|
Mindenfajta kommunikáció többé - kevésbé
egyértelmű jelek segítségével zajlik. Hagyományosan a vizuális kommunikációt a
nem verbális kommunikáció egyik ágának tartják a tudósok. A vizuális
kommunikáció a képi megformáláson alapuló kommunikáció. Az írás – bár valóban a
szemen keresztül percipiálódik – talán mégsem tekinthető a vizualitás tipikus
példájának, mivel a nyelvi jelek formai megjelenésüktől függetlenül ugyanazt
jelentik.
A gesztusnyelvet és testbeszédet
pedig vizuálisan érzékeljük ugyan, de nem képi jellegűek. Egyes felfogások
szerint a metakommunikáció is a vizuális kifejezési formák egyike, de ez szinte
mindig a nyelvi közléssel együtt jelenik meg annak kiegészítőjeként,
nyomatékosító, érzelemkifejező, figyelemfelkeltő funkcióban.
A vizuális kommunikáció az
információátadásnak az a típusa, amelyben az üzenet továbbítása képi úton
történik. A jelentést hordozó eszköz a kép, amelyet a befogadó a látás révén
érzékel, dekódol. Napjainkban ez a kommunikációs típus a fotográfia, a film, a
televízió és a számítógép elterjedésével kiemelt szerepet játszik az emberek
egymás közötti érintkezésében, akár a beszéd vagy az írott nyelv rovására is.
A vizuális kommunikáció körébe
sorolható a design és a piktogram is, hiszen a mindennapi használati
tárgyakkal, az épített emberi környezettel szembeni igények kielégítése
elválaszthatatlan a formától és annak érzékelési folyamatától. A design az
elkészítés folyamatától elkülönült tervezés eredményeként létrejött forma,
használati tárgy, illetve az a szemlélet is, amely a formát optimálisan
közelíti a társadalmi igényekhez és az ipar lehetőségeihez. A piktogram
grafikus jel, amelyben néhány markáns vonal, folt, egy-két erős szín alapvető
információkat közöl a szöveg kiiktatásával gyorsítva meg az érzékelést.
A kép „elolvasása” sohasem
passzív folyamat, szükség van hozzá a lehetséges jelentések előzetes
ismeretére. Felirat nélkül csak abban az esetben lehet egyértelmű jelekként
használni a képeket, amikor az adott környezetben nagyon kicsi az elképzelhető
jelentések köre.
A média egyre nagyobb
térhódításával a vizuális kommunikáció behatol a nyelvi kifejezőeszközök
világába is. Ugyanakkor ez a képi forma szegényíti is a nyelvi kifejezőerőt,
hisz a kép nem tud olyan árnyaltan kifejezni, mint a szinonimákkal,
körülírással vagy egyéb árnyalással megfogalmazott gondolatok. A nyelvi - fogalmi
képszerűség (metafora, szimbólum, hasonlat, stb.) egyszerre több asszociációs
réteget mozgat meg az agyban, ezért sokrétűbb, érzékletesebb. De a nyelvi
kommunikáció legfőbb előnye a vizuálissal szemben, hogy egyedi, az egyéni
fantáziára hat, nem „készen kapott” jelentésű.
A vizuális kommunikáció
ugyanakkor gyakran egyszerűbb, könnyebben érthető (természetesen a mindenki
számára világos kódrendszert feltételezve), hely - és időtakarékos, kényelmes.
Például a smile - t berajzolni könnyebb, mint valami vicceset írni, sőt több
esetben mindig újat kitalálni.
Egészen új nyelvezet van ma már
kialakulóban az interneten a csetelő, a képfelrakosgató honlapokon. Itt már a
kommunikáció valóban a képekkel történik. Ki - ki magáról ezek segítségével
„mondja el”, hogy milyen. Ez a bemutatkozás, önjellemzés, napló, gyakran
„történetmesélés” eszköze is lehet.
