|
Szempontok:
I.
1849 – es
fegyverletétel
II.
Februári
pátens
III.
Haynau
rémuralma
IV.
Deák „húsvéti
cikke”
V.
Kiegyezés
tartalma
VI.
Horvát
kiegyezés
VII.
Nemzetiségi
törvény
I.
Görgey elkerülő hadművelettel
1849. augusztus 9 – én érkezett meg Aradra, hogy egyesüljön a többi hadtesttel.
Az összpontosított erők vezetésére kinevezett Dembinsky viszont Arad helyett
Temesvár irányába vezette a főerőket, ahol augusztus 9- én a fővezérséget átvevő
Bem csatát vesztett. Kossuth elmenekült az országból, Görgey teljhatalmat
kapott.
Görgey 1849. augusztus 13 – án
Világosnál letette a fegyvert az oroszok előtt, abban bízva, hogy a cári
diplomácia megakadályozza a bécsi udvar megtorlását.
II.
A Habsburg
Birodalom belső reformja 1860 – 61 - ben zajlott le. Ezt fogalmazta meg az
októberi diploma és a februári pátens.
Az 1860. október
20 - án kelt diplomában az uralkodó birodalma népeinek olyan állami
alaptörvényt „ajándékozott”, amelyben ugyan megtartotta a végrehajtó és a
törvényhozó hatalom irányítását, de ígéretet tett arra, hogy uralkodói hatalmát
alkotmányos intézmények által gyakorolja. A végrehajtó hatalom központi szerve
a birodalmi kormány maradt. Magyarországon a diploma visszaállította az ország
igazgatásában a részleges önállóságot.
Az 1861. február 26 - i pátens
kétkamarás birodalmi gyűlést hozott létre, amelyet törvényhozói jogokkal
ruházott fel. A birodalmi gyűlés a tartományi gyűlések fölé – az így kezelt
magyar országgyűlés fölé is – rendeltetett. Az államhatalom legfőbb eszközei
továbbra is az uralkodó kezében maradtak. Az uralkodó korlátlan joga maradt a
külügy és a hadügy irányítása, a fegyveres erőkkel való rendelkezés, és a
költségvetés ügyében sem dönthetett a tanács. A birodalmi gyűlés alsóházába az
egyes országgyűlések delegáltak képviselőket: a 343 helyből Magyarországot 85
illette meg, Erdélyt 26, Horvát - Szlavónországot 9.
A pátens az osztrák
tartományokban az alkotmányosság igen szűk, de mégiscsak létező formáját
valósította meg. Az olaszok és a magyarok szembefordultak vele, mert nemzeti önrendelkezésüket
sértette az összbirodalmi kormányzás elve.
III.
A világosi fegyverletételt
követően a bécsi kormány kiszolgáltatta Magyarországot Haynau bosszúvágyának.
1849. október 6 – án Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajos volt
miniszterelnököt, Aradon a honvédsereg 13 tábornokát. Még október folyamán a
terror áldozata lett Csányi László közlekedésügyi miniszter, Kazinczy Lajos
tábornok. Közel 120 halálos ítélet, 1200 fő bebörtönzése. Ezen felül mintegy 50
ezer főt besoroztak a császári seregbe.
Az európai közvélemény nyomására
1850 nyarán a bécsi udvar menesztette Haynaut.
IV.
Ferenc József
megengedte az 1861 - es választások kiírását, melynek eredményeként februárban
1849 után először újra összegyűlt a magyar törvényhozás. A képviselőválasztást
a Deák Ferenc vezette Felirati Párt nyerte meg, a 410 - ből 250 mandátum (58%)
lett az övék. Épphogy összeültek, 1861. február 26 - án az uralkodó kiadta az
ún. februári pátenst, amely a tartományi gyűlések fölé egy birodalmi gyűlést
rendelt és egyben nyilvánvalóvá is tette, hogy az egész dolgot csak azért
hagyta, hogy pátensét Magyarországon törvényesen is bevezethesse. Ezt
értelemszerűen a parlament elutasította, mire Ferenc József feloszlatta a
gyűlést és ideiglenes, átmeneti állapotot, más néven provizóriumot hirdetett és
újra az aktuális osztrák belügyminiszter, azaz Anton von Schmerling lett ennek
az adminisztrációnak a magyarországi feje. Ausztria külpolitikai helyzetének
további romlása azonban arra sarkallta a bécsi udvart, hogy közeledjék a
magyarokhoz. Deák is felismerte, hogy a passzív ellenállás nem tartható fenn, s
hajlott a bécsi udvarral való alkura.
A bécsi udvar
felvette a kapcsolatot Deákkal. A titkos tárgyalások eredményeképpen 1865.
április 16 – án a Pesti Naplóban megjelentette Deák a „húsvéti cikkét”.
Hajlandóságot mutatott arra, hogy Magyarország érdekeit összhangba hozza a
birodalom biztonságával.
V.
1866 - ban
kitört a porosz – osztrák – olasz háború, amelyben az Osztrák Császárság a königsgrätzi
csatában súlyos vereséget szenvedett Poroszországtól. A bukás látványos és
egyértelmű jelzés volt Ausztria számára, hogy a birodalom fennmaradó részének
egyben tartásához ki kell, hogy egyezzen a magyarokkal.
1867 – ben
hosszas tárgyalások után megszületett a kiegyezés (1867. évi XII. törvénycikkely).
Az uralkodó elismerte az 1848 – as törvényeket és felelős kormány
megalakításával bízta meg gróf Andrássy Gyulát. Ezt követően Ferenc Józsefet
királlyá koronázták, s kezdetét vette a dualizmus kora (1867 – 1918).
A kiegyezéssel
létrejött a kétközpontú, dualista államszervezet, az Osztrák – Magyar
Monarchia.
A birodalom két
részre oszlik, az örökös tartományokra és Magyarországra. Viszonyuk a paritás
elvén nyugszik. Kapcsolatukat a Pragmatica Sanctio alapján szabályozták, tehát
közös az uralkodó, elválaszthatatlanul egybe vannak kapcsolva és egymásnak
közös védelemmel tartoznak. Mindkét birodalomfél külön kormánnyal és
országgyűléssel rendelkezik, azonban a had-, kül-, és ezek pénzügye közös. A
közös ügyek vitelére közös minisztériumokat hoztak létre, ezek miniszterei a
két országgyűlésből választott 60 – 60 tagú delegációnak voltak felelősek. A
hadsereg irányítása az uralkodó felügyelete alatt maradt, ezért létrehozták a
közös hadsereget, illetve felállították a 100 ezer fős Magyar Honvédséget.
A politikai
kiegyezés mellett létrejött a gazdasági kiegyezés is. Magyarország és Ausztria
kereskedelmi- és vámszövetséget kötött. Ennek értelmében a pénzrendszer és a
jegybank közös, egységes a mértékrendszer. Kialakult a vámegység. A tőke és a
munkaerő szabadon áramolhatott. A gazdasági megállapodásokat 10 évre kötötték,
újratárgyalással lehetett meghosszabbítani vagy módosítani.
VI.
1868 – ban
megszületett a horvát – magyar kiegyezés is. Magyarország elismerte a
horvátokat politikai nemzetnek. Horvátország beligazgatási autonómiát kapott,
élén a bán állt, de közös uralkodóval bírt Magyarországgal. A közös ügyek a
magyar országgyűlés hatáskörébe tartoztak, ahova Horvátország is küldött
képviselőket, és a magyar kormányban helyet kapott egy horvát miniszter is.
VII.
A nemzetiségi
viszonyok rendezése érdekében az országgyűlés 1868 - ban megalkotta a
nemzetiségi törvényt. Ez a magyar liberalizmus kiemelkedő alkotása. A törvény
lehetővé tette a magyar államnyelvet, de használata csak a legfelsőbb szinten
volt kötelező. A megyékben, ha a közgyűlés egyötöde is úgy akarta, a
nemzetiségi nyelv jegyzőkönyvi nyelv lett. Az oktatás, egyházi ügyek,
igazságszolgáltatás, közigazgatás a nemzetiségek saját nyelvén folyhatott. A
törvény azonban a nemzetiségek igényeit nem elégítette ki, mert autonómiát nem
biztosított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése