Tételek - Nyelvtan

Nyelvtan – 5. tétel Témakör: A kommunikáció

A kommunikáció nem nyelvi formái

A nyelvtudomány nem verbális kommunikációnak nevezi a viselkedés szabályozásához szükséges nem nyelvi jelzések összességét.

„Testbeszédünk” jelei: a fej tartása, mozgatása, az arckifejezés (mimika), a kéz mozgása (gesztusok), a test mozgása, tartása és a térközszabályozás, a távolságtartás.

A hang beszéden kívüli kommunikációs csatornái: a hangszín, a hangerő, a beszédtempó szintén fontos közléshordozók lehetnek. A testbeszéd lehet direkt, (célzott, tudatos, ilyen megnyilvánulás például a kacsintás) vagy indirekt (önkéntelen). Az indirekt testbeszéd is állandóan működik viselkedés közben.

A kapcsolat felvételének és a kommunikációnak a kezdete a tekintetváltás. A tekintetek találkozásának gyakorisága és hossza sokat elárul érzelmi állapotunkról, óhajainkról, vágyainkról. Másként nézünk hivatali tárgyaláson, társalgásban vagy közeli barátok között. Tudunk csupán a tekintetünkkel is dorgálni, figyelmeztetni valakit, de akár helyeselni, egyetérteni is. Ugyanilyen gazdag információforrások mimikánk és gesztusaink is.

Kutatások igazolták, hogy az emberek társadalmi gesztusnyelve is befolyásolja a gesztusnyelvet. A kevésbé iskolázott emberek több gesztust alkalmaznak, mint az iskolázottabbak. A „főnökök” általában kevesebbet gesztikulálnak, mert így tekintélyesebbek. A nők a testbeszéd kifejezésében és megértésében is általában érzékenyebbek, mint a férfiak.

Internacionális nyelv – egyéni nyelv

A testbeszéd nyelve részben nemzetközi, részben csak egy adott népre, embercsoportra, egyénre, kulturális környezetre jellemző. Ha az ember mosolyog, ez az egész világon örömöt jelent, a homlokráncolás pedig gondjainkra utal. A bólintás viszont mást jelent Bulgáriában, mint Európa más részein: a bolgárok bólintással tagadó szándékukat fejezik ki.

Zónatávolságok

Az európai kultúrában a testközelség intimitást fejez ki. Az intim zóna testünktől 45 cm - ig tart, a személyes zóna 1,2 méterig, a társadalmi zóna 3,6 méterig, a nyilvános zóna pedig 3,6 méter felett. Az intim zónába csupán a legközelebbi hozzátartozóinkat engedjük „behatolni”. A személyes és társadalmi zóna a hétköznapi érintkezés távolságtartási szokása ismerősökkel és ismeretlenekkel, míg a nyilvános zóna a nagy létszámú csoporttal való kapcsolattartásunkban fontos.

Távol - Keleten, ahol az emberek jobban hozzászoktak a zsúfoltsághoz, a zónatávolságok kisebbek, mint Európában.

A testbeszéd funkciói

A nem verbális kommunikáció tudatos alkalmazását mindenkinek el kell sajátítania. Tudnunk kell ilyen módon kimutatni érdeklődésünket, benyomásokat közölni magunkról, kulturált formában kifejezni rajongásunkat vagy mérsékelt érdeklődésünket, egyszóval tudatosan is tudnunk kell bánni gesztusainkkal, mimikánkkal, hangunkkal.

Az empátia

Ebben a tanulást is igénylő folyamatban segít bennünket a beleélő megértés képessége, az empátia. Figyelnünk kell mások hangulatának, érzelmeinek, indulatainak és késztetéseinek megértésére. Az érzelmi rezonancia segít bennünket emberi kapcsolatainkban. A nem verbális közlési tartalmaknak mindig összhangban kell lenniük a szituációval. Ha ez nem sikerül, a közlés hitele csökken, közlési zavar keletkezik. A kommunikáció sikere gyakran attól is függ, mennyire tudunk a szokásoknak, elvárásoknak megfelelően viselkedni.

Nyelvtan – 6. tétel Témakör: A magyar nyelv története

 

A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai

A magyar nyelv finnugor rokonságát a 18. század végén fedezték fel (Sajnovics János 1770). Ezzel a rokonsággal azonban még sokáig is fenntartásokkal éltek. Vámbéry Ármin a magyar nyelv török jövevényszavait vélte eredetieknek, a török - magyar nyelvrokonságot hangoztatta. Mivel a honfoglaló magyarság társadalmi összetétele a törökökéhez volt hasonlatos, az összehasonlító nyelvtudomány bizonyítékai ugyanakkor a finnugor rokonságot támasztották alá. A magyar - török rokonság hívei azt hangoztatták, hogy a magyar nép eredete török, a magyar nyelvé pedig finnugor, s a magyarság e finnugor nyelvhez nyelvcsere útján jutott.

A 20. században merült fel a sumer - magyar nyelvrokonság kérdése. A sumér nép kihalt, de a nyelv fennmaradt. Hívei véletlen hangalaki hasonlóságokra építik fel „bizonyítékaikat” – naiv, tudománytalan módszerekkel.

Nyelvrokonság: az egy nyelvcsaládba tartozó nyelvek közös ős - vagy alapnyelvből származnak. Ebből az alapnyelvből önálló nyelvek fejlődtek ki, ám ősi vonásokat is megőriztek. A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor nyelvcsoportjának ugor ágához tartozik.

A nyelvrokonság megállapítása

Összehasonlító nyelvtudomány a mai nyelvek hangtani, szótani, nyelvtani elemeinek összehasonlítását végzi. A régészet, a néprajz, a növényföldrajz és a történettudomány megállapították, hogy a finnugor népek életmódja az őshazában gyűjtögető, halászó, vadászó életmód volt. Ezt támasztják alá finnugor eredetű állatneveink: menyét, róka, lúd. Bőrruhájukat öv, szíj, szalag tartotta össze.

Az összehasonlító nyelvtudomány megszületése előtt két nyelv rokonságát hasonló hangzású, egymáshoz közel álló jelentésű szavakkal próbálták igazolni. Ilyen szavak azonban szinte minden nyelvben szép számmal akadnak. A német Haus is hasonlít a magyar házhoz, a kínai nü is a magyar nőhöz, jelentésük is azonos, mégsem rokonok.

Bizonyítékok

1. Szabályos hangmegfelelések

Eredeti hang	Változás	Finn példa	Magyar példa
p-	f-	puu, pää, pata, pieli,	fa, fő, faz(ék), fél
k+mély mgh-	h-	kala, kota, kunta,	hal, ház, had,
k+magas mgh-	k-	kivi, kahte-, käte-	kő, kettő, kéz
s-	eltűnt	sappi	epe
-t	-z	sat(a), pat(a), kot(a)	száz, faz(ék), ház
-nt-	-d	kunta, lintu, anta	had, lúd, ad
-mp-	-b	kumpu, ämp	hab, eb

2. Ősi szókészlet

Kb. 700 - 800 lehet azoknak a szavaknak a száma, amelyek a finnugor - ugor korból származnak. Ezeknek a szavaknak a nagy része kezdetleges tárgyfogalmakra, tulajdonságokra, cselekvésekre utal.

Igék: él, hal, megy, kel, fél, fon, szül, ül, jön, nyom, von

Testrészek: váll, mell, láb, kéz, fej, homlok, szem, száj, torok, szív

Rokonságnevek: apa, atya, anya, fiú, lány, vő, meny, nő, rokon, árva

A természet jelenségei: ég, menny, éj, hajnal, fény, villám, hold, év, nyár, tél ősz, jég, tó,

Növénynevek: fa, gyökér, ág, vessző, nyír, hárs, fűz, fenyő, szil, fagyal

Állatnevek: fogoly, fajd, lúd, daru, holló, varjú, fecske, méh, hangya, nyű

Melléknevek: nagy, hosszú, vékony, sovány, meleg, langyos, nyers, új, ifjú, agg, jó

Számnevek: kettő, három, hat, húsz, harminc, száz, első, második

Névmások: én, te, ő, mi, ti, ki?, mi?, ez, az

3. Nyelvtani elemek

A rokon nyelvek mind agglutináló nyelvek. A birtokos személyjelek és az igei személyragok személyes névmásból alakultak ki. Például magyarul ház (én) ® házam, ház (te) ® házad; finnül talo (mi) ® taloni. A birtokos személyjelek kifejezik a birtokos és a birtok számát. Például magyar házaimban; finn taloissani. A határozórendszerre jellemző az irányhármasság (hol – honnan – hová?). Finnugor elemből származik a – k többesjel, a középfok – bb jele, az igei idő - és módjelek. Névszói állítmány megléte. A jelző és a jelzett szó sorrendje. Nincsenek nemek.

Nyelvtan – 7. tétel Témakör: A magyar nyelv története

 

Az ómagyar nyelvtörténeti korszak bemutatása

Nyelvünk történetében a nyelvtudomány korszakokat különít el. Ezen korszakok határai nem merevek, hiszen a nyelv is folyamatosan változik. A korszakok határait azért kötik valamilyen történelmi eseményhez, hogy megkönnyítsék a tájékozódást, segítsék a történelmi és nyelvi folyamatok párhuzamba állítását, valamint azért, mert a megadott esemény meghatározó jellegű volt az új korszak jellegzetességeinek szempontjából (pl. a mohácsi csatavesztés a török szavak meghonosodásának szempontjából).

A magyar nyelv fejlődésének főbb korszakai: az ősmagyar kor (a honfoglalásig), az ómagyar kor (1526-ig, a mohácsi vészig), a középmagyar kor (a felvilágosodás koráig, 1772-ig), az újmagyar kor (napjainkig).

Az ómagyar kor a honfoglalástól a mohácsi vészig tartott. A magyar nép letelepedése jelentős változást hozott népünk társadalmi és gazdasági életében. Megjelent a latin betűs írásbeliség, melynek köszönhetően ebből a korból már vannak írásos emlékeink, noha a korszak első feléből szinte csak latin nyelven.

A szókincs gyarapodott főleg szláv (pl. berkenye, pap, kereszt, szent), latin (pl. apostol, legenda, advent), valamint a polgárosodásról tudósító német eredetű (pl. polgár, soltész, cégér) szavakkal. Ebben a korban történtek változások úgy a nyelv hang - és toldalékrendszerében, mint a mondatszerkezetben.

Az ómagyar kor második felét szokás a kódexek korának is nevezni, mert a korszak irodalmát a kódexirodalom és a kézzel írott könyvek jellemezték. A korszak végére már jellemzőek a világi jellegű magyar szövegek is.

A magyar nyelv ekkor még alapvetően területi nyelvváltozatokban élt, társalgásban az általános tegezést használták.

Hazai, de idegen nyelvű emlék a Szent István korában keletkezett görög nyelvű Veszprémvölgyi Apácák Alapítólevele. Hasonló hazai szórványemlék a tihanyi apátság alapítólevele (1055), melyben a tulajdonneveken túl már köznevek is maradtak fenn (58 szó). Sőt egy mondattöredék is: feherruuaru rea meneh hodu utu rea (’Fehérvárra menő hadútra’). Ez az alapítólevél hangtani, alaktani és szószerkezettani kutatások forrásanyaga is.
A tihanyi apátság alapítólevele egy latin nyelvű oklevél, melyet a tihanyi bencés rend alapításáról adta ki I. András. Az oklevél az apátság birtokát jelöli ki, ezért tartalmaz sok helynevet. A kutatók úgy tartják, hogy a leírója (scriptora) magyar volt, ezért kerülhettek bele magyar szavak. A pannonhalmi apátság levéltárában őrzik.

Néhány példa a tihanyi apátság alapítóleveléből: tichon → Tihany, balatin → Balaton, knes → Kenese, fyz(eg) → fűz (füzes), kereku → erdő, monarau bukurea → mogyoróbokor.

A szórványemlékek közé tartozik az Anonymus által írt Gesta Hungarorum is.
A magyar és egyben az összes finnugor nyelv első írásos szövegemléke a Halotti beszéd és könyörgés, mely egy, a 12. század végén keletkezett temetési beszéd. Egy latin szöveg szabadabb magyar fordítása. Két részből áll: egy 26 soros beszédből és egy 6 soros könyörgésből. Ez a szövegemlék a latin nyelvű Pray-kódex ún. vendégszövegeként maradt fenn és 274 magyar szót tartalmaz.

A szövegben a „pur” (por) és „homu” (hamu) szavak arra utalnak, hogy a szöveg keletkezésekor a nyelvünk zártabb állapotban volt. A de szavunk szövegben fellelhető „gye” alakja lágyabb (palatizáltabb), ez több régebbi szavunkra jellemző. A mai bizony szavunk helyett a szöveg keletkezésekor még egy egészen más szót használtak: „isa”.

A legkorábbi magyar versünk az Ómagyar Mária - siralom. A vers a Leuveni - kódexben maradt fenn (nevét a leuveni egyetemről kapta), és valószínűleg a prédikáció előtt mondogathatták, vagy énekelhették. Újabb kutatások szerint a szerzője több latin Mária-siralom vers részleteiből állította össze.

A legrégebbi magyar kódexünk a Jókai - kódex, mely Szent Ferenc életét beszéli el. A kódex a 14. század második felében született. Az eredetije elveszett, a másolata 1448 - ban készült, de ez is csak csonkán maradt ránk. A Jókai - kódex egy latin nyelvű ferences gyűjtemény egyes részeinek fordítása, ezért van benne a Ferenc - legenda is. Ehrenfeld Adolf fedezte fel. Toldy Ferenc 1852 - ben foglalkozott a kódexszel, ő Ehrenfeld - kódexnek nevezte el. 1925 - ben vásárolta meg a magyar állam egy londoni árverésen. Abban az évben lett volna Jókai Mór 100 éves, ezért nevezték el róla a kódexet. A Jókai - kódexben tagolást csupán a kis - és nagybetűk használata jelentett. Egyetlen írásjel benne a kettőspont. A tulajdonneveket is kisbetűvel írták, és keletkezésekor az a és az névelő még nem különült el.
1450 körül született a Huszita Biblia világi papoktól, mely az első magyar bibliafordítás. Három kódexben találták meg. Az Ószövetség egyes részeit a Bécsi, az evangéliumokat a Müncheni, míg a zsoltárokat az Apor - kódex őrizte meg.

1476 - ból származik a magyar nyelv első históriás éneke: Ének Szabács viadaláról.
A 16. százas számos kódexe közül kiemelkedik a Ráskay Lea domonkos apáca által 1510 - ben másolt Margit legenda.

A magyar nyelvű szerelmi líra első emléke a mindössze két sorból álló Soproni virágének.
Ezeken kívül jellemzőek a korszakra a glosszák, melyek lapszéli, vagy sorközi (magyar nyelvű) jegyzetek, melyek a latin szöveg megértését segítették.

Nyelvtan – 8. tétel Témakör: A magyar nyelv története

 

A nyelvújítás korszaka

Nyelvünk történetében a nyelvtudomány korszakokat különít el. Ezen korszakok határai nem merevek, hiszen a nyelv is folyamatosan változik. A korszakok határait azért kötik valamilyen történelmi eseményhez, hogy megkönnyítsék a tájékozódást, segítsék a történelmi és nyelvi folyamatok párhuzamba állítását, valamint azért, mert a megadott esemény meghatározó jellegű volt az új korszak jellegzetességeinek szempontjából (pl. a mohácsi csatavesztés a török szavak meghonosodásának szempontjából).

A magyar nyelv fejlődésének főbb korszakai: az ősmagyar kor (a honfoglalásig), az ómagyar kor (1526-ig, a mohácsi vészig), a középmagyar kor (a felvilágosodás koráig, 1772-ig), az újmagyar kor (napjainkig).

A nyelvújítás Kazinczy Ferenc nevéhez fűződik. Társadalmi és szellemi mozgalom volt. Tágabban értelmezve kb. 100 esztendőt ölelt fel, szűkebben értelmezve pedig mindössze 20 – at, mindezt az újmagyar korban.

A nyelvújítás koráig nem igazán született tudományos mű magyar nyelven. Batsányi és Kármán voltak ennek az úttörői.

A nyelvújítás egyik célja a magyar nyelvű szépirodalom, valamint a fordítások megerősödése volt. Anyanyelvi társaságok, irodalmi szalonok és írói társaságok alakultak. Egy másik célja volt a nyelvújításnak a magyar nyelvű színházi élet fellendítése, valamint könyvtárak alapítása. 1790 - ben Budán nyitotta meg kapuit az első magyar nyelvű színház.

A szűken vett nyelvújítás mozgatója Kazinczy Ferenc és köre volt. Központja Kazinczy lakhelye, Széphalom (Bányácska) volt. Kazinczy a fentebb stíl jegyében adta ezt a nevet lakhelyének.

Az ortológusok, vagyis a maradiak ellenezték a neológusok, vagyis az újítást akarók mozgalmát. Kazinczy - ék az ő vidékies és parlagias stílusuk ellen hadakoztak. 1811 - ben a neológusok a Tövisek és virágok című műben kigúnyolják a maradiakat, s az elavult írókat. Válaszként az ortológusok egy pamfletet írnak 1813 - ban Mondolat címmel. 1815 - ben Kazinczy - ék válaszolnak, Felelet a Mondolatra címmel visszavágnak az ortológusoknak. 1819 - ben Kazinczy egy békítő iratot adott ki Ortológusok és neológusok nálunk és más nemzeteknél címmel. Ebben írta: „Jól és szépen csak az ír, aki tüzes ortológus és neológus egyszersmind.”

Ebben a korban egy helyesírási háború dúlt a jottisták és az ipszilonisták között. A két tábor vezetője Révai és Verseghy voltak.

A nyelvújítás eredményének tudható be, hogy a magyar nyelv alkalmas az új műveltség közvetítésére, valamint az is, hogy 10 ezer új szóval és szóalkotási módszerrel gyarapodott nyelvünk.

A nyelvújítás módszerei: elavult, régi szavak felújítása, tájszavak beemelése a köznyelvbe, tükörfordítás, szóösszerántás, szóképzési módok elterjesztése, képzőalkotás és rövidítés.