Ugyanez működik „közérdekű”
formában is. Itt a tudósítás, beszámoló publicisztikai jellegű műfajai
„képesedtek” el.
|
Amíg az irodalmi műfajokra,
illetve a nyomtatott sajtó műfajaira tartalmi és formai szempontok alapján
egzakt kategóriák vannak a szakirodalomban, addig a televízió esetében már
nincs ilyen közmegegyezés. Emellett azok, akik próbálkoztak azzal, hogy a
televízió egyes műsorait különböző jellemzőik alapján műfaji kategóriákba
sorolják, elsődlegesen tartalmi szempontok alapján tették ezt, ami a
kereskedelmi televízió legtöbb műsorát nézve rögtön érvényét veszti. Hiszen e
műsorok nagy része úgynevezett „műsorformátum”, amelynek a licencét vásárolja
meg az adott televízió, s amely elnevezésből is kitűnik, hogy a formai elemek
éppen annyira karakterisztikusak, ha nem még erősebben, mint a tartalmiak.
Megkülönböztethetünk információs
műsorokat (híradók, háttérműsorok, információs/szolgáltató magazinműsorok, heti
összefoglalók, televíziós interjúk, stb.) és filmműsorokat (sorozatok,
szappanoperák, önálló filmek). Kulturális és oktató műsorokat (irodalmi,
ismeretterjesztő és gyermekműsorok, oktatási műsorok, zenei, képzőművészeti
műsorok), sportműsorokat (összefoglalók, sporthírek, „élő” közvetítések), szórakoztató
műsorokat (show-műsorok, vetélkedők, talk show-k, szórakoztató magazinok).
A kereskedelmi televíziók, sőt
talán ma már a közszolgálati televíziók legtöbb műsora azonban már nehezen
sorolható be ilyen egzakt módon az egyes kategóriákba. Inkább azt lehet
meghatározni, melyik műsortípusnak milyen karakterjegyeit vette át nagyobb
mértékben az adott műsor.
Műfajok a kereskedelmi
televíziózásban
Megkülönböztetünk fikciós és nem
fikciós műsorokat. Az előbbiek csoportjába tartozik a játékfilm, a tévéfilm, a tévésorozat,
a minisorozat, a sitcom, a szappanopera vagy telenovella és az animáció. A nem
fikciós műsorokat két alcsoportra bonthatjuk: a hír – és információs műsorokra,
valamint a szórakoztató műsorokra. Hírműsornak számít a híradó, a
bulvármagazin, sztármagazin, a heti hírmagazin, a tematikus magazinok (pl.
autó, mozi, főzés, sport, stb.), a dokumentum – és riportfilm, illetve a
vitaműsorok. A szórakoztató műfajok közé soroljuk a vetélkedőket,
tehetségkutató műsorokat, a talk show – kat, valóságshow – kat és minden fő -
műsoridős show műsorokat.
Néhány televíziós műsor rövid
jellemzése
Hírműsor: Időtartamának legalább
kilencven százalékában a magyarországi és a nemzetközi közélet aktuális
eseményeit - ide nem értve a közlekedési híreket, az időjárás - jelentést és a
sporthíreket - bemutató műsor (szám). Az információs műsorhalmaz legfontosabb
alcsoportja, elsősorban napi híradók és heti hírösszefoglalók formájában
tájékoztatja a nézőket a világ eseményeiről. A hírműsorokat alkotó anyagokat az
adott csatorna híradó - szerkesztősége állítja össze a friss magyar és
nemzetközi hírügynökségi jelentések és hírcsere megállapodások alapján.
Magazinműsor: Rendszerint élő
adásban sugárzott stúdióbeszélgetések füzére, amelyeket a műsorvezető (k)
személye kapcsol össze. A meghívott vendégekkel folytatott élő beszélgetéseket,
a stúdióban zajló műsorszámokat bejátszások, azaz előre felvett interjúk,
filmrészletek, videó anyagok színesítik. E műsorok többsége úgynevezett
szolgáltató műsor, amely szórakoztatva informál hasznos tudnivalókról például
egészségügyi témákról, gyereknevelésről, időjárásról, közlekedésről egyaránt.
Többségük napi rendszerességgel kerül adásba, főként a korai műsorsávokban
előfordul, hogy egy egész napszak műsorkínálatát magába olvasztja.
Háttérműsor: Közérdeklődésre
számot tartó hírek, témák részletes elemzésére épülő műsortípus. Szemben a
főként tényközlésre szorítkozó rövid hírműsorokkal, híradókkal, amelyek műfaji
követelménye a tény és vélemény elkülönítése, ezeknek a műsoroknak az a céljuk,
hogy a néző ne csupán a puszta tényekkel, vagy az események hírré tömörített
absztrakciójával találkozzon, hanem az esemény önmagát értelmező látványával,
kommentárral és gyakran egymásnak szögesen ellentmondó vélekedések
ütköztetésével is. A háttérműsor - melynek formája leggyakrabban stúdióriport
vagy vita - általában a témához kapcsolódó bejátszással kezdődik, gyakran
tényfeltáró riport keretezi.
Sportközvetítés: Különböző
sportesemények élő, az eseménnyel egyidejűleg vagy késleltetett módon vagy
szerkesztett formában, felvételről történő sugárzása az audiovizuális médiában.
Kiemelkedő szerep jut ebben
a műfajban a kommentátornak vagy műsorvezetőnek, aki az események nyomon
követése mellett a közönség beavatottság és jelenlétérzetét erősítő
pluszinformációkkal, érdekességekkel szolgál a nézőnek vagy a hallgatónak,
gyakran saját véleményének is hangot adva.
Vetélkedő: A szórakoztató műsorok
azon típusa, amelyben a résztvevők egy csoportja próbára teszi fizikai,
szellemi képességeit vagy szerencséjét, valamilyen nyeremény, elismerés vagy
csupán a nyilvános szereplés érdekében. A kvízműsor alapvetően szellemi
kihívásokra épül, résztvevőinek lexikai tudásuk, intelligenciájuk vagy csupán
fogyasztói tájékozottságuk segítségével kell megoldaniuk a rendszerint egyre
nehezedő kérdéssorból álló kérdéssort.
Valóságshow: A valóságshow (más
néven reality show) tágabb értelemben minden olyan valóságosan is megtörténő -
tehát nem kitalált és eljátszott - rendkívül éles drámai helyzetre épülő
szenzációtematikájú televízió-műsor, amelynek a néző egyébként nem lehetne
szemtanúja. Szűkebb értelemben olyan szórakoztató műsortípus, amelynek
keretében a néző önként jelentkező résztvevők közös magánéletének lehetnek
szemtanúi a kamerák révén. A műsor készülhet előre megtervezett és erre a célra
felépített stúdiókomplexumban, kisméretű kamerákkal felszerelt lakóházban vagy
akár természetes környezetben. A kukkolásra épülő show műsor a televízió
történet eddigi legnagyobb szabású üzleti vállalkozása, amely különböző
műsorformák, a show, a sorozat, a dokumentum és a vetélkedő elemeit gyúrja
össze egy olyan elbeszélésben, amely a történetmesélés leghagyományosabb
modelljét követi. A játékos küzdelemben a gyengébbek, a nézők számára
ellenszenvesebbek elbuknak, a győztes, aki a végén a legtöbb nézői szavazatot
kapja, ismertségre és nyereményre tesz szert.
Tévéfilm: Filmműsor, amelyet
kifejezetten a televíziós sugárzás követelményeivel és lehetőségeivel
összhangban készítenek el - ennek megfelelően másmilyen képi eszközök
jellemzik, mint pl. a mozifilmeket (helyszínek, vágás, fényképezés, stb.). Ha a
cselekmény több szálon fut is, témája egy történetet mutat be, általában kevés
főszereplővel.
Szappanopera: Olyan önálló
forgatókönyvre épülő sorozat, amelynek cselekménye több szálon fut, azokból is
az egyes epizódok nem egy - egy kerek történetet, hanem csak részleteket
mutatnak be, ezáltal is felkeltve a befogadó kíváncsiságát a következő epizód
iránt. A "szappanopera” szó amerikai eredetű, tükörfordítással keletkezett
kifejezés, amely onnan származik, hogy az első, általában délutáni, háziasszony
- orientált sorozatokat szappan - és mosóporreklámokkal szakították meg, az
"opera” a szóösszetételben pedig érzelmes jellegükre utal. Témája egy
közösség élete, főként a tagjai között kialakuló konfliktusokon keresztül
bemutatva, főhősei leegyszerűsített jellemvonással rendelkeznek, gyakran a
helyszín is egyetlen épületre korlátozódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése