöltött karácsonyestékről. Csak egy szavába került, hogy minden szépet és jót megkapjon ajándékba. Nem teheti meg az új anyával és apával, hogy nem örül nekik. Sírni ráér éjszaka is, a párnája alatt.
Lena tizenhét éve gyászolja a szüleit karácsony napján. Hogyan is lehetne valós a boldogsága? Valóban megkaphat mindent, amit csak kér. De a szüleit nem. Az édesanyját azokkal a derűs smaragdzöld szemekkel...
Nem az a lényeg, hogy mennyit kapsz ajándékba, hanem hogy mennyire jön szívből. Nem az számít, hogy hol, hanem hogy kikkel töltöd a napot, ami fontos számodra. Hiszen mindenhol jó, de legjobb a szeretteink körében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése