Tételek - Történelem

Történelem – 5. tétel

Mutassa be egy 13. századi nyugat – európai város jellemzőit!

Szempontok:

I.                   Mezőgazdasági fejlődés

II.                Városalapító tényezők

III.             A középkori városok kialakulásának helyei

IV.             Európa városiasodott területei

V.                Kommuna mozgalom

VI.             A városi társadalom

VII.          A városok külső képe

VIII.       A céh

IX.             Kereskedelem

I.

A 8. századtól kezdődően Nyugat-Európában a termelési módszerek és a munkaeszközök fejlődni kezdtek. A kialakuló kétnyomásos gazdálkodás azt jelentette, hogy a termőföld felét bevetették a másik felét pedig ugaron hagyták, azaz pihentették. Itt legelhetett az állatállomány, trágyájukkal pedig megújították a termőföld erejét. A háromnyomásos gazdálkodás elterjedésével tovább csökkent az ugar. Három részre osztották a termőföldet: egy rész ugar, egy rész őszi- és egy rész tavaszi gabona. Az egységek évente cserélődtek.

A föld ilyen arányú folyamatos kihasználása azonban a régi eszközökkel nem volt lehetséges. Elterjedt a csoroszlyás, kormánylemezes, nehéz fordítóeke használata, így a szántás mélyen feltörte a földet és meg is fordította: kicserélte az alsó pihent és a felső kimerült talajszintet. Ezzel az ekével a keményebb, kötöttebb talajokat is meg lehetett művelni, tehát nőtt a termőterület nagysága. Szintén előrelépést jelentett a borona, amely a föld lazításával növelte a termést. Az új eszközök azonban nagyobb vonzóerőt igényeltek, így a régi nyakhám elavulttá vált. Egyre inkább előtérbe került a nomádoktól átvett szügyhám, így az igaerő jelentősen megnőtt.

II.

A mezőgazdasági fellendülés miatt biztosabb lett a termés, ezért megszűnt az éhínség, javult a közegészség, ez népességnövekedést okozott, a megnövekedett népesség pedig vándormozgalmakat.
Mivel a mezőgazdaság termelése megnövekedett, megindult a pénzgazdálkodás, ez lehetőséget nyújtott a városok kialakulására.

III.

Városok jöttek létre:

 - római - kori városok helyén,

- igazgatási központoknál (királyi, püspöki székhelyek),

- útkereszteződéseknél, kereskedelmi útvonalak mentén,

- kikötőknél és folyami átkelőhelyeknél,

- hegy és síkság határvidékén.

IV.

Európa legvárosiasodottabb területei a 13. században a Baltikum, Flandria, Rajna vidék és Észak – Itália.

A Baltikumon közvetítő kereskedelem folyt, Hanza városok alakultak ki. A Rajna vidéke már a Római korban is városias terület volt, így itt sok középkori város római alapokra épült – ezek jelentősége püspöki központ volt. Később egyre meghatározóbb lett a városokban a kereskedőréteg szerepe is, így kialakultak az úgynevezett kétközpontú városok – melyeknek egyik központja a püspöki székhely és a katedrális, másik pedig a kereskedőtelep és ennek a vásártere. A 13. században Flandria mellett Észak-Itália volt Európa legsűrűbben lakott területe. Mind a Német-Római Császárság, mind a pápa saját érdekszférájának tekintette a területet, a városfejedelemségek rendszere bizonyult alkalmasnak az önállóság megőrzésére. A városok a nemeseiket is a városfalakon belülre tudták kényszeríteni – a városokban élő nemesség csak itt volt jellemző egész Európában. A pénzügyek mellett a városok leginkább iparral, vagy kereskedelemmel foglalkoztak.

V.

A kora középkori kereskedelmi és ipari központok egy - egy földesúr birtokán feküdtek. Az egy helyre összegyűlt kereskedők és iparosok kommunába tömörültek. (A kommuna a latin communitas szóból ered, melynek jelentése közösség.) Szerették volna kivonni magukat az urak hatalma alól, hogy saját maguk kezébe vegyék a sorsuk irányítását. A polgárok egy választott testület által maguk intézték ügyeiket, a város önkormányzatot kapott, élén polgármesterrel, akit munkájában a legtekintélyesebbekből álló szenátus segített. Az önálló önkormányzattal általában együtt járt néhány, részben a királytól kapott privilégium (pl. egy összegben befizetett adó, árumegállító jog, vásártartás joga, pallosjog, vámszedés-vámmentesség joga, hadsereg állításának joga).

VI.

A városok társadalmának két fő rétege a patríciusok és a plebejusok. A patríciusok a gazdag, befolyásos családok tagjai, akik akaratukat a szenátusban érvényesíthették. A plebejus (plebs) a szegényebb réteg, akik alkalmi munkákból, a város környékén fekvő földeken való munkából éltek. Polgárjoggal nem rendelkeztek, politikai hatalmuk nem volt, ez állandó súrlódásokhoz vezetett köztük és a patríciusok között. A polgárság nagy részét az iparosmesterek tették ki, akik szakmánként érdekvédelmi egyesületekbe (céhekbe) tömörültek. A kézművesek a céheken keresztül vettek részt a város életében (védelem, adózás, bíráskodás).

VII.

A középkori városokat rendszerint fallal vették körbe. Általában a piactér a központ, itt állt a városháza és a templom is. A lakóházak több emeletesek, kőből vagy fából készültek. A helykihasználás érdekében az utcák szűk sikátorokká váltak. Nem volt közvilágítás, sem csatornázás. A szemét, a szennyvíz és az ürülék az utcán állt, így a kedvezőtlen higiéniai viszonyok és a zsúfoltság következtében a népesség ki volt téve a járványoknak, betegségeknek, ami magas halandósághoz vezetett.

VIII.

A polgárság nagy részét az iparosmesterek tették ki, akik szakmánként érdekvédelmi egyesületekbe, céhekbe tömörültek. A céhek célja a gazdasági verseny – lehetőség kiiktatása volt, a piac egymás közti felosztása. A céhműködést szigorú szabályzat határozta meg: tiltotta a céhen belüli munkamegosztás, az éjszakai munkát és a reklámozást, maximalizálta az árakat, meghatározta az inasok és legények számát, rendelkezett minőségről és mennyiségről. A céh tagjai csak mesterek lehettek. Védelmet, segítséget nyújtott tagjainak, akiknek feladata volt még a városfal őrzése is.

IX.

A középkorban a helyi kereskedelem szorosan kapcsolódott a termelőkhöz.
A termékeket a helyi piacon adták el. A kézművesek szintén a piacokon vagy műhelyeikben árulták termékeiket. A korszak kereskedői alapvetően a távolsági kereskedelmet bonyolították. A kereskedelmi útvonalak kialakulásához jelentős mértékben hozzájárultak a zarándokútvonalak.
A kelettel folytatott levantei kereskedelem volt a legnagyobb jelentőségű. Ezt az útvonalat elsősorban Velence és Genova uralták. Európába keletről elsősorban a fűszerek és luxuscikkek érkeztek.

Jelentős kereskedelmi útvonal jött létre a Balti - tenger térségében. A fejletlenebb északi - keleti területekről nyersanyagot és élelmiszert vittek nyugatra, cserébe Észak - Németország és Flandria városaiból iparcikkeket (szerszámokat, fegyvereket, posztót) szállítottak. Jelentőssé vált az Angliából szállított gyapjú, mely a flandriai textilipar legfontosabb alapanyagává vált. A balti kereskedővárosok érdekeik biztosítása számára szövetségbe léptek egymással, ez a Hanza szövetség és 1161-ben kötötték.

A két tengeri útvonalat (Levantei, Hanza) szárazföldi kereskedelem kötötte össze, az észak – déli irányú Champagne Franciaországban.

Történelem – 6. tétel

Mutassa be az ipari forradalom kezdeteit, demográfiai következményeit, az ipari munkásság helyzetét, életmódját a 18. század végén, illetve a 19. század elején Angliában!

Szempontok:

I.                   Az ipari forradalom fogalma

II.                Kezdete

III.             A közlekedés forradalma

IV.             A hírközlés forradalma

V.                A nehézipar fellendülése

VI.             Következmények

I.

Ipari forradalom fogalma alatt értjük a 18. század második felétől a gazdaság ugrásszerű fejlődését, amely átalakította a társadalmi szerkezetet és az életmódot, hozzájárult a népesség rohamos növekedéséhez, és a városiasodáshoz.

II.

Az első (klasszikus) ipari forradalom Angliából indult ki. A mezőgazdaságban történő gazdasági újításokkal, változásokkal vette kezdetét, melyek fokozatosan kihatottak az iparra, az ipar átalakulására, a gazdasági átalakulást társadalombeli követte, megszülettek az ipari társadalmak, és kezdetét vette az indusztriális korszak (indusztriális = ipari).

Az ipari forradalom előfeltételei: Korábban az ipar fejlődése mindig beleütközött a mezőgazdaság alacsony teljesítőképességébe, Angliában viszont kialakult a föld polgári tulajdona, ezáltal tőke áramlott a mezőgazdaságba. A feudalizmust felszámolták és megszűntek a föld közösségi használatának maradványai. A háromnyomásos gazdálkodást felváltotta a vetésforgó. Takarmánynövényeket termesztettek és megnőtt az állatállomány. Így tehát az angol mezőgazdaság képessé vált arra, hogy csökkenő mezőgazdasági népességgel növekvő városi lakosságot tartson el.

Szintén feltétele volt az ipari forradalom kibontakozásának a jól működő hitelszervezet (1694 - ben megalakul az Angol Bank). A nagy pénztőkék felhasználását felgyorsított a gyarmatok kifosztása. A gazdasági fejlődés pedig az állami politika fontos célkitűzése lett.

A textilipar, a gőzgépek gyártása és a kohászat vált az első ipari forradalom vezető ágazataivá.

III.

Az ipari forradalom második szakaszának jellemző berendezése a gőzgép volt, melynek tökéletesítése lehetővé tette a közlekedés forradalmi változásait.

A gazdasági fejlődés alapvető feltétele a gyors, olcsó és nagy tömegű áru szállítására alkalmas közlekedési hálózat kialakítása volt. Eddig mindezt a vízen - többek között csatornák segítségével - tudták fejleszteni, így a gőzgépet elsőként a hajózásban alkalmazták, Fulton 1807 - ben alkotta meg a gőzhajót. Ez az eddigi vitorlás hajókhoz képest nagy előrelépést jelentett, mivel a széljárás kiszámíthatatlanságához képest sokkal megbízhatóbb. Lehetővé vált az interkontinentális szállítás.

A gőz a szárazföldön is hasznosnak tűnt. 1814 - ben George Stephenson megalkotta az első klasszikus gőzmozdonyt, a Blücher - t, majd 1825 - ben Rocket nevű gőzmozdonya  megnyerte a Stockton és Darlington közötti versenyt (40 - 48 km/h - val ment), ezzel bizonyította az új közlekedési eszköz nagyszerűségét. A vasút előnye a szekérrel és a postakocsival szemben nem volt kétséges. Angliában teret hódított a vasútépítés, ami hamarosan a kontinensen is hatalmas lendületet vett. A közlekedés gyorsabbá vált, nagy tömegű árut is lehetett a szárazföldön szállítani, ez segített az éhínség leküzdésében. A vasútépítés óriási tőkét és munkástömegeket vonzott, valamint nagy volt a katonai jelentősége is a csapatok gyors mozgathatóságával.

IV.

A hírközlési rendszer fejlődését is jelentette a gazdaság élénkülése. Az amerikai Morse 1832 - es találmányával kábelen továbbított elektromos jelzésekkel helyettesítették a korábbi nehézkes, lassú és költséges optikai rendszert. Megalkotta a távíró ábécét, tökéletesítette a távírást. A találmány gyorsan elterjedt, hamarosan kábel kötötte össze Nagy Britanniát és az Amerikai Egyesült Államokat.

V.

A gyors ütemű vasútépítés rendkívüli mértékben megnövelte a szén és vas iránti igényt. A gőzgépek, mozdonyok és sínek nagyipari gyártása előlendítette a vas - és gépipar fejlődését.

Új technikák jelentek meg a vasiparban: A vaskohászatban a kokszosítás elterjedése jelentett előrelépést. Jobb és olcsóbb acéltermelést tettek lehetővé a Bessemer, majd a Thomas – Martin kemencék.

VI.

Az ipari forradalom kibontakozásának korában felgyorsult a népesség növekedése. A növekvő és minőségileg jobb élelmiszer – termelés, a fejlődő orvostudomány és a higiénés viszonyok javulásának következtében visszaszorult az éhínség, az emberek ellenállóbakká váltak a fertőző betegségekkel szemben. Megnőtt az átlag életkor, egyre magasabb lett a születések száma és kisebbé vált a gyermekhalandóság.

Felgyorsult a migráció, az emberek a falvakból városokba költöztek, míg sokan vándoroltak külföldre kényszerítettség miatt vagy önkéntes alapon.

Teljesen átalakították a környezetet, a falusi jellegű tájat felváltotta az ipari jellegű tájat. Bányákat nyitottak a föld alatt és a felszínen egyaránt. Erdőket irtottak ki, hogy legyen hely az utak, vasutak építésére. Folyószabályozási munkálatok kezdődtek, gátak, zsilipek kialakítása. Egyre nagyobbá váltak a városok, a gyárak szennyezték a levegőt és vizet.

Az első ipari forradalom következményei közé tartozott még a városok átalakulása is. Kifejlődtek az iparvárosok, megjelentek az iparvidékek. Ugrásszerűen megnőtt a városi lakosság száma. Különálló, funkcióik szerinti városnegyedek jöttek létre: igazgatási, pénzügyi, kereskedelmi, lakó – és ipari övezetek. Egyszerre volt jelen a gazdagság és szegénység, a nyomor és a fényűzés. Míg a gazdagok csatornával, vízzel ellátott villanegyedekben éltek, addig a szegények a gyárak melletti viskókban, bérkaszárnyákban nyomorogtak, nem volt tömegközlekedés, sem folyóvíz. Itt még mindig jellemző a zsúfoltság és a járványok.

A munka világára is erősen kihatott az ipari forradalom. Kialakult a gyáripar. Az üzemtulajdonosok gépesítettek és leszorították a bérköltségeket. Ezáltal jellemzővé válik a gyermek és női munka.