Tételek - Történelem

Történelem – 10. tétel

Magyarországi romák

Szempontok:

I.                   Történelmi áttekintés röviden

II.                A II. világháború előtti helyzetük röviden

III.             Kádár – rendszeri helyzetük

IV.             A rendszerváltás utáni helyzetük

I.

A romák őshazájának helye az indiai szubkontinens észak-nyugati területe: Pandzsab. A lassú, de folyamatos elvándorlás a Krisztus utáni 5. században kezdődött. A félnomád vándorélet első megszakítása a korabeli Perzsia volt. A nyelvi rétegvizsgálatok kb. másfél évszázados tartózkodásra utalnak Perzsia területén, melynek a fenyegető mongol betörések vettek véget. A továbbvándorlás délnyugati irányt vett, Örményországba jutottak el a romák. Fontos állomása volt ez az ország történeti útjuknak, hisz itt találkoztak először a kereszténységgel. Mintegy 400 évig maradtak e területen. Az ezredforduló azonban változtatást igényelt. Köztudottan a szeldzsuk törökök ebben az időben kezdtek támadásokat indítani a keresztény örmények ellen. E szándékukat megsejtve szedték fel sátorfáikat a roma csoportok. Egy kisebb csoport Kis - Ázsián át déli irányt vett, míg a nagyobb populáció nyugat felé tartott, a Balkán félsziget irányába. A déli irányba haladók eljutottak Egyiptomba, ahol azonban nem álltak meg, hanem kötődtek egy akkor éppen arra vándorló, Szíriából nyugatra tartó népcsoporthoz. Az Örményországból nyugati irányba vándorló csoport Görögország területére tévedt.

A 14 - 15. század határmezsgyéjén részben megoszlik a roma népcsoport: keresztények mennek, mohamedánok maradnak illetve csapódnak a felfelé törő iszlám haderőhöz. Az előbbiek magyar, az utóbbiak török végvárakba szegődnek el szórakoztató ipart űzve: mutatványosság, ének, zene, tánc. 1396 - ban a pécsi püspök 25 sátoros cigány családnak engedélyezte a letelepedést a városfal tövében. A délről induló betelepedés nagyobb méretben akkor indult el, amikor Zsigmond király és császár ún. menleveleket adott ki, amelyek szerint legálisan jöhettek az országba a roma csoportok.

A nagyobb arányú betelepedés csak a hódoltság után, a 18. században következett be, amikor is Mária Terézia intézkedései nyomán szisztematikusan jöttek a romák főleg az Alföld térségébe. Őket nevezi a szakirodalom az ún. kárpáti cigány csoportnak. A királynő elképzelése az volt, hogy a török hódoltság következtében kipusztult vagy elmenekült magyar lakosság helyére telepíti a romákat. Azonban családpolitikája nem megszüntette, hanem erőteljesebbé tette a vándorlást.

II. József a cigányok szemmel tartása érdekében elrendeli összeírásukat. Magyar és cigány nyelvű felhívással szólít fel a letelepedésre, 1782 - ben pedig elrendeli a cigánygyerekek kötelező és ingyenes oktatását.

Az 1800 - as évek a kelet - európai nemzetek ébredésének időszaka, ekkor a „cigánykérdés” újra háttérbe szorult. Az 1848 – 49 - es években sok cigány részt vett a szabadságharcban, ekkoriban került ismét előtérbe „nemzeti egyenjogúságuk” kérdése. Eötvös József vallásügyi és közoktatási miniszter 1870 - ben külön körlevéllel fordul az ország tanfelügyelőihez a cigánygyerekek beiskolázásával kapcsolatban. Az 1893 – as adatok szerint ugyanis a tanköteles cigánygyerekek közel 70%-a nem járt iskolába.

II.

Az 1920 - as évek társadalmi szemlélete a cigányságra bélyegként nehezedett. 1931 - ben korlátozták a részükre kiadható vándoripari engedélyek számát, így már csak lakóhelyükön és a községi elöljáróság engedélyével vállalhattak munkát. Az 1930 - as évektől a „cigánykérdést” már nem úgy kezelik, mint addig, közbiztonsági és járványügyi kérdésként, hanem mint faji problémát.

A háború alatt külön törvényben akarják rögzíteni a botütést és a kasztrálást, de vannak, akik a kitelepítésben és internálásban gondolkoznak.

A náci ideológia gyilkos eszméinek, a magyarok aktív asszisztálása mellet, 600 ezer zsidó és 20 – 30 ezer roma esett áldozatául.

III.

A Kádár - rendszer a maga rejtetten diktatórikus eszközeivel megpróbálta átterelni a cigányságot a többségi társadalom normái közé. Mivel alapvetően iskolázatlan, a modern gyáripar termelési kultúrájával nem rendelkező népről volt szó, amely mezőgazdasági munkára sem nagyon volt fogható, az államhatalom az építőipari segédmunkában találta meg azt a területet, ahol a cigány férfiakat tömegesen alkalmazni lehetett.

A munkalehetőség megteremtéséhez a hagyományos cigány életmód adminisztratív ellehetetlenítése párosult: felszámolták a cigánytelepeket, a vándorlás megakadályozása céljából a cigányokat a lovaik eladására kötelezték, a munkakerülést büntették. Ugyanakkor csírájában elfojtottak mindenféle cigány önszerveződést, helyette létrehoztak egy súlytalan kirakatszervezetet. Ezek az intézkedések együtt egyensúlyi helyzetet hoztak létre, a cigányok körüli feszültség jelentősen visszaszorult, a cigány családoknak szinte mindegyikében volt legalább egy állandó munkaviszonyban álló kereső.

A Kádár - rendszer gazdasági összeomlása következtében Magyarország lakosai néhány év alatt elveszítettek másfél - két millió munkahelyet, és ebből a veszteségből a legnagyobb rész a cigányoknak jutott.

IV.

Manapság a hagyományosan vidéken élő cigányság migrációjában, az utóbbi évtizedekben két erőteljes irány figyelhető meg; egyrészt a sorvadó kistelepülésekre, aprófalvakba költözés (megvásárolható kiüresedett, olcsó házak miatt), másrészt az alacsony státuszú, leromló városnegyedekbe történő beáramlás (a jobb munkalehetőség reményében). Bárhol is élnek azonban a cigányok, jórészt szegregáltan, a többségtől elkülönítve, cigánytelepeken, falusi cigánysorokon, városi gettókban találjuk őket.

A magyarországi romák a rendszerváltás előtti egy - két évtized alatt nagymértékű változásokon mentek keresztül, 1989 után pedig újabb váltásra kényszerültek, ami lényegesen megnehezítette helyzetüket. A felnőtt romák többsége elvesztette állását, így távol került a társadalmi felemelkedés lehetőségétől, a megélhetés súlyos problémává vált. A roma népesség jelentős hányada ugyanis az ország északi és keleti vidékein élt, ahol 1989 után a legnagyobb munkanélküliségi hullám tört elő. A romák igen nagy arányban dolgoztak a rendszerváltás után leépített nehézipari nagyüzemekben, elsősorban segéd - és betanított munkásként. Jelenleg a foglalkoztatás terén jelentős regionális és településtípus szerinti különbség van: legkedvezőbb a fővárosban és a környékén élő cigányság munkavállalási lehetősége. A cigányság munkaerőpiacról való kiszorulásának okai: alacsony képzettség, szakképzettség hiánya, területi egyenlőtlenség és a diszkrimináció. Az alacsony iskolai végzettség és a diszkrimináció együttes következménye, hogy a romák többnyire alacsony presztízsű, rosszul fizetett, s igen gyakran csak illegális munkához jutnak.

A kilencvenes évektől kettős arcát mutatja a cigányság oktatásának alakulása. Egyrészt lényegesen nő a felsőoktatásba bekerülő roma diákok aránya. Ugyanakkor nemhogy javulna, hanem tovább nő a szegregáció mértéke.

A cigányság egészségi állapotát mindennél jobban tükrözi mortalitási mutatójuk. A cigány férfiak 12,5 évvel, a cigány nők 11,5 évvel élnek kevesebbet, mint a többség. A rövidebb élettartamért elsősorban a szegénységfaktorok a felelősek: egészségtelen lakókörnyezet, egészségtelen és hiányos táplálkozás, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátolt lehetőségei.

A cigányság „felzárkóztatásához” elvileg ma már minden adott: törvények, jogszabályok, ombudsman, kutatások, programok, civil szervezetek, óriási uniós pénzek – mégis egyre növekszik a távolság, nő a romák társadalmi kirekesztettsége, s egyre nő a társadalmi feszültség is.